Jelen képen mindjárt két, a szokásosnál kissé fontosabb feladat is látható. Míg az egyik az, hogy végre kipofozzam a balra látható porszívót, addig a másik az, hogy kipakoljam, majd persze vissza is, illetve onnan a már létező helyekre szétrakjam az utolsónak megmaradt, durván vegyes tartalmú polc teljes tartalmát. (lásd jobbra lent) Mivel az utóbbihoz szükség lenne az előbbire (mármint takarításkor), ezért pusztán logikai alapon úgy járok jobban, ha a porszívót veszem előre.

   Ami - megjegyzem meglepő módon - így is lett. Ezt a gépet mindössze néhány hónapra az elődje Mousi porszívó halála után örököltem, mégpedig Ilonka nénitől. Pontosabban szólva Ilonka néni akkor még élt, de már elköltözött egy nyugdíjas otthonba, a fia pedig, ami csak neki nem kellett, azokkal a (számomra legalábbis) kincsekkel mind megajándékozott.
   Ez a porszívó egyrészt a teljes tartozékkészletével, másrészt azzal a hozzáfűzött megjegyzéssel érkezett, hogy rossz, már nem szív rendesen. Mikor megkaptam, bár vetettem rá egy renyhe gyógypillantást, de mondhatni nem igazán mélyedtem bele a gép lelkivilágába.
   Márpedig ez a gép tényleg nem szív. Na jó, szívni szív, de egy kicsit én is mindig vele, mert a porra ugyan jó, de a nehezebb dolgokkal már nem boldogul. Ezt értsd úgy, hogy évtizedekkel modernebb gyártmány ellenére, a lakásban használt Hajdú porszívó szívóteljesítmény tekintetében - stílszerűen szólva - ezt a modernebb társát porig alázza. Míg a fenti öreg géppel azért kell vigyázni, mert ami csak elékerül, azt gondolkodás nélkül mind megeszi, addig ez a modernebb, pláne nagyobb teljesítményű társa, mikor meglát mondjuk egy mogyorónyi kavicsot, vagy egy 6-os anyát, akkor azt csak odébb lökdösni képes, felszippantani azonban sajnos már nem. Amennyiben - valami csoda folytán - mégiscsak sikerült egy számára emészthetetlen méretű valamit bekapnia, akkor azt nem nyeli el, hanem csak zörgeti a csövében, majd mikor elrakom a gépet (vagy még előtte), undokul visszaköpi.
   Mint azt már többször is említettem volt, ha valamit részemről nagyon utálok, akkor az egy nem, vagy hibásan működő szerszám. Ehhez képest, bár időnként komolyan megmorogtam, de attól még lazán elvoltam a beteg porszívóval több mint másfél évig!

   Ez a gép számomra valahogy olyan kis pufi. Az mondjuk igaz, hogy ebben már benne van a visszahúzós kábeldob, meg tolópotméteres teljesítmény szabályzója is van, de attól még valahogy nagynak érzem.

   Miközben a könnyű dolgokat simán felkapta, majd elvitte magában egészen a porgyűjtő dobozig, addig a nehezebbek a gép kikapcsolása után, mint ahogy azt épp az előbb vázoltam fel, egyszerűen kiestek a csőből. Mindezt úgy, hogy a mindent megevő lakásporszívó ennél a pincei gépnél 500 wattal kisebb teljesítményű!

   A porszívó pontos típusa V-CP973STC, aminek az interneten utánanézve, újkorában (mármint legutóbb 2011-ben) 16.000 forintba került, vagyis nem volt egy olcsónak nevezhető masina.
   Az első ikonról, azt hosszú percekig értetlenül bámulva, csak annyit sikerült megállapítanom, hogy ha agyonütnek sem értem, hogy mi a csudát akar jelenteni. (amúgy a szőnyegtisztító feltétet mutatja) A második, a cső bemeneti pontját 360 fokban, vagyis körbefordíthatónak jelölő ábra legalább érthető. A középső ábra pedig azt mutatja, hogy ebbe a gépbe be lehet tenni a portartó doboz helyére (vagy abba) egy porzsákot is. Arra mondjuk nem jöttem rá, hogy ezt mégis hogyan, de ez engem ugye nem is érdekel, mert ide a pincébe pont a könnyedén üríthető portartó doboz a jó. A negyedik ábráról csak azért tudom, hogy mit jelöl, mert a múltkor a másik pincében, majd odafent a lakásban is alaposan eljátszottam a teleszkóposan széthúzható csővel. Az utolsó ikon talán arra utal, hogy könnyű a gép, mint egy tollpihe. Nehéznek mondjuk tényleg nem nevezném, mert bennem - a gépet felemelve - már-már egy üres műanyag doboz benyomását kelti.

   Addig persze jó, hogy a dobozból a port, a gépből történő kivétele után, arról az egyik oldalát levéve, már boríthatjuk is át a szemetesbe, de ami utána jön, azt én nem szívesen csinálnám a lakásban. Itt a pincében persze mindegy, mert itt amúgy is mindennel porolni szoktam.

