Bécsi Hi-Fi torony
(szépemlékű főnököm ajándéka alkatrésznek)

Íme mai boncolásom tárgya. El lesz ez pusztítva, hiszen csak a helyet foglalja. Évekkel ezelőtt kaptam alkatrésznek a főnökömtől, s azóta sem volt szívem szétszedni. Ugyan volna miért szidnom ezt a gépet, azonban nem teszem. Részben azért nem, mert már annyi mindenről leszedtem a keresztvizet, másrészt pedig nem is szolgált rá szegény masina. Hiába mondhatjuk ki rá, hogy bóvli (mert valljuk be az), csakhogy ezt egy bizonyos igényszint kielégítésére tervezték, amire speciel tökéletesen megfelel. A honi (és a környező KGST) ipar nem gyártott még csak semmi hasonlót sem. Nálunk a Hi-Fi toronyról ugyanis valamiért azt képzelték, hogy az valami egészen nagyszerű minőségi termék.
Kiváló példa erre az Orion és a Videoton Hi-Fi tornyok esete. Na azokba aztán beleadtak apait anyait! Mondhatni alkatrész és ötlet temetők voltak. Majd kerítek belőlük boncolásra, ezek ugyanis meglehetősen érdekes kortünetek. Szóval a Hi-Fi torony az nagyrészt humbug. Legtöbbje teljesen kommersz szerkezet, csicsás külsőbe csomagolva. Sok doboz, sok tápegység, sok design, sok átverés, sok ár. Az átlag felhasználói szintnek teljesen felesleges "túlkapás" az egész. Ez a CROWN modell viszont mondhatni minimál koncepciós.
Ez itt egy címke, amire az lett felírva, hogy mi van a dobozban. Minden ami kell. Lemezjátszó, rádió, magnó, erősítő, equalizer. Egy doboz, egy tápegység, semmi külső kábelezés.
Íme a hullámsáv váltó kapcsoló. A rádió rész még csak nem is minimál kiépítésű, ugyanis a nagyobb gépekből is szokás volt kihagyni a hosszú és a rövidhullámot. Már csak azért is, mert ugye ki hallgat Hi-Fi tornyon AM rádióadást?
Ez itt a hangoló gomb. Semmi faxni sincs benne. Belül egyből rá van csavarozva a forgókondenzátorra. Ebben a szerkezetben nem fog elszakadni a skálahúrozás, merthogy nincs benne. Sima forgókondenzátoros analóg hangolású a rádió, ezért nem lehet állomásokat programozni rajta. Az átlagos igényeknek ez bőven megfelel. Oda van tekerve a rádió a megszokott állomásra, amit ugyan miért is kellene onnan elhangolni?
Íme a hangerőszabályozó. Spórolós kivitel. Hangerő potinak sztereót, balansznak pedig kifejezetten erre a célra készült spéci potmétert szokás használni. Persze ezeket mind ki is kell ám fizetnünk a kasszánál! Jelen esetben két egyszerű mono tolópoti lett felhasználva. Ha balanszírozni akarunk, akkor majd nem egyformán tologatjuk őket. Ez a legegyszerűbb, legolcsóbb, még működő megoldás, ami a célnak amúgy tökéletesen megfelel.
Ez itt a hangszínszabályozó. Tökéletesen elég lenne a kétcsatornás, megszokott és jól bevált magas / mély szabályzó, de a mai szemlélet szerint az előlapot meg kell tölteni gombokkal, és vagy ledekkel. Bevallom őszintén, hogy nekem nincs is hangszínszabályozóm. Jó, jó... Valaha volt egy kétszer tíz csatornás, de azt annyira nem használtam, hogy könnyűszívvel ajándékoztam el.
Íme az üzemmód választó kapcsoló. Na ez sincs elbonyolítva. Ha ki akarjuk kapcsolni a gépet, akkor magnó, vagyis TAPE állásba váltunk, és nem nyomjuk meg egyik mechanikán sem a lejátszás gombot. Nincs ennél egyszerűbb megoldás. Persze így a hálózati trafó folyton áram alatt van, folyton fogyaszt, de egymagában nincs akkora energiafelhasználása, hogy azzal romba döntse a családi költségvetést. Sajnos az utóbbi időben egyre több gép eleve így működik, azaz a trafójuk mindig áram alatt van, és a sok kicsi fogyasztás az a végén bizony már sokra megy. (mi meg tönkre)
Integrált, azaz egybeépített. Méghozzá az összes komponens egybe. Ha az igényeinknek ez a masina megfelel, akkor megússzuk a vásárlást egy "igazi" Hi-Fi toronyhoz képest negyed, vagy akár ötöd árban. Ez azért nem akármi különbség!
