Ez a kép azért készült, mert a nagyohmos fejhallgatók bemutatása után elől maradt néhány olyan dolog, ami egy detektoros rádió megépítéséhez kell, köztük két darab antennaátkapcsoló.

   Ezek ketten azért kerültek elő, pontosabban szólva azért vettem ki őket valamelyik rádióépítős dobozból, hogy írjak hozzájuk egy - reményeim szerint - nagyon rövid szétszedtem cikket.
   Hogy ezt meg mégis mivégre? Nos az volt az indíttatás, hogy mivel már több helyen is megemlítettem őket, a bemutatásuk árán kihúzhassak egy tételt abból a táblázatból, melyben épp az ilyen megemlített, de be még nem mutatott akármiket tartom nyilván. Ezzel a projecttel amúgy nem állok valami jól. Mármint azért nem, mert a valaha összeírt 398 tételből, még csak 159-et tudtam le, ami még a fele sincs a meglehetős mennyiségű elmaradásnak.

   Szóval ha ezt a valamit körbefényképezem, akkor viszonylag egyszerűen tudok lépni egyet előre. Mivel ennek az alkatrésznek egyáltalán nincs belseje (mármint minden egyes alkatrésze kívül van), így sem bonyolult dolgom nem lesz, sem hosszú ez a cikk.

   Már ha csak bele nem szövök olyan kissé témaidegen dolgokat, mint mondjuk a 2023-as évi statisztika. Az alsó sort kell nézni. A 142-es szám annak eredménye, hogy a hetente megjelenő cikkek számát felemeltem kettőről háromra. A 241-es szám pedig azt jelenti, hogy 2023-ban 241 cikket írtam meg. Ehhez persze még hozzájönnek a képek szöveggel és a rádióépítős oldalra írt cikkek, amiket bevallom őszintén, hogy semmi kedvem sem volt összeszámolni.
   Az átlagos méret csökkenő tendenciája azt mutatja, hogy egyre rövidebb cikkeket írok. Ez amúgy egyértelműen annak köszönhető, hogy egyrészt ami nem a szétszedtem oldalra való, az nem oda kerül, másrészt a régebben a cikkekbe folyton beleszőtt apróságoknak idővel - apró elmaradások címszó alatt - saját cikksorozatot nyitottam.
   A táblázat alsó sorába utolsónak beírt három szám úgy függ össze, hogy a 829 előre beszámozott témából 803-at már meg is írtam, 26-ot viszont még nem. Ez utóbbi számmal hiába terveztem a 2023-as évben lemenni 20 alá, ez sajnos nem jött össze. Az ok egyrészt a szokásos lustaságom volt, másrészt az, hogy sikerült a táblázatba néhány olyan témát előre beírnom, melyek a beírásukkor még nagyon úgy néztek ki, hogy mindjárt le is zárulnak, ezt azonban mégsem tették meg.
   Mint csúf negatív eredmény, itt említeném meg, hogy 2023-ban sem a 2015-ös, sem a 2018-as, sem a 2019-es terveimet sem sikerült lezárnom. A 2015-ös évre betervezett cikkekből amúgy már csak 2 tétel hiányzik, a 2018-asból 10, miközben a 2019-es betervezettek közül még mindig 16, ami első ránézésre hiába nem tűnik soknak, a már nagyon régóta halogatott témák miatt sajnos mégiscsak az.
   Ami viszont szép eredménynek értékelhető, az a 2023-ban megírt 11 darab rádióépítős témájú cikk (na, mégiscsak megszámoltam őket), ami egyértelműen annak köszönhető, hogy a 2023-as év végén a szétszedésekről átálltam a rádióépítős oldallal való foglalkozásra, hogy ott is legyenek cikkek, mielőtt az ördög elvisz. Ezt amúgy egyértelműen azért engedtem, illetve engedhettem meg magamnak egyáltalán, mert a mindent tudó táblázatba beírt, már megemlített témák számával végre sikerült lemennem 100 alá, konkrétan 95-re, ami azt vetíti előre, hogy a szétszedtem projektnek idővel vége lesz. Persze mindig jönnek újabb tárgyak, előkerülnek témák, igény támad építésekre, de azok száma valószínűleg már nem lesz annyira sok, mint amennyi hosszú éveken át volt.
   Hogy az előre megírt cikkek sora mégis meddig ér? A jelen állapot szerint 2029 februárjáig, plusz a még előre megírt 10 darab farigcsálós témájú cikk, melyek közül persze még hiányoznak a szétszedős témájúak. A táblázatot dátumokkal amúgy a 2030-as év végéig töltöttem fel, azt feltételezve, hogy még élek addig.

