Apple külső SCSI CD ROM  + Spire IDE USB HDD doboz + HDD rack összeépítés
(ehhez a címhez valami széles monitor kell)

Ezeket a lomokat 2009-ben vettem a Verseny utcai piacon. Mind az IBM ős egeret,
mind a külső Apple CD ROM-ot bemutattam korábban. Az egeret már rég el is
ajándékoztam. Most pedig az jön, hogy csinálok valamit az amúgy teljesen
felesleges 5,25-ös külső házból. Illetve a házba. Az a tervem, hogy a
házban a CD meghajtót lecserélem egy IDE HDD fiókra.
Régi terv ez, mely ma végre megvalósul.

A feladathoz szükséges egy illesztő panel az USB kábel és az IDE buszú HDD közé.
A panelt a képen látható gyönyörűségből (nem, nem az asszonyból, hanem amit
maga elé tart) fogom kioperálni. Éppen idáig jutottam el a tervezgetéssel,
még valamikor 2010-ben, mikor is ez a project jó néhány évre
felfüggesztésre került. De mennyi ilyen van még...

Annyira régi adósság volt ez magam felé, hogy még a listámra is felkerült, ugyanis azt
találtam ki, hogy listát írok magamnak a teendőkről. No nem azért, hogy tudjam,
hogy mi a dolgom, hanem azért, hogyha végre valahára befejezek valamit,
lássam a haladást. Persze ha nem csinálok semmit, akkor hiába nézem a listát.
Éppen ezért nyitottam egy kis csalással. Felírtam pár apróságot. Egyrészt a polcon
heverő bekötött RT újság évfolyamok teljesen összevissza hányódtak. No nem mintha
kerestem volna bennük valamit, de akkor is legyen rend! Aztán érdekes neuralgikus
terület alakult ki a monitorom körül. Tipikusan oda nem való apróságok kezdtek el
valósággal hemzsegni! Ez sem volt egy nagy project, talán ha tíz perc kellett
hozzá, hogy mindent eltegyek a helyére. A villámvédők eltevése azért
kapott külön sort, mert azok a polc tetején lakó legfelső dobozba
kerültek, amit nem igazán érek el. Ráadásul a létrát sem
tudom odatenni a polcok elé az ágyamtól.

Gondoltam összeszedem a hozzávalókat. Például ott az a piros doboz.
Csakhogy ez a piros doboz, ez nem az a piros doboz amit keresek!

Merthogy amit keresek az ide, vagyis a Hi-Fi torony aljába van elrejtve.
Ha kiveszem, akkor legalább lesz ott egy kis hely.

Az 5,25-ös külső ház - mint azt már említettem - évek óta a számítógépem tetején
hever. A terv az, hogy itt is lesz (illetve már itt is van) a rendszeresített helye.

Ezeket kell ma egyesítenem. Illetve kell még egy IDE HDD fiók is, de az is van.

A dobozka tartójára, meg a hozzávaló dugasztápra szerintem nem lesz szükség.

A ventilátort nincs hová áttenni, ezért az marad a feleslegessé váló házban.
Ugyan a project végére lesz egy jól használható eszközöm (legalábbis
remélem lesz), ellenben megmarad egy kupac fölösleges lom is.

Ezt a kicsiny kapcsolót azonnal kinéztem magamnak.
Gyere csak velem! Szólítottam fel kedvesen.

Nem megyek sehova!
Válaszolta komoran a beragasztott kapcsoló.

Ez a lényeg! Ezt a panelt kell átszerelnem a másik dobozba.

Első ránézésre ugyan teljesen tele van, de a tápegység
alatt azért még van némi hely az új panelnak.

Kiszereltem a dobozból a régi CD meghajtót. Reményeim szerint
a felszabadult helyre fog bekerülni a HDD fiókot fogadó keret.

Micsoda szép színes 3D alma logó...
A művészi érzék totális hiányában, ilyet én sajnos nem tudok alkotni.

Lehetne úgy is, hogy az USB IDE illesztő panelhez eredetileg kapott dugasztápot
használom fel, de bevallom, én ebben a tápegységben jobban bízom. Ugyan ez is
távol-keleti, de sokkal jobban néz ki mint a manapság megszokott kínai vackok.

