Vasalócsatlakozó
(kapcsolós változat)

Ülök a székemben s nézek ki a fejemből igen nagyon okosan, ahogyan én azt szoktam.
Orromon a monitornéző szemüvegem, amivel úgy nagyjából 1 méteres távolságra
látok jól. Szóval csak ücsörgök s közben azon töröm a fejem, hogy mi lehet
az a lelógó izé az előszobában, a szekrényke és az ajtó közötti résben.

 

 

Ráment 200 forintom a piacon erre a szépségre. Te! Hogy mennyire kellett ez nekem...
Azóta is (talán hónapok) az előszobában lógott, pedig megígértem magamnak, hogy
csak akkor vehetek bármi újabb lomot, ha a legutóbbi beszerzésen már túlestem.
Illetve nem én, hanem a tárgyak a szokásos szétszedésen, illetve fotózáson.

 

 

Ez a villásdugó konkrétan kiment a szabványból. Már nem szabadna létezniük olyan
aljzatoknak, melyekbe ezt a kerek, ellenben földeletlen dugót bele lehet dugni.
Persze az összes felújítatlan lakótelepi lakásban ilyen aljzat van, de speciel
ilyen aljzat van az én szobámban is, az asztal szélén, meg az ajtófélfán.

 

 

Ezen dugó alól nemhogy a szabvány, hanem maguk az eszközök koptak ki. Mégis mely
vasalón látni manapság ehhez való aljzatot? Mondjuk nekem akad egy, de ez most
mindegy. A másik eszköz, amin előszeretettel alkalmazták ezt a fajta csatlakozót,
az a rezsó. Sem a régiféle vasalókon, sem az egylapos rezsón nem volt bekapcsoló
gomb. Ha már nem kellett, hogy fűtsenek, akkor egyszerűen kihúzta őket az ember.
Persze semmilyen csatlakozó sem bírja sokáig a folyton ki-be húzogatást. Erre
a problémára született megoldásul a képen látható, kapcsolóval ellátott
vasalócsatlakozó. Mondjuk problémám az nincs, csak megoldásom.
Már úgy értem, hogy nem szoktam se vasalni, se villanyrezsózni.

 

 

Amihez még nagyon jól tud jönni a kapcsolós vasalócsatlakozó,
az egy ilyen kávéfőző. Köszönet a képért Imrének!

 

 

A kábel lapos, szemlátomást kéteres, vagyis hiányzik belőle a sárga-zöld földelő szál.
Mondjuk az igaz, hogy a dugó sem földelt, akkor meg ugye minek a földelés?

 

 

A kapcsoló úgy működik, hogy hol innen, hol meg
onnan nyomjuk meg az oldalra kilógó pöckét.

 

 

 

Ennyi az egész. Mindezt azért, hogy ne kelljen kihúzogatni a rezsóból.
Mondjuk azt elismerem, hogy a kényelem, na az bizony nagy úr!

 

 

Már épp kezdtem furcsállani, hogy rajta a gyári plomba (fehér festékzár),
mikor rájöttem, hogy az a csavar, az csak a dugó részt tartja össze.

 

 

Ez a másik három fogja egybe azt a részt, amit most ünnepélyesen felbontok.

 

 

Mutattam már vasalócsatlakozót. Ez a példány csak a kapcsolóban tér el.

 

 

Hatalmas kapcsolópogácsák vannak benne, de kellenek is a 10 amperhez,
ugyanis mind a vasaló, mind pedig a főzőlap zabálja az áramot.
A vezetékek végei nincsenek valami szépen bekötve.

 

 

   Cserébe a kábel másik vége is olyan amilyen. Ez a dugó mondjuk inkább egy állólámpához való, hatvanas izzóhoz, nem pedig valami kilowattos fogyasztóhoz. Persze mindegy, mert igen nagy valószínűséggel sosem fogom használni. Ez is csak egy amolyan "ha kell, akkor van" státuszú tárgy a gyűjteményemben.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.