   Miután az előző sorokat megírtam, mindössze két nap kellett hozzá, hogy kezdjek magamnak egy kissé gyanús lenni. Egyrészt egyáltalán nem emlékeztem rá, hogy az éves bontás oldalra feltöltöttem a 2023-as évben elkészült cikkeket, másrészt beugrott a képen látható diagram korábban betervezett, de el persze már nem készítettsége.
   A hetedik havi kiugrás egyértelműen annak köszönhető, hogy nem engedtem meg magamnak a lomtalanításkor beszerzett kincsek szétszedetlenül történő hagyását, miközben a decemberi siralmas teljesítmény a más témára, konkrétan a rádióépítős cikkekre történő rámozdulás eredménye.
   Hogy ez a mai, meg a minapi fejhallgatós cikk is inkább a rádiós oldalra lett volna való? Nos igen, csak mikor én ezeket írtam, akkor még úgy voltam vele, hogy a rádióépítős oldalam talán már sosem fog beindulni, csak aztán valami csoda folytán mégis megtette.

   Míg nem léteztek műanyagok, addig ha szigetelő kellett, nagyszerű anyagnak bizonyult az amúgy törékenynek hitt, de ettől még borzasztó masszív porcelán. Mikor erősen megütik, akkor persze eltörik, de amúgy egy rettenetesen erős anyag. A távközlés speciel tipikusan tele volt porcelánból készült szigetelőkkel. Mármint ezekre tekerve volt kifeszítve az oszlopok és a tetőtartók között az akkor még légvezetékes hálózat csupasz bronzhuzalokból álló vezetékezése.
   Természetesen gyártottak porcelánból mindent, amit csak az anyag kiadott. Például nagyapáméknál ebből volt a vécétartály (mint ahogy mind a mai napig a vécékagyló is), valamint az öblítő láncának végén a gomb is.

   Mint azt már a cikk neve is elárulta, ez a valami arra szolgál, hogy mikor épp nem használjuk, vagy használnánk, de viharos az idő, olyankor átkapcsoljuk vele az antennát a rádiónk antennabemenetéről a földelésre. Innen nézve középre érkezik az antenna irányából a vezeték. Míg a bal oldali csavar alá a rádiónk antennabemenete felé tartó vezeték kerül, addig a jobb oldali alá a földelésé.
   A két szélső vezetéket azért nem szabad fölcserélni, mert a szikraköznek (az a két hegyes bigyó az) az antenna és a földelés között kell lennie. Erre - mármint a rádiózás közben is ott lévő szikraközre - azért van szükség, hogy legyen ami levezeti az antenna vezetékén esetleg kialakuló statikus töltést.

   A kapcsoló ezen állásában van földelve az antenna, amire amúgy azért van szükség, mert a detektoros rádiókhoz való antenna a leírások szerint egy 10 méter magasan kifeszített 40 méter hosszúságú drót, amibe olyan egyszerűen nincs, hogy vihar esetén bele ne csapjon a villám.

   Hogy egy a levegőbe kifeszített, mindössze másfél milliméter vastag bronzhuzal mit szól a villámhoz (mármint a hatására a dróton átfolyó áramhoz), na arra azért kíváncsi lennék. Akarom mondani, a kapcsoló kontaktusai az antenna huzalának vastagságához lettek méretezve.

   Persze annyit azért még elmondok, hogy a szikraköz úgy állítható be a lehető legkisebb hézagra, ha a csavarok meghúzása közben, természetesen a két hegyes részt kissé összeszorítva, közéjük teszünk egy papírlapot, majd miután a csavarokat meghúztuk, kivesszük a papírt az általa meghatározott szélességű hézagból.
   Ebben (mármint a szikraközben) az az okosság, hogy levezeti az antennán létrejött statikus elektromosságot, amit amúgy egyszerűen csak a szél idéz elő. Mivel a levegő átütési szilárdsága 21 kilovolt / centiméter, így a 0,5 milliméter körüli hézagot már 1 kilovolt körüli feszültség is átüti. Ez természetesen arra szolgál, hogy az antennán kialakult feszültség ne a rádió hallgatóját csapja meg.