Ez a kazettás magnó egyik fele, méghozzá a "B". Ezzel a résszel nem lehet felvenni, csak lejátszani. Kifejezetten azért van, hogy kazettát tudjunk másolni. Nincs benne törlőfej, valamit értelemszerűen a hozzá tartozó "REC" gomb is hiányzik. A "continuous play system" pedig azt jelenti, hogyha mindkét magnón lenyomjuk a lejátszás gombot, akkor nem egyszerre, hanem sorban játssza le a két kazettát.
Ez pedig az "A" magnó. A "synchro start" azt jelenti, hogy kazettamásoláskor képes a két magnó egy gombnyomásra elindulni. Szokott még lenni "double speed" gomb is, ami pedig azt jelenti, hogy másoláskor kb. kétszeres sebességgel forog a motor, azaz fele idő alatt másolja át a gép a kazettát. Minden automata, sehol egy felvételi szintszabályzó, vagy egy kivezérlést mérő műszer. Ezekre sem igénye, sem tehetsége nincs az átlag felhasználónak, és nem is kell leperkálni értük a pénzt a kasszánál.
Sztereó jelző LED. Ezt a sztereó dolgot is jól rásózták a népekre! Sokan egyszerűen sztereónak hívják a Hi-Fi tornyot, azaz még az alapvető fogalmakkal sincsenek tisztában. Ha átlag hallgatási körülmények között, azaz háttérzajként szól a zene, na akkor aztán teljesen felesleges a sztereó. Jobban járna minőség szempontjából a hallgató a monó URH adás jobb jel/zaj viszonyával. A magnó részben is jobban teljesít a fél sáv mono mint a negyed sáv sztereó. Ráadásul fél erősítő, fél végfok, fél ár.
Az ilyen egyszerű masinák amúgy sem tudnak normális sztereó képet (jól van no, akkor hangot) közvetíteni, mert ebben eleve megakadályozzák őket a toronyhoz kapott kritikán aluli minőségű hangfalak. Talán ez az egyetlen részlet amiért szidni lehet ezeket a gépeket. Általában hátul részben nyitott, teljes egészében farostlemez doboz, egyetlen darab valami kritikán aluli méretű és műszaki paraméterű hangszóróval. Javítottam néhány ilyen gépet, és a tulajuk meglepetéssel konstatálta, hogy nálam az én dobozaimmal sokkal jobban szól, mint nála otthon a saját hangfalaival. Pedig az én ládáim sem valami márkás dobozok. (házi gyártmány volt mind) Hogy a balra látható címkéről is szóljak valamit, erre még nincs ráírva, hogy 1800 watt PMPO...
A címke szerint megfelel valamiféle előírásoknak. (szerintem ez a németek HIF matricája) Nem egy nagy kunszt, hiszen nagyon kell gányálni ahhoz, hogy egy ilyen gép megbukjon a teszten. Persze ez a masina valószínűleg még nem Kínában készült. Nézegettem, de nem találtam rajta semmiféle felségjelzést.
A BEAT kapcsoló. Sokan kapcsolgatták ezt a gombot, majd megállapították, hogy semmi hatása. Van egy viszonylag ritka jelenség, mégpedig az, amikor a rádió helyi oszcillátora és a magnó törlő oszcillátora, illetve e kettőnek a frekvenciája, illetve a felharmonikusainak frekvenciakülönbsége a hallható tartományba esik. Na ekkor van az, hogy az előbb (mielőtt a felvétel gombot lenyomtuk) még nem sípolt a hangszóró. Ezzel a gombbal lehet megszüntetni az esetlegesen előálló kellemetlen sípolást. Gyakorlatilag a törlő oszcillátort hangolja odébb egy kicsit. A piros-fekete-piros pedig a hangfalcsatlakozó.