HDD fiókból van néhány fölös példányom. Meg a persze a házából is.
Meg HDD-ből is. Éppen arra lesz jó az most készülő doboz, hogy
átnézzem a régi meghajtókat. Ki tudja? Hátha akad
még rajtuk valami érdekes...

Mindhárom egységet leszedtem, hogy ki tudjak közülük választani egy megfelelő
példányt. Persze a színüktől eltekintve teljesen egyformák. Ez a kép meg csuda
borongós egy hangulatúra sikeredett. Mintha sötét éjszaka lenne (pedig éppen
nagyban délelőtt van), s csak az asztali lámpám világítaná meg az egyesülni
készülő izéket. Meg egy frászt! Tuti, hogy nekem kell őket összerakni!

Ezek első ránézésre méretre teljesen egyformák. Ez persze nem is csoda, hiszen
az 5,25"-ös meghajtó szabvány méret, szabvány csavarhelyekkel.

Betoltam a dobozba. Első ránézésre tökéletes!

Másodikra odatekintésre azonban már látszik egy kis bibi.
Ha csak egy kicsit is, de azért kilóg a helyéről.

Az mondjuk érthető, hogy kilóg, hiszen felakad
a régi előlap keretébe az új doboz pereme.

A nagyobb gond azonban az, hogy ugyan ránézésre jó helyen vannak a csavaroknak
szánt lyukak, azonban mivel nem csúszik be a helyére a HDD rack, ez sajnos
mégsem igaz. Most választhatok, hogy odébb reszelem a lyukakat...

...vagy lereszelem a meghajtó elejének széléről ezt a kis peremet.

Felmásztam a lelőhelyig, s összehasonlításképpen megtapogattam a többi eszközt.
Mit lehet azt tudni? Hátha kifogtam egy szabványtalan méretű példányt.
Persze erről szó sincs. Az összes keretnek ugyanolyan pereme van.

Ráadásul nemcsak az előlapi perem, hanem ez a kis elgörbített vaslemez is
útban van. Persze nekem meg van fogóm, úgyhogy nem sokáig lesz ez így.

Egyszerűbb lenne a beépítendő panel eredeti tápját használni, de az ugye dugasztáp.
Ha csekély mértékben is, de folyton eszi az áramot, mikor be van dugva.
Befejezem mára a lamentálást, pedig az nekem nagyon megy!

Ezek a szép színes kábelek ezentúl teljesen feleslegesek, úgyhogy
menten ki is cibálom innen az egész miskulanciát.

Semmi használhatót sem látok. Legalábbis a mostani
projecthez egyáltalán nem szükséges SCSI kábel.

Gondoltam kiürítem a hátlapot, hátha fel tudom
használni legalább magát a vaslemezt.

Már majdnem nem tudtam kiszedni a csatlakozókat, mire végre beugrott, hogy
az SCSI vonallezáró dugó, az valóban dugó. Vagyis egyszerűen csak ki kellett
húznom az aljzatból. Mert míg nem húztam ki? Addig semmiképp sem akart
átférni a lyukon. Néha egészen hülye részleteken tud elakadni az ember...

Hiába nézegettem, ezek a hosszúkás lyukak valahogy nem illenek
a jövőképbe. Talán ha letakarnám őket egy plusz lemezzel.

Sajnos nem fér oda az apró panel a helyére, mégpedig a hálózati csatlakozó aljzattól.
Márpedig azt az aljzatot, azt szeretném megtartani! Persze ki is válthatnám egy
borotvacsatlakozó aljzattal, vagy egy még annál is kevesebb helyet foglaló,
fixre bekötött hálózati zsinórral. Meglehet, hogy valóban jobb volna egy
fix kábel, de az ember már csak olyan, hogy kivitelezi a hülye ötleteit.

Ugyan fejjel lefelé fordítva már odafér a meglévő lyukhoz a panel, azonban így meg
a tápegység paneljának lenne útjában. Mentségemre szolgáljon, hogy egyáltalán
nem arról van szó, hogy ez részemről egy átgondolatlan konstrukció, hanem
csak arról, hogy éppen most gondolom át a mindenféle lehetőségeket.

Ez eddig jó! Persze mindjárt kiderül, hogy mégsem az.

Menj már innen! OK. Meglestelek.
2 ampert adsz 12 volton. Gondolom annyit tud az Apple táp is.

