Hogy a ma bemutatásra kerülő órát egyáltalán elővettem, arra még véletlenül sem az volt az ok, hogy a szobában már csak csekély számban megtalálható felboncolandókat végre mind letudjam, és még csak az sem, hogy útban volt valaminek a vitrines részben, épp mint ahogy a párom óra utáni vágya sem igazán hatott meg. Azt viszont már egy komoly oknak éreztem, hogy az óra szerepelt a minap készített listámon. (megjegyzem 59 társával együtt) A listán olyan tételek szerepelnek, melyekkel úgymond könnyedén fogom tudni feltölteni a farigcsálós cikkek között kihagyott hézagokat, melyekből az adott pillanatban 38-at sikerült összeszámolnom.
   A "könnyen" jelző jelen esetben mindössze annyit tesz, hogy a már megemlített, szét azonban még nem szedett tárgyaim listáját azon az alapon szűkítettem le 60-ra (amúgy 158-ról), hogy töröltem a sorból az összes bonyolultnak tűnő projektet. Ez persze azzal fog járni, hogy a sor végére egy csomó olyan tárgy bemutatása, vagy megépítése marad, ami bonyolult, amitől igen nagy valószínűséggel komolyan le fogok lassulni, ami mondjuk nekem - megjegyzem sajnos - nagyon megy.

   Andinak tetszik az óra, ami már csak azért is jó jel, mert ha egyrészt működik, másrészt úgy döntök, hogy nekem nem kell, akkor lesz aki elviszi, s a lakásban így egy újabb lommal lesz kevesebb.

   Ez az óra nemcsak a listáról elsőként lehúzható tételek között lesz az első, de egyben ez lesz a 2022-es év első szétszedése is, amit ha idén is 100 körüli követ, akkor olyan nincs, hogy az azért már tényleg meg ne látszódjon a még mindig meglehetős tömegen.
   Hogy az asztalom pultjára tett munkalap (ami amúgy az ágyam alá lett tervezve) most üres, az a tavalyi év egyik igen komoly eredménye. Arról persze még szó sincs, hogy ne tudnám bármikor újra rogyásig rakni felboncolandókkal, arról azonban már igen, hogy ez egyre nehezebben megy. Már csak azért is, mert a rengeteg apróság (persze csak a valós időben) már zömében elfogyott, vagyis ahogy azt mindig is sejtettem, a sor végére maradtak a nagyobb méretű, pláne nehezebb dolgok. Ez egyrészt baj, másrészt nem. Mármint azért nem, mert egy nagyobb méretű dolog elbontása több visszakapott helyet eredményez, ami ugye nálam minimum üdvözlendő!

   Szia óra, most jól megboncollak, szóltam oda ennek a még valamikor tényleg nagyon régen beszerzett vekkernek, amit magamban hol UFO órának, hogy mp3 órának hívok. Bár emlékeim szerint ez a tárgy még a szétszedtem projekt előttről való beszerzés, de másnapra (mikor megtaláltam a korabeli képeket) kiderült, hogy nem, mert míg a szétszedtem 2005-ben indult, addig az órához való szoftver is 2005-ös dátumú, vagyis egyező keltezésűek.

   Hogy ez egy óra, az ugyan teljesen egyértelmű, az mp3 felirat azonban már komoly kérdéseket vet fel. Mármint mondjuk egy olyat, hogy ez az óra tényleg nem holmi snassz csipogással, hanem a rátöltött mp3-al ébreszt? Amúgy persze igen, az órában lévő fájl lecserélésével azonban már 2005-ben is elakadtam.

   A nyomógomb szerintem lehetett volna az átlátszónál valamivel feltűnőbb, a narancssárgával harmonizáló színű. Ha csak úgy egyszerűen megnyomom, akkor lejátssza a rátöltött fájlt, míg ha ébresztés közben nyomom meg, akkor hagy még egy kicsit aludni.

   Az óra tetején található nyomógomb az ébresztés funkciót kapcsolja ki-be, ami számomra azzal ad okot a belekötésre, hogy 1 méterről odanézve már nem igazán látszik, hogy be van-e nyomva, vagy épp kint van a gomb.

