Felharmonikus szűrő
(CB rádióhoz)

Na most az, hogy nem dolgozom fel azokat a vackokat, amiket ide tettem, az nálam
sajnos nem jelent mennyiségi stagnálást. Ezt értsd úgy, hogy - megjegyzem sajnos -
nincs annyi eszem, hogy ne hordjak hozzájuk még. No persze, mint ahogy minden
másnak, úgy ennek is megvan az oka. Ez az ok jelen esetben az, hogy a pincében
kialakulni látszó rend okán egyszer csak előkerült egy csomó apróság, melyeket
nagy általánosságban a polcok szélein helyeztem el. Még terveztem is, hogy írok
róluk egy külön cikket. Mármint arról, hogy mi minden került elő, illetve a polcok
szélére. Ezen cikk megírásától végül is az tántorított el, hogy csak az idő ment volna
vele, eredménye meg ugye semmi. Ha csak azt nem vesszük annak, hogy néhány év
elmúltával jöhettem volna vissza, tucatszám beszúrni az azóta elkészült cikkekre
mutató linkeket. Mondjuk csináltam már ilyet, csak mivel a több mint tíz évvel
ezelőtt írt cikkbe beleolvasva, azt még mindig foghíjasnak láttam, így most bár
tenmagam számára is meglepő módon, de sikerült belátnom az értelmetlenségét.

Nem mernék rá megesküdni, hogy ez az a szűrő, melyet valaha én használtam a CB
rádiómhoz, vagy ez egy plusz példány. Már csak azért mondom, mert emlékeim
szerint - ahogy volt - egyben adtam el az egész hóbelevancot a kábelekkel,
mikrofonokkal, SWR mérővel, no meg a tápegységgel, melynek tetejére
oda volt csavarozva a rádiót tartó keret. Na most ehhez képest nem csak
ezt a felharmonikus szűrőt találtam meg, hanem ott rejtőzött mellette a pincei
antennás fiókban egy gyári SWR mérő is. Idővel persze majd azt is megmutatom.

Mint ahogyan az a CB rádiókon szokás, ezen is SO-239-es csatlakozó van.

Illetve kettő, hiszen ez egy olyan szűrő, melyet sorba kell kötni az antennakábellel.
Hogy mi célból? Egyrészt emberi okokból. Úgy értem azért, hogy jó viszonyban
maradhassunk a szomszédjainkkal. Elektronika szempontból pedig azért, hogy
a rádiónk ne sugározzon (vagy ha mégis, akkor csak nagyon alacsony szinten)
olyan zavaró (jelen esetben felharmonikus) jeleket, melyekkel megzavarhatjuk
a környezetünkben található erre érzékeny többi eszközt. A többi eszköz címszó
alá tartozik minden olyan berendezés, melyen a CB rádió adás gombját megnyomva,
bármiféle hatást tudunk kiváltani. Mivel a CB rádió 27 megahertzen működik, mely
frekvencia felharmonikusai (többszörösei) jellemzően a tévé vételi sávjába esnek,
ezért a zavartatás elsősorban a televíziós vételt érintette. Amennyiben a CB rádió
(természetesen adás közben) összemérhető (pláne nagyobb) jelszintet produkált a
TV antennára (vagy a levezető kábelre), mint az amúgy venni kívánt adó (a CB
rádióéhoz képest) távoli jele, akkor megzavarta (becsíkozta vagy összetörte)
a tévén látható képet. Na most ez a jelenség egy bizonyos idő eltelte, illetve
a tévét megzavaró jelenséget produkáló CB rádió tulajdonos azonosítása után,
komoly összetűzésekhez vezetett, melyek során nemcsak az emberi kapcsolatok,
de sokszor még maga a hardver is sérült. Ezzel természetesen nem a szűrődoboz
fenéklemezén éktelenkedő benyomódásokra szerettem volna utalni, hanem
a hozzáférhető antennakábelt, illetve a CB antennát ért atrocitásokra.

