Major táskarádió
(katonai kinézetű akart lenni)

Szét kéne szednem valamit. (gondoltam az asszonyra nézve)
Nem csinál ez semmit... (gondolta az asszony)
Az asszonynak pedig mindig igaza van!

Ezek a magnók annyira szem előtt vannak, hogy nem őket választom, pedig illene
végre eltakarítanom őket innen, mert útban vannak. Méghozzá szó szerint útban.
Igencsak sűrűn rúgom ki őket innen a szoba közepére. De miért is nem most
szedem szét az MK-27-est? Például azért, mert a logikai sorban először
 az MK-21-es, aztán az MK-25-ös, és csak utánuk jön az MK-27-es.

Kihúztam helyéről az éjjeliszekrényt, erre a magnók ismételten feladták tarthatatlan
függőleges pozíciójukat. Persze láttam én ezt előre. Mint ahogy azt is láttam, hogy
a mai alany ott rejtezik a kisszekrény mögött. Már alig van a szobában bontatlan
rádió. Gondoltam ne csak a polcról fogyjon, felszámolom a rejtett aknáimat is.

Kiszedtem a Major nevű rádiót, de akad itt még rajta kívül nem is egy boncalany.
Éreztem én a zsigereimben, hogy egyszerűen nem lehet ez a rádió egyedül.

Például itt van ez az órásrádió, amit természetesen csakis a kiemelkedő szépsége,
illetve a szokatlanul jól csengő Panashiba név miatt vettem meg.

Szép ez a gomb. Biztos vagyok benne, hogy nem volt egyedül.
Biztosan tartozik hozzá egy szép rádió is.

Ez egy porvédő borító a nyomtatómhoz. Ez nem tartozik a ma
boncolt tárgyhoz, csak épp rajta volt egy másik rádió tetején.

Szóval az úgy volt, hogy megvettem a céges selejtezésen ezt a nyomtatót. Jó kis
masina ez! Ez még abból az időből származik, amikor a HP mint név még valami
pozitívot jelentett. Mikor megvettem sem volt már éppen fiatal, itthon is több mint
10 éve hever a polcon, de még sosem döglött be! Még a melóban egyszer begyűrte
a papírt, mikor nyomtatás közben véletlenül kihúztam belőle a papíradagoló tálcát.
Szóval ott tartottam, hogy megvettem ezt a nyomtatót, majd mikor nagy boldogan
hazahoztam, azonnal fényderült egy apró hiányosságára. Ez egy tipikusan poros
lakás, gondoltam kéne rá valami fedő. Ne porosodjon, ha épp nem használom.
Hétvégén kimentem a piacra, és megvettem hozzá az egyel fentebbi képen
látható vadonat új huzatot. Azért érdekes véletlenek vannak...
Amúgy azóta sincs rátéve a huzat a nyomtatóra.

Ehhez a rádióhoz tartozik az előbb talált gomb. Nem tudom rá visszatenni, mert
mikor megpróbálom, akkor azonnal visszahúzódik a rádióba a hangológomb
tengelye. Majd legközelebb belenézünk, hogy miért teszi ezt.
Én meg jöhetek vissza beszúrni a linket...

Kiszedtem mindhárom rádiót, majd betoltam a felszabadult helyre a BRG magnókat
és az USB felületű külső 3,5-ös HDD házat. Majd ezzel is lesz valami. Szeretném
beépíteni egy külső házba, egy HDD kerettel (fiók rekesz) egyetemben. Persze
az is lehet, hogy kapni is lehet készen (biztosan lehet), de az biztosan nem olyan,
mint amit én fogok, illetve szeretnék csinálni. A készítés történetét meg fogom írni.

A szobámban található (fogyóban lévő) boncolatlan rádiókészlet utolsó darabjai.
Persze van még itt ott némi rejtett tartalék, de szerencsére egyre kevesebb.

Te leszel a következő (akit ezentúl kirugdosok a szoba közepére) rádió.
Addig meg üljél csak itt a ficakban szépen.

Volt egy olyan irányzat a 80-as években, hogy a kommersz gép úgy nézzen ki,
mintha katonai volna. Military design. Ennek a vonulatnak egy
nem különösebben sikerült példányát látjuk a képen.

Hogy nem sikerült túl jól, azt az ezen a képen látható rádiók külalakjának tükrében
biztosan állíthatom. Kíváncsiságból átnéztem a Vatera éppen aktuális tranzisztoros
rádió kínálatát, és azonnal találtam hármat, melyek szintén a military vonulat
termékei. Csakhogy ezek sokkal szebbek, mint mai boncolásom tárgya.

Pedig tulajdonképpen szép a hangszórórács, és még a skála sem csúnya.