   Ezzel az RJ45-ös aljzattal az a baj, hogy fogalmam sincs róla, hogy mi kell a másik végére. Emberi számítás szerint rá kell dugni egy számítógépre, és akkor... Na ez az, hogy akkor mi történik? Van benne egy mini szerver ami bejelentkezik, vagy meg kell szólítani az IP címe alapján? Van webes felülete? Esetleg csak ez a csatlakozó RJ45-ös, de maga a rendszer már (vagy még) nem IP alapú hálózathoz való? Bár a gyártó weblapját megtaláltam, ez az óra azonban már olyan régi, hogy egy szó sem esik róla, miközben a modern társai vagy USB csatlakozósak, vagy Bluetooth alapon működnek.

   Egy pillanatra ugyan megakasztott a hátlapba szerelt hangszóró, arról azonban gyorsan kiderült, hogy egyszerűen csak szorul egy lyukban, így viszonylag könnyen kivehető volt.

   A panelt az alkatrészes oldaláról nézve, az RJ45-ös csatlakozónak csak négy lába van bekötve, ami mondjuk elég is, épp csak nem azokhoz a lábakhoz mennek  a fóliacsíkok, mint amelyikekhez LAN kábel esetén kéne, valamint a kábel helyes impedanciájú lezárásához szükséges trafók is hiányoznak.

   Mikor a melegfúvó elé odatettem, akkor viszont már történt egy kis baleset. Mármint mikor a másik átlátszó gombot a bal oldali sárga elem tetejére odatettem, az nemcsak úgy egyszerűen a mélybe vetette magát, hanem - megjegyzem őszinte sajnálatomra - beesett a mosógép és a fal közé. Ráadásul mikor leért, akkor pattant egyet, minek hatására a mosógép alatt, vagyis egy számomra hozzáférhetetlen helyen végezte. No de mit nekem elrámolni a gép mellől a szennyestartó ládákat, majd egy hosszú vonalzóval addig kaszálni a mosógép alatt, míg csak meg nem hallottam a két műanyag találkozásakor keletkezett apró kattanást. Mikor a gomb már látható helyen volt, már csak annyi volt a dolgom, hogy hónaljig begyűrjem magam a gép és a fal közé, és már újra kezemben is volt a gomb. Hogy egy kicsit koszosabb lett mint még az elmosogatása előtt volt? Most mond már...

   Erre fel az éjjel sikerült megálmodnom, hogy milyen nevű mappában tartom az óráról még a beszerzésekor készült képeket, amiket aztán reggel a megálmodott helyen valóban megtalálván, már álltam is neki a cikkbe beleszerkeszteni. Az óra alatti autórádióról már rég nem tudom, hogy melyik lehetett az, az azonban biztos, hogy a balra fent látható hangfal egy rádióépítős projektemhez tartozik. A jobbra fent belógó íves valami pedig az előző billentyűzetemhez.

   Ezt az önmagába visszahúzódó RJ45-ös kábelt mintha láttam volna valahol. Mármint nemcsak majd 20 éve, mikor ez a kép készült, háttérben a még kettővel ezelőtti zöld szőnyeggel, de valamikor közvetlenül mostanában is.

   A formátlan rózsaszín doboz egy szovjet óra, alatta a papírdobozban egy szintén szovjet videojáték lakik. A fekete doboz a gombokkal egy keverő, az ezüst színű egy HP fényképezőgép, majd egy csomó ADSL modem következik, melyek egy borkormányba épített videojátékon pihennek, ami mellett egy még fém, valamint egy már műanyag nyomkodós lámpa hever, miközben a sort csak azért nem a ma bemutatásra kerülő óra zárja, mert van még utána egy panel.
   Ha abba belegondolok, hogy valaha a hall úgy nagyjából összes polca így nézett ki, az asztal környékéről már nem is beszélve, így hirtelen el nem tudom dönteni, hogy helyes hobbiválasztás volt-e a szétszedés. Mármint ha nem ebbe vágok bele, akkor valószínűleg nem gyűjtöttem volna be hozzá a rengeteg boncalanyt, amiktől ugye így nem kellett volna felszabadítanom a szobát. Persze nem járhat mindenki kocsmába...

