Apró kapcsolós dobozom tartalma
(nem szedek szét semmit, ez csak puszta felsorolás)

Azokra az esetekre, mikor épp semmit sincs kedvem szétszedni, de azért lenne
kedvem csinálni valamit, szoktam őrizgetni néhány feldolgozatlan képsort.
Ezeket aztán lehet szerkesztgetni, vagy mikor már azzal is elkészültem,
akkor lehet szöveget írni a képek alá. Na most mikor ezek a lehetőségeim
már rendre kimerültek, azonban a szétszedős kedvem még távol, na olyankor
szoktam azt játszani, hogy összerakok egy úgynevezett felsorolós cikket. Lekapok
a polcról valami dobozt, majd miközben akkurátusan kipakolok belőle, szépen
sorjában, vagy akár teljes összevisszaságban lefotózom a tartalmát. Írtam
már ilyen cikket a mikrofonjaimról, a forgatógombjaimról, a selejtes
dobozom tartalmáról, meg néhány hasonló ilyesmiről. Most a kisebbik
kapcsolós dobozom tartalmának bemutatása következik. Ha másért nem,
hát akkor azért, mert a nagyobbikat már mutattam. Mivel ez itt a szekrény
teteje, hoznom kell egy széket az eléréséhez. A levenni szándékozott doboz,
ha nem is legfelül van, de majdnem. A mikrofonom meg le fog esni, ha
leveszem a talpáról a dobozt. Ez utóbbi esemény egészen biztos,
hiszen mire ezeket a sorokat rovom, már rég meg is történt.

Ahogy a széken álltam, egyszer csak (még ha csak egyszer történt volna) kiszúrtam,
hogy a minap, miután szétkaptam egy szovjet lemezjátszó erősítős részét, az abból
legértékesebb kincsként kimentett hangszóróselyem fent maradt a kályha tetején.

Szerintem ezt majd akkor fogom elővenni, ha egyszer beindul a rádióépítős oldalam.

A barna plexi egy síszemüvegbe való tartalék betét. Hogy miért van belőle kivágva
egy kerek rész? Nos azért, mert az eredeti (amúgy rézből készült repedt helyett)
ebből készítettem új membránt egy barátom légkürtjébe. Apukám akkutöltője
adta a delejt a kompresszornak, mi pedig Tomival - hangolásként - átszellemült
arccal tekergettük a kürt tölcsérét. Mikor abbahagytuk, illetve szerintem már attól
kezdve, hogy elkezdtük, csak ugye nem hallottuk a csengetést a zajtól, szóval
itt állt az ajtóban a szomszédunk, Girányi bácsi, s már egy kissé rekedten,
de azért még bőszen üvöltve követelte, hogy ezt azonnal hagyjuk abba.

A fehér papír lesz a háttér, míg a műanyag doboz átmeneti tárolóként fog szolgálni.

Ez egy szovjet játékból maradt meg, amit sajnos nem sikerült feltámasztanom.
Ezen a tasztatúrán keresztül lehetett beprogramozni, hogy merre menjen
a holdjáró. Sajnos épp a pótolhatatlan memória IC szállt el a panelen.

Ez egy BRG MK-25-ös magnó felvétel lejátszás átkapcsolója.

Így ül a dobozomban már hosszú évtizedek óta, négyesével csomagolva.
Valószínűleg egy Ezermester egységcsomagból származik.

Ezeket egy N313-as oszcilloszkópból szedtem ki. Hogy miért
szedtem szét egy amúgy kincsnek számító oszcilloszkópot?

Nos az állaga miatt. Ezt a műszert Karcsi barátomtól kaptam, akire emlékeim szerint
a volt házmesterük hagyta, egy hatalmas zsákban, más egyéb kincsekkel övezve.
Először magam is meglepődtem, hogy egy ilyen csudijó kis műszert csak úgy
egyszerűen kidob valaki, csak mikor használni is szerettem volna, menten
kiderült az ok. Szegény műszernek nem csak a kapcsológombjai néztek ki
ennyire trehányan, hanem az egész működése is. Tisztára olyan volt, mintha
valaki kiszedte volna a selejtes dobozból az oszcilloszkóphoz már valóban nem
illő állagú alkatrészeket, majd otthon összefusizott volna belőlük magának egy
műszert, csak az a beteges alkatrészek okán, mondhatni nem lett tökéletes.

Ezek rövid Isostat kapcsolók.

Ezek itt valamivel hosszabbak. A jobbra lévő egyértelműen Kása Zoli Tesla B90-es
magnójából származik, míg a balra elterülő egy Minimulti kéziműszerből, bár
nem emlékszem rá, hogy valaha is elbontottam volna belőle akár csak
egyet is. Mondjuk az igaz, hogy egy időben ilyen műszerekkel volt
feltámasztva a hátam mögött heverő szekrényben az egyik polc,
de azokat szerintem nem elbontottam, hanem elajándékoztam.