Az apró doboz fedelének végei egy kissé meg lettek döntve befelé, épp mint ahogy
néhány szerencsétlen sorsú CB antenna is. Ez általában olyankor fordult elő, mikor
már nagyon zavarta a lakókat, hogy időnként szétesik a tévén a kép, valamint már
sikeresen visszafejtették az elkövető személyét, aki általában a szép szóra sajnos
nem igazán reagált. Na ilyenkor aztán elszabadult a pokol! Akarom mondani
a népi leleményesség. Amennyiben hozzáférhető volt (lapos, vagy nem túl
meredek tető), akkor az antenna egyszer csak megrongálódott. A sérülés
mértéke erősen függött a viszály elmérgesedettségének szintjétől, valamint
az elkövető elszántságának mértékétől. Az antennában okozott kár úgy valahol
néhány elgörbült pálcától indult, majd a rádió tulajdonosának küszöbén elhelyezett,
a komplett antennát 30 centis alumínium csövecskékké aprításánál végződött. Aztán
szokás volt még az is, hogy egy öngyújtóval megmelengetett gombostű (egyszerűbb
lelkületű rongáló esetén egy 60-as szeg hidegen) egyszer csak keresztülfurakodott
a kisujjnyi vastagságú, amúgy k*rva drága koax kábelen. Vagy épp a nehezen
hozzáférhető antenna helyett, a hozzá vezető koax kábel került felaprításra.
Amennyiben a kábel nem volt teljes hosszában hozzáférhető, abban az esetben
tökéletesen elég volt kivágni a közepéből egy néhány méteres szakaszt, majd csak
azt felaprítani, majd kitömni vele a postaládát. Természetesen csakis azért, hogy
a CB rádiós érezze a törődést. Ennek volt egy gonoszabb változata is, mikor
is a kivágott majd felaprított kábeldarabok nem egyszerre, hanem kéthetente
egy-egy darab szétosztásban kerültek be a postaládába. Ez azért nagyon tudta
ám stresszelni szegény rádióst, hiszen míg csak oda nem ért a postaládától
a rádiójáig, ellenőrizni, hogy van-e vétel, addig nem tudhatta, hogy
ép-e még a padlástérben az antennakábel, vagy már megint
kivágott belőle valaki egy harminc centis darabot.

Íme a felharmonikus szűrő belseje. A CB rádió alapjele úgy jut át a dobozon, mintha
ott sem lenne a jel útjában ez a marék bigyó, míg ezzel ellentétben a 30 megahertz
feletti frekvenciák már igen komoly csillapítást szenvednek. Na most ha spektrum
analizátorral figyelnénk egy CB rádió kimeneti jelét, akkor (normális működést
feltételezve) azt látnánk, hogy a 27 MHz környéki alapjelen, illetve a hozzá tartozó
modulációs oldalsávokon kívül, nem nagyon van ott semmi. Az mondjuk igaz, hogyha
ennek a "semminek" összemérhető a jelszintje az adott frekvencián egy TV által vett
hasznos jel szintjével, akkor az a kis "semmi" is zavart fog okozni. Persze az igazi
gondot nem a gyári beállítás szerint működő rádiók okozták, hanem az úgymond
megpiszkáltak. Ha például az AM modulációs mélységet nem állítjuk meg még
valahol 100% alatt, akkor azonnal megugrik a felharmonikus, vagyis a zavaró
jelek szintje. AM modulációs mélységmérője meg nem sok embernek volt,
ellenben csavarhúzója, rosszabb esetben bicskája, illetve bátorsága a CB
rádió beállító elemeinek eltekergetéséhez, na az viszont igen! Ez egyeseknél
olyan szintű hobby volt, mint az autó karburátorán található csavarokat tekergetni.
Ez persze egy nagyon drága hobby volt, hiszen mint ahogy az autót, úgy a CB
rádiót megjavítani képes mesteremberek sem dolgoztak valami olcsón.

A panel szélére folyatott csoki színű ragasztó jelenlétét nem tudom megindokolni.
Se az alkatrészeket nem tartja, se nem szigetel, és még csak nem is esztétikus.

Gondoltam előkapom a csatlakozós dobozból azt a néhány SO-239-ről hétköznapi
RCA harangcsatlakozóra átalakítót, melyekkel nem is oly rég futottam össze.
Csakhogy nem voltak itt! No de ha nem itt láttam őket, akkor ugyan hol?

Második lehetőségként kihúztam az asztal alól
ezt a fiókot, csakhogy ebben sem voltak.

