Kávédaráló
(javítás céljából)

	Ez  kávéőrlő érkezett hozzám javításra, bár mint azt tudjuk - a fogyasztói társadalom okán - manapság már nem érdemes ilyesminek nekiállni. Az alkatrészköltség, vagy akár csak az óradíj magasan felette van egy új kávédaráló árának. Legfeljebb a presztízs miatt érdemes nekiállni a javításnak, vagy esetleg még azért, ha mondjuk nagyon a szívéhez nőtt valami masina az embernek.
	Anyósom jól bánik a háztartási eszközökkel, hiszen ezen a kávédarálón sem látszik, hogy valaha is megpróbálta volna ledarálni valaki. Bezzeg a porszívó! Annak sajnos letört az összes kereke, valamint a csavarjai nagy részét is elhagyta.
	A kávédaráló motorja teljesen szakadtnak mutatkozik. Az persze lehet, hogy csak a hálózati zsinór szakadt el a villásdugó tövében, vagy a szénkefe van kiakadva, vagy elszállt a hőbiztosíték, de lehet hibás akár a kapcsoló is.
	Utóbbit, vagyis a kapcsolót nem találtam meg rajta. Mégpedig azért nem, mert nincs is. A daráló tetejét elfordítva indul a motor. Illetve most már csak indult. Biztonságos megoldás, de azért valljuk be, hogy eléggé minimál koncepció. Persze egy háziasszonynak épp megfelelő megoldás, csak én ugye jobban szeretem a látványos kapcsolókat.
	A Girmi szerintem inkább macskanév, és semmiképp sem illik hangulatában egy kávéőrlőhöz. Persze ki tudja mit is jelent olaszul az, hogy Girmi? Rá vagyon írva a szerkezet aljára, hogy "1min", ami azt jelenti hogy nem szabad egy percnél tovább üzemeltetni. Egy 100 wattos motort ilyen kis, pláne ennyire zárt térben valóban nem tanácsos. No persze ha túlmelegszik, akkor úgyis leteszi az ember, illetve a háziasszony. Említésre méltó részlet még a képen látható négyjegyű sorozatszám. Mit ne mondjak, nem volt valami nagy széria!
	Vajon mi tartja össze a szerkezetet? Merthogy csavarok, na azok sehol sem látszanak. Nos ezek a kis akadó körmök itt balra. A menet ebből biztosan nem kopik ki. Persze egy ilyen olcsó eszköznél ez bőven megfelelő megoldás. Manapság pedig már minden így van összepattintva.
	Ezt a valamit ki kellett belőle húzni, hogy le tudjam venni az alját. Ez a hosszú rúd amúgy a hálózati kapcsolót működtette.
	Ez itt a hálózati kapcsoló. Mint azt az UE-100 adapternél már említettem, szokás volt a ház anyagából és néhány odamelegített lemezkéből kapcsolót fabrikálni. Ez is egy éppen ilyen megoldás.
	A motor alját látjuk. Pocsékul sikerült a kép. Sajnos nem tudom megismételni a felvételt. Majd az oldal alján kiderül, hogy miért.
	A kést elsőre sikerült lecsavarnom a tengelyről.
	Elővettem ezt a szerszámot. Az egyik végén filc, a másik végén tükröcske. MK magnókhoz adták fejpucolás céljára.
	Ezzel a kis tükörrel lehetett megnézni a fejet, hogy szép tiszta lett-e a pucolás után. Most azt fogom vele megnézni, hogy hol lehet belül a motor mögött valami, ami a helyén tartja. Merthogy sehol egy csavar, mégsem akar széjjeljönni!
	Semmit sem láttam. A következő kiszedhető rész ez a fémharang. Mivel mást hirtelenjében nem tudok kitépni a helyéről, ezért ezt választottam.
	Na ugye, hogy na ugye! Egy kis érzék kell hozzá, és akkor minden megoldódik. (vagy darabokra törik az egész)
	Egy papírkarika tűnt elő, de csavar továbbra sem. No persze nem szabad feladni. A papírkarikát is kiszedem, pusztán izmaim megfeszítésével.
	A karika alatt pedig ott hevert végre az annyira áhított oldhatóság. A magyar kávédaráló hasonlóan nézett ki, de ott nem volt az előbbiekben kiemelt fémharang. A három csavar közvetlenül a darálótérben volt. (éppen úgy, mint ahogy most látszik) Persze a magyar darálónak nem hőre lágyuló anyagból volt a doboza, hanem valami porcelánszerű műanyagból, ezért nem kellett bele a fémharang.
	Már kint is van a motor. Mérve teljesen reménytelen. Hol teljesen szakadt, hol pedig rövidzáras. Régen emberek éltek abból, hogy az ilyen beteg forgórészeket újratekercselték. Mára persze már ez is egy kiveszőfélben lévő szakma lett.
	Íme a motor darabokban. Nem sok értelme volt szétszedni, de ettől még adtam neki egy esélyt. Volt már olyan esetem, hogy kinyíltak a drótok a kommutátorból, illetve láttam már zárlatosra égettet is. De ez egyik sem, hiszen ez menthetetlen.
	Bár hevenyészett módon, de minden vackot visszaszereltem a dobozba. Persze a motort összetartó két szép fényes csavart, na azt azért megmentettem.
	Visszacsomagoltam a kávédarálót az eredeti szürkés színű nylon zacskóba, minek okán most úgy néz ki, mintha nem is piszkáltam volna. Bár mondhatnám, hogy kár volt a ráfordított időért, de legalább egy kávéőrlő is bekerült általa a szétszedtem rovatba.
	Közvetlenül a fényképezés után elfoglalta méltó helyét, ami immáron a szemetesvödörben van.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.