Vasaló

Mivel nemrég szétszedtem egy modern vasalót, amolyan szopok nyalok gombot varrok típust, kénytelen vagyok bemutatni egy régi, bár már elektromos árammal működő darabot is. Betettem a zsebembe a fényképezőgépet a melóban, hogyha látok egy ügyfélnél régi faszenes vasalót, akkor ugyan lőjek már róla néhány képet.
Hónapok óta zsebemben a gép. Régebben sok faszenes vasalót láttam dísznek, de mióta kéne róla egy fotó, azóta persze egy árva darabot se! Most épp december van, ez a cikk úgy valamikor márciusban fog kikerülni. (vagyis egy évet csúszott) Kíváncsi leszek, látok-e addig valahol egy ügyfélnél régebbi vasalót. Igen, találtam!

Szerintem szép, arányos, praktikus. Persze a mai modern darabokhoz képest talán
egy kissé nehéz. Nekünk is volt ilyen vasalónk, talán még meg is van valahol.

Ellenben nekünk nem volt hozzá ilyen tartónk. Ez azért jó, mert ha ebbe beletesszük,
akkor nem ég rá a vasalódeszkára, vasaló ruhára, asztalra. Illetve mikor eltesszük a
vasalót, az még lehet akár meleg is, ha ebbe a tartóba tesszük be, s így a helyére.

Arányaiban olyan, mintha egy kicsit magasabb lenne, mint ahogy várná tőle az ember. Ez hülye egy mondat volt, hiszen ez a vasaló valóban magasabb, mint ahogy arányos volna. Ismét hülyére sikeredett a mondat, de akkor is ez az igazság!

Ez a lyukacsos távtartó lemez azért van itt, hogy a hő ne jusson át a vasaló
meleg aljáról, az amúgy jó hővezető bakelitből készült fogantyúra.

A vasaló elejére is lyukacsos távtartó lemez került, az ide illő ívelt formában.

Persze mindenre van valami magyarázat. A kilógó bigyó a jobb hüvelykemnek van odatéve, mert ez egy kifejezetten jobbkezes vasaló. Hogy létezett-e belőle balkezes? Ki tudja már...

Íme az úgynevezett vasaló csatlakozó aljzat. Az ide illő dugót már régebben bemutattam. Egyszer talán kikerekedik ez a szétszedtem izé, és akkor minden szakkifejezésre lesz link. Mondjuk ahogy most látom a dolgokat, ezt valószínűleg nem fogjuk megérni...

Valamikor régen létezett egy árhivatal nevű szervezet. Ha ők egyszer azt mondták,
hogy ez a vasaló márpedig 113 forint, akkor mindenkinek annyiért
kellett adnia. Érdekes dolog ez a nosztalgia...

Ez a vasaló amúgy Andi nagymamájáé volt.
Ki tudja már mit sikerült ráégetnie dédikének a vasalóra...

A vasaló alján van némi használati nyom, mégpedig karcok formájában, de ez elfogadható kopás, ha figyelembe vesszük, hogy ez a vasaló megvan vagy 40 éves! Vasalásügyileg kiszolgált már néhány gyerekre, valamint unokára való öltözetet.

Nem megy rá a csavarra a 10-es villáskulcs. Végre látok egy 11-es anyát!
Már kezdtem azt hinni, hogy olyan csak a mesében létezik.

Nem volt egyszerű letekerni (borzasztó hangokat adott), de végül megoldottam.

A vasaló nevében a vas azt jelenti, hogy vasból van, és régen tényleg abból is volt!
A vas rozsdásodik, ha vizet kap. Elég hozzá a pára, illetve a vasalást könnyítendő
vízzel enyhén belocsolt ruha. Ettől aztán úgy (így) össze fognak nőni a csavarok.

Régi trükk, hogy mielőtt letekernénk az anyát egy rozsdás csavarról, egyszerűen ráhajtunk egy menetmetszőt. Így egy anyányi letekerés után már könnyedén forog a csavar. Illetve minden egyes menetnyi lazítással egyre könnyebb lesz tekerni.

Miután a menetvágót végighajtottam a csavaron, egy ujjal pörgetve jön le az anya.

Ez egyrészt nehezék, másrészt fedő, harmadsorban
pedig hőtároló tömeg, míg negyedrészt rozsda.

Ez a fűtőbetét. Múltkor a szép új vasaló boncolásánál nem tudtam megmutatni, mert
egyszerűen nem tudtam olyan mélyre hatolni a szerkezetben. Jelen esetben sikerült,
ugyanis ez a vasaló még a javítható eszközök közé tartozott. Ha kiégett benne a
fűtőszál, akkor azt könnyedén, akár házilagos eszközökkel (villáskulcs) is ki
lehetett cserélni. Már csak pár év kell hozzá, és nem fogják elhinni az
utódaink, hogy valamikor létezett egy még nem eldobandó világ.

A fűtőbetét belsejében ellenálláshuzal van spirálisan feltekerve, majd
az egész bele van fűzve egy porcelán bogyócokból álló burkolatba.

Az ellenálláshuzal sodrott huzalban végződik, ami alátétek
közé szorítva lett bekötve a vasalócsatlakozó aljzatba.

Ez azért baj, mert tiszta kosz lesz (lett) az asztal, majd én is az
asztaltól, ha méltóztatok megfeledkezni a takarításról.

Mondtam már, hogy mennyire tele van a... Volt az a valami, amit úgy hívtak, hogy VIM. A VIM az háztartási súrolópor, illetve sajnos már csak volt. Na most ha valamiről nem akart lejönni a kosz, akkor előkerült a VIM, mert az mindent lesúrolt a felületről. Akár még a festéket is lehozta, ha elég erőszakos volt az ember! Aztán jöttek a reklámok a hülye szlogenjükkel, hogy az ő mosószerük nem karcol, mint a VIM. Erre lépnie kellett valamit a VIM gyártójának. Léptek is. Ma már a VIM sem karcol. Persze nem is lehet vele lesúrolni semmit. Már csak azért sem, mert nincs benne semmi, ami súrolna. Még jó, hogy emlékszem a hagyományos megoldásra, vagyis hoztam a fogmosó pohárban egy marék hamut a cserépkályhából.

Persze nem lett olyan szép, mint még újkorában volt, de azért elég fényes. Majd idővel elcserélem valakivel valami olyanra, ami nekem is tetszik. Ebből amúgy idővel csak annyi lett, hogy megajándékoztam a vasalóval Ilonka nénit, aki aztán huzat elleni ajtókitámasztónak használta.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.