Mikrofon erősítő építés
(hogy ne csak mindig szétszedjek)

Első fázis
(a kritériumok meghatározása)

Építsünk (illetve majd én) egy mikrofon erősítőt. A hangkártyám mikrofonbemenetén ugyan van táplálás az electret mikrofon kapszulához, de az nekem kevés. Szerencsére a jack csatlakozó másik lábán kijön a hangkártyából az 5 volt. Erről kell táplálni az erősítőt. Ha áramot mérek rajta, akkor 2,5 milliampert kapok rövidzárban.
Hmm... Hogy is van az ohm törvény? Kicsit csalok, miközben elgondolkodva felfelé nézek. (pedig nem is lát senki)
R=U/I - vagyis R=5/0,0025 - azaz R=2000 ohm. Ekkora a feszültségforrás belső ellenállása. Ennyiből garázdálkodhatok. Power LED nem lesz benne, azt már egészen biztosan látom.
Megmérem mekkora feszültségre van szüksége a hangkártyának a teljes kivezérléshez. A jelgenerátorból nyert szinuszos 1 kilohertzes jelet a mikrofon bemenetre kötöttem.
A CoolEditPro-ban nulla decibeles kivezérlési szintet állítottam be.
Előszedem a HF millivolt mérőmet, mégpedig azon egyszerű okból kifolyólag, merthogy kell, valamint mert van. Ez a két tény nekem már elég is ahhoz, hogy mindenféle gépeket rángassak elő a szekrényből. Na szóval, 18 millivolt kell a bemenetnek a nulla decibeles kivezérléshez.
Kikapcsolom a hangerőszabályozó speciális fülén a +20dBm feliratú gombot. Ettől mindjárt egy nagyságrendet esik a mikrofon bemenet érzékenysége. És tényleg!
Ellenőrző próbaként a jelgenerátoron felfelé váltok a kimeneti feszültségválasztón egy nagyságrendet. Ismét visszaáll a CoolEdit-ben a nulla dBm-es szint. Úgy néz ki, hogy minden az előírásoknak megfelelően működik.
Ilyenkor 178 millivoltra van szüksége a hangkártyának. Ezt kell nekem a mikrofonerősítő kimenetén produkálnom. Nem egy nagy kunszt, de ezt a jelszintet én úgy szeretném elérni, hogy nem közvetlenül a mikrofonba beszélek. A mikrofon nálam ugyanis a szekrény tetejére van dobva.
Tápegység bekapcsol, majd 5 volt beállít. Ennyi a tápfeszültség, ennyiről kell üzemelnie a mikrofonkapszulának. Mikrofont választok egyet a dobozomból. Valószínűleg telefonból származik, hiszen telefonszerelő vagyok.
A mérési összeállítás. Lusta voltam bekapcsolni a pákát. A drótokat össze is lehet tekergetni, a maradékot meg összefogja a krokodilcsipeszek sora. A mikrofonhoz 10 kiloohmos előtét ellenállást választottam. Ez az ellenállásos doboz van ugyanis pont szemben velem.
A mikrofon 4 millivoltos jelet produkál. Azért jó, hogy analóg és digitális kijelzés is van egyszerre a műszeren, mert ha állandó a jel, akkor pontosabban mutat a digitális rész, ha meg változó, akkor a mutatós Deprez műszernek hiszek.
A műsorforrás szobahangerőre állított lüktető ritmusú zene. A zenét szolgáltatta One T. & Cool T. a Winamp zenelejátszó segedelmével. A levegőt két brutális hangfal hozta mozgásba. Jók ezek a pici Creative hangfalak. Már úgy értem, hogy egészen elfogadható a hangjuk.
Mi van akkor, ha mondjuk nem 10 kilós ellenálláson keresztül adom az 5 voltot a mikrofonkapszulának? Nosza elő egy 100 kilós trimmer, majd újra mérek. Érdemes volt. A trimmert tekergetve igencsak változik a mikrofon által szolgáltatott jelszint. Ráadásul előnyére, ami ugye semmiképp sem hátrány!
A mellékelt kép szerint akár 10 millivoltos jel is ki tud jönni a mikrofonból. Úgy nézem, hogy akkor produkálja a legnagyobb jelszintet, mikor fél tápfesz van rajta, azaz 2,5 volt.
A trimmert kiszedtem, majd lemértem az általa beállított értéket.
20 kiloohm adódott. Ekkora ellenálláson keresztül fogja kapni a mikrofon a tápfeszültséget. Szépen gyűlnek az előerősítő megépítéséhez szükséges adatok.
Ez a kép a régi mikrofonerősítőmről készült, melyet itt nem részletezett okokból kifolyólag leromboltam. Ez egy olyan bádogdobozka, melyet még csak meg sem próbáltam szépre, illetve szabályos alakúra faragni. Merthogy ha már egyszer a szekrény tetején hever, akkor minek a szépség? Majd most megpróbálok valami arcot is adni a szerkezetnek.
Még egy dolgot meg kellett tudnom, ez pedig a hangkártya mikrofonbemenetének belső ellenállása. Erre az ellenállásra kell produkálni a 178 millivoltos jelet. A bemeneti ponton 4 voltos feszültség mérhető, rövidzárban pedig 0,4 milliamper. Feltételezzük a bal oldalon látható kapcsolási rajzot. Ez azt jelenti, hogy az ábrán látható 1-es jelű ellenállás értéke R=5/0,0004, azaz 12,5 kiloohm. Ebből adódik, hogy 4-es ellenállás értéke 50 kiloohm. De nem ugrunk be a 4-es számmal jelölt ellenállás értékének! Váltóáramú szempontból a két ellenállás eredőjére kell dolgoznia a mikrofonerősítőnek. Tehát R-be=10 kiloohm.
Gondolatkísérlet: A fenti ábrán 1-el jelölt 10 kilós felhúzó ellenállás akár lehet a leendő mikrofon erősítő utolsó tranzisztorának a kollektor ellenállása is. No de ne szaladjunk ennyire előre, lesz még idő kísérletezni. Van elektronikai szimulátor a számítógépen, de van páka és alkatrész is bőséggel a szobámban.