Kb. ennyit a csatlakozókról. Slussz! Vége! Nincsenek többen és nem is hiányoznak. Átlag felhasználó nem akar beledugni semmit a hifitoronyba, és nincs is szüksége olyan kábeltengerre mint ami mondjuk nekem van. Nálam nem egyszerű eset visszakábelezni miután szétszedtem a tornyot valamiért. A "DO NOT OPEN" felirat pedig arra utal, hogy a gyártó ismeri a fajtám.
Ez itt a rádió FM antennája. Egy darabka fehér drót ami kilóg a doboz hátulján. A tehermentesítésre azért adtak, hiszen rá van tekerve a drót a farostlemezből készült hátlapra. Na most egy komolyabb hifi rádión két FM antenna bemenet is van. Az egyik szimmetrikus a dipól antennának, a másik pedig aszimmetrikus a koax csatlakozású antennának. A tulajdonos valamelyikbe beledug egy darabka fehér drótot, tehermentesítés persze sehol, viszont a kasszánál a csatlakozókat és a csatlakozó belső áramköri részleteket is ki kell fizetni.
A lemezjátszó őnagysága. Lejátssza a lemezeket. Ennél több dolga nincs is. Jó, jó... Ez azért már tényleg nagyon műanyag, tényleg nagyon lötyög benne minden, tényleg minimál koncepciós, de az átlag felhasználónak ennyi elég is. Lehetne benne:
- világító stroboszkóp tárcsa (parasztvakítás)
- Lenco clean (hogy ezentúl csak nedvesen lehessen)
- 78-as és 16-os fordulat (lemez az úgysincs ilyen otthon)
- karlift (lehet dicsekedve mutogatni a szomszédnak)
A kislemezhez kell ez a kerek valami. Ezt azoknak mondom akik még (már) nem is láttak lemezjátszót működés közben. A nagylemezen kis lyuk van, ilyenkor magában áll a tengely, a kislemezen viszont nagy lyuk van, ilyenkor rá van téve a tárcsa a tengelyre.
A lemezjátszó sebességváltója.
- semmi faxni az áttétellel
- nem emelget görgős tárcsákat
- nem dobálja az ékszíjat különféle vájatokba
- nem állítja át a kvarcvezérelt direct drive-ot
A pénztárcánk pedig nem indul túlzott fogyásnak a kasszánál. Szóval ez a kapcsoló mindössze a motort kapcsolja kisebb, vagy épp nagyobb sebességre. Na most ennyi tökéletesen elég is a sebességváltáshoz.
A lemezjátszó pick-up. Egyszerű piezokerámikus betét. Nem kényes és nem is drága. Persze vannak sokkal jobbak sokkal drágábban, amikhez kell:
- RIAA korrektor (esetleg előelőfok)
- a jó mélyátvitel miatt dübörgésmentes lemezjátszó mechanika
- a kényesség miatt karlift
- no meg egy stabil kar (ennek a vége mondjuk nagyon bóvli)
Utoljára, de persze nem utolsó sorban, a kasszánál egy valag pénz!
Gondolkodtam raja, hogy vajon mi tarthatja a legfelül elhelyezett lemezjátszó tetejét. Mert csavarozva nincs az biztos. Odatettem az ujjamat, lecsuktam a tetőt, mire fel szerencsémre a tető jött le, nem pedig az ujjam.
Azért nem mindenhol patentos a szerkezet. Szép nagy csavarok is vannak benne.
Itt vannak kiszedve a csavarok. Mindössze ennyien tartották össze a szerkezetet. Jól elteszem őket, mert ősi csavargyűjtő családból származom. Már apukám is gyűjtötte őket. Egy faládában voltak a pincében. Szerettem turkálni ebben a ládában, pedig fájdalmas élmény volt, mert apukám a gramofontűket is ebben a dobozban tartotta.
A lemezjátszó a csavarok kitekerése után felülről levehető. Ebből a szögből úgy néz ki, mintha nem lenne a dobozban semmi. És tényleg! A doboz maga ugyanis teljesen üres! Az összes mindenség ugyanis az előlapra lett felcsavarozva. Cserébe nem kell kifizetnünk a fél tonna vasvázat a krómozott fejű csavarokkal.
Balra a belbecs, jobbra a külcsín. Ha a lemezjátszót (ami manapság teljesen felesleges) kidobnám, akkor egészen laposra össze tudnám hozni a szerkezetet. Amolyan falra akasztós "slim" kivitel lenne. Persze így sem kell, ezért bontom tovább. A dobozt el fogom tüzelni, bár nem képvisel különösebb fűtőértéket. Az oldallapok túl nagyok ahhoz, hogy beférjenek a cserépkályha ajtaján, viszont vannak olyan puhák, hogy szabadkézzel is  össze tudjam őket törni. A hátlap viszont szép sima. Ez megmarad, mert jó lesz rajta mondjuk fúrfaragni.
