Vannak olyan projektjeim, amiket miután kitalálok, egyszer csak fogják magukat és beindulnak, pláne gyorsan le is zárulnak, míg másokat csak nagy nehezen tudok elindítani, és csak sok apró darabban tudok befejezni. Ez a mai villanymotor bemutatós is egy ilyen nehezen indulós, lassan haladós projektnek ígérkezett. Hogy legalább legyen esélye elindulni, levittem a pincébe a multimétert és a fogyasztásmérőt.
   Mivel ezen a képen még egyben szerepel az azóta már rég szétszedett roller, a fogyasztásmérő alatt pedig az azóta már elkészített csapágyházak, már csak ebből a két apró tételből is sejthető, hogy szegény műszerek nem kevés ideig porosodtak a pincében, mire végre tényleg megnyitottam ezt a motorbemutatós cikket.

   Hogy az adott projekt csak egy egészen kicsit lép előre, vagy épp hosszú napokon át semmit, arra nagyszerű példa, hogy mivel időközben használtam az esztergát, a motorok paramétereinek lemérésére odakészített műszerek egy kicsit odébb kerültek. Vagyis tisztára olyan, mintha lenne valami mozgás, csak nincs. Valószínűleg ezért gondoltam úgy, hogy legalább a hozzávalókat összekészítem, hátha a látványuk, vagy az a tény, hogy ahová letettem őket, ott útban vannak (nálam ugye mindig minden csak útban van), majd beindít.

   Ha már meg lett említve, hogy nálam mindig minden csak "útban van", akkor itt kívánom megjegyezni, hogy ez a gomba úgy ki lesz innen vágva a kertbe, hogy még! Természetesen az alatta bujkáló sünivel együtt!

   Mármint ezzel a sünivel. Jelen képpel amúgy nem a sünit mutatom, hanem egy másik villanymotort. Míg az előbb mutatott egy mosógépből lett kitermelve, addig ez a másik egy centrifugából, mely állításomra komoly bizonyíték, hogy a motort azóta is a centrifuga kosarában őrizgetem.

   Ezen a képen pedig azt kell nézni, ami nem is látszik rajta. Mármint a kép felső szélén a pince ajtajával szemközti fal lett teljesen eltakarva, pedig hogy, de hogy megígértem magamnak, hogy soha többé nem csinálok ilyet. Persze én, meg az én felelőtlen ígéreteim...

   Kíváncsi vagyok, hogy abból az ígéretemből mi lesz, hogy holnap lejövök, és ha mást talán még nem is, de legalább annyit megteszek, hogy lemérem a motorok elektromos paramétereit. Ha ezzel megvagyok, akkor legalább a műszereket visszavihetem a helyükre. Hogy mínusz két műszertől a rend szintje nem fog az egekig emelkedni? Ez mondjuk igaz. Épp mint ahogy az is, hogy azt szoktam magamnak mondogatni, hogy csak el kell már kezdenem valahol.
   Ez annyira igaz, hogy tapasztalatom szerint, ha már megkezdtem egy projektet, akár szétszedőst, akár építőst, akkor az sokat lendít a dolgon, hiszen azt már csak folytatnom kell, míg ha még csak el sem kezdtem, vagy bár már megvannak hozzá a nyitóképek, de még nem írtam meg hozzájuk a szöveget, akkor azt a témát nagyon, de tényleg nagyon tudom kerülgetni.
   Most épp a margarétafej, az e-cigi, az alumínium membrános hangszóró, valamint a térdeplőszék kipofozós cikket kerülgetem. Meg persze régről még vagy 100 másikat is, de azokat most inkább felejtsük el, mert a szokásos felsorolásuk sehová sem vezet. Na jó, annyi eredményük azért szokott lenni, hogy legalább nem esnek ki az egyes témák a tudatomból. Már amikor nem esnek ki...

   A lomos pince jelen pontját a fürdőszobai mérleg kedvéért látogattam meg, mert ugye az az egyetlen valami, amivel a motorok súlyát lemérhetem. Amúgy ott van a képen, és még látszik is. Az a legvilágosabb fehér csík az, ami a Karcsi barátom által kettéfűrészelt lemezjátszó tetején virít.

   Lekaptam a polcról egy kockás füzetet, majd felvázoltam benne egy táblázatot. Hogy a három motort a paramétereik alapján megfuttatni most így hirtelen nem volt semmi értelme, hiszen az esztergát a mosógépből kiszerelt példány fogja hajtani? Ez ugyan igaz, csakhogy az is, hogy idővel - ha úgy tartja kedvem - a két másik motorból is építhetek valamit.

   Az ékszíjtárcsa maradéka két kalapácsütésre lejött, a fém mag tengelyről történő lehúzásával azonban már elakadtam. Márpedig ennek le kell innen jönnie, mert ugye egyrészt útban lesz a tengely kihúzásakor, másrészt mégis mikor máskor intézném el az olyan apróságnak tűnő dolgokat, mint mondjuk a motorokról a sallangok leszedése? Hogy erre az apró részfeladatra ráment húsz percem? Hát ja. Már csak ezért is jobb az ilyesmit előre, még a motor felhasználása előtt elintézni.

