Philips nyomóslámpa
(nekem ez a legöregebb nyomóslámpám)

	Valószínűleg végtelen ciklusba került az agyam. Ezt abból gondolom, hogy már napok óta csak nyomkodós lámpákat boncolok. Ígérem, most egy darabig kerülni fogom a zsinnyegtetős lámpákat. Eddig ez a legrégebbi darab. Ez olyan régi, hogy ez még vasból van.
	Ha megnyomok egy apró gombot, akkor kiugrik a lámpából a hajtókar. Ez egy igencsak ötletes megoldás, hiszen kiálló hajtókarral meglehetősen kényelmetlen lenne zsebre tenni a lámpát.
	Az mondjuk eleje elég hülyén néz ki.
	Se foncsor, se semmi, csak egy műanyag kupak. A hajtókar is igen kényelmetlen, mert nem jó a fogása.
	Cserébe viszont eddig ez a legkisebb lámpa. Simán elfér az ember tenyerében.

Igen régi darab, de tökéletesen működik.
A hangja az mondjuk borzalmas...

	A hajtókar belsejére azonosító szám van karcolva. Mindegy mi az, azonosító számának márpedig lennie kell rajta! A szocializmusban ez legalábbis egy amolyan megkerülhetetlen alapszabály volt. A többi rendszerről érintetlenség okából kifolyólag nem tudok nyilatkozni. Aztán utánanéztem a dolognak az interneten. Ez a lámpa a második világháború korából való.
	Mégpedig TYPE 7424, eredeti Holland Philips gyártmány. Az internet szerint a Wermacht részére is készült. Aktuális ára 19.000 forint. Nem baj, én már elígértem ajándékba... Chat Resti! Küld el a címed, postázom a lámpát.
	Tekergettem a lámpa kupakját erre meg arra, de miért is jött volna le, ha egyszer nem csavaros.
	Viszont ha nem csavaros, akkor húzásra kell kijönnie a burának. Kijött.
	2,4 voltos 100 milliamperes nagyítós izzó van benne.
	Valamint biztosan van még benne ez meg az, amit majd mindjárt meg is nézünk. Erről az oldalról szemlélve két rendes és egy fura fejű csavar tartja össze.
	Egy kissé elegem lett a makrózáshoz eddig használt előtét optikámból. Hiába pucolom meg a lencséit, csak azért is homályos képeket készít! Gondoltam biztosan belül koszos. Kitakarítottam, bár nem volt koszos. Mind a jelenség oka, mind a fotózott tárgyak homályban maradtak. Gondoltam akkor lehet, hogy magával a géppel van valami, ezért kipróbáltam egy másik fotómasinával. Ennek a próbának az eredményét láthatjuk balra. Én már tudom is, hogy kapok magamtól januárban egy olyan, de olyan szép fényképezőgépet...
	Lecsavaroztam az oldalát. A fura fejű csavart is könnyedén ki lehet tekerni fogóval, vagy mondjuk csipesszel.
	A lámpa mögött találtam ezt a papírdarabot. Keménypapír. Hogy ez pontosan minek volt ott, azt mondjuk nem tudom. Talán részben a foncsort pótolja a fehérségével. Vagy talán azért van ott, hogy izzócsere alkalmával nehogy kedvet kapjunk belepiszkálni a lámpába?
	Hogy pontosan minek van szám a hajtókart tokban rögzítő lemezdarabon, az kétesélyes: - rendelési szám (mai nevén vonalkód) - belső azonosító (kérdéses esetben egyértelműen azonosítja a lámpát)
	Két szál drót jön ki a generátorból. Az egyik közvetlenül rá van forrasztva a generátor fémházára. A másik varnish csőben halad tovább a piciny izzó foglalatáig.
	A lámpa másik oldalát is levettem. Itt mind a három csavarnak fura formájú feje volt. Gondolom eredetileg minden csavar ilyen volt. Szerintem ennek a fura fejű csavarnak nem sok értelme van, hiszen ha valaki szét akarja szerelni, akkor úgyis sikerülni fog neki. Ha meg lötyögni kezd a csavar, mire fel meg akarjuk húzni, akkor viszont biztosan nem lesz hozzá szerszámunk.
	Hagyott rajta nyomot az idő, de némi koszon kívül teljesen épnek látszik.
	A piciny izzó foglalata. A külső rész maga a vasváz, majd papír szigetelő, távtartó, szegecs, rézlemezke. Mondjuk a papír szigetelő nem való nedves környezetbe, márpedig ez a lámpa esőben biztosan beázik. Persze ilyen kis feszültségnél, meg váltóáramnál nem lesz különösebb elektrolízis.
	A generátor forgórésze ki van egyensúlyozva. (lyukak) Ez fontos! Ha nem volna kicentírozva, akkor szétzizegné a lámpa a kezünket.

Ennél a típusnál valahová a tengelybe van beszerkesztve a racsni.

	A hajtókar visszahúzó rugója az eddig látott lámpákhoz képest tökéletes helyen van. Már úgy értem, hogy nem akar mindenáron rácsapni az ujjamra.
	Ha sebes nem is lesz tőle az ujjam, de koszos az igen.
	Alaposan megdörgöltem. Mit lehet azt tudni? Hátha lakik benne egy dzsinn! De csak szemét szóródott ki belőle. Ki mit érdemel ugye... Jól befújkáltam WD40-el, amitől érezhetően könnyebben forognak a tengelyek. A hangja is szelídült valamicskét. No persze még mindig nem nevezhető egy halk szavú lámpának.
	Már a minap is alaposan összezsíroztam szegény fotómasinát az orosz nyomóslámpával. Szóval nem volt épp okos gondolat tőlem koszos dolgok fényképezéséhez fehér gépet venni.

Bevilágítok vele az asztal alá. Nem olyan nagy baj, hogy
nem látod mi van ott. Épp elég nekem, ha én tudom...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.