Steklámpa
(nagytakarítás)

Ahogy itt ültem az asztalomnál, egyszer csak az előszoba nyitott ajtaján keresztül
sikerült rácsodálkoznom az elém táruló látványra. Na most az addig rendben, hogy
oda van készítve a mai boncalany, vagyis a steklámpa a kisszekrényre. No de mit
keres ott az a hokedli? Illetve azt hogy nem vettem eddig észre? Még alaposan
el is gondolkodtam rajta, hogy jártam-e arra. Budin biztos voltam reggel,
a bögrémben is meleg a kávé, meg ugye eleve van is
benne, szóval érthetetlen volt.

Kisvártatva persze, mikor kijöttem az előszobába és felnéztem, mármint azért, hogy
lássam, hová érek fel a hokedliről, mentem eszembe is jutott az ok. A bekötött
Ezermester évfolyamokból akartam leszedni kettőt, hogy beszkenneljem
belőlük azt a néhány oldalt, ami a transzverteres fénycsőhöz, meg a
fényképszárítóhoz kell. Nos arra, hogy ezt a mindössze két könyv
polcról történő levételét célzó projectet tegnap este miért hagytam
félbe, na arra újfent nem sikerült rájönnöm. Viszont mikor felálltam
a hokedlire, mondván leveszem a két könyvet most, akkor már egyből
beugrott, hogy már tegnap este is elfelejtettem az asztalról magammal
hozni azt a kis cetlit, amire felvéstem a keresett év és oldalszámokat.

Miután a két cikk szkennelésével és a képek adott cikkekbe történő beszúrásával
megvoltam, de mielőtt még újra közbejött volna valami, gyorsan behoztam az
asztalra a steklámpát. Azt gondolom nem kell ragoznom, hogy ez mire való.

Odaviszem a sötéthez, ráakasztom valamire, s lőn világosság. Csakhogy nem lőn!
Illetve de, azonban a fénye sajnos korántsem folyamatos. Időnként elsötétül
(ilyenkor persze az én hangulatom is komorodik egyet), és csak úgy lesz
újra világosság, hogy mint valami ősi csodalámpát, melyben időnként
elalszik az öreg dzsinn, egy kissé meg kell rázogatni. Na most ha valami,
akkor ez aztán nagyon idegesítő tud lenni! És itt nemcsak az adott helyen
szükséges, de undok módon kialvó fényre gondolok, hanem egyben arra
a jelenség kapcsán felmerülő nyilvánvaló kérdésre is, hogy: Egy ennyire
egyszerű eszköz, mint ez a lámpa, hogy a csudába képes nem működni?

Ez a steklámpa kábelére szerelt plitty-platty kapcsoló is meg szokott viccelni. Ezt
persze csak olyankor teszi, mikor a munka hevében nekikoccan valaminek,
és a könnyű járása okán leoltja a lámpát. Erre persze nem szólhatok
egy rossz szót se, ugyanis egy kapcsolónak éppen ez a dolga.

Ennek a gumírozott kábelbevezetőnek pedig az, hogy egyrészt ne hagyja eltörni
a vezetékeket tőben, másrészt pedig ne engedje be a vizet a lámpába. Hogy
lötyög benne a kábel? Most mond már... Ez a valami, ez még bőven a
szocializmusban készült, így az ilyen különös részleteken nincs mit
csodálkozni. Már úgy értem azon, hogy a gumírozott bevezető idom
belső átmérője, meg a kábel külső átmérője között meglehetősen nagy
a rés. Az persze lehet, hogy az eredeti konstrukcióban egy még megfelelő
vastagságú kábel szerepelt, csak ugye a gyártás folyamán már olyan kábellel
szerelték a lámpát, amilyet épp kapni lehetett. Mert ugye a termelés,
az akkor sem állhatott le, mikor már nagyban szart gyártottunk.
Már csak azért se lehetett abbahagyni a munkát, mert ugye
a tervet mindenképp teljesíteni kellett, különben
elmaradt az év végi nyereségrészesedés.

A csavar arra szolgál, hogy megakadályozza a burát védő, és egyben rögzítő rácsos
részt a leforgásban. Meglepő módon, az említett alkatrész erre egyáltalán nem
hajlamos! Nálam legalábbis eddig még sosem forgott le a tulajdonképpeni
lámpáról, pedig mint az látható, a rögzítő csavar kitekert állapotban van.

