Hewlett Packard digitális fényképezőgép
(mert már volt egy csomó analóg)

	Mivel már volt néhány analóg fényképezőgép a szétszedtemben, gondoltam legyen egy digitális is. Ez ugyan nem a legmodernebb darab, de ha egyszer ez volt olcsón a kukáspiacon, akkor ebbe nézünk bele.
	Ez valaha egy nagyon jól csengő név volt, mikor még nem bóvlit gyártottak. Például van itthon egy HP4L nyomtatóm, ami már bőven elmúlt tíz éves, de eddig még csak papír és toner kellett bele. Egyszer belenéztem, de csak kíváncsiságból, valamint lemostam a külsejét.
	Ez a fényképezőgép már korántsem az a masszív békebeli HP minőség! De nézzük meg közelebbről. Ez itt balra a vaku, ami éppen olyan, mint bármelyik másik gépen. Ez a gép amúgy nagyon egy krumpli valami! Már úgy értem, hogy egy átlagos mellényzsebbe biztosan nem fér bele.
	Ez itt az átnézeti kereső. Persze nem csak ilyen van rajta, hanem a manapság szokásos LCD kijelzős is.
	Szép dolog az a "DIGITAL Lens", csak ilyen ugye nem létezik. A lencse az lencse, nincs belőle digitális meg analóg. A lencse mögötti rész lehet analóg film, vagy digitális képfelbontó, mondjuk CCD vagy CMOS. Persze a lencserendszer másképp van kiképezve, ha egy nagyméretű filmre kell vetítenie a valóság képét, mintha egy sokkal kisebb CCD érzékelőre, de ettől még nem lesz a lencse digitális.
	Íme a gép teteje. Az a hatalmas kerek izé az exponáló gomb. Nem lehet eltéveszteni, mert hatalmas, és összekeverni sem lehet, mert csak ez az egy megnyomható gomb van a gépen.
	Oldalnézet. Itt nincs semmi érdekes, csak két csavar árválkodik.
	Ez a másik oldalnézet. Itt azért már akad valami, például két nyitható ajtó.
	Az egyik mögött az elemtartó van.
	A másik ajtó mögött pedig a memóriakártya fészke, valamint az USB, illetve a tápegység csatlakozója. Nagyon kell ide az a tápegység csatlakoztatási lehetőség, ez a kamera ugyanis valósággal zabálja az áramot.
	Ez itt a gép hátulja. A mai modern digitális gépekhez képest, mondhatni csúnyán néz ki. Tisztára olyan érzésem van, mintha csak úgy odarakták volna a gép hátuljára a szükséges dolgokat, miközben a szépérzék elment kirándulni.
	Ide kell belenézni, ez éppen olyan, mint bármelyik másik egyszerű fényképezőgépnél. Közelítőleg azt látjuk a lyukon át, mint amit fotózni fogunk.
	Tényszerűen így néz ki a dolog.
	Ezzel a kerekecskével tudjuk gördíteni a menüt.
	A kétszeres digitális zoom annyit tesz, hogy magától tudja nagyítani a képet. Persze a kieső részek - mint információ - elvesznek. Akkor már jobb, ha utólag vágjuk ki egy képszerkesztővel az elkészült képből a minket érdeklő részletet.
	A bal oldali (amúgy felső) a bekapcsoló gomb. Felfelé váltva fényképez, lefelé kapcsolva vissza lehet nézni a gép kijelzőjén a felvételeket. Az jobb oldali (amúgy alsó) gombbal lehet lapozni a képek között. Legalábbis azt hiszem...
	A gép alján található lyukban van az állványmenet.
	Négy darab elemről üzemel. Már mikor épp hajlandó elindulni...
	Szépen oda van rajzolva, hogy hogyan kell beletölteni az elemeket. Betettem őket, majd benne is felejtettem a gépben egy évre. Persze szétfolyt az egész...
	Mivel úgysem működik a gép, no meg eleve a szétszedtembe vettem, hát akkor rajta!
	Van benne anyag rendesen!
	Mondjuk az eleje az üres.
	Mikor kettéhúztam a gépet, néhány bigyó kiesett.
	A vaku éppen olyan, mint bárhol máshol.
	Balra a kereső optikája, jobbra a fényképezőgép optikája. Szétszedhetném, de nincs ott semmi érdekes. A CCD egy fényes üveglapocska, körben nagyon sok lábbal.
	Az elemtartó jobbra kiesett a dobozból.
	Ez azért meglehetősen durva! Mármint három hatalmas panel van a szappantartóban!
	Egyrészt oldható kötésekkel vannak összekötve a panelek. (ez azért van, hogy azt higgyem, hogy szét tudom szedni)
	Másrészt itt ott a szélüknél össze vannak forrasztva dróttal. (nehogy már szétrángassam a lapokat könnyedén)
	Rákötöttem a tápegységemre, de nem akart működni.
