Toshiba HR-50X fejhallgató
(magamban egyszerűen csak nagyon hangosnak hívom)

Azon megkérdőjelezhető helyességű haladási irányomnak köszönhetően, hogy
általában a legegyszerűbb esetnek látszó kincset húzom ki a tömegből, majd
mutatom be, egyre csak gyűlnek a komolyabb szétszedések. Mondjuk mivel
a szétszedtem azért egy elég komolytalan oldal, ezt a komolyságot inkább úgy
kell érteni, hogy bonyolultabb, illetve más egyéb tárgyakkal összefüggő. Ott van
például a kép közepén az a kistévé. Körbefotózom kívülről, megteszem ugyanezt
belülről is, és már készen is lett egy újabb fotósorozat. Persze lehetne így is, csak
ugye én, meg az én egyszerű megoldásaim... Mert ugye ahhoz, hogy meg tudjam
mutatni, miszerint működik a tévé, ahhoz kell egy jelforrás, hiszen analóg földi
adás már nincs. Na most a digitális adás vételéhez kellene egy DVB-T tuner.
Balra hever a polcon, csak anyám kint felejtette a távirányítóját a telken,
ami nélkül a dobozka sajna teljesen használhatatlan. Persze megtenné
műsorforrásnak a balszélről belógó CCD kamera is. Vagy a Nintendo,
vagy a C64, aminek ott mosolyog a tápegysége a tévé mellett. Ha a TV
működik, akkor rádughatom a külső UHF tunert. Vagy ha a kamera
működik előbb, illetve azzal kezdeném a sort, akkor rádughatnám
a HT videó monitort, vagy a zanza tévémhez készült monitort.

Na most csoda, hogy fentiek tükrében - a tévés vonal helyett - inkább ezt
a már félig amúgy is szétszedett fejhallgatót választottam? Ugye, hogy
nem! Mikor ezt a csodát évtizedekkel ezelőtt megvettem a néhai
Petőfi csarnokban, akkor persze még nem így nézett ki.

Hanem valahogy így. Egy bájos bácsika árulta, aki mindenáron 800 forintot akart
érte kapni. No persze ez az összeg - húszon akárhány évvel ezelőtt - még sokkal
komolyabban hangzott, mint teszi azt manapság. Ez konkrétan annyira így volt,
hogy elsőre nem is vettem meg. Aztán újra ott volt a nagydarab fejhallgatóval
a bácsi a rákövetkező héten is. Gondoltam ha ennyire mutatja magát, akkor
biztosan akar tőlem valamit ez a füles (például szeretne hozzám költözni),
ezért elhoztam. Azt kell mondjam, hogy ez helyes döntésnek bizonyult.
Akkoriban volt itthon egy csomó fejhallgatóm, de egyikkel sem voltam
elégedett. A tekercselt membránosnak hiába volt jó a hangja, ha egyszer
nem lehetett megbőgetni. A labdaforma Grundig füles meg élettelenül szólt.
A lapostányér fazonúról lemállott a szivacs. Ez viszont... Ennek nem csak, hogy
szép hangja van (illetve sajnos már csak volt), de valami iszonyú hangosan tudott
szólni! A mélyhangok nem csak valahol a fejemben dübörögtek, hanem olyan
erővel és élethűen szóltak, hogy zenehallgatás közben tisztára az az érzése
támadt az embernek, hogy bekapcsolva maradtak a hangfalak. Egyszer
kihoztam a tükröt a fürdőszobából (ugyanis nem ért be odáig a füles
kábele), hogy megnézzem, tényleg megmozgatják-e a mélyhangok
az arcomat, vagy csak úgy érzem. Szóval ezt a fülest
nem néztem be, ez nagyon jó vétel volt.

Amit viszont benéztem, azok ezek a bogárkák. Míg rá nem jöttem,
hogy ezek poloskák, csak kiskorukban, addig még tetszettek
is, merthogy milyen serényen rohangálnak a muskátlin.

Vagy mondjuk ez a porszívófeltét sem volt jó üzlet. Ugyan nagyszerűen ki
lehet vele rántani a koszt a rejtett sarkokból, csak a mi porszívónk
csövére esze ágában sincs rászorulnia! Szóval hiába vagyok
megfontolt, néha még így is előfordul, hogy mellényúlok.

Ennek a fülesnek már a mérete is átlagon felüli. Kicsit féltem is miatta megvenni,
mert ugye mi van akkor, ha csak azért ilyen hatalmas, mert mondjuk régi.

Erre a képre egészen véletlenül bukkantam az Ezermester újságban.
A hetvenes évek közepe, az bizony immáron negyven éve volt.

Mostanában ezt a SONY XB-700-as fülest nyúzom, ami már majdnem
olyan hangosan tud szólni, mint a negyven évvel ezelőtti társa.

Bevallom őszintén, hogy míg szét nem szedtem (illetve le nem akasztottam
a pántjáról), addig fel sem tűnt, hogy egy kissé aszimmetrikus a formája.

Mikor lett itthon internet (90-es évek vége), akkor még nem kaptam rá találatot.
Most bezzeg egyből sikerült kideríteni, miszerint a maximum power handling
250 milliwatt. Szerintem ennek a teljesítménynek több mint a százszorosát
toltam bele, ráadásul nem csak egy-egy pillanatra, hanem üzemszerűen!

