Vasalócsatlakozó
(ez nem lesz egy bonyolult project)

Ezt a dugót egyszerűen vasalócsatlakozónak hívják, bár sok minden máson
is ehhez való aljzat volt. Például tipikusan villanyrezsó, de ilyen dugó kell
a csöves HF generátor beüzemeléséhez is. Jelen esetben ez utóbbi okán
kerítettem elő, illetve a pincében rendezkedés közben találtam egyet.

Hatalmas csatlakozó felületei vannak, melyek kellenek is a nagy áramok miatt.

10 amper 250 volt, bár éppen csak átlátszik a felirat a koszon.

Persze nincs benne semmi érdekes, de ezt legalább szét lehet szedni. Mert
ugye manapság már minden zsinór végére rá van fröccsöntve a dugó.

Gumiból készült törésgátló.

A kábel úgy bele van csavarozva, annyira tart, hogy szerintem simán
felköthetném vele magam. Köszönöm a bíztatást... Hallottam ám!

Ami pereg róla, illetve belőle, na az nem rozsda, hanem csak kosz. Valószínűleg
egy villanyrezsóhoz használták, és ami csak ráfröccsent, az mind rá is száradt!

Amerre csak bontom, hullik belőle az áldás.

Nem is tudom, hogy mégis minek kellene ahhoz történnie,
hogy ez az érintkező kontakthibássá váljon.

Még a műanyag szigetelő lapocskán is van egy kis rozsda.

Szerintem ennek mindenképp fürdés lesz a vége.

A sodrott erű vezetéket ha beónozzuk, akkor hajlamos lesz megfolyni a csavar
alatt. Fentiekhez képest ezek a drótok igen masszívan álltak a helyükön.

Olyan mint egy gyerek, aki vagy fél napot játszott a kertben.
Fürdetés után ugyanis ennek is egészen más színe van.

Összecsavarozom, merthogy épp kell.

Hirtelen csak PC tápkábelt találtam, az meg ide pont jó lesz.

A sárga-zöld a föld.
(ha meg nem, akkor sem engem fog agyonvágni)

Még az ősi tuchel dugó felszerelős időkből beidegződött, hogy először mindig
azokat a dolgokat kell ráhúzni a kábelre, amiket a csatlakozó
többi részének felszerelése után már késő lenne.

Mivel nem volt kedvem elővenni a pákát, ezért csak összesodortam a vékony ereket.
Vagyis bevallom, hogy bekötés előtt amúgy én is le szoktam ónozni a drótvégeket.

Három szál vezeték bekötését nem lehet elrontani, bár van erről egy történetem.
Egy telefonközpontot szereltünk fel egy fiatal kollégával, aki nem igazán értett
hozzá. Viszont úgy volt vele, hogy az azért mégsem járja, hogy ő csak ott áll
és nézi amit csinálok, ezért keresett magának valami feladatot. Gondolta
felszereli a villásdugót a hálózati kábel végére. Fel is szerelte, majd
bedugta a konnektorba. Pukk! Kialudtak a fények az irodában.
Pali morgott egy kicsit, majd megkereste a kismegszakítót.
Felkapcsolta, mire fel kigyúltak a fények. Morgott magára,
mert ugye, hogy lehet ilyen kétbalkezes. Leszerelte a dugót
a kábel végéről, majd mindent alaposan megtekintett. Mivel úgy
látta, hogy rendben vannak a dolgok, ezért újra bedugta a konnektorba
a villásdugót. Pukk! És már megint sötét lett az irodában. Pali odasomfordált
hozzám, kezében a dugóval. Géza... Mit rontottam el? Szerintem semmit. Teljesen
jól kötötted be. Na de... Pontosan ez a baj Pali. Mi? Az, hogy "na de". (értetlenül
nézett) Az a baj Palikám, hogy "na de", vagyis na de a kábel másik végével
mégis mi a csuda van? Merthogy a kábel másik vége csak lógott
a semmibe, bekötetlenül, összetekeredett drótokkal...

Régen az ilyesmit - mármint az alapvető elektromos dolgokat - tanították az általános
iskolában. A fiuk valami lámpát szerkesztettek politechnika órán, miközben
a lányok a szomszéd helyiségben a leves odaégetését gyakorolták.

Na kész!
Mondta mindig a fiam, mikorra tetőfokára hágott az általa okozott rendetlenség.

Vajon milyen lehetett a Dkcf 1-es változat?

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.