   Ez itt a doboz levehető oldala, ami egyben a portartó doboz és a turbina közötti szűrőt is tartalmazza. Ezt az alkatrészt persze már nem olyan egyszerű lepucolni, mint a portartó doboz tartalmát kiborítani. Márpedig ha ezt nem tesszük meg, akkor szívni fogunk a géppel, csak nem úgy, hogy a port, hanem úgy, hogy az eltömődött szűrő miatt a porszívó nem fog rendesen szívni.

   A portartó doboz és a szűrője között van még egy szivacslap, ami arra szolgál, nehogy még berántson valamit a turbina, ami mondjuk ilyenkor, vagyis a portartó doboz kivételekor került a gépbe. Mármint ha míg anya üríti a dobozt, a gyerek meg beledob a gépbe valami apróságot (például Lego kocka), akkor azzal a turbina valószínűleg már nem tudna megbirkózni.

   Íme a szűrő por felőli oldala, ami azért ilyen tiszta, mert vagy két percig csapkodtam a szemetes mellett a falnak, majd tologattam a bordái közt az apró kefét. Mint az több helyen is látható, a port a bordák közül nem mindenhonnan sikerült kikefélnem. Márpedig ha ez nem tiszta, illetve el van tömődve, ami tapasztalatom szerint minden egyes portartó doboz ürítés alkalmával így van, akkor hiába szórtuk ki a dobozból a kosz nagyját, az aprajától még ugyanúgy nem fog rendesen szívni a gép.

   Mivel a porszívó egy alapvetően nagyon egyszerű gép, így ez a masina is csak a részletekkel lett elbonyolítva. Mármint amit a rácson túl látunk, az már maga a motor tengelyére szerelt turbina.

   A hatalmas gumikarika körül azért nem látszik rendesen a pince előtti linóleum faforgácsokat utánzó mintája, mert kikeféltem belőle a port. Mármint ami a képen látszik, az a mocsok mind ennek az egy szem gumikarikának a redőiből került elő! Mondjuk a porszívó - már csak a neve miatt is - egy poros gép, de attól még nem kellene ilyen durva túlzásokba esnie.

   Jelen kép kapcsán ragadom meg az alkalmat, hogy leírjam a jelenséget, ami mindössze annyi, hogy mikor befogom a porszívó csövét, akkor az egyrészt nem kelti bennem a megfelelő szívóerő érzését, másrészt a gép közben valahonnan undokul falslevegőt szív. Mivel a tömítés körben jó, így a levegő egyik kerülőútja a képen látható csőcsonk és a portartó doboz közötti tömítetlenség lehet, a másik pedig a jobb sarokba belógó telítettségjelző.

   A csőcsonk nem megy bele a lyukba, csak nekitámaszkodik, miközben a tömítés pereme a doboz kitüremkedésére fekszik, vagy inkább csak feküdne fel. Mármint így érzem, de látni nem látom, mert ha összeállítom a konstrukciót, akkor ugye már épp a lényegből, vagyis a tömítő felületek találkozásából nem látni semmit.

   Hiába átlátszó a portartó doboz, akkor sem látni rendesen, hogy ráfekszik-e a peremére a tömítés. Mivel valószínűleg nem teszi, mármint ez lehet a kerülőlevegő útja, így nekiálltam keresni valami olyan megoldást, ami azt eredményezi, hogy a gumitömítés a gép fedeléből egy kissé jobban kiáll.

   Amit a legegyszerűbben úgy tudnék elérni, ha betennék egy távtartót a tömítés alá. No de kinek van ehhez passzoló méretű, vagyis 5 centi átmérőjű, három milliméter vastagságú alátétje? Mondjuk ha nem forogna az eszterga annyira gyorsan, mint azt most még teszi (mármint tervbe van véve rá egy lassító áttétel építése), akkor simán kivágnám vele egy megfelelő vastagságú műanyag lapból. Ezt most még azért nem tudom megtenni, mert a gyorsan forgó gép okán, mikor nekitolom a kést, akkor a súrlódástól egyből elolvad benne a műanyag.

   Miközben épp nagyban a megoldáson törtem a fejem, gondoltam megtekintem a gép többi, amúgy rendben működő részét is. Mármint sem a bekapcsoló gombbal, sem a teljesítményszabályzóval, de még a kábelvisszahúzóval sincs semmi baj. Persze a levegő kijáratát belülről eltakaró szivacsra már csak azért sem ártana ránézni, mert az a helyén igencsak ferdén áll. No nem mintha a picében annyira számítana, hogy a porszívó mennyi port fúj vissza a levegőbe...

   Emelem kalapom a konstruktőr előtt! Mármint ez egy jó, játszi könnyedséggel szerelhető konstrukció. Sehol semmi álnokul beakadó pöcök, vagy mondjuk letörni hajlamosnak tűnő apró bigyó. Épp csak a nyilvánvaló, azonnal látszó négy darab csavart kellett kitekernem, s máris kettévehetővé vált a doboz.