Élénken emlékszem rá, hogy mennyire elszomorodtam mikor tönkrement. Nagyon!
Pontosabban szólva tönkretettem a túlbőgetéssel. Mondjuk az igaz, hogy előtte
évekig rendben szolgált, szóval ez egy nagyon is strapabíró darab. Olyankor
vetettem be, mikor ki akartam űzni valamivel a fejemből a rossz gondolatokat,
vagy csak úgy egyszerűen hangosan akartam zenét hallgatni. Fejhallgató erősítőnek
egy utánépített QUAD405-öst használok, aminek ha akarom (kapcsolható osztó
van a kimenetén), akkor direkt hangszórókimenet a fejhallgató csatlakozója.
Ez a füles képes volt elviselni, hogy direktben lóg a végfok kimenetén!
Azt mondjuk sosem értettem, hogy hova a csudába disszipálja el azt
a rengeteg kakaót. Mondjuk az igaz, hogy néhány percnyi bőgetés
után képes volt ráolvadni a fülemre, s így a náthát is gyógyította.

Annyira sajnáltam, hogy miután tönkrement, még évekig hagytam heverni a polcon,
mire végül rászántam magam, hogy szétszedjem. Sajnos semmit sem tudtam
kezdeni a megroggyant hangszórójával. Pótalkatrészt képtelenség
szerezni egy a hetvenes években gyártott Hi-Fi cucchoz.

Még a múltkor boncolt Videoton fejhallgatóban sem volt ekkora hangszóró!

Azért a hat centis hasznos membránátmérő, na az azért nem semmi!

Az előbb látott hangszóró a mélysugárzó (keresztezési frekvencia 400 Hz),
míg ez az elészerelt kétcolos apróság felel a többi hang lesugárzásáért.

Milyen szép ez a díszrács...

Azért ezt a hangszórót sem nevezném kicsinek. Most (mikor ezeket a betűket
rovom) elgondolkodtam, hogy mi lenne, ha összeszerelném a fülest úgy,
hogy csak a két magassugárzó lenne benne bekötve. Szerintem ezt
majd csak akkor fogom megejteni, ha megtalálom az azóta már
ki tudja hová keveredett másik oldalra való fényes díszlemezt.

A mélyhangszóró, hogy ki ne rázza magát a helyéről, nem csavarozva volt,
hanem szegecselve. Szóval csak némi roncsolás árán lehetett szétszedni.

Persze nem kellett volna addig feszegetnem, hogy eltörjön, csak míg el nem jutottam
a díszlemez alá rejtett csavarig, addig az eddig jól bevált erőltetéssel próbálkoztam.

Na most amit itt látunk, az nem a hangváltó, hanem ez a két alkatrész
a Cross Field kapcsolóhoz tartozott (igen, olyan is volt rajta),
ami arra szolgált, hogy egy kicsit széthúzza a hangképet.

Bár a fejhallgató által produkált hangerőt egy videó által bemutatni úgyszólván
képtelenség, de ettől én még megpróbálom. A felállás a következő: Asztalon
a füles, tőle fél méterre a kamera, majd újabb fél méterre következem én.
Kezdetben még hallatszik a hangom a zene alatt, majd ahogy a hangerőt
egyre emelem, a mondandóm idővel szinte teljesen elenyészik a zajban.

Na most aki esetleg rájön, hogy mit akartam mutatni ezzel a képpel, az egy zseni.
Merthogy nekem nemhogy fogalma sincs róla, de még azóta sem ugrott be!

Addig-addig bőgettem, míg végül sikerült pontosan ugyanazt a hibát előidéznem,
mint amit a másik, vagyis a már szétszedett felénél. Ez amúgy nem volt szándékos,
hanem csak mint az köztudott, ritka nagy barom vagyok, mikor hangerőről van szó.
Lényeg a lényeg, igen érdekes hibajelenséget produkál a hangszóró, annyi szent!
Nem leszakadt a lengőcséve, hanem elérett a membrán papírja a mozgástól,
felpuhult, majd egyszerűen félrebillent a közepe. Vagyis most attól ilyen
torz a hangja, mert ferdén áll a lengőcséve a légrésben. Megbőgetve
időnként helyreugrik, majd visszabillen. Ha ezt előre tudtam volna,
akkor nem tépem szét a másik hangszórót, hanem megjavítom. Ezt úgy
tudtam volna megtenni, ha lepiszkálom a hangszóró közepéről a porvédő
papírsapkát, középállásban kitámasztom a lengőcsévét, majd impregnálom
a membránt mondjuk valami ragasztóval, hígítóban oldott műanyaggal,
vagy egyszerűen festékkel. Persze most már, vagyis így utólag olyan
mindegy. Mert ugye van amit lehet utólag is korrigálni, és van
amit már nem. Most például valahol itt tartottam a cikkel
(képek, meg fejben írás), mikor is beugrott, hogy hogyan
tudnám látványosan prezentálni a fejhallgató hangerejét.

Valahogy így, a szomszéd szobából hallgatva. Szóval amit a hangerejéről írtam,
az egyáltalán nem kamu! Ez képes olyan hangosan szólni, hogyha leveszem
a fejemről, akkor nem lehet mellette rendesen beszélgetni, csak kiabálva.

Mivel emlék, sok helyet nem foglal, és még csak kiszedni sincs
mit belőle, ezért úgy döntöttem, hogy mégsem bontom el.

Mondjuk ezzel a szépséges nagyfejű csavarral erősen
szemeztem, de végül megúszta a kitermelést.

Rááldoztam néhány percet a próbálgatásra, de mivel nem sikerült rájönnöm,
hogy mi a csudához csatlakozhatott a szerkezetet eredetileg összetartó
csavar, ezért egészen egyszerűen csak összefordítottam a két felet.

Majd ha kell a kábele, a formája, vagy a fülpárnája, akkor előszedem.
Amúgy a képen látható többi kincsemmel is éppen így vagyok.

Nem állítanám, hogy óriási helyet sikerült felszabadítanom,
de a kép közepén azért már egy kicsit kilátszik a polc.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.