Na erről van szó! Sajnos rövid a panelhez kapott kábel. Később azonban
kiderült, hogy mégsem! Teljesen véletlenül megfordítottam a kábelt, s
ha nem hátrafelé indul ki a csatlakozóból a kábel, akkor éppen jó.

Gondoltam mi lenne, ha felhasználnám az eredeti doboz hátlapját? Sajnos kicsi.
Persze kivághatnám belőle az érintett részt. De az meg hogy nézne már ki?

Rámértem a doboz eredeti tápegységére, hogy rendben működik-e. Jelentem igen!
Valamint nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy a 230 voltot nem vezetjük
műszerzsinóron! Persze mint azt látjuk, még magamnak is hiába beszélek.

Szóval az úgy van, hogy az én fejembe nehezen mennek be a dolgok. (kivéve talán
a jégcsákányt) Persze azt tudom, hogy I=U/R, azonban a többi képletnél már el
szoktam akadni. Ezért van ott az a mankó. Illetve eredetileg ez lent lakott
az asztalon, csak az idők folyamán valahogy felkerült a polcra.

Be is van tervezve, hogy majd felfestem a képleteket a csipesztartó fakockámra.
Mint az a kisvödör felirataiból látszik, a születésnapokkal is bajban vagyok.

Lényeg a lényeg! Beterheltem a tápegységnek egy néhány ohmos ellenállással, hogy
terhelés mellett is leadja-e a 12 voltot. Leadja. Én úgy vagyok vele, jobb az ilyen
dolgokat előre kideríteni, mint utólag kínlódni mindenféle kerülő megoldással.

Minden nagy dolog, még ha az ilyen apró is, mint ez a mai project,
rengeteg apró részletből áll össze. Például ott van az a csavar
a bal felső sarokban. Az kérem útban van a tápegységnek.

Nem állítanám, hogy belefáradtam a feladat
megoldásába, de egy probléma kipipálva.

Gondoltam mi lenne ha?
S már bele is erőltettem a HDD fiókot a díszkeretbe.

Ránézésre tökéletes! Még tiszta szerencse, hogy ráéreztem a lehetséges problémára
Ugyanis a fiókot a kicsinység összenyomott helyre éppen hogy nem lehet bedugni!

A szélén el van vékonyítva az anyag. Nem lesz egy nagy meló kireszelni.
Persze lereszelhetném a beépítendő egység szélét is, de akkor, ha azt
a későbbiekben esetleg cserélni kell, reszelhetném meg az újat is.

Reszelő van, a feladat meg adott.

Azért így reszelek, mert konkrétan lusta voltam elővenni a satut.

A reszelő fúró faragó ember igaz barátja, a jó előre odakészített porszívó. Mert ha
nem teszem ide, s műanyag-reszelékes ruhában keresztül török a lakáson,
akkor ha az asszonytól épp nem is kapok ki, de magamtól biztosan!

Lemérem a beépítő keret szélességét. Valójában persze nem a pontos méretre
vagyok kíváncsi, hanem csak úgymond mintát veszek a sublerrel.

A vett mintával ellenőrzöm, hogy jól reszeltem-e.
Jelentem igen!

Szerintem így kell kinéznie.

Mint azt már korábban is láthattuk, eddig is belement, csakhogy
ezt most már úgy teszi, hogy közben nem szorul meg.

Úgy nézem, hogy eddig teljesen rendben van, bár egy kissé szoros
lesz a hely a drótoknak a táp és a fiókos egység között.

Tudom, hogy van valahol egy egész dobozra való un. PC csavarom.
Meglepő, de az van írva a dobozra, hogy: PC csavarok
Kérdem én: Hát csoda, hogy nem találtam?

Épp ezt kerestem. A műanyagba ugyanis ilyen csavar kell, nem pedig metrikus.

Alakul a kupi! A monitort egyszerűen csak biztonsági okokból takartam le.
Nehogy már ráfröcsögjön az ón! Vagyis most egy kicsit forrasztani fogok.

Forrasztás előtt átpakoltam az útban lévő részegységeket
a szobában található egyetlen szabad vízszintes felületre,
azaz a Hi-Fi torony tetejére, az AKAI GX630 magnó elé.

Ugyan van itthon rendes menetes, de megszokásból úgy gondoltam, hogy
kimentem én innen ezt a két igencsak fura rögzítésű RCA aljzatot.