Aztán ahogy itt topogtam a szobám közepén, egyszer csak beugrott, hogy egy másik
project keretében antennát készülök építeni a TV-hez. Ebből a tényből kiindulva
gondoltam, hogy ott lesznek a dugók az antenna építős projecthez összegyűjtött
alkatrészek között. De persze nem. Akkor talán az éjjeliszekrényem alsó fiókjában
vannak, ahol az átalakítós kábeleket tartom? Ott se! Ekkor beugrott, hogy mikor
a múltkor rendbetettem a hátam mögötti dobozokat, akkor mintha láttam volna
köztük egy "antennák" feliratú is. Na most ez az a doboz, de természetesen
ebben sincs amit keresek. Most menjek le a pincébe a lenti antennás
fiókomhoz? Hát mégis mikor menjek le, ha nem most?

A bal felső sarokban látható (majdnem piros) doboz rejti a korábban megemlített
gyári SWR mérőt, míg az őt követő fényes valamit, ami amúgy egy 50 ohmos
műterhelés, na azt már mutattam. Mivel amit kerestem, abból egy szem nem
sok, annyi sem került elő, így ha már itt voltam alapon, nekiálltam nézegetni
a többi kincset. Ez egy nagyon veszélyes dolog, mert a nézelődés képes teljesen
félrevinni egy projectet. Komolyabb esetben nemcsak hátráltathatja, de akár
még meg is akadályozhatja a befejezését. Ezt onnan tudom, hogy sajnos
akad a gépemen talonban néhány olyan szétszedtem cikk, melyeknek
évekkel ezelőtt álltam neki, fotóztam majd írtam meg úgy nagyjából
a félig, aztán egyszer csak úgy maradt. Ezen jelenség legékesebb (?)
példája a Terta 811-es magnóról szóló cikk, melynek induló és befejező
dátuma között 10 év telt el! És még ez a tíz év is csak akkor lesz igaz, ha még
az idén sikerül befejezem a még 2007-ben félbehagyott cikket, illetve szétszedést.

Mint ahogy itt annyi minden más, úgy ez is egy relikvia. Ezt a négy darab antenna
jelének közösítésére készült szűrőt még Apukám építette. Na most ha az öregem
megcsinált valamit, akkor az - néhány ellenpéldától eltekintve - rendesen meg
volt csinálva! Na ez speciel egy ellenpélda. Nálunk hosszú évekig úgy nézett
ki a tévé antennája, hogy míg a VHF sáv alsó részén sugárzott 1-es műsor
adását egy darabka drót vette, addig az UHF sávon sugárzó 2-es műsort
egy a TV tetejére helyezett szobaantenna. Atyám egyszer csak valami
érthetetlen, vagy csak elfeledett okból úgy gondolta, hogy ez annyira
tarthatatlan helyzet, hogy ezen azonnal változtatni kell! Ekkor települt
a padlástérbe 4 darab Yagi antenna, úgymint magyar egy és kettő, illetve
a csehszlovák egyes kettes adó vételére. Mivel az elsőként vásárolt Horizont
tévénk ekkoriban cserélődött le egy (emlékeim szerint) Jupiter fantázianevűre,
aminek már koaxiális antennabemenete volt, illetve négy szál tetőről lelógó
szalagkábel az azért mégsem járja alapon, az akkoriban beszerezhető,
vagy talán mondjuk inkább úgy, hogy az asztalfiókban megtalálható
elemekből az öregem megépítette ezt a közösítő szűrőt. Ez a szűrő
odafent volt a tetőtérben, az antennaárbocon, míg a mára már csonkolt
koax kábel másik vége közvetlenül a tévénkbe csatlakozott. Az antennáink
iránya egy direkt televízióantennák beállításához készült gyári mérőműszerrel
(mérővevővel) történt. Na most ehhez képest aznap Kudlik Juli bemondónk
nyerte a "kinek van a legtöbb feje a tévében" elnevezésű nemes versenyt.
És nem ám csak a magyar egyes, hanem az összes többi adó képe is
pocsék volt! Ráadásul minden beállítási kísérlet ellenére így
is maradt! Végül szégyenszemre vissza kellett térnünk
a darab dróthoz, meg az UHF szobaantennához.

Ez az ellenállás szerintem akkor égett meg, mikor felküldtem a kábelen 12 voltot,
ami egy kábelmeghajtó erősítőt táplált. Amúgy ez a próbálkozás sem jött be.