   Mivel ez egy porszívó, ezért nincs rajta mit csodálkozni, hogy mindenütt áll benne a por, aminek eltávolításához egy másik porszívó szolgált volna legnagyobb segítségül. Amúgy van egy másik, szintén porzsák nélküli a lomos pincében, csak ahhoz még nincs megfelelő méretű csövem. Illetve cső az van, csak az a csőcsonk hiányzik, ami a cső és a gép közé való. Persze majd azt is megoldom, ha lelassítom végre az esztergát. Mármint ahhoz is műanyagot kellene esztergálnom. Az eszterga átépítéséhez pedig kellene néhány cső, amit a jelen cikk elején említett, utolsóként megmaradt vegyes tartalmú polcon áll szándékomban megtalálni. Ehhez persze (mármint a polc kipakolása közbeni takarításhoz) kellene egy jól működő porszívó. Na itt harap a kígyó a szokásos módon a farkába. Egyszer persze úgyis ki fogok az ilyen és ehhez kísértetiesen hasonló gubancaimból keveredni. Legalábbis remélem.

   Most például - amolyan tőlem kitelő Gézás kerülőmegoldásul - azt találtam ki, hogy a gumis doboz tartalmát kiborítva, keresek benne egy akkora karikát, ami azt megemelendő, épp megfelel a tömítés alá.

   Ahhoz persze, hogy egyáltalán lássam, hogy amit kitaláltam, az jó, ki kellett szerelnem a porszívó tetejéből a gégecső végét befogadó részt. A gumikarika már ott is van a műanyag és az eredeti tömítés között. Mivel a tömítés jól láthatóan felfekszik a portartó dobozra, így a pluszban beépített alátétes megoldásomat az ünnepélyes keretek mellőzésével kiváló ötletnek minősítettem.

   Ez a portároló doboz telítettségét visszajelző apró szerkezet azon az elven működik, hogy a gépben uralkodó légritkított tér a piros dugót a rugó ellenében visszahúzza, ami aztán a burkolat tetején található lyukon át virít. Mármint mikor még üres a doboz, akkor a csövön keresztül áramlik be a gépbe a levegő, mikor meg már telített, akkor a vákuum (ez mondjuk erős túlzás volt) elkezdi legyőzni rugó erejét.

   Bár kezdetben még nagyon úgy volt, hogy ahogy van, egyszerűen csak kitömöm sziloplaszttal, de végül úgy döntöttem (természetesen csakis azért, hogy ne kelljen várnom a száradásra), hogy kiszedem, majd lecserélem benne a rugót egy az eredetinél sokkalta erősebbre.

   A képen látható lyukon keresztül látszik a ház tetején a telítettséget jelző piros dugattyú. Amúgy nem azért látszik a lyukban a cérnakesztyűm anyaga, mert épp ott volt kényelmes megfogni a gép tetejét, hanem azért, mert ha nem tettem rá a lyukra az ujjam, akkor a fényképezőgép képes volt a lyukon keresztül a mögötte elterülő témára fókuszálni.

   Mármint azért, mert a gép nemcsak a dugattyú mellet szív be egy kevéske fals levegőt (most már persze az erősebb rugónak köszönhetően jóval kevesebbet), hanem azon a lyukon is, amin keresztül a dugattyú mozgását lehet megfigyelni. Illetve mint az kiderült, most már csak lehetett, mert a piros dugattyú már akkor sem látszik a lyukban, ha a porszívó csövét befogom. Ellenben a lyukra az ujjamat rátéve, érzem a beáramló levegőt. Bár teljesen egyértelmű, hogy ez a levegő számára egy kerülőút, hiszen az nem a porszívó csövén keresztül vezet, de attól még így hagytam, bízva abban, hogy a tömítés és az erősebb rugó is elég lesz a porszívó szívóerejének helyreállításához.

   Amennyiben a mókolásom nem járt megfelelő eredménnyel, vagyis a porszívó továbbra sem szív rendesen, akkor épp csak le kell róla pattintatom a billenthető kék tetejét, s már állhatok is neki a telítettségjelző teljes eldugításának.

   Mivel a porszívó az amúgy vaslemezből készült alkatrészt egyből felkapta, majd hallottam koppanni a porgyűjtő dobozban, így ezt a mai porszívójavítós projektet ezennel azonnal sikeresnek voltam kénytelen nyilvánítani.

   Az elért sikert azzal ünnepeltem meg, hogy tettem egy kísérletet a favágóhelyen keletkezett rettenetes mennyiségű kosz felszippantására, amivel persze - mivel a nagyja forgácsot nem söpörtem össze - sikerült eldugítanom a porszívó gégecsövét. Az apraja port viszont immáron rendben összeszedte a gép, hiszen ez a dolga. Nekem meg az, hogy végre erőt vegyek magamon a porszívóval átellenben található vegyes fadarabos polc kipakolására...