SHARP GF7450 rádiós magnó
(páromé)

Bár korábban már többször is volt róla szó, hogy érkezik, de akkor is meglepetésként
ért, mikor a párom letette az asztalomra a magnóját. Hogy ez milyen egy szép kis
masina... Mondjuk Andi is csinos, de ez a rovat nem a nőkről szól. Hogy mit
keres itt előttem ez a gyönyörűség? (már megint nem az asszonyról van
szó) Mint ahogy mindent, úgy ezt is megette az idő. Ezt a készüléket
egyébként úgy kell nézni, hogy ez egy 30 éves masina, egyetlen
tulajdonossal, s mióta csak megvan, még sosem járt szervizben,
de még csak a lakáson kívül se! Ej de szeretném, ha a következő
harminc évben nekem se lenne semmi bajom. Erre mondjuk nulla
esélyem van. No persze ha meghalok, a boncmester után már nem
piszkál más orvos. A boncmester - mármint jelen esetben én -
remélem helyre fogja tudni állítani ezt a kis dögöt. Dög ez
bizony, ugyanis sajna a magnója és a rádiója is halott.

Hátulról nézve, ami elsőre feltűnő, hogy ennek
a gépnek nem lecsatolhatóak a hangfalai.

Na most a Philips masinákkal ellentétben, a SHARP készülékeiről jó véleménnyel
vagyok. Az egyik barátomnak például egy ehhez hasonló magnója volt, csak
kétkazettás, ami minőségben simán odavert az AIWA F220-as magnónak.

Külső mikrofon csatlakoztatására azért lehet szükség, mert ugye a belső egyben
a magnó mechanikájának zaját is felveszi. Illetve apró érdekesség (valamint
a SHARP mint márka megítélésének rombolója), hogy belül csak egyetlen
darab electret mikrofon kapszulát találtam. A tuchel aljzat mindeközben
olyan szinten szűz (nem járt benne dugó), hogy ilyet tán még sosem láttam.

Ilyet viszont már láttam. A csavart kitekerve, a borotvazsinór
csatlakozó aljzatát takaró lemez elmozdítható, s a középső
és a most rejtett csatlakozó pöcök a 110 voltos bemenet.

Az elemtartóban nemhogy kosz, rozsda, vagy bármiféle
elemkifolyási nyom, de még csak por sem található!

Az antenna sem nem görbült, sem nem hiányos, és még
csak egy kósza ujjlenyomat sem található rajta.

A balra látható hangfalcsatlakozókat elsőre benéztem, mert valamiért nem külön,
hanem egyben próbáltam meg értelmezni a látványt. A jobbra látható kapcsoló
a magnó törlő oszcillátorát hangolja el, hogy ne interferáljon
az éppen vett állomás jelével.

Fejhallgató csatlakozó, hangerő, balansz, loudness, Dolby, majd a power kapcsoló.
Ami szokatlan, illetve emel a készülék használati értékén, az a Dolby zajcsökkentő.

A kivezérlésjelző mono, valamint a látható tíz helyett mindössze öt LED-ből áll.
Ezt úgy kell érteni, hogy ami innen nézve kettő, az hátulról nézve már csak egy.

Egy kicsit előreugrottam a szétszedésben, illetve a képek között, de csak azért,
hogy ezt megmutathassam. Erről azért nem állítanám, hogy korrekt megoldás.

A grafikus hangszínszabályozót sem vitték túlzásba ezzel a négy gombbal.

Ez itt a számláló, valamint a hozzá tartozó reset gomb.

Rövid, közép, hosszú és URH sáv is van a rádión. A feliratokkal
ellentétben az URH sávja sajnos keleti normás, minek okán
mára nem csak a kazettás rész vált használhatatlanná.

A rádió hangolására szolgáló gombon található zsírfoltok száma konkrétan nulla.
Amúgy az összes többi gomb is olyan, mintha sosem nyúltak volna hozzá.