Mint ahogy az sem lett egy sikeres project, mikor kiszórtam a pincei
asztalra azon dobozom teljes tartalmát, melybe az alkatrészek
szétválogatásakor a mindenféle csatlakozókat hajigáltam.

Mert ezzel is csak az idő ment el, meg persze a kedvem a további rendcsinálástól,
mikor rájöttem, hogy mennyi minden került ide, ami nem is ide való. Már úgy
értem, hogy csatlakozónak ugyan csatlakozó, azonban van már neki saját
helye. Ilyenek például a csőfoglalatok, banándugók és hüvelyek, meg
a tuchelek, erősáramú villásdugók, vagy a telefonos átalakítók és
csatlakozók. Mikor már nem bírom tovább a lakásban a meleget,
akkor persze nagyon jól fog esni, hogy van miért lejönnöm a hűvös
pincébe, csak most épp nem okra, hanem inkább csak arra a néhány
nyomorult SO-239-ről RCA harang átalakítóra lett volna szükségem.

Találtam egy emlékezetemből teljesen kiesett videokábelek feliratú dobozt. Mivel
néhány régebbi videomagnón a videojelet SO-239-es csatlakozóra vezették ki,
így akár ebben a dobozban is lehetett volna amit keresek. De persze nem...

Ez pedig egy felirat nélküli doboz tartalma. Ez az évek óta rejtegetett tekercsnélküli
AM adóm, illetve annak még erősen fejlesztés alatt álló, mondhatni még bétánál
is korábbi verziója. Szerintem ebből majd csak akkor lesz valami, ha valami
csoda folytán mégiscsak megérném, hogy sikerül annyira kifuttatnom
a szétszedtem cikkek írását, hogy elkezdhessem végre felszámolni
az egyéb félbehagyott projectjeimet is. No de ki él olyan sokáig?

Mivel a csatlakozók felkutatása című projekt sikertelenségének végül csak sikerült
elvennie a kedvem a szűrő bemutatásának folyatatásától, ezért leheveredtem.
Aztán ahogy innen nézelődtem, egyszer csak beugrott, hogy a szék mögötti
sarokban, az alsó szekrény alsó fiókjában is van egy rakat csatlakozóm.

Na most ezeket mindenképp illene egyesítenem a pincében, illetve mindenütt másutt
fellelhető társaikkal, majd természetesen szét is kéne őket válogatnom. Ráadásul
mindezt úgy, hogy ne maradjanak meg a párhuzamosságok! Vagyis ne legyen
az, hogy minden egyes csatlakozókat rejtő dobozban (vagy mint jelen esetben
fiókban) legyen tuchel, meg RCA, meg antennához való csatlakozó. No persze
már az is valamiféle rend, hogy egy csatlakozós fiókban pusztán csatlakozók
vannak, de ettől azért még lenne merre továbblépni a rendhez vezető úton.

Ha nincs amit kerestem, akkor nincs. Megoldom a csatlakozásokat
azokból az átalakítókból, amelyek méltóztattak előkerülni.

Fog ez menni! Bízta el magát a szerző ismételten, a hosszú évtizedek
szerencsétlenkedései közben megszerzett mérhetetlen rutinjával.

Majd szégyenszemre banándugóval és krokodilcsipesszel hozta
össze a mérési bemutatóhoz szükséges csatlakozásokat.

Na most amit a wobler ernyőjén látunk, az a felharmonikus szűrő frekvencia átviteli
görbéje. A vonalon az első ugrabugra izé, az a beépített markergenerátor 25, míg
a második (csak sajnos alig látszó) vastagodás, ami a lefelé tartó függőleges
vonalon van, az a 30 megahertzes markerjel. Vagyis a szűrő teljesíti
amit kell, a 27 MHz körüli jeleken kívül nem nagyon jut
át rajta semmi más. Így kell működnie.

A képen látható SO-239 / RCA harangaljzat átalakítót kerestem. Mármint nem ezt,
hanem ilyet, illetve ilyeneket. Amúgy idővel, ha megkésve is, de azért sikerült
megtalálnom őket. A másodikként előhúzott asztalfiók aljában voltak,
az egyik oldaláról átlátszatlan kék színű műanyagtasakban,
természetesen pofával lefelé fordítva.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.