   Miután a keresett kapcsoló a kisebb kapcsolókat tartalmazó dobozban sem volt, kezdtem magamban elbizonytalanodni. Mármint abban a kérdésben, hogy egyrészt jó helyen keresem-e az éppen hiányolt eszközt, másrészt abban is, hogy megvan-e még egyáltalán.

   Miközben az előző két kérdésen törtem a fejem, ha már amúgy is előttem volt alapon, kiszedegettem a dobozból az összes gumigombot, melyeknek manapság már nem itt, hanem egy pincei, direkt számukra nyitott dobozban van a helyük.

   A kapcsolós dobozban történő válogatás közben sikerült arra az álláspontra jutnom, hogy mivel a keresett kapcsoló rádióépítési anyag, így a legvalószínűbb fellelési helye valamelyik rádióépítős cuccokat tartalmazó dobozban lesz. Már csak azért is, mert ugye korábban a porcelán alapú kapcsolók is valahonnan innen kerültek elő.

   Valamint ebben a másikban sem, mire fel nekiálltam felidézni, hogy legutóbb milyen más tárgyak környezetében láttam. Ennek az lett a vége, hogy idővel az apukám dobozainak épített szekrény alá betolt fiókokra terelődött a gyanúm.

   Miután a kis kapcsolós dobozból előtúrt gumigombokkal meglátogattam a pincét, természetesen az odalenti kapcsolós doboz tartalmát is megtekintettem. (mármint ezt) Bár vannak benne öreg kapcsolók, de egyik sem az, mint amit én most épp nagyban keresek.

   Valamint (ha már itt voltam alapon) egy füst alatt a Pioneer autórádióból kibontott banándugók is. No nem mintha ezzel a néhány tétellel sikerült volna változtatnom a pince jelenlegi rendetlenségi szintjén, hanem csak a gondolkodással eltöltött időt töltöttem fel egy azzal párhuzamosan végezhető tevékenységgel.

   Például a banándugós doboz keresése közben találtam egy olyan másikat, melyen "fogaskerekek" felirat díszelgett, miközben az asztalra helyezett pulton ücsörgő dobozból már valósággal kibuggyannak azok a fogaskerekek, melyeket a mindenféle turkálásaim közben csak úgy mellesleg találtam.

   Mikor már rég meg voltak szerkesztve a képek, s épp a betűk rovásának álltam volna neki, hirtelen eszembe jutott, hogy egy olyan táblázatom is akad, amiben azt tartom nyilván, hogy kinek mit postáztam el. Ebben az az okosság (mármint a nyilvántartásban), hogy így nem túrom fel az összes zugot valami olyanért, mely kincsem már rég nincs meg. Mikor a táblázatban az antenna, majd később a villám szóra is rákerestem, akkor jutott eszembe, hogy van a hátam mögött egy antenna feliratú doboz. Mármint ez, amiben természetesen szintén nem található meg az épp nagyban keresett kapcsoló.

   Cserébe viszont megtaláltam benne ezt a zacskót, ami egyértelműen nem ide, hanem valamelyik pincei antennás fiókba való. Már csak ebből a mondatból is kiderül, hogy a pincében is akad két kóbor antennás fiók. Hogy az előbb már lent voltam, de ott nem jutott eszembe ez a lehetőség, az a kisebbik baj.

   Erre fel persze nem, de legalább annyi elégtételem volt, hogy innen már rég bemutattam a CB rádióhoz való erősítőt, az UHF szobaantennát, és még a gyári SWR mérőt is. Az előző fiókból meg a műterhelést és a felharmonikus szűrőt.

   Mivel az alkatrészek szétválogatása után már egyik immáron tematikus doboz tartalmához sem illik egy kapcsoló, ezért ezeket már nem álltam neki átnézni.
   A keresett bakelit alapú átkapcsoló nem találásának az lett a következménye, hogy ha csak gondolatban is, de egyrészt nekiálltam további fellelési helyeket keresni, másrészt nem zárhattam le ezt a cikket. Mármint azért nem, mert nagyon nem szeretem az "ebbe majd még bele kell írni" állapotban félbehagyott cikkeket. Mondjuk mindig akad belőle egy csomó (mármint megkezdett, vagy már épp csak egy kissé hiányos cikkből), mely tényből mindjárt sejthető, hogy miért is nem szeretem őket. Befejezni persze annyi rengeteg cikket sosincs erőm...

   Meglepő módon még egy hónap sem kellett hozzá, hogy újra eszembe jusson felkutatni a bakelit alapú kapcsolót. Ehhez persze az is kellett, hogy időközben elcsomagolódjon a sarokból a karácsonyfa.