 Második fázis
(elszórakozok az EWB-vel ha már úgyis fent van a gépen)

Ez jött ki első nekifutásra. A jelgenerátorral soros 20k 10µ a mikrofont hivatott szimulálni. Az első tranzisztor 10k emitter ellenállása áthidalva a 47µ kondival talán kicsit erős lesz, de majd meglátjuk. (legfeljebb kap egy soros ellenállást) A második tranzisztor kollektorán szépen beállt a fele tápfeszültség, ami a jó kivezérelhetőséghez kell. A szinusz jel alakjában sincs hiba. A bode plotter szerint a -3dB-es pont 35 hertzre adódik, ami azért nem lesz jó, mert össze fogja szedni a mikrofon az összes környékbeli dübörgést. A felső határfrekvenciával is lesznek problémák, így majd kap ide-oda néhány párhuzamos kondit a kapcsolás, hiszen nem kell átnyúlnia az átviteli tartománynak a hosszúhullámú sávba. A hangkártya belső ellenállása fel lett használva kollektor ellenállásként. A bemeneten 1 millivolt, a kimeneten 188 millivolt. Feltételek teljesülve. Jöhet a páka!

Harmadik fázis
(a tettek mezejére lépek)

Ilyen szép rend van az asztalomon, mikor éppen nem csinálok semmit. Ez az utóbbi időben rendszeres állapot. Ha nem kellene folyton elpakolnom, hogy újra használható legyen az asztal, talán többet barkácsolnék.
Ez egy fél szál laminált padló. Mint az a felső képen látható, régebben magán az asztalon forrasztottam. Le is égett róla a lakk. Most már persze késő, de azért inkább nem kínzom tovább az asztalt.
Egy IC-s próbapanel. Hirtelen elkezdtem négyes műveleti erősítőben, dinamikakompresszorban, háromsávos hangszínszabályozóban gondolkodni. Több idő megy el a mélázással, mint a tényleges melóval.
Hüm...
Ez a panel is volt valami valahol...
(ugye megmondtam)
Ezen fogok gyakorlatozni. A célnak tökéletesen megfelel, ugyanis a kimart minta bőségesen elegendő egy kéttranzisztoros áramkör számára.
Találtam egy nagy szál, még teljesen szűz nyáklapot. Vagyis lesz mire letisztáznom az áramkört. Már persze csak akkor, ha valóban elkészül.
Forrasztóón gubanc.
Itt rejtezik a páka. A szép pákatrafót apukám barkácsolta. Majd egyszer talán ez is bekerül a szétszedtem projectbe.
Ez az asztalfiók útban van. Nem tudok tőle becsúszni az asztal alá, mert nem fér be tőle a lábam. Persze a székem tudna menni le s föl, de a hidraulika vezérlése szétesett. Talán egyszer megérem, hogy reszelek bele egy újat.
Kiraktam az ágyra az útban lévő fiókot. Alakul a rendetlenség a szobámban. A képen jobbra látható nadrágot jobb lesz ha felveszem. Persze ha forró óncseppeket akarok a combomra...
Na! Felület, panel, ón, rajz, páka. Indulhat a kísérlet!
