Ez a fekete mosóvíz a munkásruhámból származik. Hogy ez mégis hogy a csudába csatlakozik a ma bemutatásra kerülő Maxell fejhallgatóhoz? Nos úgy, hogy a nagymosást azzal a céllal vetettem be, hogy még csak esélyem se legyen lemenni a pincébe barkácsolni.

   Mármint azért ne, mert mint az látható, újra elszaporodtak, pontosabban szólva nem látszanak fogyni az asztalomon található pultra halmozott mindenféle kisebb nagyobb feladatok. Hogy a sort miért a fejhallgatóval nyitottam meg?

   Nos azért, mert ez már eleve (amúgy egy törés és a mosogatás eredményeként) több darabban volt, mely összetevőket ha elveszek a polcról, akkor az úgy fog kinézni, mintha több dolog is elkerült volna róla. Szóval már megint a könnyebb ellenállás irányába indultam el.

   Már csak azért is, mert ugye ha nemcsak úgy egyszerűen ki van belőle szakadva a kábel, hanem ráadásul még le is égették (vagy bármi más okból nem szól), akkor épp csak lefényképezem, és már landol is a kukában! Erre amúgy már csak azért is komoly esélye van, mert ugye törött. Konkrétan annak a kiálló valaminek felül, na annak bizony kellene legyen egy jobbra kiálló párja is. Ezt amúgy nem én törtem szét, hanem már eleve így találtam.

   Vagyis most épp úgy áll a helyzet, hogy a csonkolt kábelek miatt a fejhallgató egyik felét sem tudom kipróbálni. Bevallom őszintén, hogy részemről komolyan reménykedtem benne, hogy legalább az egyik fele beteg, mert ugye akkor az alkatrészeinek bemutatása után már nem kell az összeszerelésével bajlódnom.  Mint az már csak ebből a mondatomból is sejthető, ez végül nem így lett.

   Ha nem is tőből van kiszakadva (mert ugye van még belőle balra úgy jó két centi), de attól még nehéz lenne rácsatlakozni. Ez amúgy egyáltalán nem igaz, csak megpróbáltam magam mindenféle gátló tényezőkkel abba az irányba terelgetni, ami majd remélhetőleg a fejhallgató kidobásával végződik.

   Ez a része mondjuk hiába van tőből kiszakadva, ha egyszer semmiből sem tart visszahúzni. Már úgy értem, hogy a kábel az ívben fut, szűkítők közé benyomva, majd valami fekete ragaccsal a rögzítés (és gondolom a láthatatlanság) kedvéért lekenve.

   Mert ugye visszadugni visszalehet, csakhogy ettől még simán elfordítható marad, majd szinte azonnal ki is esik a lyukból. Szerintem csak azért nem egyből, hogy álnokul a könnyű javíthatóság esélyével kecsegtessen.

   Míg a páka melegszik, addig lehúztam a műszerzsinórom (ami jelen esetben egy 6,3-as jack dugót krokodilcsipeszekre fordító példány) testpont krokodilcsipeszéről a műanyag burkolatot. Mi az, hogy miért? Nos azért, mert sok mindent lehetett vele csinálni (például leginkább szidni), de egy vékony vezetékre ráfogni azt már nem. Szerintem ez úgy történhetett, hogy egy meg nem nevezett gyárban egyszer csak valaki felvetette ötletként, hogy ők is gyárthatnának krokodilcsipeszt. Hogy ennek náluk nem volt hagyománya? Hogy ócska anyagokból rakták össze? Sajnos ezek azok a dolgok, melyek a gyártót nem akadályozták meg a képen látható, már-már használhatatlan eszköz sorozatgyártásában.

   Míg az egyik az volt, hogy kiválasszak a meglehetős tömegből egy olyan vékony, valamint persze merev vezetéket, amivel vissza tudom húzni a kábelt a fejhallgató fejpántjába (meg ne kérdezd, hogy miért húztam ki), addig a másik az, hogy kellett két darab, úgy nagyjából 20 centi körüli hosszúságú vezeték, amivel pedig majd a visszahúzott kábelbe kell beletoldanom. Mármint azért, mert mint az a tesztjeim alapján kiderült, a fejhallgató mindkét oldala működik.