Bedugtam. Ilyenkor persze rendben világít. Ütögetésre, mozgatásra, nyomogatásra,
tekergetésre, lóbázásra, a kapcsolójának oldalirányú csapkodására, a kábelének
cibálására nulla reakciót mutat. Mondjuk odalent is ezzel szórakoztatott, csak
aztán kisvártatva mégiscsak kialudt a fénye. Ez okból attól, hogy most épp
minden hiba nélkül működik, attól még nem fogja megúszni a szétszedést.

Már csak azért sem, mert erre a burára mindenképp ráfér némi óvatos mosogatás.

Mint ahogy erre a bemattult, amúgy szovjet gyártmányú 100-as izzóra is.

Azt kell mondjam, hogy ez a felépítmény, bár különös, azonban kifejezetten jellemző
a szocializmusban uralkodó alkatrész beszerzési viszonyokra. Mert ugye menetes
végű izzófoglalatot szerelni egy olyan lámpába, melynek amúgy nemhogy
nem célja, de egyenesen káros eshetősége is a széttekerhetőség,
az azért ugye már simán kimeríti a konstrukciós
rémálom fogalmát.

A képen látható anyát nem én tekertem le a menetes csődarabról, hanem ez már
eleve ilyen állapotban volt. No persze rá lehetne fogni, hogy ezt már valaki
piszkálta, azonban emlékeim szerint ezt a lámpát vadonatúj állapotban
kaptam a raktárostól. Ha minden igaz, akkor a gépészeink adták le,
mikor a rendszerváltást követő fene nagy átalakítások közepette
egyszer csak megszabadult tőlük a cég. Én meg csak néztem,
hogy mi a fenét keres a raktárban az a csomó, egyáltalán
nem telefonos anyag. Akkora kalapácsaik, meg fogóik
voltak, hogy még azóta is őrizgetek belőlük néhányat.

Na ezért nem volna szabad elforgatható foglalatot szerelni egy olyan
helyre, ahol idővel el fog tudni forogni. Illetve ez azért nem
ennyire egyszerű, de erről majd egy kicsit később.

A csavaros szorító mellett (amúgy egyszerűen csak a levegőben végződő) elemi
szálak egészen biztosan nem attól alakultak ki, hogy a kábel az összetekeredéstől
rövidebb lett. Mert ugye azok az erek, azok ott nem rövidebbek, hanem egyenesen
hosszabbak! Ez egyszerűen trehány szerelés. Az persze lehet, hogy mint ahogy mi
hálózatszerelők a körmöskonnektort, úgy ezt a lámpát villanyszerelő tanoncok
gyártották, mondván, mint ahogy a körmös konnektoron, úgy ezen se sok
minden akad, amit el lehetne rontani, csak ugye, mint ahogy azt a
mellékelt példa is mutatja, nem létezik oly egyszerű műszaki
részlet, melyet kellő kitartással el ne lehetne jól b*szni.

Mint az a vezeték végein látható, ha normálisan nem is, de egy kissé azért le lettek
ónozva. Na most ezzel az a gond, hogy egyrészt az ón hidegfolyása miatt ez egy
melegedő környezetben erősen ellenjavalt. Másrészt ha már így van (mármint
leónozva), akkor azt egyáltalán nem így kell csinálni! A vezetékvéget odafogó
csavar vége alól pedig egyértelműen hiányzik az az apró lemezdarabka, ami arra
szolgál(na), hogy a csavar vége ne tudja elvágni az elemi ereket. (lásd a csavar
vége által hagyott kerek nyomot, illetve a lehullott vezetékdarabkákat) Ha
már mindenképp ezzel a foglalattal kellett dolgozni (melyet valószínűleg
merev belső erű vezetékhez szerkesztettek), akkor ide érvéghüvelyt
kellett volna nyomni, a képen látható sodrott vezetékek végére.

Kezdetben úgy volt, hogy egy kissé átszerkesztem, ugyanis jelenlegi állapotában
nem fér bele az ALDI-ban kapható LED-es izzó, mert az egy kissé hosszabb,
mint a hagyományos izzószálas változat. Erről a tervemről kisvártatva
lemondtam, mert nem volt kedvem menetes csövet fűrészelni.

A bal oldali csavar elfordulás ellen rögzíti a foglalatot a csövön. Ezt úgy oldja meg,
hogy a lyuk, melybe a hármas menetet vágták, na az nem párhuzamos a középre
betekert menetes csővel, hanem az ő lyukában végződik. Vagyis a csavar mint
valami ék funkcionál. A jobbra látható, szintén menetes lyukba pedig
a tulajdonképpeni foglalatot rögzítő csavar tekeredik bele.

Nem fogom bántani. Illetve csak annyiban módosítom, hogy ezentúl ne tudjon
elforogni a menetes cső a lemezben. Amúgy utóbbiban is van menet,
csak az ugye a lemez vastagságának okán nem nagyon tart.

