Az elmosogatott ládák kezdetben még csak az előszobáig jutottak, majd miután a reggeli kávé melegedése közben, mondhatni nézni sem bírtam őket, kisvártatva a pincébe. Ezek amúgy az előkészületek az anyagok szétpakolásához három című projektem részei.

   Hogy az ágyam végében - megjegyzem már hosszú évek óta - őrizgetett rumli minek a része? Erre azt tudom válaszolni, hogy a lakásnak, a trehányságom ékes bizonyítékának, de akár azt is mondhatnám, hogy a haladásnak, hiszen már alig akad itt néhány valami.
   Míg az alsó dobozban egy lapozós órás rádió van, addig a felsőben nem tudom pontosan, hogy mi, csak azt, hogy akkor kerültek bele a dolgok, mikor a múltkor már nem bírtam nézni a szobában újra kialakult rumlit.

   Amúgy sajnos már megint ugyanez van, és még csak kedvem sincs az ezüstszínű laptophoz, a Fuji S5500 fotómasinához, vagy a szovjet dimmer átépítéséhez. Gondoltam legalább a dimmeres játék alkatrészeit beteszem a dobozba, hogy ne porosodjanak. Ez mondjuk a projekt elkészülését illetően nem egy jó ómen...

   Amúgy az előbb látott átlátszó dobozban is voltak panelek, csak ebben a papír dobozfedőben. Na ekkor döntöttem úgy, hogy ha ma rend talán nem is lesz, de néhány dolgot mindenképp a helyére fogok tenni. Vagy ha oda talán azért nem is, de akkor legalább valahova máshova el.

   A borotvacsatlakozós kábel végére dugható E27-es foglalat a "230" feliratú dobozba került, mint ahogy a fúrógépből kitermelt fordulatszám szabályzós, plusz irányváltós kapcsoló is, bár utóbbinál rezgett a léc, hogy inkább a nagy kapcsolók közé teszem.

   Ez - mint mai téma - meg egyszerűen csak itt maradt előttem. Ez amúgy egy IH-63-as egyéni sugárzásjelző, amit még az MTK pályával szembeni, szombatonkénti piacon vettem, még valamikor 2014-ben, 500 forintért, mint fülhallgatós kisrádió, amibe csak elem kell, és már szól is.

   Gondoltam legyen, belenézek ebbe is, aztán megyek a konyhába ebédelni, majd bedőlök az ágyba egy szokásos délutáni szunyára. Mára kenőmájas kenyérben, paradicsomban, paprikában és retekben gondolkodtam, melyek közül az utóbbi háromból épp nem volt itthon, mire fel már majdnem megindultam a boltba.

   Csak aztán kiszúrtam, hogy odakint újra leszakadni készül az ég. Ez mostanában majdnem minden nap így van. Tulajdonképpen 2020 júniusa inkább volt tavaszi hónap, mint nyári. Szó szerint többször áztam meg, mint ahányszor megizzadtam!

   Na így esett, hogy mivel a boltba nem tudtam elmenni, a kenőmájas kenyérhez lilahagymát sóztam le. Valószínűleg ezzel jártam jobban, mert ha elmentem volna a boltba zöldségekért, a biciklizéstől esetleg megéhezem, előbb eszek, és csak aztán állok neki szétszedni mondjuk a sugárzásjelzőt, ami ugye minimum érdekes lett volna, ha közben már nagyban alszom.

   Íme a készülék rövid használati utasítása. Egyrészt találtam hozzá az interneten egy fényképes katalógust, melyből kiderült, hogy az ára 1973-ban 6770 forint volt, ami akkoriban úgy háromhavi fizetésnek felelt meg. Illetve megtaláltam a műszer törzskönyvét is, melyből az is kiderült, hogy a készülék a 0,5 r/h értéktől az 500 r/h értékig terjedő sugárszint kijelzésére szolgál.

   Ez itt a fürdőszobában található csap szifonja, amit azért mutatok meg, mert ez az a hely, ahonnan nem fogom kiszedni a mosogatás közben a fülbedugás elől a lefolyóba menekült gumidugót, amit amúgy a fülhallgatóról húztam le.

   A fém puttonyban van a tulajdonképpeni detektor, ami a sugárzást érzékeli. Ugyan ezt is nekiálltam feszegetni, de nem mivel nem hagyta magát, inkább nem erőltettem, mert a fényképes katalógusban látszik, hogy csak egy ellenállás és egy FET van benne.

   Azt pedig innen, hogy ellenőrzés állásban miért szól folyamatosan. Már úgy értem, hogy ha jó az akkumulátor, rendben van a feszültsége, akkor épp így kell viselkednie. Ezt amúgy korábban is olvastam, csak valahogy kimaradt belőle a "nem" szó. Mármint az emlékezetemből...

   Amennyiben az érzékelőt árnyékoló fémburához hozzáérek egy csavarhúzóval, akkor kattan egyet az apró fülhallgató, vagyis érzékel az érzékelő, de ennél többet nem sikerült belőle kicsikarnom. Ez a tény nem annyira szomorú, mint inkább örömteli, hiszen azt jelenti, hogy a hallban nincsenek radioaktív tárgyak. Vagy ki tudja, mert mivel a kábeles táplálás miatt a műszer nem volt mobil, így csak azokat a bigyóimat tettem a közelébe, melyek könnyen mobilizálhatók voltak. Hogy majd a többit is meg tudjam nézni, ahhoz előbb még rá kell néznem arra a másik fajta sugárzásmérőre, ami 9 voltos elemről jár. Szóval itt aztán tényleg minden van, épp csak rendből és rendszerből van valami k*rva nagy hiány!

   Majd összecsuktam a dobozt és azt mondtam, hogy ezt most úgy elteszem, hogy csak a pincei STB dobozok tartalmának újraválogatáskor fog előkerülni. Már ha megérem, hogy a rendcsinálásban egyszer tényleg eljutok odáig...