A mai nap reggelén hiába, pontosabban szólva feleslegesen törtem rajta a fejem, hogy mit szedjek szét, a Grundig rádió ugyanis már előre oda volt készítve a pultra.
   Hogy a pusztán kíváncsiságból beszerzett rádióimat (mert hallgatni ugye nem hallgatom őket) mind letudni, mármint szétszedni és bemutatni, pláne záros határidőn belül, az egy szó szerint kilátástalan harc. Ez kérlek annyira igaz, pláne olyan régóta az, hogy mostanában ennek tudata már szinte nem is fáj.

   Ha már szóba került a kilátástalanság, itt említeném meg, hogy az utóbbi időben úgy beindultak az utcánkban a zöldek (mármint nem a környezetvédők, hanem a fák), hogy csak télen van esélyem a Hungária körútig kilátni.
   Ez a kép amúgy akkor készült, mikor kezemben a fényképezőgéppel az előző kép elkészítése után rájöttem, hogy az ágyból nem annyira rádiót szerelni, mint inkább csak a lakást átszellőztet keltem fel.

   Mikor már épp nyúltam volna a rádióért (megjegyzem közben órák teltek el), a párom azonnal odatett elém egy ilyen világító csillagot, mondván ugyan javítsam már meg. Mivel a csillag egy óvatlan elejtést követően nekiállt világítani, épp csak annyi dolgom volt vele, hogy kicseréljek benne két kiégett izzót, aztán már állhattam is neki a mára betervezett rádiónak.

   Mikor ezt a rádiót lomtalanításkor valahol Zugló határában megtaláltam, hiába tanyázott a hatalmas lomkupac mellett egy csomó lomis, ez egyiknek sem kellett, ami valószínűleg a belőle csordogáló barna lének volt köszönhető. Mármint a már kilyukadt elemek a napok óta tartó esővel a rádió teleptartójában összetalálkozva, unalmukban nekiálltak megenni ezt az érintkezőül szolgáló rugót.
   Amennyiben a csúf barna mocsok nemcsak kifelé folyt a rádióból, de befelé is, akkor én már látom is, hogy ez egy meglehetősen rövid szétszedés lesz. Mármint épp csak körbefényképezem a szétmart dolgokat, aztán már mennek is vissza a francba a szemétbe. Mondjuk ha még jó a rádió, akkor lehet, hogy nem bontom el.

   Mivel a barna csík úgy néz ki, mintha nem befelé ment volna, hanem csak a rádió hátsó alsó szélén futott végig, így láttam rá némi esélyt, hogy a készülék belseje nem maródott szét.

   Az adattábla számomra azzal az érdekességgel szolgált, hogy hálózati trafó is van a készülékben. Amúgy persze valósággal virít az ezüstszínű hátlapon a borotvacsatlakozó fekete aljzata, csak azt eddig valahogy még nem szúrtam ki. Gondolom azért nem, mert ez a rádió végig egy zacskóban volt. Mindeközben a balra fent látható kapcsolóról a készülék bekapcsolása nélkül el nem tudtam dönteni, hogy mégis mi a csudát zár le.

   Az apró gombok nyomogatása számomra valahogy nem felemelő érzés. Mármint lehetnének a gombok minimum akkorák, mint mondjuk az ujjaim, mert így tisztára olyan érzés, mintha a kezelőszerveket mondjuk egy törpéhez méretezték volna.

   Hogy a rádiót a hátlapból kihajtható fülnél fogva vinni botorság, azt már csak az is kiválóan mutatja, hogy mikor ezt megpróbáltam (mármint a kiálló résznél fogva kaptam fel az asztalról a rádiót), akkor jól hallhatón eltörött benne valami.

   Gondoltam lesz ami lesz, és már dugtam is be a rádió hátába a hálózati kábel másik végét, amit a rádióba épített óra a szokásos dél mutatásával reagált le. Amúgy nemcsak az óra, de a rádió is rendben működik, bár a gombokra adókat programozni nem próbáltam. A készülék meglehetősen érzékeny (mármint egy csomó adót hozott), valamint szépen is szól. Francba... Mármint én már nagyban azt tervezgettem, hogy csak néhány alkatrészt tartok meg belőle.

   Ez a készülék közepéből kitekert csavar pedig eltörött, ami viszont az eddig tapasztaltakkal szemben nem jelent semmi jót. Mármint ha a barna trutyi belül is megtette a magáét, akkor mégiscsak van rá esélyem, hogy a rádiót elbonthassam. No nem mintha hirtelen, vagy akár hosszasan belegondolva kellene valamire...

   Még a potméter gombja mellett sem ment bele por! Amúgy más mocsok sem, vagyis ez a rádió egy a miénknél egy sokkalta tisztább lakásból származik. Mármint nálunk ennél egy hét használat után több por kerülne bele.

   Nem arról van szó, hogy nincs felhasználási ötletem borotvacsatlakozó aljzatra, hanem arról, hogy akad néhány készleten. Mármint más forrásból. Mivel a rádió összes többi alkatrészéről is valami hasonlót sikerült megállapítanom, ezért úgy döntöttem, hogy ezt a készüléket mégsem rombolom porig.

   Hogy a balra látható puttony egy másik változatú rádiónál mit tartalmazhatott, arra ugyan nem jöttem rá, a jobbra látható apró tüskékről viszont tudom, hogy azok arra valók, hogy vezetékek legyenek közéjűk dugdosva. A rádió ezen változatánál mondjuk nincsenek szabadon lógó vezetékek.

   Mármint főként ilyen szalagkábelek vannak. Ez amúgy a készülék alján kulccsal jelölt kapcsoló (csak most belülről nézve), ami a rádió gombjainak működését zárolja. Ebben valószínűleg az lehet az okosság, hogy lezárt állapotban nem lehet az órát, meg persze a rádiót sem elállítani. Ilyen gombot mondjuk még soha semelyik másik rádión vagy órán nem láttam, amitől persze még ötletes.

   Pedig akad a polcon egy másik PLL szintézeres készülék, mégpedig jobbra egy Tronic (Lidl) márkájú képében. Az ok az el nem bontásra amúgy az volt, hogy míg a Grundig rádió minden különösebb hiba nélkül működik, vagyis akár használható is, addig a Tronic társának valami baja van. Vagyis ha már elbontok valamit, akkor inkább a polcon javításra váró készüléket pusztítsam el. Már ha tényleg úgy lesz...

   Egy ekkorka repedés még nálam sem lehet ok egy rádió elbontására. Az a kerek valami amúgy még véletlenül sem gomb, hanem csak egy darabka mágnes, amihez az antenna díszborításán található másik mágnes (vagy vasdarab) tapad. A kosz meg ugye egyszerűen csak kosz.

   Amiből amúgy - főképp a rádió tetején - meglehetős mennyiségű van, mire fel jogosnak érzem a feltételezést, hogy ezt a rádiót a konyhában használták, amiről mindjárt eszembe is jutott a mi konyhai rádiónk, aminek valósággal ragad a teteje az olajködtől! Egyszer persze majd azt a készüléket is megmutatom, csak jussak már végre oda!

   Egy rövidke ideig ugyan billegtem a szétkapom és megtakarítom, vagy így marad koszosan mezsgyéjén, de aztán - mint azt már előre tudtam - a takarítási mániát könnyedén legyőzte a lustaság...