Ez a gombsor szintén az N313-as szkópból származik. Mint ahogy a
feliratokat, úgy a +/- jelet sem igazán sikerült középre illeszteni.

Ez a vegyesen szerelt Isostat gombsor valószínűleg egy rádió hullámváltója volt.

Ez pedig egy Isostat hálózati kapcsoló.

Ennek is tudom az eredetét. Ezt egy Orion ST240-es tunerből szedtem ki, aminek
sajnos csak a panelja jutott el hozzám. Mivel akkor már megvolt a Videoton
tunerem, ezért az Oriont nem támasztottam fel, hanem csak mindenféle
érdekes rádiós kísérleteket végeztem a spéci URH tuner fokozatával.

Ez a kapcsoló speciel vadonat új. Még valamikor a 80-as
években vettem, az akkoriban készülő erősítőmhöz.

Ez az ALPS is vadonat új. Valószínűleg azért vettem, mert épp olcsó volt.

Ez a kapcsoló is hasonló elvű, mint amit az előző képen láthattunk, csak
ennek sokkal korrektebben lett kivitelezve az arretáló mechanikája.

Ebben a kapcsolóban az a különleges, hogy benyomjuk, bent marad, de
csak akkor enged ki, ha megnyomjuk valamivel az alul kilógó részt.

Ez itt egy hálózati kapcsoló.

Ez pedig eltéveszthetetlenül egy Sokol rádióból származó hullámváltó kapcsoló.

Ezt a formát se lehet összekeverni semmi mással.
Ez egy Tesla B4-es magnóból származik.

Ezek pedig mindenféle kazettás gépek felvétel / lejátszás átkapcsolói.

Valószínűleg nem csak az olcsóságuk, hanem az aranyozott
lábuk is erősen közrejátszhatott a beszerzésükben.

Ez egy ZK140-es lengyel magnó sávváltója. Meglehetősen
utálatos egy kapcsoló a maga szétszerelhetetlenségével.

Ez itt egy BRG MK-21-es felvétel lejátszás átkapcsolójának maradványa.

Ezt a formás kis dögöt - már csak a gyönyörű karjának okán is - egészen biztosan
újrahasznosítási célzattal termeltem ki valamiből, csak mióta nem építek
semmit, azóta nagyon kicsi az esélye, hogy újra kapcsolni fog.

A rengeteg szögletes kapcsoló után következzen néhány kerek.

Ezek az Isostat rendszerűnél jóval kisebb kapcsolók olyankor lettek csak
igazán elátkozva, mikor a szocialista kereskedelemben semmi ilyesmit
nem kapván, az ezeknél jóval nagyobb példányokat próbálta
szegény szervizes begyógyítani a helyükre.

Ez itt egy hálózati kapcsoló. Az különbözteti meg az általános célútól, hogy ebben
a gomb megnyomásának sebességétől függetlenül, annál konkrétan gyorsabban,
valamint messzebbre kapcsolnak az érintkezők, hogy ne tudjanak ívet húzni.

Időnként, mikor valami alkatrész nagyon felgyűlt a boltban, nem fogyott,
s nem akarták visszáruzni, vagy egyszerűen csak nem volt hova, olyankor
úgy leértékelték, hogy az ember csak nézett! Meg a nagy frászt! Nem csak
nézett, hanem jó lesz ez még valamire alapon, azonnal be is vásárolt belőle.

Le se tagadhatnám szegény zsebszámológép kivégzését.

Milyen jól tud jönni barkácsoláskor egy ilyen formás
rugócsoport, ha nem kell legyártani. Nagyon!

Mint ahogy a többieknek, úgy ezeknek az asztali számológépekből kitermelt
kapcsolóknak sem voltam képes ellenállni. Amit felül középen látunk,
olyanból került a frekvenciamérőmbe, meg a jelgenerátoromba.
Szóval azért nem teljesen nulla az újrahasznosítási arány.

Mint az képen látható, az Isostat kapcsolók akár még vonatozni is tudnak.
Szerintem fogok nekik írni egy saját szétszedtem cikket.

Egyszerűen nem lehet rá mentség, hogy ezt a beépítő
keretet még gyermekkoromban követtem el.

Ezt az üvegcsét egy hölgytől vásároltam a Petőfi csarnokban, mindössze
néhány forintért. Olyan méretű menet van az apró kupakokban,
hogy rá lehet őket csavarni az Isostat kapcsolók szárára.

Egy távirányító javítása közben berágtam, ugyanis nem volt itthon miből pótolnom
a szétmállott gumibigyót. Másnap bementem a raktárba, és a selejtes dobozban
található telefonkészülékek közül vagy tucatnyit szétkapva, kitermeltem
belőlük ezt a jó maréknyi pótlást. Azt talán már mondanom sem
kell, hogy azóta sem kellett belőlük egy pöttynyi se.

Egyszer talán építeni fogok valamit, s akkor milyen jól fog jönni, hogy akad
a dobozban néhány különféle méretű hálózati kapcsoló. Álmodozom...

