Már annyiszor futottam neki ennek az apró esztergának, hogy idővel került rá egy késtámasz (ez mondjuk épp nincs rajta), egy tokmány (ez speciel rajta van), valamint egy csapágyház is, ami bár nagyszerűen sikerült (még ezt az erős túlzást), azonban épp eltakarja a szegnyeregnek, vagyis az eszterga jobb oldali részének menesztésére szolgáló csavar fejét.

   Mármint azt, ami ezen a képen úgy nagyjából középen látható, és egészen a mai napig kényelmetlenül volt kezelhető, mert a tengely mögött kellett benyúlni hozzá egy hatalmas csavarhúzóval.

   Mikor a csapágyház elkészítésével idáig eljutottam, bár ezt eredetileg csak egy próbadarabnak szántam, mégis azt mondtam rá, hogy egyrészt eddig jó, másrészt pedig azt is, hogy ez ennyi volt. Aztán persze egyből beugrott, hogy a csapágyház eltakarja a már említett csavar helyét.

   Már csak a két szélső csavarfej csálé elhelyezkedéséből is sejthető, hogy ez a fadarab minden lett, csak egyenes nem! A frissiben fúrt lyuk alatt (ami az eredeti pozícióhoz képest innen nézve 2 centivel jobbra került) meg ugye nincs ott a lyuk.

   Hogy a lyuk az eszterga alaplemezén is pontosan ugyanoda essen, mint ahol a csapágyházon is van, a képen látható módon, vagyis a fúrót magával a lyukkal megvezetve készítettem el az alaplapra a furatot.

   A szegnyerget rögzítő furat eredetileg középen volt (már csak abból az ésszerű okból is oda való, hogy egyenlő erővel szorítsa a két rudat), ezentúl azonban nem így lesz. Hogy aztán okozni fog-e bármiféle hibát a két rúd nem egyenlő szorítási ereje, az egyrészt nemsokára kiderül, másrészt remélhetőleg nem (mármint nem okoz hibát, és ha mégis, akkor sem derül ki), mert ugye mire észlelném a kialakult problémát, addigra remélhetőleg már rég elkészültem a szegnyereg egy teljesen más elven működő állíthatóságával.
   Mivel az alaplapon máshová került a lyuk, ezért értelemszerűen a rudakat megfogó profilon is át kell fúrnom egy kicsit oldalra és szélre. Ezzel a feladattal (mint ahogy az eszterga többi módosításával is) jó alaposan eljátszottam. Mert ugye nagyon nem mindegy, hogy hova kerül az a lyuk, mert a következő képen látható vasdarab másik oldala bordás, amin nem tartottam jó ötletnek szétfúrni egy merevítést. No nem mintha egy apró lyuk tönkretenné...

   És ha egy helyett három lett, akkor mi van? Kicsit megszaladt a kezem. Amúgy természetesen nem, hanem csak arról van szó, hogy időközben eszembe jutott, hogy a csavarfejet elforgás ellen megfogó fadarabot is rögzítenem kell.

   Egy ilyen szép kis menetfésű! Na ugye, hogy nem vagyok hülye! (á... dehogy...) Mármint azért, mert igenis jól emlékeztem rá, hogy láttam ilyet valahol a cuccaim között, csak arra persze már nem, hogy pontosan hol. Ha még a régen látott mikrométer mérőóra is előkerülne, teljesen elégedett lennék magammal.

   Nem azért áll ki a csapágyházból a mentes szár 4 centire, mintha azt tervezném beépíteni, hanem azért, mert a dobozban nem találtam megfelelő hosszúságú csavart. Bár megtehettem volna, hogy felírom a szükséges méretet, majd elkarikázok érte a boltba, csak ugye egy szem csavarért átgurulni a fél városon...

   Aztán beugrott ez a még szét nem válogatott tartalmú, még a motoros időkből származó csavaros doboz, melyben épp a kupac tetején virít egy a keresett méretű M8-as csavar. Valószínűleg azért ez volt felül, mert ugye szép hosszú, s legutóbbi itt jártamkor ezzel esett jól turkálni a dobozban.

   Amennyiben néhány milliméterrel odébb fúrtam volna a lyukat, akkor most nem kellene törődnöm a csavarfej elfordulás elleni biztosításával. De persze azt is megtehetném, hogy odacsavarozok a csavar feje mellé egy apró vasdarabot.

   Csak ugye nem szeretem a fémmunkákat, a szerszámaim ugyanis zömükben fához valók. Na jó, egyébként sem szeretek fémekkel dolgozni, mert azok mindig makacsul ellenszegülnek az akaratomnak. No nem mintha a fa nem röhögne ki...

   A múltkor már említettem, hogy hiába pofoztam ki az apró lombfűrészt, mert annak még csak esze ágában sincs normálisan működnie! Konkrétan azzal szórakoztat, hogy az eredeti céljával ellentétben, egyszerűen képtelenség vele az anyagban elfordulni. Látatlanban azt álmodtam meg, hogy ez azért lehet, mert nem feszítettem meg eléggé a lapot a keretben, most azonban a hiba egy egészen más okára derült fény.
   A különös hibajelenséget konkrétan az okozza, hogy a fűrészlap egyrészt mély (mármint túl sok benne a fogak mögötti anyag), másrészt nincsenek a fogai a szokásos módon oldalra kihajtogatva, minek okán nincs rajta mit csodálkozni, hogy épp mint egy átlagos fémfűrészlap, úgy ez sem hajlandó az anyagban elkanyarodni. Ez alól természetesen kivételt képeznek azok az esetek, mikor egyenesen szeretnék vágni.

   Szó sincs róla, hogy a fadarab azért lett nagyobb mint a vas, hogy a 8-as csavar fejének vágott hatszögletű lyuk úgy nagyjából a közepére essen, hanem csak arról van szó, hogy épp egy ilyen méretű anyag akadt a kezembe.

   Ez szerintem több mint tökéletes! Na most amennyiben a szegnyereg, illetve az eszterga talpának újragondolása, pláne elkészítése előtt annyira kilötyögősödne a lyukban a 8-as csavar feje (mert most ugye még szorul), hogy elérne valamiféle zavaró mértéket, akkor egy keresztben elécsavarozott vékonyka vaslemezzel fogom kiesés ellen rögzíteni.

   Na most a csavar végére pörgetett, majd természetesen villáskulccsal meghúzott anya helyére már két dolgot is sikerült odaképzelnem. Míg az egyes számú verzió egy fából, természetesen magával az esztergával készült hatalmas gomb, addig a kettes számú egy excenter, amit egy alkalmas méretű vasdarabból kellene kireszelnem. Utóbbi megoldásnak (bár a szokásos csavarnál egyértelműen jobban tetszik az ötlet) a szükséges fémmunka okán igencsak valószínűtlen a kivitelezése. Ráadásul még anyagom sincs hozzá.
   Ezen utóbbi állításomra - míg csak szét nem válogattam az anyagaimat - nem mernék megesküdni. Később kiderült, hogy a megálmodott rögzítés kapható mint biciklialkatrész, és még van is itthon a tartaléknak szánt, de végül elbontott bicajon.

   Azt kell mondjam, hogy egy a gép alján elhelyezkedő fadarab lakkozásának nem sok értelme volt. Az persze igaz, hogy a lakkozás megvédi a fa felületét, ráadásul még az enyémet is, mert így nem fog tudni leválni róla egy az ujjamba álló szálka, ezek azonban még szerintem is nagyon erőltetett magyarázatok...