   Ez a lehúzó nem úgy került elő, hogy benyúltam érte egy szerszámos dobozba, hanem úgy, hogy bár szerszám, de ettől még három egészen más feliratú dobozból került elő.

   Ezen a képen már egy másik csavar látható, mert az előzőnek a jelen feladathoz egyáltalán nem passzolt a menettelen része. Hogy a helyette elővett csavaron nem volt használható a menet? Ez nálam ha nem is sztenderd állapot, de attól még gyanúsan sűrűn fordul elő.

   A hatalmas alátét meg ugye miért ne lenne nagyobb egy milliméterrel annál, mint ami a lehúzóba belefér. Szerencsére már mind az eszterga, mind a kombinált fogó használható. Utóbbira amúgy azért volt szükség, hogy a csiszolás közben felmelegedett alátét ne égjen bele az ujjaimba.

   Miután összeállt a kép, akkor kiderült, hogy a feladathoz még véletlenül sem passzol az eddig kínzott 12-es csavar, hanem csak a 10-es, mire fel állhattam neki az egész rendszert újrakombinálni.

   Hogy a leköszörült szélű alátét sem passzolt a 10-es csavarhoz, annak annyira megörültem, hogy ha én magam azért talán nem is, de az alátétes doboz viszonylag gyorsan kiborult. Mármint azért tette, mert a tartalmában így könnyű keresni.

   Mivel az amúgy ki tudja mihez való lehúzó eredetileg nem a tengelyre rohadt alkatrészhez lett kitalálva, ezért a félbevágott belső betétei természetesen nem passzoltak a lehúzandó csődarab pereme mögé. Mivel egy egész alátétet nem lehet odatenni (mármint a tengely mögött lévő motortól), azért kénytelen voltam egyet kettévágni.

   Hogy erre a feladatra azért ment rá 20 percem, mert lassú vagyok, vagy mert nem siettem, vagy a feladat volt nagyon bonyolult, az most azért mindegy, mert szerencsére nem hajt a tatár.
   Mikor itt tartottam, akkor hirtelen kiderült, hogy már megint nem tudok továbblépni, pedig most már csak annyi lenne a dolgom, hogy tekerem a csavart. Ez jelen esetben azért nem sikerült, mert ugye miközben a motor tengelye szabadon elforog, addig nekem a lehúzó sima felületét nincs mivel megfognom.

   Ennek a képnek sajnos nemcsak azért lett az a címe, hogy "nem jó", mert nem jó, hogy egy annyira apró részfeladatra, mint egy ekkorka csődarab tengelyről történő lehúzása, úgy jó 20 percem ment rá, hanem azért is, mert ez az alkatrész a terveimnek sem felel meg. Mármint azoknak a terveknek, amiket a villanymotor tengelyére készítendő többlépcsős ékszíjtárcsa tekintetében szövögetek.

   Nemcsak a tervek, de már az alkatrészek is szépen gyűlnek az eszterga áttételéhez, amiből szerintem az lesz, hogy mielőtt még el találnának keveredni, nyitok számukra egy saját dobozt. Hogy ez nem jó ómen, azt onnan tudom, hogy a porszívóból kiszerelt kábeldob bedobozolása című projektem már úgy egy éve áll egy doboz mélyén. A nagy nehezen összegyűjtögetett alkatrészek mondjuk addig sem keverednek el.

   A motor típusa AZ734F7e29, amire azt kell mondjam, hogy egy nagyon szép név. Amit alul látunk, az a rajz egyrészt a motor lábainak bekötését mutatja, másrészt azt, hogy hova kell átrakni a rövidre záró lamellát, hogy a motor az ellenkező irányba forogjon.

   Bár én először a hátsó alumínium burkolatot szerettem volna levenni, csak aztán kénytelen voltam az elektromos csatlakozás fedelét is megbontani, mert az alatt is van egy a fedelet tartó csavar.

   Ezen a típusú motoron még kívül van a ventilátor, míg az újabb típusokon már belül. Utóbbi egyértelműen jobb hűtést produkál, míg ez a külső hűtéses megoldás nem engedi bejutni a vizet (mármint nem kell hozzá a motorra lyuk), ami mondjuk egy mosógép esetében igencsak lényeges szempont.

   Ezzel a műszaki részlettel is elvoltam egy jó darabig, mire rájöttem, hogy előbb le kell venni a helyéről a zégergyűrűt. Mire odajutottam, addigra persze már rég kinyigáztam a csavarból a sliccet. No de mit nekem azt mélyebbre fűrészelni...

   Mivel a már leszedett alkatrészek mindegyikével megküzdöttem, így nem csoda, hogy úgy éreztem, hogy ez újra így lesz. Erre fel a motor feladta az ellenállást. Mármint minden különösebb erőfeszítés nélkül, pusztakézzel egyből hagyta magát széthúzni.

