Vannak olyan tárgyak, amiket szeretek szétszedni. Ilyen tárgy mondjuk szinte bármi öregebb (értsd korombeli) elektronika, vagy mechanika, kivéve mondjuk olyanokat mint a hűtőgép, a bojler, vagy az automata mosógép. Pontosabban szólva, ez úgy van, hogy nem azzal van bajom, hogy amit szétszedek az egy mosógép, hanem azzal, hogy a mi mosógépünk az, amit persze majd össze is kell raknom. Ez a készülék ráadásul sokkal, de tényleg nagyon sokkal bonyolultabb, mint az elődje keverőtárcsás mosógép. A súlyával pláne nem vagyok kibékülve! Ez annyira így van, hogy a fürdőszobából még csak meg sem próbáltam kihozni.
   Mivel itt aztán tényleg nagyon nincs hely, ezért azt a trükköt találtam ki, hogy odafordítom az ajtóba, és a gépet majd a hallból szerelem. Ez így egyrészt minden különösebb erőlködés nélkül megoldható (mármint a mosógép helyben történő rövidtávú mozgatása), másrészt ha szerelés közben kifolyik belőle némi víz, akkor az egyből lemegy a padlóösszefolyón.
   Aztán ott van még újabb pozitívumként, hogy ha a mosógépet odafordítom az ajtórésbe, akkor a fényárban úszó hallban ücsörögve tudok szerelni. Ráadásul egy melegpadlós helyiségben, vagyis remélhetőleg nem fog megcsapni az áram. Már ha bele merek, illetve bele kell nyúlnom a gépbe áram alatt.

   Miközben én nagyban a mosógéphez való kényelmes hozzáférésen törtem a fejem, Andi a szobában azzal foglalatoskodott, hogy amit csak ért, azokból az összetevőkből mind gombát próbált meg építeni a kertbe készülő fasünihez.

   Ez itt már egy másik nap, mikor is megszáradtak végre az ősz végén kimosott nyári ingeim, valamint a tél elején kimosott szekrényszagú melegebb ingek is. Amúgy ezekre, mármint a fregoliról történő lógásukra fogtam, hogy nem férek tőlük oda a mosógéphez. Mármint sötét van tőlük a fürdőszobában, mert eltakarják a mennyezeti lámpát. Hogy a hallban lévő csillár fényénél fogok dolgozni? Most mond már... Csak rá kellett már fognom valamire, hogy napokon át miért nem csinálok semmit!
   A cserépkályhára teregetett ingeket amúgy nem azért mutatom, hogy lásd, már felszabadult a lógásuk alól a fürdőszoba (az én lógásomról már nem is beszélve), hanem azért, mert most épp itt vannak útban, mire fel egy kiadós lobogtatatás és hadonászás következett az ingekkel és a vállfákkal.

   A porszívóval a mosógép lakta zugot takarítottam ki (az előbb a már tisztított állapotot láttuk), mert ugye, mivel a mosógép csak ritka alkalmakkor van kihúzva, odaférni meg nem igazán lehet mellette, rendesen felgyűlt a sarokban a por.

   Most az következik, hogy elmesélem, mi baja van a gépnek. A kiváltó okot (vagy okokat) persze nem tudom, bár kértem és kaptam is mailban segítséget. Már annyi rajzom, leírásom, használati utasításom van, hogy csak az átfutásukra ráment a tegnapi délután!
   Na szóval... A mosógép azt játssza, hogy vagy nem vesz vizet, vagy nem mossa bele a vízbe a mosóport, vagy otthagyja az öblítőt, illetve ezeket az anomáliákat undok módra kombinálja is. Ezeken felül, mikor lejár a mosóprogram, akkor nem áll meg a programkapcsolóban az apró motor, hanem szépen forog tovább, majd mintha én tekertem volna, átlép a következő mosóprogramra.

   Hiába vagyok szakmám szerint vezetékes szakember, hiába boldogultam el akár egy telefonközpont hatalmas kábelrendezőjében is (ahol ugye nagyságrendekkel több a csatlakozó és a vezeték), ez nekem valahogy akkor is sok. Az persze igaz, hogy a mosógép rengeteg funkciójához - azokat analóg módon kapcsolgatva - rengeteg vezeték és kapcsolókontaktus kell, de attól még nem fogok hozzá érteni, hogy nem szeretnék másik mosógépet venni.

   Az egyik tipp amit kaptam, az a képen látható cső eldugulása, elszappanosodása. Ebben ugyanis ha nem jár szabadon a levegő, akkor nincs ami kapcsolgassa a vízszintérzékelő kontaktusokat, amitől persze teljesen meg fog zavarodni a gép.