Ezen újabb miniatűrök léte igazolja a szerző alkatrészgyűjtési mániáját.
Mondjuk eddig még ember nem akadt, aki kételkedett volna benne.

Ezek csak majdnem Isostat kapcsolók. Ezeket azért volt szokás elátkozni, mert
bár passzolt rájuk az Isostat gombja, esetleg be is lehetett tenni helyettük egy
Isostatot, de a hosszuk, vagy magasságuk, pláne a rögzítésük nem stimmelt.

A felső lábakra jön a panel, miközben az alul kilógókra
mindenféle kósza vezetékeket lehet forrasztani.

Erről a rendrakás időpontjában nem tudtam eldönteni, hogy ez most kapcsoló, vagy
inkább potméter, merthogy mindkettő. Amúgy egy Junoszty tévé csatornaváltója.

Milyen jól fog esni, hogy nem kell támlikát faragnom a mikrokapcsolóhoz.
Gondoltam előrelátóan, mikor így egyben tettem el ezt a mikrokapcsolót.

Ez a két darab TKN-2-es valószínűleg CB811-es telefonkészülékből származik.
Igen rossz híre volt, mert teljesen alkalmatlan a feladatra.
Folyton beégett, illetve sercegőssé vált.

Ebből a nyomógombból egy barátom hozott egy marékkal. Ezekkel kellett volna
megoldanom az ablakemelő motorok vezérlését. Mikor szóvá tettem, miszerint
a Zsiguliban nincs is ablakemelő motor, akkor azt a választ kaptam, hogy azt
is csináljuk meg! Mivel végül buszba való leszállásjelző gombokból
készült a vezérlés, így ezek az aprók nálam maradtak.

Erre a nyomógombra kerek lyukú kupak illik.

Erre a másik fajtára ellenben szögletes.

Ezekkel az apróságokkal az a baj, hogy mikor az ember keres
köztük valamit, sosem akad az éppen szükséges típusból.

Már éppen úgy voltam vele, hogy ennyi volt, mehet vissza az egész
a helyére, csak ugye a doboz alján is lakik mindenféle apróság.

Ezt a kapcsolótípust azért utálom, mert az általánosan elterjedt változatokhoz
képest, ezekről nem lehet puszta ránézéssel eldönteni, hogy melyik lábát
melyikre kapcsolja. Legalábbis addig nem, míg csak ki nem
húzza belőle az ember a kapcsolócsíkot.

Ha ilyen picit nem is, de a nagyobb rokonukat sikerrel alkalmaztam
a 250-es MZ motorkerékpáromon, mint féklámpa kapcsolót.

Erre is rámegy az Isostat gombja, csak ez nem szerelhető.
Már úgy értem, hogy szabadon szét meg össze.

Na erről döntse el valaki, hogy mit hova kapcsol,
mikor még így darabokban sem átlátható

Fogalmam sincs, hogy miből szedtem ki ezt a formás barna gombot.
Velem ellentétben Gárdus Imre tudta, hogy ez valaha egy Facit
gyártmányú asztali számológép papírtovábbító gombja volt.

Ezekről viszont tudom, hogy egy rengeteg memóriás szovjet telefonból származnak.

Egy ilyen kapcsoló, miután bedugták a panelba, elhajtogatták a lábait, majd be
is forrasztották, szinte kiszerelhetetlen! Én persze - mint azt látjuk - ha
alkatrész kitermelésről van szó, már-már megállíthatatlan vagyok!

Rugócsoport begyűjtésben is jeleskedem.

Alul a fényes rúd egy mágnes, míg a felső üvegcső egy reed relé.
Ha a kettő közé vaslemez kerül, akkor kapcsol a kapcsoló.

Hogy mi az érdekes ebben a filctollkupakban?

Nos az, hogy valami okból LED-et szereltem bele. Régebben igen sűrűn előfordult,
hogy itt ült mellettem egy barátom, s éppen figyelte, amint LED-et, esetenként
LED-eket szerelek valamibe. Mondjuk nem magamtól tettem, hanem ezeket
a fura feladatokat ők hozták. Például egyszer, miután Zoli sikeresen elkunyerálta
apámtól a cipőkanalunkról a valaha esernyőnyélként funkcionáló kutyafejet, majd
egy hét múlva már itt is ült mellettem, hogy igen, jó lett a Zsiguliba váltógombnak,
csak szereljek bele LED-eket, hogy villogjon a szeme. Ez még csak hagyján!
Mert ugye az MZ műszereket ráadásul még ki is kellett peremezni, hogy
villogót tudjak beléjük szerelni. A csúcs szerintem az volt, mikor
a 2107-es Zsiga műszerfalát darabokra bontva, ledesítettem
az eredetileg még csak analóg mutatós fordulatszámmérőt.

Ez pedig itt a végére, egy ősi zsebszámológépből kitermelt gombsor maradványa.
Amúgy ez nem ide, hanem a nyomógombos, illetve kupakos dobozomba való.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.