Érvéghüvely nem lévén itthon, először visszahajtottam, majd leónoztam a vezetékek
végeit. Ugyan ez sem a legjobb megoldás, de ebbe azért már nagyon alaposan
bele lehet húzni a csavart. Már úgy értem, hogy így legalább nem
fogja elvágni a csavar vége az elemi ereket.

Bár van itthon ennél nehezebben működő kapcsolóm, ami egészen biztosan nem
viccelne meg azzal, hogy a legapróbb érintésre is lekapcsolja a lámpát, de mivel
ennek amúgy semmi más baja nincs, így nem piszkáltam. Illetve csak annyira,
hogy meghúztam benne a csavarokat, melyek már eleve nem voltak lazák.

Ezen kábeldarabka teljes széttépésével ellenőriztem, hogy van-e benne valahol
szakadás. Mondjuk nem volt. Vagyis a lámpa időnkénti elsötétülésének
eddig még semmi valós, vagy legalább vélt okát sem találtam.

Ez itt a tőlem megszokott mosogatós fázis.

Ez pedig már a száradás a virágállványon. Azt a szörnyű valamit, ami egyébként egy
büdöske, és nem is oly rég még a palántázóban lakott, azt azért ültettem át egy saját
cserépbe, pláne friss földbe, mert láthatóan élni akart. Erre fel úgy megilletődött,
hogy már hetek óta ebben a félholt állapotban leledzik. Biztos megártott neki
a környezetváltozás. Már úgy értem az a fél méter, amivel arrébb került.

A steklámpa kábele pedig azért került, illetve kerülhetett egyáltalán
ide az ágyra, merthogy a többiekkel együtt ezt is kimostam.

Gondoltam ugyan miért ne lehetnék annyira elbizakodott, hogy véleményem szerint
jobb minőségben tudom összeszerelni, mint ahogy eddig volt. Az mondjuk igaz,
hogy én nem vagyok villanyszerelő, de a hálózatszerelő is drótos szakma.

A menetes csőre azért kerítek egy plusz anyát, hogy az izzónak sem
a ki, sem pedig a betekerésekor ne tudjon eltekeredni a foglalat.

Mert ugye, ha az egyik oldalról van az anya, akkor az egyik, ha meg
a másikról, akkor csak arról az oldalról tart ellent. Mindeközben
a csőben megbúvó vezetéknek teljesen mindegy, hogy
milyen irányú csavarással akarjuk széttépni.

Így, pláne az anyákat jó alaposan megtépve, csak
nem tud már megindulni az a fránya tengely!

Bár magam is látom, hogy a vezetéket odafogató bilincs alól hiányzik egy távtartó
műanyag darabocska, csak mivel nem jutott eszembe, hogy ezt az apró bigyót hol
tartom, ezen okból nem pótoltam. Ez konkrétan úgy nézett ki, hogy félbehagytam
a szerelést, durcásan ledobtam magam az ágyra, mert azt vettem a fejembe, hogy
márpedig én onnan egészen addig fel nem kelek, míg csak rá nem jövök, hogy
hol tartom a keresett apróságot. Mivel a hiányzó alkatrész fellelési helyének
megálmodása órákig tartott, s mint az a képen látható eredménytelenül
zárult, így ezt a hibás műszaki részletet nem igazítottam ki.
Másnap azonban...

...lesétáltam a pincébe. Na most ez a kép, ez nem ide készült, és még csak nem is
most (mert ez már eleve rajta volt a gépen), hanem ez lett volna a legelső. Ezzel
kellett volna nyitni az egész projectet, amint hever a steklámpa a polcon, a többi
szerszám között. Bár a lengyel fúrógép, a Makita, és a kisebbik körfűrész már
kipofozott állapotban várja a munkát, azonban a rezgőcsiszoló és
a bádogos páka még némi reparálásra szorul.
Sosem leszek készen...

Ezzel a képpel azt szerettem volna megmutatni, hogy bár sokszor előfordul, hogy
egy akár kisebb akadály hatására is feladok valamit, de ez most nem így történt!
Már úgy értem, hogy sikerült lemennem a pincébe, kezemben lóbázva az akkuk
nélküli fényképezőgépet. No persze a korábban felhalmozott - kevésnek épp
nem mondható - negatív tapasztalataim okán, már rég fel vagyok készülve
az ilyen csúf esetekre, mégpedig a melósnadrágom zsebében elhelyezett
tartalék akkukkal. Csak ugye most nem melózni mentem le a pincébe,
hanem csak fényképezni. Vagyis a melósnadrág, zsebében a fotózáshoz
szükséges tartalék akkukkal, na az is idefent, vagyis az előszobában volt.