A doboz aljának és oldallapjának illesztése, illetve merevítése. Farostlemez, pici háromszög keresztmetszetű odaragasztott fadarab. Ez így azért nagyon gyengének néz ki. Ennek ellenére jól tartotta magát, hiszen alig bírtam összeroppantani a dobozt. Na most a Videoton Hi-Fi torony rádiójának teteje olyan vastag vaslemezből volt, hogy simán kibírta ha ráültem. Persze ezt a kiváló tulajdonságot a kasszánál annak ellenére meg kellett fizetni, hogy átlagember ritkán ücsörög a rádiója tetején. Amúgy az Orion torony rádiójának teteje sem volt éppen puha.
Ez itt a tápegység. Nincs benne semmi különös, valamint felesleges. Csak a puszta célszerűség. Sehol egy stabilizátor, se hálózati kapcsoló. Még tiszta szerencse, hogy legalább biztosíték van benne. A trafó éppen csak egy picivel nagyobb a szokásosnál. Mármint nagyobb mint a manapság megszokott dugasztápok trafója. Ebből lehet következtetni arra, hogy a hangerő nem fogja romba dönteni a lakást. Persze azt senki sem várja el egy ilyen árú szerkezettől, hogy szomszédokat lehessen vele pusztítani.
A lemezjátszó belülről, illetve alulról. Motor, lapszíj, drótok, valamint egy csipetnyi mechanika. Jobb helyeken szokás volt a lemezjátszókat ellátni mindenféle trükkös automatákkal. Például mikor a lemez a végére ért, akkor kikapcsolt a motor. Vagy nem csak, hogy kikapcsolt, de fel is emelte a lemezről a hangszedőt. Egyes típusok vissza is tették a kart a helyére. Na ezek a csoda dolgok nem csak innen alulról a mechanikából hiányoznak, hanem a készülék árából is!
A csatlakozó kiszedve. Ezt is elteszem, mert egyszer még jó lehet valamire. Pont ilyen dolgokkal van tele az egész lakás. Meg a pince. Meg a szomszéd pincéje. Meg a pince előtere. Meg a melóban a pince. Meg a t*köm.
Vannak egyszerű feladatok, mint például két dolog oldható kötéssel való egymáshoz rögzítése. Erre valók a csavarok. Bizony bizony! Ez a masina még a patentok támadása előtti időből való, és akkoriban még nagyban a csavarok uralták a világot. A csavarokat már mutattam, ez itt balra pedig az ő anyjuk. Ez a vaslemez van belenyomva a műanyag felöntésbe. Egyszerű, olcsó, és működőképes megoldás! Az előlapot visszarakva a dobozba, a lyukak pontosan ott vannak ahol a csavarok bemennek. Aki rakott már össze nem nyugati gépet, az tudja, hogy ez teljesen másképpen is lehet!
A lemezjátszó tányérját meghajtó szíj. Ez bizony már elengedte magát, vagyis megnyúlt, majd leesett. Persze volt rá több mint tíz éve. Ez bőven túl van a szerkezet várható élettartamán, szóval nem tudom jóérzéssel szidni miatta a gyártót.
A lemezjátszó a lemeztányér nélkül. A tányér ugyan műanyagból van, viszont cserébe nem nagy a tömege, ami gondolom hallatszott is a hangján. Biztosra veszem, hogy meg lehetett hallani a nyávogását mondjuk egy szép kitartott zongora hangon. Persze zongoraszonátákat nem ilyen lemezjátszón kell, és nem is szokás ilyesmin hallgatni.
Hoppá! Mégsem volt kihagyva az automatika a lemezjátszóból. Persze most már nem fog kiderülni mit csinált, illetve hogyan működött. A képeket visszanézve úgy tűnik, hogy visszarakta a kart a helyére, miután lejárt a lemez. Viszont karliftnek nyoma sem látszik a képeken. Gondolom azért csak nem vonszolta végig a tűt keresztben a lemezen!