Nos ez a műtét nem sikerült. Oszt akkor mi van?

Ez egy különösen szép csavar. Meglehet bele is haltam volna, ha nem szedem ki!
Mondjuk nem volt egyszerű, mert krumpli volt a vége, amit le kellett vágnom.

Bárhogy is nézegettem ezt a lemezt, sajnos
sehogyan sem adta ki az új hátlapot.

Addig is míg a hátlap kérdésében magammal dűlőre
jutok, beszerelem a helyére ezt a panelt.

Ez itt lesz és kész!

Ez a hálózati kapcsoló is kiesik, mert ez ugyan
nem volt beragasztva, ellenben túl mély.

Gondoltam mi lenne, ha a fiók eredeti kapcsolójával (jobbra alul) kapcsolnám be.
Ez egy elég hülye ötlet, mert az a kapcsoló ami a gomb mögött van, az ratyi.

A múltkoriban végre sikerült megtalálnom azt a kapcsolós dobozom,
ami a fiókosból a dobozos részre költözött át. Köszönhetően
a felirat hiányának, most sem akart elsőre meglenni.

Van választék, csak győzzek túrni a tömegből egy kedvemre valót.

A hátlapból kiszerelt SCSI eszközsorszám kapcsoló
helyet fog cserélni a jobb oldali példánnyal.

Ugyan a képen látható helyen kifejezetten jól mutat, hiszen szépen sorjáznak
a hátlapból kilógó dolgok, ellenben erősen ellenjavalt dolog ennyire közel
vinni a 230 voltot a panelhez. Valamint a tápaljzatot úgyis kiszedem a
helyéről, mert a kis panel fixen lesz összedrótozva a tápegységgel.

Ahogy a középső fiókomat kihúztam, egyből ez a lemezke került a kezembe.
Sajnos nem adja ki a szükséges méretet. Legalábbis fölös lyukak nélkül nem.
Gondoltam lemegyek a pincébe, ott van mindenféle. Erre kimerültek az akkuk.
Jobb így, hogy még idefent tették, mintha vissza kellett volna jönnöm a pincéből.

Mikor a múltkor rendet raktam, az egészen jól sikerült.
Elsőre odanyúltam, ahol a szükséges lemez lakott.

Ilyenkor kicsit mindig sajnálkozom.
Ekkora lemezt elcseszni azért a kis darabért?
Persze még a leeső darab is elég nagy, lesz belőle valami.

Szóval az úgy volt, hogy indulok a kocsival (még a Telekomnál) szépen óvatosan
kezdve a tolatást. Erre fel puff! Kiszálltam megnézni, hogy mégis mi a csudának
mehettem neki, egy amúgy szinte teljesen üres udvaron. Ennek ni! Hogy vajon
ki s miért tette az autóm mögé? Ez persze nem derült ki, hiába érdeklődtem
körbe. És nem ez volt az első eset! Az első tűzoltó készüléket azt még
becsületesen félretettem egy sarokba. Ezt viszont már elhoztam.
Ha annyira nagyon akar nekem lenni egy ilyen, hogy már
másodszorra esik meg, hogy belebotlok, legyen!

Készen van a rajz. Most az következik, hogy fűrészelek egy kicsit.

Kicsit idegesítő, hogy nem látom rendesen amit csinálok, de bízom benne, hogy
megy ez nekem érzésre is. No meg rá is hagytam az anyagra egy millimétert.

Amit aztán reszelhettem is le. Eddigi tapasztalatom szerint jobb ez így, mint
mondjuk egy óvatlan mozdulattal belevágni az anyag szélébe,
ami csúfsággal később már nem lehet mit kezdeni.

Nem azért tettem a régi hátlapot az újra, hogy ellenőrizzem a méretét, hanem azért,
hogy átjelöljem a rögzítő furatok helyét. Mint az a háttérben látható, befogtam
a munkapadba az egyik reszelőt (épp az volt kéznél), majd ennek toltam
neki mind a két hátlapot. Így sokkal könnyebb pontosan egymásra
igazítani az anyagokat. Elő és hátlapban már van némi rutinom.

Már fúrom is kifelé a lyukakat. Persze előbb azért még be is pontoztam
a helyüket. Jobb az úgy, hogyha nem mászik el az anyagban a fúró.

