Előerősítő woblerhez
(mint a woblert, ezt is magam készítettem)

   Mivel a keverőpultot már láttuk, és a háttérben megbúvó kondimérő előtétet is, így most belenézünk az utolsónak maradt woblerhez készült előerősítőbe. Amúgy az is egy nagy ívű tervem, miszerint a mindenhonnan kihulló, "jé még ezt sem mutattam" státuszú tárgyakat mind feldolgozom. Pláne azokat, melyeket már rég beírtam a táblázatba. A kék fedelű dobozka pedig épp egy ilyen tárgy.

 

 

Nem egy bonyi valami. Mikor a woblerrel elkészültem, egyből kiderült, hogy sokkal
kisebb mérendő jelek is vannak, mint 50 millivolt. (ennyi a wobler érzékenysége)
A wobler dobozába már nem lehetett beépíteni semmit, és egy érzékenységet
növelő erősítő nem is való bele a dobozban uralkodó zajviszonyok miatt.
Így történt, hogy fogtam egy paneldarabot és rágányáltam a sarkára
egy műveleti erősítőt. Szerencsére volt annyi eszem (csak azóta
elment), hogy a wobler bemeneti csatlakozója tuchelre is ki
van vezetve, és a fölös lábakon ott a +/- 5 voltos táp.
Kicsit sem volt szép az amúgy pofásra sikeredett
műszerbe dugott drótvégen lógó panel. Ezen
okból készült - mint tisztázat - ez a doboz.

 

 

   Mondhatni ez aztán a minimalista kivitel, de ha akartam volna se lett volna rajta mit cifráznom. Például a "skála" magának a gombnak a körberajzolásával készült. A doboz tudása 1x 10x 100x-os erősítés, ami amúgy épp elég ahhoz, hogy már fél millivoltos jel képe is kitöltse az ernyőt.

 

 

   Ez a doboz eredetileg egy EVA66-os NDK gyártmányú irodai alközpont (főnök-titkári berendezés) hálózati zavarszűrőjét tartalmazta. Szóval az úgy volt, hogy nem jutott át rajta az áram. Érdekes mód nem biztosíték hibája volt, hanem valami más, puszta ránézésre nem látható szakadás.
   Mivel pótalkatrésznek sosem láttam ilyet raktáron, ezért egyszerűen kiszedtem és átkötöttem a helyét. A dobozkát további szocialista megőrzésre saját leltáramba átvettem, majd hazahoztam. Ez az akció olyan jól sikerült, hogy még mind a mai napig őrzöm e dobozt. Nos így történt, hogy kicsiben (vagy ki mihez fért) nagyban, szép sorjában hazahordtuk az egész országot. Persze ez nem lopás volt, hanem csak féltettük a kommunistáktól.

 

 

A dobozon gyárilag volt két lyuk van. Míg az egyiken bemegy a 220-as kábel,
addig a másikon kijön. Az egyik lyukba került a bemenet RCA csatlakozója.

 

 

A másik lyukat pedig a wobler felé tartó kábel foglalta el.

 

 

Hiába nézem, nem értem mi tartja össze a dobozt. Ez a két csavar
eredetileg ugyanis magát a dobozt rögzítette a telefonközpontban.

 

 

Ha kitekerem a csavart, szó szerint nem történik semmi.
Szerintem csak azért lett ide betekerve, hogy a lyuk ne tátongjon üresen.

 

 

Alul is van egy marék csavar. Gondoltam akkor majd ezek. De nem!

 

 

Ha kitekerem őket, akkor látszik, hogy ezek is csak a dobozba vannak behajtva.

 

 

Levettem a kapcsolóról a forgatógombot, gondolván hátha a kapcsoló
csavarjával oldottam meg a doboz két felének összefogatását.

 

 

   Végül szétjött a doboz, amit amúgy még véletlenül sem a kapcsoló csavarja tartott össze. Az a csavar ugyanis csak a kapcsolót (és persze a kapcsolónál fogva magát a panelt) rögzítette a doboz tetejébe. A doboz alját és tetejét nem tartja össze semmi! Illetve csak az, hogy passzentosan záródnak. Mondom én, hogy nincs ez túlkomplikálva...

 

 

Az RCA aljzatot sem csavaroztam, hanem egyszerűen
csak jó "kövéren" beforrasztottam.

 

 

A másik oldalról is toltam neki az ónt rendesen, hogy ne szakadjon le a panelről.

 

 

A kapcsoló lábait - drótozás helyett - közvetlenül a panelra forrasztottam.
Így ugyan kicsit többet kellett törnöm a fejem a panel mintázatán,
de ennyire kevés alkatrészt azért még képes voltam átlátni.

 

 

   Tulajdonképpen nem az áramkör bonyolultsága miatt van a panel, hanem csak azért, hogy tartsa valami az alkatrészeket. Kerestem a rajzát, de nem találtam meg, pedig biztos vagyok benne, hogy nem is oly rég, láttam valahol.

 

 

Az elméleti rajz ugyan nem lett meg, viszont találtam egy gyakorlatit.

 

 

Ezt a néhány bogyócot akár a kapcsoló lábaira is tényleg ráforraszthattam volna.
A kábel tehermentesítését sem bonyolítottam túl. Egyszerűen odavarrtam dróttal.

 

 

Jó ez így, hiszen a kapcsoló lábai simán megtartják a panelt.

 

 

A barna vezeték a testet (árnyékolás) viszi a doboz aljához.

 

 

   Vagy a woblerszkóp bemenetébe dugom a mérőszondát, vagy az előerősítő irányából érkező tuchelt dugom a műszerbe, a szondát pedig a most bemutatott előerősítőbe. Egyrészt válthatok érzékenységet a wobleren, másrészt az előerősítő dobozán is a nagy fekete kapcsológombbal. Ez utóbbi persze kényelmesebb, mert míg az előerősítő gombja valahol kézközelben az asztalon van az éppen mért valami mellett, addig maga a műszer fent a polcon.

 

 

Azért néz ki ilyen furán a szinusz, mert a fényképezőnek idő kell az exponáláshoz.
Amúgy azt látjuk, amiről épp az előbb beszéltem, vagyis a 0,5 millivoltos jelet.

 

 

 

   A kamera nem fókuszál rendesen a vonalra, amit mondjuk nem is csodálok, merthogy a vonal kifejezetten életlen. Szerintem újkorában még nem volt ennyire vastag a fényvonal. Vagy a fókusz körül mászott el valami, vagy egyszerűen csak bezajosodott a tápegység valamelyik része. Ez a műszer sajnos annyira össze lett építve, hogy képtelenség javítani. Persze amilyen vaksi vagyok, már nem is zavar az a vastag vonal...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.