   Aztán felmerült még halvány reménysugárként ez a másik, igencsak vegyes tartalmú fiók is. A belőle jobbra kipakolt csillárépítős alkatrészek még valamikor 1971-ből származnak. (akkor költöztünk ide)
   A hosszúkás bakelitlapok a szegecsekkel, azok úgynevezett magnó adapterek (vagyis diódás rádióvevők), melyeket apukám mondhatni sorozatban készített a kollégáinak. A többi kincsről viszont most inkább szót se!

   Ha már a fiókoknál tartottam, gondoltam belenézek ebbe a kettőbe is. Míg a felsőről legalább annyit tudok, hogy abban van a mobilom töltője (meg egy USB töltő is), addig az alsóról ha agyonütnének, akkor sem tudnám megmondani, hogy mit tartalmaz. A nyúl persze úgy tesz, mintha ő sem tudna semmiről, pedig neki biztosan látnia kellett, hogy miket tettem be a fiókokba.

   Az éjjellátó, az rendben, mert arról tudok (bár azt nem tudtam róla, hogy épp ebben a fiókban tartom), azonban a borotvacsatlakozóhoz való hálózati aljzatok összegyűjtöttségének oka mára már ismeretlen. Hogy az amúgy még teljesen jó állapotban lévő 9 voltos elem a polc széle helyett (az a szokásos helye) miért itt van, az pedig pláne érthetetlen!

   Mint egy újabb fellelési hely, ez a polc is szóba került. Bár nagyon úgy néz ki, mintha ezen csak a szívemnek kedves apróságokat tartanám, de attól én még benéztem a hátsóbb sorokba. Na most ahhoz képest, hogy nem számítottam semmi meglepőre, innen került elő az AKAI 4000 DS magnóhoz vásárolt, de be még nem épített (lehet, hogy soha nem is lesz) bal oldali szalagfeszítő.

   Ez itt a már annyiszor emlegetett (soha el nem készülő) monitor célú erősítőhöz szükséges (vagy legalábbis előtúrt) alkatrésztömeg. Ezzel mondjuk nemcsak idáig jutottam, hanem már egészen odáig, hogy legalább megírtam végre a cikk elejét.

   Mikor már ott tartottam, hogy egye fene, lemegyek a pincébe, ahol is töviről hegyire átnézem a fellelési helyként egyáltalán szóba jöhető összes dobozt, egyszer csak kiszúrtam a SONY TC-U5 deck tetején azt a kettőt. Mármint a világos színű kerek sütiset, meg a fekete Tanért hasábot. Míg a fekete doboz üres volt, addig a kerekben zörgött valami. Mivel a zörgésből képtelen voltam visszakövetkeztetni a tartalomra (pedig amúgy erősen próbálkoztam), hirtelen lekaptam róla a tetejét.

   Majd kijelentettem erre a látványra, hogy ezt aztán már tényleg nem hiszem el! No nem azért, mert ott lapul a dobozban a keresett kapcsoló, hanem azért, mert ebben a dobozban kifejezetten kapcsolók vannak.

   Lehet, hogy ezeket direkt azért gyűjtöttem össze, hogy alkalom adtán majd bemutassam őket? Esetleg felhoztam őket a pincéből az alkatrészek szétválogatása után, azt gondolván róluk, hogy valamiért a kapcsolós dobozban van a helyük? (amúgy persze ott van) De akár még az is lehetséges, hogy a velük kapcsolatos tervemet még valamikor korábban megemlítettem, csak már nem emlékszem rá.

   Cserébe a kapcsolókart fogadó érintkező kiképzése nemcsak féloldalas, hanem ráadásul még az azt tartó csavar sem illik ide. Már úgy értem, hogy mivel hosszabb a kelleténél, ezért szó szerint megakadályozza a kapcsolót a helyes működésben.

   Ez annyira így van, hogy a kapcsolót lengetve képes voltam a kart kiszabadítani az érintkezők közül. Ez az eset a kapcsoló felszerelt állapotában mondjuk nem fordulhat elő, ellenben jól jelzi, hogy mennyire stabil a felületek közötti érintkezés.

   Na most ahhoz képest, hogy mindössze két olyan kapcsolót mutattam, amit a bemutatásukhoz tulajdonképpen még csak szét sem kellett szednem, ez azért egy szép hosszú project lett...