Elektromos kézszárító
(törölköző helyett)

Mivel a pince még mindig nincs felszabadítva a polcok elé rámolt kacatok nyomása
alól, így első ránézésre az lenne célszerűbb, ha előbb ezeket a már előrángatott
kacatokat pusztítanám. Hogy mégsem ezt az utat járom? Nos ez azért van,
mert vagyok oly előrelátó, hogy tudjam, hogyha nem csinálok a szétszedés
után is megmaradó kincseknek helyet a polcokon, akkor újra el fogom dugítani
a pincét. Helyet meg ugye csak úgy lehet csinálni, hogy előhúzok valami nagyot, amit
aztán szétszedéskor el is bontok. Így tűnt el idővel a másik pincéből a kávéfőző, a
Fujitsu nyomtató, a kuka mellől behozott Epson, meg a hiányos mélyláda, míg
innen a három Tesla B4-es magnó, meg a két hatalmas fűtőtest, valamint a
Tedi hívószámtároló. Amit ma kihúztam a polcból, az egy mosdóba való
kézszárító masina. Mondjuk igaz ami igaz, választhattam volna valami
látványosabbat is. Például hever itt szem előtt, akarom mondani útban
három darab csöves rádió, úgymint a Déditől örökölt bolgár Elprom M10,
aztán van egy Videoton gyártmányú Melodyn, meg egy NDK Weimar, melynek
következtében a szomszédasszonnyal favágásért cserébe elboltolt
Orion 449-est már nem is volt hova áthoznom.

Na most az apróságokra már szinte rá sem merek nézni! Mondjuk ha ebből
a dobozból kivenném a már korábban bemutatott vasalót, a többit meg
szétválogatnám szemétre és bemutatandóra, akkor beletehetném az
apróságokat. No nem azért gondoltam, hogy egy helyen legyenek,
hanem azért, hogy még csak ne is lássam őket! Amúgy ez már egy
majdnem tisztázott tartalmú doboz. Ebben lakott valaha a formátlan
Sony rádió, meg egy ébresztős, meg egy Toshiba, meg ki tudja mi még.
Ezek a tárgyak persze már lényegtelenek, hiszen mind megtekintettem őket.
Ami viszont nagyon is lényeges, az a valaha kincsekkel teli doboz helye a polcon.

Ebben a masinában (nem konkrétan benne, hanem abban, hogy elővettem) az a jó,
hogy van tervem az elhelyezésére. Ha ez mégsem sikerülne, vagy mondjuk nem
működik, szakadt a fűtőtest, esetleg leégett a motorja, akkor meg kivágom.
Meséltem már, hogy honnan van? Nem? A Páva utcai telefonközpontból.
No nem én szereltem le, hanem valaki más, majd letette a folyosón egy
annyira lehetetlen helyre, hogy mindenki abban bukdácsolt. Mikor már
a sokadik alkalommal rúgtam bele, mérgemben felkaptam, és a folyosón
elhelyezett virágállványban helyeztem el. Idővel természetesen mindketten
hazakerültek. Már úgy értem, hogy hozzám a pincébe haza. A virágállványból
kitermelt jópofa alumínium lábakat mind a mai napig a fáspincében kerülgetem.

Na most azért lenne jó megszabadulni a kézszárítótól, mert a ki nem dobott, hiszen
még használható, vagy használhatatlan, de mégsem dobtam ki státuszú tárgyaim
már úgy felgyűltek a sarokban, hogy abból az a minimum, hogy összehozzak
egy újabb pakolászásról szóló cikket. Elsőnek ezt az egész kupacot felpakolnám
az asztalra (ez mondjuk érdekes akció lesz, mert az már most tele van), majd a már
bemutatott kincsek mögötti fiókos szekrényke kicibálása következne. Ez is érdekes
művelet lesz, mert jelenleg még nincs hova. Ha ezekkel meglennék, akkor jönne
a balra látható Salgó oszlop két alsó polcának kipakolása (ezt is hova), majd
takarítás, s a már bemutatott kincsek polcba történő tömögetése. Hogy
mi van a két alsó polcon? Illetve mi lesz velük, hova pakoljam őket
egyáltalán? Mikor ezek az amúgy megválaszolhatatlan kérdések
felmerülnek, olyankor szoktam nagy hirtelen kiszaladni a pincéből.

No persze csak szaladnék, ha nem állná utamat ez a sarokba halmozott kupac.

Mikor menekülés közben egy nagyot legyintve visszanéztem, akkor szúrtam ki,
hogy a hetekkel ezelőtt pakolászás közben előkerült kincsek még mindig
a pincei folyosón állomásoznak. Mivel ezeket aztán már tényleg
nincs hova eltennem, így nem is teszem őket sehova.

A kézszárító - mint ahogy az tőlem már megszokott - az előszobapolcon végezte.
Bevallom őszintén, hogy részemről már nagyon unom ezt a látványt, a háttérben
az örök halogatott Terta 811-es magnóval, meg az esernyőtartóról lógó BEAG
fülessel. Mondjuk annyira azért nem, hogy végre kezdjek velük valamit.