Miután a steklámpát nem találtam a pincében, sem a polcon, sem sehol másutt, már
majdnem érte is visszamentem a lakásba, de szerencsémre idejében kiszúrtam,
hogy esetében csak arról van szó, hogy idekint felejtettem az előtérben.

A steklámpából hiányzó apró alkatrész némileg emlékeztet egy bilincsre, ezért
a bilincsek feliratú dobozban helyeztem el. Mármint nem most, hanem még
a múltkori csavarszétválogatáskor. Amúgy egészen biztos vagyok benne,
hogy van ilyen akármim a lakásban is, csak az ottani rejtekhely hollétére
még nem sikerült rájönnöm. Aztán ahogy itt álltam, egyszer csak sikerült
rácsodálkoznom erre a polcra. Már úgy értem arra, hogy ez már elkészült.

Na most ezt a hokedlit nem azért mutatom, mintha fel kellett volna rá állnom
a doboz eléréséhez, hanem azért, mert sikerült belerúgnom. Erre persze
nem ok, hogy tegnap még nem volt itt, bár ettől még ez az igazság.

Mert ugye tegnap hoztak 25 mázsa tűzifát, minek okán a pince már csak odáig tart.
Már úgy értem, hogy csak odáig, ahol a farakást látni, mert onnan ugye már nem
lehet továbbjutni. Ennek egyrészt persze örülök, hisz nem fogok fázni a télen.
No de annak, hogy sajognak a pakolástól az ízületeim, illetve elfogyott a hely,
na azon tényeknek már valahogy nem annyira. Pláne úgy nem, hogy nem is oly
rég még úgy voltam vele, hogy majd oda hátra, ahol most persze a tűzifa van, na
oda fogom bepakolni azokat a kacatjaimat, melyek a pince burkolásakor lesznek
útban. Most meg már a linóleum, illetve a laminált padló se nagyon fér sehova.
Akarom mondani, ha a piros banyatankot a tűzifa érkezése előtt egyesítettem
volna a konyhai tűzhelyhez szükséges gázpalackkal, most nem lenne útban.
De ez már nálam csak így van. Egymás fenekébe harapnak a projectek...

Lényeg a lényeg! Itt vannak a keresett bigyók!

Ha akarnám, akkor jutna belőlük a kábel alá és fölé is. No de nem akarom én ezt
annyira, hogy újra szétszedjem miattuk a lámpát. Illetve ha már itt voltam, akkor
lefényképeztem a lámpán a gyártó címkéjét, mert ugye korábban az is kimaradt.

ELCO Villamos készülékek és szerelési anyagok gyára. Ha valaki esetleg itt
dolgozott, igazán megírhatná, hogy ez a lámpa eredetileg is ilyen trehány
szerelésű volt-e, vagy csak én szidom érte az amúgy vétlen gyárat.

Na most ezzel az összevissza, illetve bármilyen más formátumú kábelrátekeréssel
az a baj, hogy akármilyen ügyes is vagyok, úgyis le fogja magát vetni a kábel
a lámpáról. Olyankor persze aztán - mivel ész nélkül húzom, hiszen kell -
hozza magával a polcról a többi szerszámot is. Ez persze nem sokáig
lesz így, ugyanis azóta már sikerült megálmodnom a megoldást,
melyet egy újabb farigcsálós cikk keretében fogok kivitelezni.

Visszatérve a pincéből, illetve visszaugorva az időben, ilyen szép tiszta lett a lámpa.
Hogy aztán meddig fog tartani ez a tisztaság, az annak függvénye, hogy mennyire
használom a lámpát koszos környezetben. A következő bevetése valószínűleg
a pincepadló burkolós projectben lesz, mikor is a polcok közé fogok vele
bevilágítani. Ez persze nem biztos, mert ha nem leszek lusta
kiszedni a polcokat, akkor nem fog kelleni.

Tettem vele egy próbát, vagyis hagytam, hogy világítson kedvére. Kiteregettem
a ruhákat, majd levittem a szemetet, meglocsoltam a virágokat, felmostam
a konyhát, elpakoltam a lakásban szanaszéjjel heverő apróságokat,
s mikorra végeztem, még mindig lelkesen világított.
Most már csak maradjon is így!

Tudom, hogy volt már egy ilyen a lámpára gubancolt kábelt bemutató kép,
de az már a pincében készült, ez meg még az örök előszobai
hátérként szereplő Terta 811-es magnó előtt.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.