Nem is nagy. Már úgy értem, ez egy lengyel rádió, és a major lengyelül nagyot jelent.
Mondjuk angolul is. Magyarul meg mondjuk kb. tanyaközpont, ami nem túl jó
rádiónév. Ellenben rengeteg olvasó visszajelzése szerint a major angolul
őrnagyot is jelent. Meglátszik, hogy nem voltam angolul katona...

Volt a sulinkban egy biológia tanárnő. Na neki is pont így állt a szeme!
Szegény Ungár tanárnőt ezért Klerensznek hívtuk.

A kezelőszervek mélyedésekbe vannak rejtve. Lóbázhatjuk a rádiót nyugodtan,
nem fog elállítódni a hangerő. Persze annak, hogy ennek semmi
értelme, annak semmi hatása sincs egy dizájnerre.

A tolópotmétert és a kapcsolót rögzítő csavar feje rozsdás.
Rádiónál egy rozsdás alkatrész sosem jelent semmi jót.

Unitra gyártmány, vagyis lengyel, de ezt már mondtam.

A forgatógomb (állomáskereső) jópofa kivitelű.
A tockosoktól megvédi a dobozból kiálló rész.

Valamitől azonban mégsem védte meg, mert ennek szerintem semmiképp sem így
kellene forognia. Van egy olyan érzésem, hogy lesz még dolgom ezzel elég.

Ráírták, hogy milyen elem kell bele, meg hogy lengyel, meg hogy fülhallgató.
A feliratok egy része befelé áll, de van olyan is, ami a változatosság kedvéért kifelé.

A sávváltó kapcsolójára kerestem valami jelzőt, végül abban állapodtam
meg magammal, hogy ez a gomb, ez kérem egyszerűen ormótlan.

Nemhogy kifolyt, de teljesen szét is rohadt benne egy (esetleg több) garnitúra elem.
A kifolyó anyag szétmarta az elemek kiemelésére szolgáló gurtnit.

Ezt először valamiféle külön behelyezhető hálózati tápegység helyének
néztem, de nem az! Ez kérem egy a fülhallgató tárolására szolgáló
nem is olyan apró rekesz. Mindig lát az ember valami újat...

Egy jó darabig csak bámultam, hogy ennek meg mégis mi a csuda értelme van,
mikor nincs is bekötve az antennakábel árnyékoló harisnyája, de aztán
végül csak leesett, hogy az csak egy un. hosszabbító tekercs.

Tulajdonképpen miért is ne lehetne egy ennyire görbe lemezzel rögzíteni az antennát?
Mint azt látjuk nem csak én, de a konstruktőr is pontosan ugyanezt gondolta.

A fülhallgató csatlakozó belülről nézve. Kívülről nézve nem is
látszik, hiszen belül van a füles tárolására szolgáló rekeszen.

Tisztán látom magam előtt...
(ez azt jelenti, hogy én már tudom, hogy mindjárt ki fogom mosni)

Mikor jött valaki hozzánk (rokon, barát, ismerős, kolléga), szinte mindig volt nála
egy javításra szoruló kisrádió. (néha akár még nagy is) Ha a tulaj azt mondta,
hogy lehet, hogy csak az elemeknél van valami baj, akkor én már
csak ebből is tudtam, hogy valami ilyesmit fogok látni.

Nem csak a teleptartó, de már maga a rádió is elkezdett rozsdásodni.
Szerencsére ez csak egy - nem különösebben lényeges - árnyékoló lemez.

Úgy nézem, hogy megvan benne minden.

A panelen az alkatrészek úgy állnak, mintha valaki vadmalac módon
görbítgette volna őket, de ez a rádió, ez kérem gyárilag ilyen.

A bekapcsoló gomb mögötti kapcsoló. A tartócsavar már hátulról is rozsdás.

A tolópotméter hátulról.

A középhullámú modulátortekercs szép.

Porvédő filcréteg van spontán születőben, a hullámváltó kapcsolóján.

Az a feketébb valami ott a sarokban, az gyárilag biztosan nem úgy állt!

A hangszóró sem nem csavarozott, sem nem ragasztott, hanem ez a két rugó tartotta.

Majd megkeresem hová kell visszatenni. Illetve látom én már előre,
hogy ez nem lesz olyan egyszerű, hiszen szemlátomást törött.

A rádió a tokjából kiberhelve is egyben maradt, vagyis akár így is használható.

Mielőtt bekapcsolnám, azért egy pucolás ráfér a kényesebb alkatrészekre. Szerintem
aki a tolópotmétert kitalálta, az nem gondolt bele, hogy mi lesz a belehulló porral.
A por nem csak súrol, vagyis koptat, de ha az érintkezők alá kerül, márpedig
az a por kedvenc helye, akkor annak mindenképp recsegés lesz a vége.