   Amennyiben a motor mondjuk szénné lenne égve (amúgy persze nincs), ezt az alkatrészt, vagyis a csapágyházat még akkor is érdemes belőle kimenteni. Már csak azért is, mert ugye ilyesmit boltban nem igazán lehet kapni, csak nagyobb méretű csapágyakhoz. Barkácsolás közben meg ugye csapágyház az azért szokott kelleni. Ez annyira így van, hogy épp a minap voltam kénytelen készíteni belőle néhányat.

   Ez itt már a centrifuga motorja, ami a szétszedését megindító kipróbáláskor, a segédfázis kondi lemérése közben, megölte a multiméteremet. Az mondjuk igaz, hogy én voltam a barom (ugyan ki más lehetett volna), hiszen a kondit én nem sütöttem ki a mérés előtt, csakhogy az is igaz, hogy az a kondi már hetek óta hevert a villanymotor mellett, vagyis emberi számítás szerint már rég nem lehetett volna benne semmiféle feszültség. Ez ráadásul nemcsak a legutóbbi feszültség alá helyezett állapot hetekkel ezelőttisége miatt van így, hanem azért is, mert ugye mikor a kondi nincs feszültség alatt, akkor párhuzamosan van kötve a motor egyik tekercsével. Vagyis csak úgy maradhatott töltve, hogy mikor a lábait a motorról lekötöttem, akkor az még feszültség alatt volt.
   Mindegy... Legalább lesz egy multimétert feléleszteni próbáló szétszedtem projektem is. Mármint a műszer azóta egyetlen méréshatárában sem nullázódik. Mondjuk amekkorát az elkó csattant, mikor rányomtam a műszer érintkezőire, még az a csoda, hogy egyáltalán működik, és még mér is valamit.

   Számomra meglepő módon ez a motor is hagyta magát szétszedni. Mármint csak úgy egyszerűen szabadkézzel. Az elektromos és a mechanikai felépítése ugyanaz, mint amilyet az előbb már láttunk, csak a külső formája változott meg, valamint a hűtést szolgáló ventilátor került kívülről belülre.

   A turbina felépítéséből adódóan, a motor itt hátul szívja be a levegőt, majd elől, a motor oldalán található réseken fújja ki. Ez egy azért fontos adat, mert mikor majd beépítem az esztergába (mondjuk nem ezt, hanem majd a következőnek mutatottat), akkor majd utat kell hagynom a levegő szabad áramlásának.

   Egyrészt túlélte a szétszedést, másrészt - így kondi nélkül - arra indul el, amerre a tengelyét megforgatom. Egy plusz adat, hogy mindkét irányban megpörgetve, a motor egyforma erősnek tűnik. Az ugyan nem egzakt mérés, hogy megpróbálok lefogni egy tengelyt, de azért megteszi.

   Az is egy további, pláne nagyon is fontos információ, hogy nem én vagyok vakegér (amúgy persze de), ennek a motornak ugyanis valóban üt a tengelye. Ez a hiba persze megkerülhető lenne, mégpedig úgy, hogy az általa meghajtott áttételt, vagyis a lépcsős ékszíjtárcsát, már eleve ezzel hajtva esztergálnám meg. Mármint úgy, hogy közben már rá lenne fixálva a motor tengelyére.

   Míg az előző motor tengelye hosszú, csak épp morzekúpos, vagyis nehéz lenne hozzá házilag csatlakozni, addig a mosógépből kiszedett motor tengelye nemcsak egyenes, de még csak nem is üt, cserébe viszont rövid. Vagyis erre mindenképp kell valami olyan kiegészítő, amire stabilan fel lehet tenni egy marék ékszíjtárcsát.

   Mivel a tesztek alapján a forgásiránya ennek a motornak is megfordítható, így szerencsére nem kell olyasmikkel foglalkoznom, hogy a motor közepét, vagyis az állórészt fordítom meg. Ez amúgy az aszimmetrikus volta okán nem is lehetséges.

   A gyári vezetékezés bekötési sorrendje fekete, piros, fehér. Ezt magamnak írtam fel, hátha majd még kell. Amúgy szerintem nem, mert ezen a motoron 3x20 ohmot mértem, így valószínűleg lényegtelen, hogy melyik kettőre kötöm a 230-at, mert a tekercsek egyformák, s amúgy deltába vannak kapcsolva.

   Íme a motorok mérési adatait tartalmazó táblázat. Mire a sárgára festéssel elkészülök, addigra kerítenem kell valahonnan két 6202-es csapágyat, mert a motor eredetijei zörögnek. Valószínűleg meg lettek ütve, vagy beléjük került valami kosz, mert amúgy még tömve vannak a gyári zsírral. Majd kétoldalt porvédett csapágyakat veszek, hogy ne mehessen beléjük semmi.

   Mikor azt hittem, hogy végre rácsukhatom a projektre a pinceajtót, a hátam mögött ez a látvány fogadott. Megjegyzem nekem már eleve gyanúsnak tűntek a kettővel ezelőtti képen a bal sarokban látható alkatrészek.