Hívószámkijelzős telefonkészülék
(jó lesz a melóba, illetve onnan hoztam, de vissza is viszem)

Van, hogy bejelenti az ügyfél, nem megy a hívószámkijelzés.
A hívószámkijelzős készülék az ügyfél saját tulajdona, nem tőlünk bérli.
Ha a központban működik, akkor részünkről rendben, illetve ezekben az esetekben
felkínáljuk az ügyfeleknek, hogy kimegyünk a helyszínre, és megnézzük ott is,
hogy működik-e a szolgáltatás. Persze ha működik, vagyis az ügyfél saját
készüléke a hibás, akkor az bele fog kerülni egy helyszíni kiszállás
árába. A kiszállási díj megemlítésétől az ügyfeleknek azonnal
eszükbe jut, hogy úgy hat éve nem cserélték ki az elemet
a készülékben. Mikor megemlítem az elemet, szinte
mindig az a reakció: Elem? Hol? Milyen elem?
Fordítsa meg a telefont, nyissa ki a kis ajtót.
Nos mit lát? Én tudom mit lát, ő is látja.
Még sosem kellett kimennem, hogy
az én telefonommal is megnézzük.

Ez azért is nehéz lett volna, mert nincs, illetve eddig még nem volt hívószámkijelzős
készülékem. De mint látjuk, már van. Illetve már... Sorszám szerint ez a 213-as
szétszedtem. Már valahol 500 felett tartok a cikkekkel. Szóval igen, már.
Már nagyon régóta hevert ez a készülék a BRG M8 magnón az
ágy végébe hajítva. Egyszer mindennek eljön az ideje.
Beszereztem egy hívószám kijelzős készüléket.
Komoly feladat volt. Kivettem a szemetesből.
Onnan tudtam, hogy van benne, hogy én magam
dobtam bele pár napja. Nézegettem a raktári selejtes
dobozt mindig, mikor elmentem mellette. Pár nap kellett
hozzá mire megideologizáltam, hogy minek nekem ez készülék.
Mondjuk annyira nagyon kellett, hogy két éve van itthon, de csak most
értem oda hozzá. Amúgy ez egy közepes szépségű és használhatóságú telefon.

A kézibeszélőnek van egy formája. Először vastagabb, az jön ki elsőre nehezen
erőlködve, aztán ahogy elfogy az anyag, úgy vékonyodik el. Ez minden reggel
így van, vagy ki mikor szokta. Attól, hogy ez egy általános dolog, attól azért
szerintem még nem kéne egy darab szarról megmintázni
egy termék formáját!

A hátulja szögletes, az eleje ívelt, falra akasztós, elemtartós, de nem tartós elem.

Megfelel ide Európába.

Erről beszéltem az előbb, mikor megemlítettem, hogy megnézetem
az ügyfelekkel a készülékükben található elemtartót.

És ez már akkor is ilyen volt, mikor hazahoztam!
Még véletlenül sem attól mállott szét, hogy nálam állt két évet az ágy végében.
Mondjuk azért igazán kivehettem volna belőle az elemeket...
Persze ha kiveszem, akkor most mit néznél?

Van adapter bemenete, de nem kell hozzá a tápegység, mert működik nélküle is.

Telefonosként az első megtanult dolog, hogy nem hallgatunk bele más készülékébe!
Illetve de, csak nem tesszük a fülünkre... És ez a készülék még nem is származik
egy koszos helyről! Nemrég voltam egy olyan lakásban, hogy az ágyneműre
sem mertem letenni a szerszámos táskámat, (amit amúgy az utcán lerakok
a földre) vittem inkább végig magammal a vállamon. Az ajtókat lábbal
nyitottam, és mikor kifelé jöttem a lakásból, akkor vettem igénybe
a lábtörlőt. Nem is tudtam megállni, hogy be ne szóljak a nénike
unokáinak mobilon, hogy igazán meglátogathatnák a nagyit...

Hallgató és mikrofon. Ezeket most vagy kiszedem innen mosogatás
előtt, vagy nem. Végül úgy döntöttem, hogy inkább nem.

Gyűlnek a csavartartóban a csavarok. A teleptartóhoz menő vezetékeket
le kell forrasztani, mielőtt még a panelről tépném le őket.

Még nincs agyonintegrálva, vagyis van benne némi újrahasznosítható anyag.
Persze nem kell belőle semmi, ráadásul egyben hasznosabb, mint darabokban.

A panel alatt is panel van, ami alatt egy újabb panel van.

Ha megnézünk belülről egy normális telefont, például Panasonic KX-T 2470B, akkor
láthatjuk, hogy nem kötelező, hogy a gombok egyenként hulljanak ki a készülékből.

Az electret mikrofon hátulról nem veszi a hangot, ezért érthetetlen a viaszozás.
Nem azért van, hogy a helyén maradjon, hiszen arra elég a gumikocka borítás is.

Szétválasztottam az alkotóelemeket, mégpedig mosom, vagy nem mosom alapon.

A hallgatót és a mikrofont végül valóban lusta voltam kiszedni a helyéről.

A kimosott és a ki nem mosott alkatrészeket is a polcon helyeztem el.

Ha ezt a fotót összehasonlítjuk az előzővel, akkor az órára tekintve megállapíthatjuk,
hogy a két kép készülte között eltelt hét óra. Azonban az óra naptár részét véve
górcső alá, azonnal látszik, hogy a két kép között több mint négy hónap telt el!