   Miután a fejpántból kihúzott kábelt a helyére sikeresen visszahúztam, egyből rávetettem magam a helyéről leeső fele hallgató kezdetű problémára. Néhány még tőlem is meglepően erőltetett (természetesen csak elképzelt) megoldás után sikerült a javítást a létező legegyszerűbb szintre redukálnom. Vagyis fogom a két folyton szétváló felet, majd összecsavarozom őket a fehér négyzetekkel jelölt pontokon.
   Na most az igaz, hogy így a fejhallgató egyik fele nem lesz önbeállós, mint ahogy az is igaz, hogy ez engem valószínűleg nem fog zavarni. Már csak azért sem, mert ugye van másik fejhallgatóm, így ezt a polcról valószínűleg nem valami sűrűn fogom levenni. Már ha végül odakerül egyáltalán...

   Azokat az apró lyukakat, melyekbe a csavarok lesznek betekerve, illetve az egyszerűség jegyében egyszerre mindkét anyagot (mármint összejelölés helyett) a Miniplex fúrógéppel fúrtam át.

   Azért ilyen mondhatni közepes átmérőjű zsugorhüvelyeket vettem, mert ugye általában közepes méretű vezetékekkel szoktam dolgozni. Persze ehhez képest már többször is beleakadtam abba a roppantul bosszantó problémába, hogy se nagyon vékony, se nagyon vastag nincs a dobozban. Na ennek idővel (legalábbis merem remélni) az lesz a vége (ezt is már de régóta ígérgetem magamnak), hogy egyszer csak nagy hirtelen felkerekedek, és már karikázok is a Lomex felé, természetesen különféle, de leginkább vastag és vékony zsugorhüvelyekért.

   Mivel nem akadt a fiókban megfelelő vékonyságú zsugorhüvely, megmaradtam a már jól bevált, pláne a fiókban készleten lévő mipolán csőnél. Ez persze csak akkor szorul rá a vezetékre, ha eltaláltam hozzá a forrasztás vastagságát. No de ekkora rutinnal miért ne találnám el...

   Ezt még véletlenül sem így kell bekötni! A négy forrasztósáv ugyanis nem azért van, hogy azon legyenek összekötve a jövő és az elmenő vezetékek, hanem azért, mert míg a két középsőre a hallgatóbetétből érkező vékony vezetékek vannak forrasztva, addig nekünk az elmenőket a két szélsőre kell, nehogy letépjük egyikkel a másikat. A másik oldali hallgatóbetét vezetékét meg mindenki kösse össze a továbbmenő vezetékkel ahogy tudja, csak ne felejtse el a kötéseket leszigetelni.

   Na most, illetve mikor a fejhallgatót már ennyire összeszereltem, azt mondtam rá, hogy mindjárt kész! Aztán ahogy ezt kimondtam, mindjárt kiszúrtam a bal felső sarokban látható íves valamit, ami a fejpánt része. No de mit nekem kitekerni, majd mindjárt vissza azt a nyolc apró csavart...

   Egy újabb nagyszerű példa a majdnem jóra, hogy mikor azzal az indíttatással mentem el a boltba, hogy hozok egy nagy dinnyét, meg hogy legyen a polcon olyan gyümölcs is, egy kis almát is, végül úgy tértem vissza, hogy egy kis dinnyét hoztam, meg egy nagy almát.

   A fejhallgató - ha csak ideiglenes jelleggel is - a könyvespolcra került. Aztán most, hogy ezeket a sorokat róttam, odamentem és levettem, ugyan nézném már meg, hogy mégis milyen típus. Nos azt kellett megállapítsam, hogy semmilyen! Mármint nincs rajta semmiféle értelmezhető típusjelzés, ami egy amúgy jó nevű gyártó esetében minimum gyanús! Nem is nézi a dolgot a balról belógó mackófej valami jó szemmel...