	Mint ahogy az a képen jól látható, semennyi áramot sem hajlandó fogyasztani. A képen még az is látható, hogy tavaly ilyenkor már szét volt szedve a kínai nyomkodós LED-es lámpa (lila valami), és már akkor is útban volt a tápegység előtt. Ha ezekkel a tavalyi képekkel végzek, ez a lámpa lesz az első, amit felboncolok! Illetve mivel a boncolás már megtörtént, most már csak össze kéne rakni.
	Váratlan helyen is vannak csavarok a gépben.
	Például itt is volt egy. Szóval nem adja magát valami könnyen.
	Az előbb már bemutattam az optikai keresőt szemből, valamint hátulról. Ez most az oldalnézeti képe. Az mondjuk igaz, hogy ebből a szögből fotózva teljesen érdektelen, így nem is tudom, hogy miért szúrtam be ide ezt a képet.
	Az előbb már egyszer keresztülfényképeztem rajta, erre most megint...
	A kisebbik LCD kijelző sarka ki van folyva.
	A nagyobbik LCD kijelző viszont épnek néz ki. Kár, hogy nem jó semmire. Például ha lehetne belőle TV-t készíteni, én ekkora mérettel már bőven ki lennék békülve.
	Le akartam fotózni a tekerőgombot. Így sikerült...
	Ez pedig a power kapcsoló.
	A tekerőgomb a másik oldaláról sokkal fotogénebbnek mutatkozott. Ezen élgomb láttán nekem a Tesla B4-es magnó jutott eszembe. Valamint természetesen egyből az, hogy vajon mikor fogok eljutni odáig a szétszedésben.
	Kiszedtem a paneleket a dobozból.
	Szerintem ebbe nem kellene belepiszkálnom.
	Íme az exponáló gomb alatti gomb.
	Ez pedig az optika oldalnézetből. A pici tekercs biztosan elektromágnes, ami gondolom mozgat valamit, de nincs szívem szétbarmolni, gondolván hátha ki lehet még pofozni ezt a gépet.
	A kijelzővel vigyázni kell, mert lifeg a kábelein.
	Hoppá! Figyeltem? Beindult a szerkezet!
	Arra ugyan nem jöttem rá mitől, s az előbb miért nem, de a lényeg az, hogy most megy. Viszont nagyon zabálja az áramot! 360 milliampert eszik 7 voltról, ami 2,5 watt fogyasztást jelent. Szóval nem fog benne sokáig tartani az elem...
	Nem volt hozzá memóriakártyám. Kaptam hozzá egy kártyát. Nem ismeri fel a kártyát. Inkább pasziánszozom...
	A hosszúkás LCD kijelzője jó, bár a jobb alsó sarka kicsit meg van folyva.
	Innen már le vannak törve a tartópöckök. Tankérem nem én voltam!
	Itt lesz a hiba! Ez a power kapcsoló. Ha szét van szedve a gép, akkor be lehet kapcsolni, ha össze van rakva, akkor viszont már nem lehet bekapcsolni.
	Három állása van, de a gombbal nem lehet rávenni, hogy kijöjjön a középállásból. Mégpedig azért nem, mert a gomb egyszerűen nem mozog akkorát, mint amekkorát ehhez kéne!
	Mégpedig azért nem, mert egyszerűen nem tud, mert a dobozon található lyuk behatárolja a kapcsoló gombocskájának mozgási lehetőségét. De akkor mégis, hogy a picsába működött ez a szar eredetileg? Na ezek az élet nagy kérdései!
	Van itthon reszelőm. Mivel részemről úgysem tudok mást tenni egy digitális fényképezőgéppel javításügyileg, hát lereszelek belőle egy keveset.
	Reszelés előtt.
	Reszelés után.
	Ez meg itt a sorja.
	Persze a gomb is nagy, abból is le kell reszelni.
	Mint ahogy az látható, megtettem amit tennem kellett.
	Szerintem nem lett csúnyább, mint ahogy eredetileg volt.
	Íme a gombocskák és a kapcsolók találkozása.
	Érdemes a képre kattintani, s megnézni nagyításban. A bekapcsoló gomb teljesen fel van tolva ütközésig, pedig jó egy millimétert reszeltem rajta! Így már bekapcsol, de a kártyát továbbra sem látja. Képet sem akar adni, hogy mit lát a CCD-n keresztül. Annyira azért nem ronda gép, gondoltam jó lesz dísznek a polcra. Végül valakinek jobban kellett mint nekem. Hurrá! Végre eggyel kevesebb kacat...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.