Az előlap hátulnézetben. Egyszerű, logikus, jól áttekinthető felépítés. Mindenhez hozzá lehet férni ha épp javítani kell. Aki szerelt már "szoci" gépet az tudja, hogy mekkora szó ez! Öt panelből van az egész masina:
- tápegység a trafóval
- csatlakozó + BEAT kapcsoló
- tuner
- magnó + hangszín + végfok
- sztereó jelző LED panelja
Ez a rádió panelja, itt pedig a kiszedve látható a keretéből. Ez a rész kifejezetten teszik. Olyan jópofa kompakt valami. Például lehet belőle barkácsolni mondjuk egy rádiót. Már csak azért mondom, merthogy ez nem a szokásos bóvli, hiszen egészen korrekt felépítménye van. Szépen szerelt SMD illetve MELF ellenállások. Korrekt ferritrúd. Ilyen olyan felületi hullámszűrők. El is teszem így egyben, mert ebből talán egyszer még újra rádió lesz. Ez a rész, vagyis maga a rádió egy "igazi" nagy Hi-Fi toronyban egy külön vasláda! Például az ORION nagytunerben kb. tízszer ennyi alkatrész van. Persze ki is kell fizetnünk őket a kasszánál. Viszont egy átlag hifitorony rádiójában nincs több alkatrész mint ezen a panelen, mégis ki kell fizetnünk érte egy csomó pénzt a kasszánál.
A már korábban említett "skálahúrozás", illetve annak totális hiánya. Itt egy kép a szétszedett, illetve inkább csak kiszedett skálamutatóról. Abszolút funkcionális, nincs benne semmi extra. Nem világít a mutató zölden foszforeszkálva, nincs negyven deka plexi az előlapban, de nincs is benne a sok felesleges csicsa az árban!
Egy felülnézeti kép a tuner paneljáról. Sikerült a szokottnál is mosottabb árnyalatú fényképet készítenem. Ez a panel nem pont ebbe a hifitoronyba készült, hanem ez egy univerzális termék. Kismillió különböző formájú rádióba ugyanez a panel lett beszerelve. Első blikkre kit érdekel? De gondoljunk csak bele, hogy az árba igenis beleszámít a fejlesztés költsége. Márpedig ha nem kis, hanem nagy szériában készül valami, akkor a fejlesztési költség szétoszlik, vagyis olcsó lesz a termék. Na ez az ami a "szoci" táborban nem nagyon ment nekünk. Egy ritka kivétel volt a modulrendszerű tévé. Szóval ahány gép, annyi egyedi fejlesztés, annyiszor kifizetett fejlesztési költség.
Ezen a négy vezetéken "lóg" a tuner panelja. A többeres vezetékeket eltettem, gondolván jó lesz az még valamire. Na akkor a feliratok jelentése: Left Right mint jobb és bal, a "+B" a tápfeszültség pozitív ága, a "G" pedig ground azaz test. Mondjuk ha lemértem volna mekkora feszről járt eredetileg a rádió... Mindegy, mert ezt majd kitalálom kísérleti jelleggel. Ha építek a panelből valamit, majd belinkelem ide. Csak ugye amilyen link vagyok...
Ezek a gombok. Legalább vannak. Onnan lehetett felismerni az igazi bóvlit, hogy még gombok sem voltak rajta. Tehát a potméterek tolókája maga volt a gomb, illetve a tengelyük a forgatógomb. A kapcsolókon sem volt semmi, csak kilógott a pöckük az előlapból. Itt azért még vannak gombok, bár mi tagadás, nem helyeztek túl nagy hangsúlyt a külalakra, cserébe viszont nem is fizettették ki velünk a látványt!
Ez itt mind az erősítő, magnó, és hangszínszabályozó egyben. A végfokozat integrált áramkörén nincs hűtőborda. Még jó, hiszen az alumínium drága mulatság! Na jó, ez nem szép megoldás, de nincs akkora kimenő teljesítménye az erősítőnek, ami miatt forszírozottan kellene hűteni. Van itt egy csatlakozó panel mikrofonnak és fejhallgatónak. A potméterek tokozatlanok. A hangszín IC direkt ide készült gyártmány, amiben minden benne van ami csak kell. A magnó elektronikája sem lett túlbonyolítva. Sehol egy Dolby, sehol egy előmágnesezés szabályozó processzor, de még a megszokott két mutatós műszer vagy LED sor is hiányzik. Persze az árukkal egyetemben!