Ez a hangszóró tisztára olyan, mintha girbegurba lenne a membránja.
És ez most nem fényképezési hiba!

Ahová a nyíl mutat, az kérem elég egyértelműen egy púp. A hangszóró membránja
- az állagától eltekintve - ránézésre (és nyomkodásra is) rendben van, de valamiért
olyan a hangja, mintha be lenne szorulva a lengőcséve. Vagy mintha nem tudna
mozogni a membrán. Szóval mélyhangok azok nincsenek. Tipikus
sípláda effektus. De erről majd kicsit később.

Ha innen nézem, akkor egészen rendben van.

Ha meg innen, akkor mondjuk már nem. Említettem már,
hogy kiskorom óta utálok skálahúrt gubancolni?

Innen van letörve a korábban megtalált darab. Én viszont nem vagyok letörve.
Egyrészt azért, mert van ragasztóm. (oldószer) Másrészt
mint a tenger, annyi itthon a rádió!

Itt helyeztem biztonságba a skálahúrt a dobbal, míg a ragasztás szárad.
Ha le találna innen esni, meglehet, hogy a kukában végzi.

Visszaragasztottam a letört részt, majd eldugtam a panelt száradni a polcra egy
vasalózsinór helyére. Hogy mit keresett a polcomon egy vasalózsinór?
Hogyhogy mit? Van ám hozzá vasalóm is! Bezzeg, mikor kellett
egy vasalócsatlakozó? Hajam eldobtam, mire találtam egyet!

Mivel már nem kell, mehet a pincébe. A fakanalakat pedig le kell csiszolni, mert
újkorukban annyira szálkásak és szőrösek, hogy teljesen használhatatlanok.
A Kathrein antennaerősítő dobozát kiteszem a kukázóknak, és egyszer
még a légtisztítóra is sor fog kerülni. Mindezen tárgyak mögé el van
rejtve egy mini TV és egy bolgár nyomógombos telefon.
És ez még csak az előszobapolc!

A rádió vállszíja egy darabig a fürdőszobában lógott, majd egy idő múlva eltűnt.

Mindeközben a rádió doboza a kályha tetején szárad. Az az igazság, hogy
már hetek óta itt van. Szóval nem szárad ez kérem, hanem porosodik!

Elsőre nem találtam a rádió kapcsolási rajzát, de második nekifutásra már sikerült.
Annyi volt a trükk, hogy megnéztem, hogyan írják lengyelül, hogy kapcsolási rajz.
(suchej przełączania) Ettől mindjárt értelmesebb (és pláne ingyenes) találatokat
dobott ki a google. Mert mégis ki fog annyi rengeteg eurót adni egy rajzért?

Visszaszereztem a rádiótól az újságomat.

Olyan félórát tölthettem azzal, hogy szépen mentem végig a rádión, ahogy kell,
a hangszórótól vissza. A végfok jár, és a demodulátor diódákról még búg
az erősítő. Viszont egyik RF fokozat sem jár, semelyik hullámsávon
sem. Ilyenkor azért hatalmas segítség tud lenni a kapcsolási rajz.

Persze a kapcsolási rajz is csak akkor segít, ha tudja az ember olvasni.
Van másik rajz pdf-ben, ebben még a tranzisztorokon
mérhető feszültségek is szerepelnek.

De méregethetek én akár napokat is, ha egyszer el van törve a panel.
Ráadásul egy vezető sáv esetében egymásután mindjárt két helyen is.
(a jelzett repedéstől jobbra, a csavar vonalában van egy másik törés)
Az ilyen apró dolgok számomra sajnos már alig láthatóak.
Ha meg felteszem az erősebbik szemüvegem?
Felnézek, s leszédülök a székről...

Miután a hibát elhárítottam (rádrótoztam a törött fóliára), menten megszólalt a rádió.
Vagyis nekem nem kapcsolási rajzra van szükségem, hanem egy jó szemre.
A rajz könnyűszerrel megoldható, a jó szem már nehezebb ügy.

Piszkálódás közben ezek az árnyékoló lemezek kikerültek a rádióból.
Még majd eldöntöm, hogy visszateszem-e őket.

Az egyik kapcsolási rajzon szerepel az URH fokozatban egy-egy darab 33 pikós kondi
a forgóval párhuzamosan kötve, a másik rajzon meg nem. Viszont egyik rajzon sem
szerepel a képen látható két 10 pikós kondi. No nem ezért szedem ki innen őket,
hanem mert valami érthetetlen módon kedvet kaptam a rádió áthangolásához.
Persze arra már lusta voltam, hogy nekimenjek a woblerrel, szóval
csak úgy póriasan szabadszemre tekergetem a dolgokat.