A magnó mechanikája a normálisabbak közül való, hiszen nem csak a pillanat állj
gomb nem maradt le róla, de még lejátszás közben is bele lehet vele pörgetni
a kazettába. Illetve APSS, azaz műsorszám kereső funkció is van benne.
Ez úgy működik, hogy a lejátszás gombbal együtt le kell (lehet) nyomni
valamelyik gyorspörgetés gombot is. Mikor az elektronika érzékeli, hogy
odaért a szalag az egyes műsorszámok közti szokásos szünethez, akkor egy
apró elektromágnes felengedi a mechanikában a gyorspörgetés gombját.

A szalagpályán található némi por és kosz.
No de harminc év alatt csak ennyi?

A szalagtovábbító gumigörgőt sem lepte még be a vasoxid, pedig a készülék
magnó része volt használva rendesen. Ha csak azt veszem, hogy
Andi gerinctorna kazettája hányszor futott át rajta...

Ez itt a magnó immáron levett előlapja, belülről nézve, a hangszórókkal.

A magassugárzó egy piezo lapka, míg a mélyközép hagyományos papírmembrános.

A magnó előlapjának lehúzása után az összes többi alkatelem stabilan megmarad
a doboz hátsó részében. Ha dugok rá hangszórót, akkor még működőképes is.
Vagyis javítható. Legalábbis remélem. Úgy kezdte, hogy először még csak
a gyorspörgetés akadozott, majd leállt a lejátszás. Mivel a kazettaajtón
benézve látni, hogy a gombok nyomogatása közben időnként azért
megindulnak a tengelyek, ezért a szíj (vagy szíjak) megnyúlását
valószínűsítettem. Mint az kiderült, igazam is lett, meg nem is.

Ez itt a hangszínszabályozóhoz tartozó panel.

Ez pedig a tápegység. Érintése ránézésre nem halálos, ami tulajdonság (legalábbis
eddigi szomorú tapasztalataim szerint) nem volt jellemző a japán masinákra.

Ez a fele dobozt átérő hatalmas panel pedig az összes többi elektronika.

Ez az öcsi panel vagy a Dolby zajcsökkentő áramkör, vagy nem.

Na most az az igazság, hogy ezt az első ránézésre relének tűnő alkatrészt elfelejtettem
beazonosítani. Ez persze később még megtörténhet. No de ne szaladjunk ennyire
előre. Amúgy később is megfelejtkeztem róla, hogy közelebbről is megnézzem,
hogy az érintkezőket elektromágnes, vagy valami mechanikai áttétel működteti.

Mint ahogy a korábban látott becsapós LED-ek, úgy a sztereó magnóban alkalmazott
egy szem mikrofon sem nevezhető korrekt megoldásnak. Az persze igaz, hogyha
volna rá lehetőség a beépített mikrofonnal sztereóban felvenni, ez akkor is
ellenjavalt lenne, de ettől még nem vagyok oda ezért a megoldásért.

Na innen nézve azért már látszik a harminc évnyi por.

A pornál sokkalta sokkolóbb hatással volt rám a magnóból kihullott
apró alkatrészek mennyisége. Mondjuk a piros ragszalag, meg
csillogó társa még csak hagyján, de az a műanyag pöcök...

Amihez ráadásul hozzátartozik ez az apró rugólemez is. Na most aki már
babrált mikrokapcsolóval, az sosem felejti el, hogy ez annak a része.

A keresett (na persze) alkatrész olyan mélyen van a mechanikában,
hogy így ahogy látod, kénytelen voltam kiszerelni a helyéről.

Rosszabb szerelni mint egy vekkerórát, mert a funkciói átláthatatlanabbak.
Összeszerelt állapotban azért nem működik, mert rossz, míg szétszedve
persze, hogy nem működik, hiszen épp nagyban szét van szerelve.

A keresett (hát persze) mikrokapcsoló épp a kép közepén látható, csak nem.

Na most kétség sem férhet hozzá, hogy ez így nagyon hiányos.