   A meglehetős bátorságról tanúbizonyságot téve a gépemre feltelepített szoftver a Record gomb megnyomására ugyan bekéri az órára feltölteni kívánt mp3 fájlt, majd akkurátusan nekiáll előkészíteni, azonban mikor írni akarja, akkor nem látja csatlakoztatva az órát, amin mondjuk már csak azért sincs mit csodálkozni, hiszen az épp apró darabokban hever az asztalomra épített pult tetején.
   Most az a rész következik, hogy alaposan beebédelek (anyám már jelezte is, hogy ne nagyon kezdjek bele semmibe), aztán vagy lesz még erőm az órát összerakni, meg persze rádugni a PC-re, vagy nem. Szerintem nem...

   Másnap délelőtt, miután az összes képhez megírtam a szöveget, valamiért nem az óra összeszerelésével, hanem a valaha rádugott kábel előkerítésével nyitottam. Ebben a tömbben nemcsak LAN feliratú, de telefonos és kacatos fiók is van.

   Amit aztán egyből kiraktam, majd vissza, majd megint ki, mégpedig hol ezt, hol meg azt az elvet követve vágva benne valamiféle rendet. Miközben a balra fent látható kábel egyértelműen az USB feliratú fiókba való, az alatta látható csuklószíj a pincébe. Az átlátszó plexik helye úgyszintén a pincében van, épp mint ahogy a HDD fiókok kereteihez való záró lapoknak is. Mindeközben a fehér fésűnek azért örültem meg, mert az itthon található összes többi meg akar skalpolni, ez meg ugye már csak a kerekded fogvégei miatt sem teszi. A fehér fésű amúgy egy ősi darab, még 1980 őszén vettem, mikor elkezdtem dolgozni, hogy a melóhelyen is legyen fürdés után mivel megfésülködnöm.

   Ez itt az USB feliratú fiók, amiből most nem kikerülés volt (mármint nem volt benne amit kerestem), hanem be, illetve átkerülés a kacatos fiókból. Mivel ezt a fiókot a púposra rakottsága okán már nagyon nehéz a helyére visszatolni, teljesen egyértelmű, hogy selejteznem kéne, csak ehhez most valahogy nem volt kedvem.

   Amit keresek, az természetesen ebben a telefonos tematikájú fiókban sem volt, amivel kapcsolatban amúgy az jutott eszembe, hogy jó néhány éve ez a rengeteg minden még mind valahol a polcaimon hevert. Pontosabban szólva annyi volt belőlük, hogy ami nem kellett, azt mérgemben visszahordtam a munkahelyemre.

   Ahogy a hallban toporogtam, s közben nagyban azon töprengtem, hogy mégis hova a csudába tehettem a majd két évtizede vásárolt kábelt, egyszer csak beugrott ez a fiók, melyben bár voltak kábelek, a keresett példány azonban persze nem.

   A mögötte lévő fiókban azonban már ott volt. Vagyis akkor láttam, mikor nem is olyan régen kivettem innen a PDA alkatrészeit, majd betettem helyettük néhány a polcok szélein billegő, talán nem is annyira apróságot.
   Amit balra látunk, az amúgy a laptop másik tápja, ami majd ahhoz kell, hogy a laptop jöhessen az asztalra, ne nekem kelljen hozzá odamennem az ágyra. Mármint a laptop tápegysége egy kissé be lett építve a Hi-Fi toronyba. Ez amúgy nem igaz, ugyanis oldható a csatlakozója, de ez most mindegy.

   A Grundig rádiót pedig már az előszobából hoztam vissza, mert ahelyett, hogy tekertem volna rá védelmül némi folpackot, valamiért visszakerült az eredeti koszos zacskójába. Persze mit nekem az apró hiányosságot egy teljesen más témájú cikk készítése közben pótolni...

   Mivel nemcsak a rádió, de a Pálmatex és a csobogó vízpumpája is a pincébe való, s már alig van tőlük az előszobában hely, mikor nem lesz kedvem ahhoz, amit épp nagyban csinálok, akkor úgy, de úgy leszaladok velük a pincébe... Hogy ezt már napok óta mondogatom? Szó se róla, nem kapkodom el a dolgokat!