A magnó rész hátulról. Két azonos alaplapra, különböző kiépítésben felszerelt, majd középen összecsavarozott mechanika. Egy motor hajtja a két fél magnót, ékszíjakon keresztül. Az egész felépítményben minden apró, vékony, keskeny, filigrán, sovány, és még sorolhatnám! Egy grammnyi felesleges anyag sincs benne, mégis minden funkciója korrektül működik. Ezt sem lestük el a nyugattól annakidején. Persze ez így féligazság, hiszen az anyagot azért már ki tudtuk lopni...
A mechanika kiszedve az előlapból, szemből fotózva. Le lehetne "bóvlizni" csakhogy mint a rádió panelja, úgy ez is egy tömegtermék, miáltal olcsó. Tehát egyáltalán nem arról van szó, hogy gyártottak valami "szart" a bóvli Hi-Fi toronyba magnónak. Hanem itt arról van szó, hogy egy amúgy korrekt mechanikai konstrukcióra rátoltak hátulról egy olcsó motort, szemből néhány olcsó fekete műanyag gombot, betettek két olcsó fejet, és már készen is van az olcsó mechanika. Így lehet elfogatható minőséget gyártani olcsón.
Folytatva a fent elkezdett gondolatmenetet, szóval ez a mechanika van sok ennél a hifitoronynál márkásabb magnóban is, csak szebb gombokat raktak rá, szebb előlapot tettek elé, jobb elektronikát kötöttek a fejekre. Nagy széria, olcsó termék, de ezt már mondtam. Jobbra a mechanika látható kettébontva. Azért a motort és a csavarokat kimentettem belőle. A fejek mind a jobb, mind a bal oldali magnórészben alaposan el voltak kopva. Érdekes de nem a fejmagnál látszik bemaródás, hanem alatta.
A gombsor kiemelve. Rezgett a léc, de végül mégiscsak kidobtam őket. A gombokat tartó tengelyt majdnem megmentettem, mikor eszembe jutott, hogy van belőlük egy egész asztalfiókra való! Nem rakhatok el mindent, hiába is szeretném.
Ami csavart csak értem, azt mind kitekertem a mechanikából. Mit ne mondjak, nem voltak valami sokan! Az alkatrészek nagy része nem csavaros, hanem bepattintós, vagy egymás felett lévős, csak a legfelső csavarozós megoldással rögzítős. Mai menedzser szemmel nézve közel tökéletes termék volt ez a Hi-Fi torony, mert már nem nagyon lehetett mit kihagyni belőle.
Ennyi maradt a mechanikából. Illetve nem maradt, hiszen kidobtam. Eltehettem volna, de van egy emlékem arról az időről, mikor vagy tíz tizenötféle kazettás magnó mechanika volt az ágyneműtartómba rejtve. Aztán egyszer ráuntam a helyhiányra. Hiába küzdöttek minden elszántságukkal szegény magnók, bevetettem ellenük lomtalanítás kapitányt, aki csavarhúzó katonáival véres, illetve stílusosan gépzsíros győzelmet aratott felettük.
A szatyor megtelt a lomokkal. Reggel elhelyeztem őket a szemetes kukában. Azért csak reggel, mert sohasem lehet azt tudni, hátha az éj leple alatt pizsamában kiosonok és kimentek a kacatok közül valami használhatót.
Ide szórtam be a megtartott alkatrészeket. Direkt ezért vettem ezt a dobozt. Na jó, elárulom. Kettőt is vettem. De kell a hely a sok kacatnak! Szóval nem sok minden maradt ebből a gépből. Azért a még jó szíjakat is eltettem. Van a pincében még egy (sőt több) hifitorony. Nemsokára azokat is szétbontom elemi darabjaikra.
Ha egyszer csinálnék valamit a maradványokból, akkor csak ki kell húznom a rejtekadó fiókomat, és ott van benne a sok elrakott "valamire jó lesz még" státuszú csoda. Csak gyűlnek, egyre csak gyűlnek. Minap is találtam egy néhai Csehszlovák lemezjátszó roncsot az utcán, majd azonnali hatállyal hatalmas lelkesedéssel kicsavaroztam belőle a potmétereket. Hangszínszabályozó lesz a sorsotok! (gondoltam magamban) Majd én eldöntöm a dolgokat! (gondolta a sors)

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.