Eredetileg így nézett ki. Most már persze csak azért marad egyben, mert épp
összefogom az ujjaimmal. Ami letörött belőle, az a korábbi képen látható (ezen
meg jobbra kilógó) fekete pöcök, ami a tövénél (balra a lyuknál) anyagában hajlott.
Legalábbis tette ezt addig, míg egyszer csak el nem törött. Ezt az alkatrészt az adott
ponton nem lehet megragasztani, hiszen ott törött el ahol hajlik. Ráadásul még ha
sikerülne is megragasztani, az ívre hajtott laprugó, ha erősen nem is, de attól
még folyamatosan húzza. Vagyis olyan nincs, hogy ez itt bármi
mókolástól újra egyben legyen, és úgy is maradjon.

Kivéve persze ha megpatkolom átmérő egyes rézdróttal.

Bár úgy néz ki, mint ami egyben van, ráadásul a gyakorlatban egyben is marad,
csak sajnos bizonytalanná vált a működése. Magyarán ez így használhatatlan.

Pedig elsőre olyan stabilnak tűnt...

Bár sok értelme nem volt, de attól még megpucoltam a szalagpályát. A feketeség
persze nem a fejekről származik, hanem az a nyomógombokról letörölt portól
van, melyeknek azért mentem neki az alkoholos fültisztító pálcikával, hogy
ha már egyszer nekiálltam vele törölgetni, akkor ugyan
legyen már rajta valami kosz is.

Többször is nekifutottam, de nem lett jó. Még a mechanika hátulján található lemezt
is levettem, megpucoltam a szíjakat és a pályáikat is, miközben próbáltam
hozzáállítani az apró fülecskét a bizonytalan mikrokapcsolóhoz.

Ez nem én voltam, hanem ezt a rugót valószínűleg még gyárilag akasztották félre.
Később kiderült, hogy bár nem úgy látszik, de mégis a képen látható módon van jól.

A képnek azért az a címe, hogy "újra kint", mert egyszer már úgy nézett ki, hogy jó
lett, csak aztán stabilitás vizsgálat címszóval addig-addig nyomogattam a magnó
gombjait, míg sikerült újra kiakasztanom. Most meg már azt játssza, hogyha
a lejátszás gombra talán még jól is reagál, de a gyorspörgető gombok
lenyomására már nem indul a motor. Ennek szerintem annyi.

Ráadásul még rádiónak sem jó, hiszen vissza kellene hangolni a nyugati URH sávra.

Ez mondjuk nem volt bonyolult, hiszen csak a képen
látható két kondenzátort kellett belőle kicsípnem.

Ez a jelen esetben - az egyszerűség jegyében - valóban kicsípést jelentett.
Vagyis még arra is lusta voltam, hogy előszedjem hozzá a pákát.

Bár szólni szól, de bevallom őszintén, hogy lusta voltam elővenni
a frekvenciamérőhöz az 1:1000-res előosztót, hogy
beállítsam általa a vételi sávhatárokat.

Bár egyáltalán nem oda való, de ideiglenes jelleggel ott helyeztem el. Hogy mi lesz
vele, az most még erősen a jövő zenéje. Mivel tervbe volt véve, hogy kipofozok
magamnak egy hordozható magnós rádiót, csak ugye eddig még nem sikerült
erre alkalmas példányt találnom, így lehetne akár ez is az alany. Az mondjuk
igaz, hogy lenne vele munka bőven, de egy új (már úgy értem, hogy más típusú)
mikrokapcsoló beépítése még nem a világ. Na most a mechanika egyéb hibáinak
elhárítása csak akkor volna értelmes feladat, ha már forog a motor. Illetve ami
az eddig felsoroltaknál is nagyobb baj, hogy megnyúlt a szíj. Ráadásul ebben
a mechanikában valóban szíj van (vagyis lapos gumiszalag), amiből nem
igazán akad itthon cseredarab. Ha nem itt lenne vége a cikknek, akkor
most az jön, hogy kiborítom a kisebbik kapcsolós dobozom, majd az
ékszíjas dobozom is, esetleg a magnó javítása közben magamat is.