A gumilapocskák mellé odakerült két zsanér, ami egy készülő előszobapolchoz kell.
Kicsi a hely, de azért odafér a tervezett polc. Viszont ha valamiért teljesen ki
akarnám nyitni a bejárati ajtót, akkor nem lehetne a betervezett polctól.
Az az ötletem támadt, hogy a polc közepére zsanért szerelek, így
félbe lehet hajtani a leszerelés helyett, ha éppen szükséges.
Meg is vettem a fenyőpolcot. Néhány éve lehet, hogy
bedugtam a cipős szekrény, és a fal közé, vagyis
ez sem igazán lesz egy elkapkodott project...

A fehér tartók szintén az előszobába valók, mégpedig a jelenlegi polcrendszer
megerősítéséhez. Jól megvannak azok a polcok csinálva, csak
nem kellett volna annyi könyvet rájuk pakolnom.

A fenti képen gombok voltak vészesen a polc szélére téve, itt meg a csavarok vannak
a tápegységem bekapcsolója előtt. Le se tagadhatnám, hogy volt a kényesebb lomok
elhelyezésében némi célzatosság. Az eltelt négy hónap alatt (sajnos) senki sem verte
le egyik tálkát sem, menthetetlenül szétgurítva az alkatrészeket a szobában. Vagyis
összerakom a készüléket, lesz egy kis hely, lesz egy kis rend. Ez persze nem igaz,
de álmodozni róla (mármint a születendő rendről) valahogy olyan jólesik...

Tulajdonképpen ahogy van, egyben is kimoshattam volna ezt a telefont.
Persze ha nem szedem szét, akkor most nem olvasnád ezt a cikket.

Mosás közben leszakadt egy szál drót, amit most visszapákázok.

Ezt a részt nem volt nehéz összerakni, hiszen épp
csak össze kellett pattintani, meg még két csavar.

Nem mondom, jó sok csavar van ebben a készülékben.

Szétrendeztem őket méret szerint.

Mi lenne, ha mégiscsak leesne az a tálka az asztalról?

Csak felfelé tartva, alulról nézve ellenőrizhetők a gombok.
Ej, ha most tüsszentenék egyet...

A gumiérintkezőket nem szabad kihagyni a gombok és a panel közül.

Gyorsan becsavarozom a panelt, mielőtt még tényleg kiszórom a gombokat.

A két fényes alkatelem a hangszórót tartja, de négy hónap
távlatából nézve, vajon hová való a ragasztós papírdarab?

Egy kicsit csalok, vagyis megnézem az első eresztés képeit.

Azért van itt a keménypapír, hogy a nagy panel aljából kilógó alkatrészlábak nehogy
idővel átszúrják a gombsortól a kijelzős panelhez tartó szalagkábelt.

Nem tudom, hogy minek nekem 32 Ohmos hangszóró, de kifejezetten csak azért
kukázni fogok egy másik ilyen készüléket. Ez jelentem, már meg is történt.

Mindenki a helyén.

A készülék alját öt csavar tarja.

Van még hét csavar, vagyis két csavar tarja a nagy panelt a dobozban.
Most erre mit mondjak? Legalább az alap számtan még megy.

A mikrofont visszanyomtam a helyére.
Szerintem a hátulról történő méhviaszos mizéria szükségtelen.

Fogytán vannak a lomok, pedig még úgy beleszerelnék valamit...

Mondjuk a csengő piezo hangszóróját, ha méltóztatnék a helyére...

Ez majdnem kész, már csak elem kell bele.

Legalább fogy egy kicsit a felhalmozott készlet.

Sokan nem tudják, hogy az elemtartóban a vászoncsík azért van, hogy az elemeket
könnyedén ki lehessen szedni. A szalag az elemek alá való, és mikor
ki akarjuk venni az elemeket, akkor csak meg kell húzni.

Ez meg mégis milyen nyelven beszél?

Felvetettem begerjesztem. Megtettem, begerjesztettem. Gerjed ez rendesen!
Van egy olyan tervem, hogy egy szétszedtemet csak "e" betűvel írok meg.

Szinte semmi sincs a tápegységem előtt, csak néhány kóbor akkumulátor.
Ezekre is van rendezési tervem mégpedig egy újabb akkutartó képében.

Az előző akkutartómat - mint azt látjuk - már kinőttem. Mivel lett egy kis hely
a polcon, mindjárt be is dugom ide a Tronic akkutöltőmet. Újabb kivitelezetlen
tervem, hogy hozok ide áramot, és akkor tölthetem az akkukat akár itt is.
Kell egy hosszabbító, meg egy plitty-platty kapcsoló
a töltő hálózati kábelére.

Addig-addig nyomkodtam a telefonon a gombokat, míg végül rájöttem, hogy hol kell
átállítani a nyelvet. Ez nem olyan egyszerű, mert ha az ember nem tudja, hogy
hogyan írják a "nyelvet" az éppen beállított nyelven, akkor hamar
elveszik a teljesen ismeretlen nevű menüpontok között.

Kiraktam a készüléket az előszobába. Mindjárt jövök, és bepakolok a szatyromba.

Na mi maradt ki?

Pár hetet állomásozott még szegény készülék a melóban a szekrényben is.
Persze ezentúl itt lesz a helye, de előbb még ki kell próbálnom.
Kerestem egy olyan hibajegyet, ami hívószámkijelzős
vonalhoz tartozik. Már csak azért, hogy legyen
mivel kipróbálnom a készüléket, ha már
egyszer ilyen sokat dolgoztam vele.

Működik, csak a számom további részét kisatíroztam. Ha az utóbbi tíz évben
nem kellett a munkához hívószámkijelzős készülék, akkor valószínűleg
a közvetkező tíz évben sem fog kelleni. Csudába! Megint bele
fognak rohadni a tartóba azok a kurva elemek...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.