A modulátortekercsbe belerövidítettem a találomra-méteremmel.

A nyilakkal jelölt részeknek egy vonalba kell esniük.
Persze nem ez a lényeg, hanem az, hogy úgy is maradjanak!

Eredetileg patentos volt.
Egyszerűen csak bele volt dugva a panelba.

Én meg átfúrtam a megkezdett lyukat, majd tekertem bele egy csavart.

A skálahúr oly régóta volt leesve, hogy megmerevedett, így mutatva
számomra a mintát, hogy hogyan kell visszatennem a helyére.

Annyira egyszerű volt, hogy negyedik nekifutásra sikerült is visszabénáznom.

Úgy néz ki, mintha el lenne görbülve a skála, és ez pontosan így is van!
Vajon mi történhetett vele, hogy a skálaüveg mögött így meggörbült?
Talán az lehetett, hogy egy kissé többet napozott a kelleténél.

Próbálom, hogyan kell állnia a skálának a skálaüveg mögött. Skálaüveg, tőle
jobbra a hangszóró rácsa az előlapon. Skála, tőle jobbra a hangszóró kivágása
a rádió paneljén. No! Az az, ami így sehogy sem áll jól, pedig első (és többedik)
ránézésre minden stimmel. A hiba ott volt az elképzelésemben, hogy a panel nem
a látható módon van a rádióban, hanem 90 fokkal elfordítva. Ebből a szögből nézve
nem vízszintesen van a panel, hanem függőlegesen lóg. A panelen a hangszóró
kivágásában (kerek lyuk) nincs semmi, engem meg pont ez a kerek lyuk
csapott be. Gondolom ugyanez a panel van egy másik rádióban is,
ami kisebb, és abban a rádióban a panel alatt van a hangszóró.

Először arra nem emlékeztem, hogy megvolt-e egyáltalán a rádió botantennája,
aztán meg arra nem, hogy hová tettem. Az első problémán a fele szétszedésről
korábban a számítógépre átmentett képek segítettek, a másodikon pedig
egy nagy csokor káromkodás, valamint a nagyot néző szemüvegem.

Pár csavar van csupán.
Majd csak visszatalálom őket a helyükre...

A hangszórót tartó rugóhoz rossz irányból közelítettem, s mint valami
kényeskedő fruska, akkorát csapott a kezemre!

Ezek tartották az antennát, de már nem emlékszem rá, hogy hogyan volt.

Ezért ismét segítségül hívtam a szétszedésről készült fotósorozatot.

Okos dolog, hogy a három gomb nem egyforma! Így nem lehet őket összekeverni.
A másik bevált megoldás, hogy egyformák, és mindegy melyiket hová tesszük.

Ezek kimaradtak. Illetve a szivacsról nem is tudom, hogy honnan származik.

Egyszer apukám hazajött a munkából (Tanért), és adott nekem egy marék bonctűt.
Nem értettem az elképzelését. Mert mégis minek nekem bonctű? Nem piszkálok
se embert, se állatot. Azért megköszöntem szépen, és betettem a tolltartóba.
Mindjárt másnap bevetettem a bonctűket mint mérőtüskét. Azóta el sem
tudom nélkülük képzelni az életem. Okos ember volt az öregem.
Tudta mi kell a gyereknek. Mondjuk, hogy minek nekem
egy szikrainduktor, arra azért még nem jöttem rá.

Mivel az áthangoláshoz (erős túlzással volt az) nem használtam semmiféle műszert,
így csak annyi biztos, hogy valahol a nyugati URH sávban járok (merthogy
a keleti már üres), és bejön pár adó. Mivel nem áll szándékomban
hallgatni ezt a rádiót, polcra dísznek meg így is jó lesz,
szóval a lustaságom okán így marad.

Az eltűnt szíjat - hosszas keresgélés után - a nagyszobában, az óriásvekker
előtt találtam meg. Fene nekije azt a hülye terepszínét!

Betömtem az elemtartóba. Ne lógjon itt nekem a polcról!

Kissé meg van olvadva a doboz, vagyis ez a rádió tényleg
kapott egy nagy adag meleget valahonnan.

Nem mondanám rá, hogy ő a polc dísze, de azért jól elvan a többi készülék között.
Előtte a Videoton Strand, utána a Tokai, majd az általam kittből összerakott
kisrádió. Vajon azt a fehér órát is szétszedjem? Kérdés ez egyáltalán?
Ne kérd tőlem ezt a rádiót, mert azóta már el is ajándékoztam.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.