Van egy nagy kapcsolós dobozom, aztán van egy kis kapcsolós dobozom, valamint
itt van még ez is. Ha ennyi esetleg nem lenne elég, akkor akad a pincében két újabb
doboznyi kapcsoló. Az egyiket még akkor nyitottam, mikor apukám dobozait túrtam
át, míg a másik az alkatrészek szétválogatásakor keletkezett. Míg a többiek tartalma
meglehetősen vegyesen mutat, addig ebben csak a kifejezetten apró kapcsolókat
tartom. A többi doboz tartalma közötti keveredés rendbetételére van talonban
egy olyan tervem, hogy leülök velük a szoba közepére, már úgy értem, hogy
magam elé teszem az összes dobozt, majd újraválogatom a tartalmukat. No
persze ez a doboz sem fog kimaradni a projectből. Már csak azért sem, mert
ezen apró kapcsolók közé vannak keverve a mikrokapcsolók és az érintkezők.

Ez még csak nem is mind, hanem ezek csak azok, melyek még ha távolról is, de
legalább úgy-ahogy alkalmasnak tűntek mint cseredarab. Természetesen egyikük
sem pontos mása a keresett kapcsolónak. Még az lenne a legjobb választás, ha
valamelyik fekete tömb mikrokapcsolót építeném be. Ez ugyanis van olyan
stabil működésű alkatrész, hogy előbb foszlana le róla a magnó,
minthogy a kapcsoló feladná a masszív működést.

Ez itt egy másik project része, aminek az a címe, hogy pincei elmaradások kettő.
Szóval az úgy van, hogy bár az utóbbi időben nagyon belehúztam a pincében
kivitelezendő mindenfélékbe, de szinte minden egyes projectem végéről
lemaradt az a k*rva pont. Jelen esetben például a kábelek szétpakolása
megtörtént, azonban azon dobozok feliratozása, melyekbe szétpakolásra
kerültek, na az nem. Így meg ugye mekkora meló már megtalálni valamit?

Kitettem az előszobába a fényképezőgépet, valamint a kinyomtatott feliratokat,
majd három napig nagyon jól elvoltam vele, hogy rájöjjek a harmadik
olyan dologra, amiről nem lett volna szabad elfelejtkeznem.

Mivel adott esetben nem arról volt szó, hogy az előző képen látottakon felül még
valami mást is le kellett volna vinnem a pincébe, hanem csak arról, hogyha
lemegyek, akkor ugyan el ne felejtsem már áttúrni a lenti kapcsolós
dobozt, így nincs rajta mit csodálkozni, hogy napokig nem ugrott
be a megfejtés. Gondoltam odaülök az asztalhoz, magam elé
borítom a doboz tartalmát, s idelent válogatom át a kupacot.

Hát ja. Odaülök. Épp úgy néz ki ez a szék, mint amire rá lehet ülni.

Hogy a kialakulni látszó rend szintjén valamicskét emeljek, illetve az összes
kapcsolós doboz tartalmának átválogatását előkészítendő, nyitottam egy
újabb dobozt a mindenféle távirányítókból és telefonokból
származó gumilapoknak.

A kettő közül az egyik kapcsoló éppen olyan, mint amilyet kerestem.

Hogy idelent ne felejtsem, illetve nehogy még valami baja essék a zsebemben, a
fellelt két mikrokapcsolót ebben a valaha reszelt tormát tartalmazó üvegben
helyeztem el. Most már csak arra kell figyelnem, hogy a dobozcímkék
felragasztását követően idelent ne felejtsem az aprócska üveget.

Ez a gumitücskös doboz a másik pincében volt. Ebbe azért néztem bele, hátha akad
benne lapos szíj. Na most ha van is benne, de egyrészt ami felül volt az látványosan
nem a megfelelő méret, másrészt pedig az alul lévők megtekintéséért már nem volt
kedvem kiborítani a dobozt. Mint az gondolom sejthető, gumitücskös dobozból
sem ez az egy van. Szóval idővel ezt is össze kellene ereszteni a fenti
két dobozzal, majd úgy átválogatni a tartalmukat, hogy
legyen bennük valami rendszer.

Levettem a magnóról az elejét, kikaptam belőle a mechanikát, majd miután
letettem magam elé az asztalra, sikerült egy akkorát aludnom
a feladatra, hogy kis híján megfeledkeztem róla.