Két lyuk kész, jöjjön a bonyolultabb rész!
Felkiáltással átrajzoltam a tápcsatlakozónak
szükséges lyukat, a szépen alakuló új hátlapra.

Először a vonalhoz közel kifurkáltam az anyagot.

Majd magával a fúróval, a fúró oldalélét mint marót felhasználva, pillanatok alatt
összeszakítottam a furatokat. Ugyan még formátlan a lyuk, de azért már alakul.

Ezek annyira gazdaságos reszelők, hogy alig kerültek valami pénzbe. Már évek óta
lógtak a szekrény oldalán, mert eddig még sosem volt rájuk szükség. Most lett.
Egyből ki is derült, hogy némelyikkel konkrétan nem is lehet reszelni.

Hogy ne kelljen néznem (úgysem látom a vonalat), csalok kicsit. Szintig befogom
az anyagot a satuba, majd addig tologatom a reszelőt, akár oda sem nézve,
míg érzékelhetően (elkezd szabadon siklani) el nem éri a satu pofáját.

Ennél egyszerűbben és gyorsabban képtelenség ennyire egyenes vonalakat reszelni.
Az íves sarkok hiánya pedig teljesen lényegtelen, mert eltakarja őket a csatlakozó.

Gondoltam takarítok egy kicsit. Idelent valahogy másképp szól a porszívó...

Ez kérem tökéletes!

Persze a tökéletesség nem volt teljesen igaz, hiszen a kép szerinti módon, utólag el
kellett egy kicsit vékonyítanom az anyagot, az eredeti hátlap ugyanis mindössze
egy milliméter vastag, ez meg ugye öt. Azért kellett elvékonyítani (nagyjából
milliméteresre), hogy be tudjon pattanni a helyére a csatlakozó körme.

Rápróbáltam a hátlapot a dobozra csavarokkal is. Mivel a lyukakat
átjelöltem az egyik lemezről a másikra, így ezért nehéz lett
volna elrontani. Persze volt már rá példa, hogy sikerült.

Kell a panel alá és felé egy-egy pár műanyag alátét. Szerencsére fel vagyok készülve
az ilyen esetekre. Mennyivel jobb a rend, mint órákig keresgetni az alkatrészeket...

Ebben a sorrendben kell beszerelni a kötő és távtartó elemeket.
Persze előbb még kell nekik fúrni egy-egy lyukat.

Ahogy azt szoktam, a kihúzott középső fiókba hullik a forgács.
Mikor a fiók megtelik, vagy unatkozom, akkor kitakarítom.

Először a csavar jön egy alátéttel, majd egy anyával.

Aztán egy műanyag távtartó következik.

Majd egy újabb alátét és egy újabb anya.

Most, hogy végre stabilan áll a panel a helyén, bejelölhetem
az USB aljzat helyét. Meg persze a hálózati kapcsolóét is.

Utóbbival nem lacafacázok. Húzok egy vonalat, oszt jó van!
Hát nem mindegy, hogy hol lesz a kapcsoló a hátlapon?
Persze, hogy nem mindegy, mert belül el kell férnie.

Szerintem a nyíl mutatta helyen éppen jó helyen lesz.

Az USB aljzat pedig pont a berajzolt rész mögött van. Ez egészen biztos, mert ismét
nem mértem, hanem magáról az aljzatról rajzoltam át a kivágandó lyuk helyét.

Lusta voltam lemenni a pincébe. Illetve az előbb is csak azért mentem le, mert nem
volt idefent a lakásban megfelelő méretű anyag a hátlaphoz. Ezt a pár szem
műanyag forgácsot pedig igazán semmiség megennie a porszívónak.

Kész! Kicsit még majd megcsiszolom, bár hátul úgysem látszik.
Tehetnék még rá ceruzás feliratokat, meg egy kis lakkot,
mint mondjuk az előerősítőm hátuljának esetében.

Alakul a rumli! Hogy milyen ismerős nekem ez a kép...

Ez sem marad úgy, mint ahogy gyárilag volt.

Kikötöttem az előlapi power kapcsolót.

Illetve átkötöttem a kapcsoló helyét a panelen. A HDD zabálja az áramot, az apró
kapcsoló meg szokott bizonytalankodni. Mondjuk így, hogy néhanap (de inkább
csak néha év) használom, meglehet, hogy sosem jön elő a hiba. Mikor ezzel
szívtam, akkor még napi szinten tologattam ki-be a fiókba a HDD-ket.

