Amúgy ez egy olyan óra, ami egyben cetli és tolltartó is, bár én az utóbbi helyen (vagyis a lyukban) egy csipeszt tartok, mert tapasztalatom szerint az a legsűrűbben kellő szerszám. Hogy honnan van ez az óra? Gondolom a piacon vehettem, aztán mivel működött, itthon viszont épp nem kellett, bevittem a melóba, ahol is évekig díszítette az asztalomat, ahonnan akkor, konkrétan még 2014-ben került újra haza, mikor a cégtől eljöttem.

   Ha valaki egy perccel ezelőtt pisztolyt tartott volna a fejemhez, miközben rákérdez, hogy merre vannak az óra beállítására szolgáló gombok, ha agyonlő sem tudtam volna a kérdésére biztonsággal válaszolni. Azt persze sejtettem, hogy alul vannak, csak mivel ehhez az órához 5 éve nem kellett hozzányúlni, és még csak letakarítani sem szoktam (ez mondjuk meg is látszik rajta), egyrészt nem voltam benne biztos, másrészt az óra aljának elrendezéséről semmiféle emlékem sem volt.

   Az első három gomb magától értetődik, a negyedik a hőmérő mértékegységét váltja, az ötödik viszont meglepett, mert nem gondoltam volna, hogy ennek az órának ébresztő funkciója is van.

   A réseken a csipogás jön ki az óra házából, míg az apró lyukon keresztül a reset gombot lehet megnyomni. Hogy utóbbi minek egy órára, azt mondjuk nem értem, de már a 1539-es óra hátulján is láttam. Na most az, hogy nem értem amit látok, az velem elég sűrűn szokott előfordulni.

   A múltkor például percekig bámultam ezt a rozzant állagú bringát, s mikor már jó alaposan megmorogtam magamban a dolgot (mármint azt, hogy ezt mégis miért ide kellett kidobni), csak akkor jöttem rá, hogy ez nem kidobva van, hanem lezárva, majd azt követően idővel szétlopva.

   Mikor ezeket az elemeket megláttam, egyrészt örültem neki, hogy még nem folytak szét, másrészt azon kezdtem el merengeni, hogy ezeket mikor tehettem ide. Mármint azon tény tükrében, hogy az óra aljáról semmiféle emlékem sem maradt.
   Mikor az elemeket a helyükről kivettem, majd alaposan megnéztem őket, hátha megtalálom rajtuk a szavatosságuk lejártát jelző apró számokkal írt dátumot, egy, illetve két újabb meglepetés ért.

   Míg az egyik az volt, hogy az általam elképzelt mérettel ellentétben a keresett karakterek nagyok, addig a másik az, hogy az elemek szavatossági ideje már több mint három éve lejárt. (a cikket még 2019-ben írtam) Ez a dátum nem a gyártás, hanem a szavatosság dátuma, vagyis az elemeket az órába 2016-nál valószínűleg jóval korábban tettem be.

   Ez a visszaragasztott bigyó egyrészt azt mutatja, hogy most épp nagyon rendes hangulatban voltam, másrészt pedig azt vetíti előre, hogy mikor majd a jelenleg még az asztal pultján darabokban porosodó műszert rakom össze, akkor nagyon nem fogom érteni, hogy mit keres az alkatrészei között egy oda nem illő fekete csavar, valamint egy gumidugó, ami az óra lába. No nem mintha annyira meglepő lenne, hogy rácsodálkozok a már gyermekkorom óta rendetlen környezetemre...

   Ha lenne egy akkora forma unokám, akkor ráfoghatnám, hogy ő rendetlenkedte össze a fehérneműs fiókot. Mivel nincs, így egyértelműen a párom a tettes, aki ideállította ezt a babát.

   Mire fel kihúztam a középső asztalfiókot, melynek az egyik hátsó rekeszéből túrtam egy darabka kétoldalas ragacsot, amivel aztán visszaragasztottam a helyére az engedetlenkedő piezo lapocska hangszórót.

   Egy kicsit ugyan meglepet, hogy az óra az összeszerelése után nem működött, de aztán viszonylag gyorsan rájöttem, hogy az eredeti hibáját, vagyis a kimerült elemeket elfelejtettem orvosolni. Mindezt színjózanul!
   Erről amúgy az a régi kedves (legalábbis nekem) történet jutott eszembe, mikor kiváló kollégám a szomszédjaival együtt, vagyis egyesült erővel tócsarészegen állt neki a Zsiguliban kicserélni a differenciálművet, majd miután végeztek a feladattal, ami jártányi erő híján már eleve csak azért sikerülhetett, mert a differenciálmű cseréjéhez amúgy is a földön, konkrétan az autó alatt kell fetrengeni, megjelent a feleség, aki pikírten kérdezett rá, hogy mégis mit keres az a nagy, nehéz, büdös, valamint ráadásul még olajosnak is tűnő zsírpapírba csomagolt valami (ami persze az új difi volt) az előszobában. (aki esetleg nem értette volna a lényeget, az ittas "mesterek" visszarakták a régit)
   Aztán volt olyan ismerős is, aki szintén erősen ittas állapotban nagyon nehezen tudta leszedni a motorjáról a gumit, majd miután feltette az új külsőt (megjegyzem részegen ez is nagyon nehezére esett), szomorúan vette tudomásul, hogy a régi kopott gumit tette fel. Szóval ittas állapotban a tévedések ritkán jönnek ki jól.
   Mondjuk erre is van egy példám, mert az egyik ismerőst azért nem bűntette meg a halőr (mert horgászjegy az ugye nem volt), mert a koma annyira részeg volt, hogy háttal ült a töltésen a tónak, a damil meg így ugye valahol lucernásban végződött.