   Tulajdonképpen alig csináltam valami kupit. Mondjuk csak annyit tettem, hogy szétszedtem az előbbi képen látott csatlakozást, belenéztem, beletúrtam, majd még bele is fújtam, hogy halljam az egymást követő három kattanást, ami a háromféle magasságú vízszintnek felel meg. Mármint nem víz fut a csőben, hanem levegő, amit a gépbe beeresztett víz mennyisége nyom össze, ami aztán a kapcsolók kontaktusait pneumatikus úton működteti.
   Bár ez a képen alig látható, de attól még úgy van, hogy rákötöttem a gépre a vizet, meg persze be is dugtam, majd csak úgy üresen (mármint mosószer és ruhák nélkül) elindítottam egy 40 fokos centrifugálással végződő mosást. Miközben a gép dolgozott, a szerző megírta a minap készült képeihez a szövegeket, meg persze figyelte, hogy mi történik a jelenleg ajtó nélküli fürdőszobában.
   A hatalmas gép, mondhatni végig egészségesen kattogott (csak ugye a hátlapja nélkül ezt sokkal hangosabban csinálta, mint ahogy azt megszoktam), vett vizet, öblített, centrifugált és szivattyúzott. Vagyis ránézésre normálisan működött.

   Mivel ez a programkeréken eredetileg nem szerepel, az egyik rajzon azonban megtaláltam, piros alkoholos filccel bejelöltem, hogy hol kell a gépnek a mosási ciklusok végén megállnia. Már csak meg kell várnom, hogy megáll-e. Amúgy sejtésem szerint nem fog, hiszen azzal a hibával még nem kezdtem semmit.

   Ahogy álltam az ajtóban, a már lejárt mosóprogram után is járó apró motor zizegését hallgatva, reménykedve benne, hogy hátha mégis megáll, a zömében fehérre festett fürdőszoba megtekintésével vigasztaltam magam. Mármint azzal, hogy ez legalább sikerült. Fehér maradt a fal, és még a csempék sem estek le róla.

   Pedig a jelen ábra szerint három helyen is le kellene a gépnek állnia, de persze egyiken sem teszi meg. Mivel ettől eltekintve úgy néz ki, hogy a többi funkciója rendben van, így most az lesz, hogy a gép úgy lesz tovább használva, hogy figyelve lesz a centrifugálás vége. Vagyis ezentúl, mikor közelít a programtárcsa a piros pacához (jelen képen az 5-ös és a 6-os szám közötti fehér négyzethez), akkor ott kell lennie valakinek a közelben, s mikor a gép már csak üresben kattog, akkor ki kell kapcsolnia, mert ugye végzett. Ha ezt nem teszem meg, akkor a programkerék tovább forog, majd egy idő után - mikor odaér - elindítja a 40 fokos előmosást.

   Ha már épp ki volt fordítva a helyéről a gép, gondoltam kipucolom a szűrőit. Míg ezzel a kimenetivel már többször is találkoztam, mely alkalmakkor általában ehhez hasonlóan nézett ki, addig a bemeneti szűrőt szerintem most először szedtem ki a csőből. Ahhoz képest, hogy ez a gép már biztosan több mint 26 éves (ezt onnan tudom, hogy még a fiam érkezése előtt vettük), a bemeneti szűrőben alig volt néhány, gondolom a vízhálózatból származó rozsdapaca.

   Mielőtt elindultam volna a boltba, két dolgot néztem meg. Míg az egyik az volt, hogy a közeli OBI-ban van-e készleten mosógép alá való gumiszőnyeg, addig a másik az, hogy esik-e odakint az eső. Míg az első kérdésemre kapott igenlő válasznak örültem, addig a második igennek már kevésbé, mire fel mérgemben, hogy szakad az eső, most már úgyis mindegy alapon, elmentem és megrendeltem az eszterga áttételének építéséhez szükséges bordás ékszíjat.

   Hogy mire a vásárlásból hazajövök, csak be kelljen dobnom a szőnyeget, felmostam a mosógép alatti részt, majd ráállítottam a ventilátort a kő felszárítására. Persze csak hideg levegőt fújattam vele, mert ugye elektromos fűtőtestet, pláne ventilátorost, pláne már többször berheltet, nem igazán szabad magára hagyni.

   Le kell cserélnem a zsebemben hordott fényképezőgépet, mert a mosógéphez hasonlóan, valami annak is nagyon félrecsúszott az agyában. Amúgy nemcsak a gumiszőnyeg fekete, de pénzköltés szempontjából az október is az lesz, mert már most annyit költöttem (pedig még csak hó közepe van), mint máskor egész hónapban szoktam! Az mondjuk igaz, hogy befizettem a következő félévi TB-t, megvettem azt a kis csiszológépet, amivel a hall és a szoba közötti ajtót fogom megigazítani (azért kellett új gép, mert az porszívós, a lakásban meg ugye jobb nem porolni), valamint egy csomó olyan apróságot is összevásároltam, mint mondjuk az eszterga átépítéséhez való különféle méretű csapágyak.