Íme a helyére pattintott mikrokapcsoló. Részemről úgy vagyok vele, hogy aki ezt
így kitalálta, annak őszintén kívánom, hogy nőjön köröm a pöcsére. Mert ugye
milyen dolog már, hogy a kapcsoló karjának hajlékonyságát egy elvékonyított
műanyag lapocska adja. Létezik ember aki ne látná előre, hogy hol fog eltörni?

Mivel nem csak a törött kapcsoló volt a mechanika baja, így nekiálltam
megoperálni benne a további beteg részeket. A szíjat - lapos
itthon nem lévén - egy szögletessel pótoltam.

Na most összerakni ugyan összeraktam, új benne a mikrokapcsoló és
a két szíj, azonban a kijavítottakon felül is akadnak benne hibák.

Az egyik ilyen például az, hogy a felcsévélő oldali kuplung olyan erős,
hogy inkább az őt hajtó mechanikai áttétel csúszik meg, mintsem
a fekete és a fehér részek között található csúszókuplung.

Mivel nem tudtam szétszedni, nekiálltam újrabolyhozni a feltükrösödött filcet.
Vagyis addig-addig tekergettem a filcet a smirglin, míg csak úgy nem
éreztem, hogy már sokkal könnyebben csúszik meg a kuplung.

Majd ezt az áttételt is kiszereltem, és ebben is felcsiszoltam a kuplung filcét.

Most például azért van újra darabokban a mechanika, mert egészen egyszerűen
elfelejtettem átforrasztani a vezetékeket az új mikrokapcsolóra. Ez valószínűleg
azért történhetett, mert a próbák közben a motort közvetlenül tápláltam
meg a tápegységemből, ezért fel sem tűnt, hogy nem áll meg.

Mivel a két sárga vezeték csak úgy lett volna hajlandó odaérni a helyére, ha
vagy rácsukom a mechanikára a hátsó lemezt, vagy kiszedem a helyéről
a mikrokapcsolót, én viszont biztosan tudtam, hogy nem úszom meg,
hogy párszor még szét ne kelljen kapnom, így inkább beletoldottam.

Egy ilyen képet már láttunk, csak azon még sokkalta finomabb
smirglivel csiszoltam a kuplungban megbúvó filckarikát.

Mivel az előbbi képen látható mókolás sem vált be, így kénytelen voltam tovább
keresni a hiba okát. Na most a képet elnézve nem az a kérdés, hogy mégis hogy
a csudába sikerült levennem a gumiperemet a tőle jobbra valamint lent, akarom
mondani bent látható görgőről, hanem az, hogy mivel fogom pótolni.
Pláne jó kérdés, hogy hogyan fogom felugrasztani a helyére!

Ha csak úgy nem, hogy kiszedem. A jobbra látható lemez dőlésszögéből gondolom
sejthető, hogy ez azért nem volt valami nagyon egyszerű művelet.
Illetve kiszedni még csak-csak. No de visszatenni...

Bár ezek itt vízvezetékhez készült tömítések, de a gumikarika az kérem gumikarika.

Ha én annyira nem is, de a magnó mechanikájának ezen szeglete biztosan kiakadt.

A csúszókuplungnak így kell működnie. Vagyis sehol másutt sem szabad csúsznia az
áttételnek, csak ott ahová a csúszást betervezték. Ha nem így van, akkor ugyanis
megeszik egymást az alkatrészek. Mindeközben - mint jelen esetben is volt -
különös nyikorgás hallatszik a magnóból. A közlőgörgőnek persze nem
szabadna így táncolnia, és nem is tenné, ha lenne mivel esztergálnom,
illetve megköszörülnöm a felületét. No de így, hogy az újólag beszerelt
gumikarika puszta csaptömítés, nem sok esélye van az egyenletes futásra.

Azért próbáltam bele a mechanikát az előlapba, hogy megtaláljam azon hiba okát,
miszerint az eject gomb nem hajlandó kinyitni a kazettaajtót. Azt gondolom
talán már mondanom sem kell, hogy nem találtam meg. Már úgy
értem, hogy most persze rendben nyílik az ajtó.