   Természetesen attól eltekintve, hogy a semerre sem talált állítógomb végül a fürdőszobai csap mélyéről került elő. (lásd jobbra azt a hosszúkás fekete valamit) Ilyenkor szoktam megnyugtatásomra azt mondani, hogy már amúgy is ráfért volna a lefolyóra egy alapos takarítás. Az állítógombra pedig egy újabb alapos fürdetés, hiszen mégiscsak a mocsokból szedtem ki.

   Mikor az ember úgy érzi, hogy végre egyenesbe jött, akkor általában azonnal kiderül, hogy ennél nem is tévedhetett volna nagyobbat! Mármint a balra látható törlőrongykupac a mókolásom közben csuromvizesre ázott. Mármint azért, mert miközben én megnyitottam a csapot, hogy a lefolyóból kipiszkált trutyit legyen ami leviszi a csövön, a víz a letekert záróidom okán nemcsak a csövön folyt le, hanem természetesen mellette is alulra ki.

   Mármint ide alulra ki, amitől aztán nemcsak a rongyok áztak el, de az egész fürdőszoba úszott. Erre meg azt mondtam, hogy sebaj, amúgy is épp ki szerettem volna mosni a fürdőszobai szőnyeget.

   A balra látható apró kupak is a csapból került elő, arról azonban nem jöttem rá, hogy miből hiányzik. Ennyi szétszedett holmi után ezen persze nem igazán van mit csodálkozni. Részemről inkább azon szoktam meglepődni, mikor valamiről tudom, hogy miből szedtem ki.

   Még néhány babát megnéz a párom a laptopon, aztán már állhatok is neki a próbának, ami amúgy nem igazán sikerült. Mármint míg az asztali gépemre simán felszaladt az óra zenével való feltöltéséhez szükséges program, addig a laptopon a telepítése menthetetlenül, pláne hibaüzenet nélkül elakadt.

   Mire fel rádugtam az órát az asztali PC-re, de az egyrészt nem ismerte fel (mármint nem érzékelte hálózatként) másrészt az órához való program sem látta. Itt történt, hogy mivel az órán található zene lecserélését valamiért nem igazán éreztem fontosnak, a további próbálkozás helyett inkább feladtam a dolgot.

   Annyit azért még megtettem, hogy az óra házán talált újabb karaktersor alapján ismét nekimentem az internetnek, hátha találok a problémára valami megoldást. Nekem amúgy valamiért az derengett, hogy az órát eredetileg a soros porthoz kell csatlakoztatni, bár fogalmam sincs róla, hogy ezt mégis honnan szedem. Ha csak nem még húsz évről ezelőttről emlékeszem rá...
   A JM-D629 karaktersorra rákeresve persze már egyből kaptam értelmes találatokat. Például valaki 50 dollárért árulta, arról azonban semmit sem sikerült kiderítenem, hogy mégis miféle porton kellene összekötnöm a PC-vel. Az egyik helyen ugyan azt írták, hogy RG11 kábel kell, az azonban koax. Az RJ11 kábel mondjuk már hasonlít, de annak sincs hová dugni a másik végét, ha csak nem adtak az órához eredetileg egy saját kártyát, vagy valami átalakítót.

   Erről a listáról ez a mai volt az első szétszedés. Bár eredetileg arról volt szó, hogy sorban fogok haladni (mármint nem a lista alapján sorban, hanem a hézagok feltöltésével sorban), de én már látom is, hogy ez bizony nagyon nem így lesz. Már csak azért sem lehet, mert akkor nem ezzel az órával, hanem valamelyik magnóval kellett volna kezdenem. Ez persze olyan mindegy, csak lássam már végre a már évekre előre megírt rengeteg szétszedtem és barkácsolós cikkek tömegét egy zárt tömbként, amit aztán vagy soha többé nem piszkálok, vagy ahogy magamat ismerem, megint bele fogok szurkálni mondjuk rádióépítős cikkeket...