   Mivel a gumiszőnyeg 60x60-as, ezért képtelenség volt a bicikli kosarában úgy fordítani, hogy a zöme ne lógjon ki. A tapétaragasztó és a gumiszőnyeg közepén hánykódó tekercs tapéta sem igazán segített a helyzetet stabilizálni, de végül azért csak megúsztam valahogy a haza utat az elhagyásuk nélkül, s bár az eső végig csepegett, még csak meg sem igazán áztam.

   Hogy a szőnyeg fekete (és nem barna mint az előző), az azért lényegtelen, mert bár oda lehet nézni, de attól még nem szoktam a mosógép környezetét kritikus szemmel vizsgálni. (lásd példaként a körülötte uralkodó port) A tapéta pedig azért nem baj, hogy csak egyféle volt a boltban, mert a szekrény mostani állapotánál végül is bármilyen mintájú szebb lesz.

   Mivel a régi szőnyeg csak 1 centis volt, az új viszont már 1,5 centi vastag, így még csak esélyem sincs a gépet ráemelni. Márpedig ez a mosógép van vagy 90 kiló! Míg kitalálom, hogy mi legyen, elrendezem a többi bigyó sorsát.

   Ez a kép tulajdonképpen nem az olvasóknak szól, hanem nekem, hátha így nem felejtem el, hogy hová rejtettem el a tapétát, valamint a felragasztásához szükséges zacskónyi ragasztót.

   Mikor a régi gumilap előszobába történő kihelyezésekor megláttam a szőnyegen heverő esernyőt (ami amúgy már hónapok óta ott van), mindjárt megéreztem, hogy az is be fog kerülni a szétszedendő tárgyak közé, csak ezt még meg kellett erősítse a párom. Mármint azt, hogy az esernyő nemcsak úgy véletlenül esett le, hanem direkt lett ledobva. Amúgy direkt lett.

   Amennyiben anyám jövőre is kimegy a telekre, akkor igen nagy valószínűséggel újra fel fogom borítani a szobát. A fűtési szezon végén kipakolok a fásszekrényből, majd lefektetve újratapétázom. Mikor ezzel végeztem, jöhet a két helyiség közötti ajtó festése, ami természetesen szintén a szoba közepén fog megtörténni.
   Hogy mégis mitől vannak a szekrényen azok az undok foltok? Szerintem attól, hogy mivel a szekrény a kályha mellett van, időnként vizes rongyok lettek rajta szárogatva. Az újratapétázás után ez persze többé már nem történhet meg, mert ha mégis, akkor valakinek nagyon rá lesz csapva a kezére!

   Hogy szegénykém ennyire ramatyul néz ki, azon egyrészt azért nincs mit csodálkozni, hiszen ez azért mégiscsak egy tűzifás szekrény, ami ugye telente napjában többször is használatban van, másrészt ezt apukám még valamikor a 70-es évek elején készítette, mikor ebbe a lakásba beköltöztünk. Vagyis ez a szekrény, természetesen a tapétázásával együtt, már megvan vagy 50 éves.

   Vagy három napja lóg egy egyre ázottabb cetli a kapuról, miszerint november negyedikén jönnek a kéményt ellenőrizni. Gondoltam beírom az eseményt a naptárba, nehogy még pont akkor ne legyek itthon. Eláruljam, hogy a szobai tolltartóban található tollak közül hány fogott? Egy! És még azt sem találtam meg, mert nem volt benne az első ötben!

   Hogy az új szőnyeg négyzet alakú volt, a régi pedig téglalap, vagyis az új 10 centit kilóg a gép alól, azon a bosszantó különbségen nem most fogok változtatni, hanem majd valószínűleg csak akkor, mikor a rátett szennyes ruha tartó dobozok sokadszorra felborultak.

   Amúgy is lesz még itt dolgom, hiszen a mosógép füle is le van törve. Mivel ez egyszer már megtörtént, és akkor nem egy, hanem mindjárt két fület is vettem, így most mindössze annyi a feladatom, hogy a tartalék nyitófület megtaláljam. Na erre a feladatra szokás (pláne ekkora kupiban mint ami nálam van) azt mondani, hogy: Azt a k*rva életbe!

   A nyitógomb néhai pozíciójából a fejemben mára már csak annyi maradt meg, hogy valaha egy olyan dobozban volt, amit ebben a sarokban tartottam. Mivel ez az eset már több mint 20 éve történt, azóta meg ugye hányódtak a mindenféle dobozaim rendesen, azt kellett megállapítsam, hogy a felkutatása terén sajnos nagyon rosszak az esélyeim...