A magnó két fele úgy passzolt össze, mintha egymásnak teremtettek volna őket.
Ez persze így is van. Na most nem azért áll itt e kép, hogy ezt elmondhassam,
hanem azért, hogy megemlíthessem azt a tényt, miszerint mindössze egy
apró gumikarika kiszedésétől úgy megdagadt a vizes doboz tartalma,
hogy percekig elszórakoztattuk egymást, mire újra úgy álltak
benne a dolgok, hogy vissza tudtam tolni a helyére.

A magnó minden mechanikus funkciója működik. Bár ezt külön nem mutattam,
de a rádió rész URH sávját is sikerült visszahangolnom a nyugati
sávra. Már úgy értem, hogy jelgenerátorral, normálisan.

Mikor kezdem úgy érezni, hogy végre igazán megérdemelnék egy kis vállveregetést,
hiszen egy feldolgozatlan tétellel kevesebb lett, akkor mindig elém kerül egy újabb
elmaradásra utaló apróság. Ez a lehetetlen formájú izé például a fürdőszobában
található csapba való. Ennek az állásával lehet kiválasztani, hogy a tusból
vagy a csap kifolyójából folyjon-e a víz. Mint az gondolom sejthető,
jelen állapot szerint orrán-száján dől a víz. No de hagyjuk ezt
most, hiszen van nekem ennél fontosabb dolgom is. Na most
a fürdőszabai csap vonatkozásában ezt már valami olyan régóta
mondogatom, hogy nemrég ünnepeltük (volt torta is, meg minden)
a csöpögő csap (még ha csak csepegne) problémájának huszadik
évfordulóját. Hogy ezzel is mikor leszek meg, az persze rejtély.

No de most nem ez a gondom, hanem az, hogy hova tegyem a kipofozott magnót.
Lehetne például itt, az összeragasztott gyufásdobozok és a két kisrádió helyén.
Na most ahhoz, hogy el tudjam dönteni odafér-e, na ahhoz ki kellene hoznom
a szobából a létrát. Mivel jelen pillanatban ott áll előtte a karácsonyfa, ezért
ez a hely kiesett. No persze az is megoldás lenne, ha a párom elvinné magával
haza, azonban legutóbbi találkozásunkkor úgy éreztem, hogy itt szeretné hagyni.

Ahhoz a művelethez, hogy az immáron kész SHARP magnót oda tudjam próbálni
a ferde tetejű SANYO magnó helyére, na ahhoz mindjárt több dologra is szükség
lenne. Nyitásképp ott van mindjárt az, hogy a SANYO magnó jelen állapotában
még erősen darabokban van. Vagyis ahhoz, hogy odategyek valamit a helyére,
na ahhoz előbb még össze (vagy legalább el) kellene onnan tennem. Aztán
ahhoz, hogy elérjem, na ahhoz fel kellene, hogy álljak az asztalra. A magnó
odébb történő helyezéséhez máshol kellene némi hely, a megjavításhoz pedig
egy úgynevezett monitor célú erősítőre lenne szükségem. Mert ugye a Hi-Fi
toronyba dugott QUAD 405-ösön hallgatni, amint épp nagyban gerjed
a magnó (jelenleg ugyanis ez a hibája), na az semmiképp sem lenne
kellemes élmény. Mondjuk ha hirtelen felindulásból szétszedném
végre a BRG MK-29-est, vagy az ORIVOHM műszert, akkor bármelyik
helyére odaférne a SANYO magnó. Ebben a megoldásban az lenne a pláne, hogy
mivel a javításra váró magnó lejjebb kerül, ezért a kézközelsége okán több
esélye lenne rá, hogy végre kipofozzam. Persze az is lehet, hogy szét.

A nagyméretű táblaműszert, a szalagorsót, meg a fényképezőt mondjuk könnyű
lenne onnan eltenni, vagy legalábbis könnyebb mint egy darabokban lévő
magnót, csakhogy az adott hely az ágyam felett lévén, ide se felrakni,
se levenni nem lenne egyszerű a magnót. Persze amilyen sűrűn kell...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.