Tudod mit keresek itt? Nem, még véletlenül sem a ma bemutatásra kerülő CB rádióhoz való erősítőt, hanem néhány az eszterga átépítéséhez szükséges kerek mechanikai elemet, csak gondoltam ha már egyszer épp erre jártam, akkor csak kiveszek már valamit a székemen terpeszkedő dobozból is. Már úgy értem azért, hogy innen is fogyjon.
   Bár a doboz még mindig tömve van mindenféle kincsekkel, annyit azért már sikerült vele kapcsolatban elérnem, hogy legalább nem buggyannak ki belőle a dolgok, és tulajdonképpen már színültig sincs. Hogy aztán sikerül-e év végére kiürítenem, az egy jó kérdés!

   Mely történetre némileg a Harkov borotvák esete is emlékeztet. Velük mondjuk az a gond, hogy a bemutatásukhoz szükségesnek ítéltem a képen jobbra látható átlátszó műanyag dobozt, amit már hosszú hónapok óta kerülgettem a pincében. Már úgy értem, hogy már rég oda volt készítve az ajtó közelébe, hogy kifelé jövet mindenképp a kezembe akadjon, ez azonban egészen a mai napig nem történt meg.

   Az viszont igen, hogy ez a szép kis valami a piacon elém keveredett. Ráadásul úgy, hogy már majdnem dél lévén egészen odáig senkinek sem tetszet meg, minek okán mindössze 500 forintomba került. No de mi is ez az izé pontosan?

   Ez kérlek egy rádiófrekvenciás teljesítményerősítő, mégpedig a CB, pontosabban szólva a 26-tól 30 MHz-ig terjedő rövidhullámú rádióamatőr sávra. A szokásos hangfrekvenciás erősítőktől eltérően, nem a kimenő, hanem a maximális bemenő teljesítményt írták rá. Mivel a Zetagi weblapján erről a régi eszközről egy betű nem sok, már annyi sincs, így az erősítő kimeneti teljesítményét csak megsaccolni lehet.

   Még tiszta szerencse, hogy legalább annyit ráírtak, hogy melyik a ki, és melyik a bemenete. Bár a készülék szinte karcmentes, és még a csavarjain sincs semmiféle nyom, a csatlakozói azonban olyanok, mintha megverte volna őket a ragya.

   Ez a készülék olyan régi, hogy ennél többet az internet sem tudott róla mondani. Mikor a cikket írtam, még képet is csak egyet találtam róla, és még azt is csak egy kínai aukciós oldalon. Míg a bal oldali gomb a bekapcsolója, addig a jobbal az SSB és az AM üzemmódok között tudunk váltani.

   Mivel az MRF450A típusú tranzisztor 50 wattos, így az erősítő sem lehet ennél nagyobb teljesítményű. Ez persze még mindig kétszer annyi, mint amennyit egy mifelénk szokásos President Grant maximálisan tudott.
   Az olaszok persze (merthogy ez az erősítő olasz gyártmány) ennél az apróságnál sokkalta nagyobb, akár kilowattos erősítőket is használtak. Vagyis mikor hallottuk őket a CB rádióban taljánul karattyolni, az nem a csodálatos terjedésnek, hanem az iszonyú kimeneti teljesítményeknek volt köszönhető.
   Ettől persze még előfordultak csodák. Egyszer például vagy 10 percig többen is beszélgettünk egy kanadai rádióssal (külföldre szakadt hazánk fia), aki csak azért szólt bele a rádióba, mert meglepődött rajta, hogy magyar szót hall.

   Mindeközben a csatlakozóit nem kívülről támadta meg valami (mondjuk durva mosószeres víz), mert belülről is éppen ugyanolyan ragyásak, mintha mondjuk alacsony pixelszámmal készült volna az őket mutató képrészlet.

   Na most jött volna az, hogy kipróbálom a működését, ami jelen esetben azért nem történt meg, mert mind a kisebbik, mind pedig a nagyobbik CB rádiómtól megváltam, az azóta beszerzett Midland 100-as viszont nem működik. Mondjuk még ha működne, akkor sem merném rádugni a tápomra, mert azt eddig még mindig kinyírta ha CB rádiót akasztottam rá.
   Mondjuk akad valahol a pincében egy CB-hez való tápegységem (melyet amúgy a kerékfújó kompresszorhoz használok), azt azonban - mivel nincs az erősítőt mivel meghajtanom - nem láttam értelmét felhozni.
   Na most a végfokot a woblerről mint RF generátorról meghajtva, tehettem volna egy kísérletet, ennek azonban nem sok értelme lett volna, mert ha látni is szerettem volna valamit az eredményből, akkor fel kellett volna hoznom a pincéből a nem is oly rég boncolt SWR mérőt is.
   Aztán ott van még akadályozó tényezőnek az is, hogy ez az erősítő úgy működik, hogy az adásvétel átkapcsoló reléjét a rádugott adóvevő kimeneti teljesítménye működteti. Az mondjuk igaz, hogy van közben egy tranzisztor, azonban az is, hogy az valószínűleg olyan munkapontba van állítva, hogy csak akkor kapcsoljon, ha megérzi a rádió nem kevés kimeneti teljesítményét.

   Mivel a gátló tényezőket túl soknak találtam, végül úgy döntöttem, hogy így, vagyis kipróbálatlanul viszem vissza a pincébe. Mi az, hogy miért? Mégis mit dugtam volna rá antennának? Utólag persze már eszembe jutott, hogy van erre a célra egy magam építette műterhelésem, csakhogy azt sem volt kedvem előtúrni, illetve a pincéből felhozni.

   Először még nagyon úgy volt, hogy a többi mostanában bemutatott kacatommal együtt az imént látott erősítő is kint marad az asztalon, csak aztán csodák csodája, sikerült magamon erőt vennem.

   Mármint ahhoz a kimerítő feladathoz, hogy betegyem az erősítőt az egyik antennás fiókba. Ez persze a kedves olvasót valószínűleg nem érdekli, engem azonban már annál inkább! No persze engem sem most, hanem majd csak akkor, mikor majd évek múlva keresem, azonban semerre sem találom. Már úgy értem, hogy akkor - ezt a cikket elolvasva - majd csak beugrik, hogy nem egy, hanem mindjárt két antennás fiókom is van.