Zsebszámológép

Ez a számológép, az egyszerűen gyönyörű!
Mert ugye öröm ránézni az arany előlapra, és a pirosan parázsló számjegyekre.
Nem baj... Lehetsz te bármilyen szép, már akkor is el vagy ajándékozva.
Ilyenkor azért elgondolkodom... Nem kellett volna ezt megtartani?
Nem! A létezéséről sem tudtam, a pincében ült egy dobozban.

Ez egy Texas Instruments TI-30-as, de lennie kell valahol egy TI57-esnek is, amit már szintén elígértem. Egy apróbb probléma azért van, ugyanis jelenleg lila fogalmam sincs róla, hogy most épp merre lehet. Mondjuk ennek a darabnak meg a létezéséről nem tudtam. Van itt rend kérem...

Az alján nincs semmi különös, csak apró gumilábak és egy óriási teleptartó fedél.

Ez eredetileg nem így nézett ki, mert innen egy komplett akkupakkot lehet kivenni.
Három ceruzaakku volt benne, meg egy transzverter, ami 9 voltot állít elő
a zsebszámológép részére. A puttony oldalán töltőcsatlakozó van.

Miután az akkuk kidöglöttek, javításképp ment az egész miskulancia a vödörbe.
Kapott helyette a gép egy 9 voltos elemcsatlakozót.

Ez egy jó kép, csak nem látszik rajta semmi...
Szóval nem a kínaiak találták fel a csavarnélküli beakadó pöckös technológiát.

Innen talán látszanak a pöckök.
Csak ilyen van a számológépben, sehol egyetlen csavar!

A pöcköket kiakasztva, kinyílik a doboz.
Elsőre azt sugallja a látvány, mintha nem lenne benne semmi.
Ez azért van így, mert ez ugyan régi gép, de már a végletekig letisztult technológia!

Pár pöcök, és már kint is van a dobozból minden.
Jelen esetben ez a két dolog a minden.
A fekete lap maga a billentyűzet.

Az komplett számológép pedig ezen a panelen foglal helyet. A nemrég látott
Remington számológéphez képest, ebben a masinában szinte semmi sincs.

Ennyi az egész. Mindössze két darab alkatrészből van.
Felül a kijelző, alatta a számológép összes alkatrészét magába foglaló IC.

A panel mintázata, illetve a mintázat színe arra enged következtetni,
hogy a panelen a vezetősávok aranyozva vannak.
A réz már rég eloxidálódott volna...

Illetve de, a szivacs alatt ott vannak a gombok. A szivacs amúgy azért kell, hogy a gombok ne essenek ki. Mert ugye ennyi gombot visszarakosgatni a helyére, az azért már nagyon unalmas tud lenni...

Ez a fotó már nem sikerült olyan jól, de attól még látszik,
hogy a szegmensek apró pontokból vannak kirakva.

Micsoda elképesztő csúcstechnológia, én meg szórom kifelé... No de mit tegyek, ha egyszer az én szempontrendszerem szerint már nem jó semmire. Mikor szoktam én számolni? Semmikor. Ha esetleg mégis, akkor van itt egy pici LCD kijelzős kínai vacak. Vagy a mindig bekapcsolt számítógép a Windowsba épített számológéppel. Csúcstechnológia... Persze tudom használni a hi-tech cuccokat is.

Ülök a múltkor a cserépkályha előtt, már épp végeztem a begyújtással, nyúlok hátra a porszívóért, és ahogy jobbra néztem, valami szörnyű látvány fogadott. Konkrétan folyt a víz a szobában! Úszott a hall a mosószeres lében, csordogált alám a patak. A mosógép szivattyúja tolta a vizet, a víznyomás pedig kiemelte a kádból a csövet. Ez egy akkora képtelenség, hogy csak na! Már több mint 20 éve így van odarakva az a cső, de a 20 év alatt még sosem sikerült a víznyomásnak a csövet megemelnie. Nem foghatom a dolgot senkire, mert én raktam oda a csövet. Mi van ha mellétettem? Próba cseresznye alapon kipróbáltam. Álltam előtte, bámultam a csövet, ami leugrott a kádról mikor megindult benne a víz.

Mire fel fogtam és hibaelhárításképp bevetettem a létező legmodernebb technikát! Ragasztószalaggal odarögzítettem egy wincsesztert a mosógép kifolyócsővére. Még hogy én nem értek a hi-tech cuccokhoz...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.