Újra rámértem a beépítendő eredeti tápegységre. Biztos ami biztos!
Jobb azt ellenőrizni, hogy melyik a 12 volt, mint utólag
bámulni csodálkozva a felszálló füstöt.

Az USB IDE átalakító panel tápcsatlakozójának helyére jönnek az előbb látott
tápegységből a két vezetékek. Persze csak a 12 volt, mert az 5 volt
nem kell neki. Illetve azt ő maga állítja elő a HDD részére.

Első főpróba, döglött HDD segítségével. A kék panelből stílusosan kilógó kéknyelű
csavarhúzóm játssza a power kapcsoló szerepét. Ezt az aljzatot később egyszerűen
átforrasztom, mert a power kapcsoló úgyis a tápegység elé kerül. Mint az a bal
sarokban látható, ismét műszerzsinóron jön be a 230 volt. Ellenben az nem
látható, hogy nem működik a rendszer. Konkrétan teljes a sikertelenség.

Mégpedig azért nem megy semmi, merthogy az APPLE táp az 5 voltos kimenet
terhelését figyeli. Konkrétan nem ad áramot (csak feszültséget), ha az 5 voltos
kimeneten nincs terhelés. Ha beterhelem egy 15 ohmos ellenállással, akkor
viszont már hajlandó elindulni. No persze nem csak maga a táp, hanem
az egész felépítmény is. Ellenben a próba HDD teljesen halott.

Kissé átrendeztem a sorokat. Egyrészt elővettem egy működő HDD-t, másrészt nem
az USB IDE átalakító panel tápegység kimenetéről járatom a HDD-t, hanem
közvetlenül az APPLE tápról. Teljes a siker! Villog a magenta LED,
miközben a HDD bejelentkezik a Windowsba, mint új hardver.

A vezetékeket a képen látható felállás szerint kell belerendeznem a dobozba.

Kell az a kis mélyedés az alátétnek, hogy ne forogjon el a kapcsoló.
Lusta voltam fúrni, ezért nyomtam egyet a műanyagnak a pákával.

A power rész kész, már csak be kell kötni a földszálat,
valamint rá kell dugni a panelra a csatlakozót.

Eddig jó!
Bízom el magam újra és újra a megszokott módon.

Az történt, hogy miután a meghajtót úgy vagy fél centit hátratoltam, természetesen
mindjárt nem akartak elférni a vezetékek a táp és a meghajtó (jelen esetben HDD
fiók) háta között. A probléma kiküszöbölésére mindenféle variációkat dolgoztam
ki. Végül megmaradtam annál, ami eddig a legtöbbször bizonyított. Erőltettem!

Mielőtt végleg rátettem volna a dobozra a tetejét, egy újabb próba következett.
Bevallom őszintén, hogy először igencsak meglepődtem. Egyszerűen
nem értettem, hogy honnan ered ez a rettenetes daráló hang.

Aztán ahogy szoktam, lehúztam a HDD-t hűtő ventilátor tápcsatlakozóját.
Úgyis elfelejtettem kilyuggatni a hátlapot a szabad légáramláshoz...

Mivel egy kicsit ráhagytam a hátlapra, s aztán ezt a ráhagyást nem reszeltem le,
mondván el fog az férni, természetesen nem fért el. Illetve elférni elfért, csak
egyáltalán nem úgy, ahogy eredetileg volt. Mivel sajnos nem tudom rátolni
a dobozra a tetőt, míg fel van csavarozva a helyére a háta, mindenképp
kezdenem kell valamit a problémával. Ha leveszem a hátlapot, majd
elfordítom oldalra, rátolom a dobozra a tetőt, majd felcsavarozom
a hátlapot a helyére, úgy jó. Na kérem! Márpedig ez így marad!

Ezt pontosan így képzeltem el! Van az úgy, hogy egésszé kerekednek a dolgok.
Illetve jelen esetben úgy történt, hogy három lom egyetlen egységgé fajult.

Szerintem ez konkrétan így tökéletes!

Merthogy úgysem látszik a hátlap, mikor beteszem a dobozt
a helyére, ami amúgy pontosan ott van, ahol most látjuk.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.