Mikor a formatervező végzett, hátradőlt, majd elégedetten csettintett a nyelvével.
A szerszámkészítő a rajzok megtekintése után meg gondolom kiköpött oldalra,
mert egy ilyen csupa ívből álló dobozhoz kidolgozni a formát, az már valami!

Azon a rácson fújja ki a meleg levegőt, melynek hatására megszárad a kezünk.

Hogy a kezünket odatettük a géphez, azt a rácsok
mögül sunyin kileső mozgásérzékelő veszi észre.

Mivel több mint egy évtizede nem járt benne áram,
így bőven volt ideje rápihenni erre az indulásra.

Emlékeim szerint ez valaha az IMI gyártmánya volt.

A gyári számból sejthetően, ez a példány már a rendszerváltás után készült.
A nagy nemzeti vállalatokat feldarabolták, illetve természetesen át is nevezték.
Még élénken emlékszem rá, hogy egy alkatrészvásárlás kapcsán letolt a boltban
az eladó, mikor nagyon erősködtem, hogy márpedig nekünk akkor is hajdú
porszívónk van. Mondjuk neki volt igaza, mert hol volt már
akkor a Hajdúsági Iparművek...

Első ránézésre felmerül az emberben, hogy ugyan milyen pontatlan már ott körben az
az illesztés, és csak később belegondolva esik le, hogy ott vesz levegőt a szerkezet.

Az előtérben a hatalmas lyuk a felakasztást szolgálja, míg a háttérben
látható gumiláb nem engedi felfeküdni a masinát a csempére.

Ami a szerintem a fordítva beszerelt csavarokat elnézve érthető is.

Ez a fekete folt a kábelköpenyen - így első ránézésre - akár égésnyom is lehetne.

Szerencsére csak arról van szó, hogy a falra szerelt gép
köré feltekert hálózati kábelt megfogta a gumiláb.

Íme a burkolat belülről.

Ezek a fura minták attól keletkeztek, hogy időnként
lecsapódott rá a pára, ami aztán összeállt a porral.

A vékony porrétegtől eltekintve, a belseje olyan mint újkorában.

Bár nagyon nézegettem, hogy mi mást lehetne belőle kihozni,
de az újrahasznosítási ötleteim még tenmagam
által is elvetemültnek ítéltettek.

Balról fűt, középről fúj, jobbról pedig pörget.

Balról az infra adó, míg jobbról a vevő tekint reánk. Amúgy volt már nekem egy
ilyen masinám, csak még kora gyermekkoromban. Gondolom lomtalanításkor
szerezhettem be. Még egy korábbi, meglehetősen szögletes fazonú masina
volt, az elején apró tükörrel. (azt mondjuk nem értem, hogy minek tükör
a kézszárításhoz) Belül még nem optikai, hanem valami más megoldású
érzékelője volt, melynek működési elvét egyrészt a tapasztalatlanságom,
másrészt pedig a mikro modulos felépítése miatt nem tudtam visszafejteni.

Jelen esetben szó sincs róla, hogy rejtve lennének az alkatrészek.

Amit kiskoromban szétszedtem, az szerintem ennél sokkal több
alkatrészből állt, melyeket apró színes kockákba tömörítettek.

Ez a mini trafó, ez nekem nagyon tetszik! Így hirtelen meg nem tudnám mondani,
hogy mibe szerelném be, de ettől még boldogít a tudat, hogy már ilyenem is van.

Az LM339-es IC-ben négy darab komparátor található, mely elektronikai
elem arra való, hogy eldöntse, hogy az egyik bemenetére adott
feszültség több-e annál, mint amit a másikra adtunk.

Ennek a segédfázis kondenzátornak valószínűleg semmi baja sincs, illetve szó
sincs róla, hogy azért szereltem ki, mintha meg akartam volna szerezni.

Hanem csak útját állta ezen aprócska rajz fotózásának.

Úgy döntöttem, hogy ezt a részét, vagyis a lényeget nem kapom szét.

Mert ugye mit mutassak meg belőle jobban, mikor a másik
oldalából kilóg a motor, innen meg belátunk a fűtőbetétre.

Ez a belülről kifelé szerelt csavar nekem annyira nem tetszett...

...hogy nem voltam rest és megfordítottam. Jobb ennek így, hogy
befelé áll, mintha belerongál az asztalomba, pláne a bőrömbe!

Ha kiszedném a helyéről, ebből a turbinából akkor se látnánk sokkal többet.

Ez itt egy biztonsági hőkapcsoló, ami akkor old le, ha tegyük fel
sikerülne túlmelegíteni a készüléket a folyamatos használattal.

Bár nem voltak lazák, de azért meghúztam a csokiban a csavarokat.

Miután leporoltam az infravörös mozgásérzékelőt, mintha jobban látná a kezem.

Ez meg nem kimaradt? De!

Már úgy értem, hogy azzal kellett volna kezdenem, hogy elmosogatom
a burkolatot, hogy megszáradjon mire végzek a szétszedéssel.

Mivel épp ez volt elől, ezért a burkolatot a szovjet ventilátorral szárítottam meg.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.