Hoppá! A kávé majdnem kimaradt. Iszonyat álmos vagyok, de nem adom fel! Ennek ma készen kell lennie, mert most vagy soha!
Ez volt az előd. Jó volt ez, csak kiszórtam belőle az alkatrészeket. Részletekbe most inkább ne menjünk bele, mert ez egy teljesen másik történet.
Újratoltam a panelen a régi ónozást.
Egyből rákötöttem a panelra a kábelt a hangkártyából, ugyanis onnan fog jönni a tápfeszültség. A számítógép is be lett izzítva. A puding próbája ugyanis az evés! Illetve a mikrofonerősítőt a hangkártyával fogom építés közben folyamatosan ellenőrizni.
A mikrofon a vele sorba kötött 20 kilóohmos ellenállással. A kettő közös pontján szépen beáll a tápfeszültség, vagyis az 5 volt körülbelüli fele. Ugyan régóta nem forrasztgattam, de az elektronika alapvető törvényszerűségei szerencsére azóta sem változtak meg.
A tranzisztorokat tartalmazó egyik dobozom. Van még belőlük néhány. Ennek az az érdekessége, hogy a bal oldali rekeszben NPN tranyók vannak, míg a jobb oldaliban PNP-k. Új tranzisztor csak elvétve akad. Na ilyenkor, már úgy értem, hogy ezen doboz látványából derül ki, hogy valaha mennyi kedvem volt rendet tartani. Sok!
A második tranzisztor már be is lett forrasztva. Az egyszerűség kedvéért az első tranyó bázisosztójáról van járatva.
Ahogy az meg vagyon írva, beáll a kollektoron a tápfeszültség fele. (legalábbis közelítőleg)

 

 

Azonnal kipróbáltam. Íme az eredmény. Ugyan kissé még tompa és teretlen, hiszen
bele kellett beszélnem a mikrofonba. Persze még koránt sincs kész a szerkezet.

 

 
Ez az egyik elektrolit-kondenzátorokat tartalmazó dobozom. Szép színesek mi? Irigyek vagytok ugye?
Ez bizony egy forrasztási hiba. Valószínűleg az ónozás közben keletkezett, hogy undokul ottmaradt egy rövidzár. Még tiszta szerencse, hogy az ilyesmire ennyire kevés alkatrésznél könnyű rájönni.
Ebben a dobozkában tartom a 470 ohmos ellenállásaimat. Az összes többi más értékű ellenállásaimat is pontosan ugyanilyen írógépszalagos dobozkában tartom. Még egy jópofa szekrényt is készítettem a számukra.
Beforrasztottam mindkét tranzisztort, no meg a többi egyebet. Ez egy fénykép a CoolEditPró-ban produkált eredményről. Iszonyatos alapzaj és durva túlvezérlés akár legkisebb suttogásra is.
Az emittereket hidegítő kondikat kiszedtem, majd egy kicsivel később már csak ennyi maradt a kapcsolási rajzból, ami innen nézvést balra látható.

 

 

Ilyen lett a hangja. Kísérleteztem mindenféle alkatrészértékekkel, de azt kellett
megállapítanom, hogy egyszerűen felesleges a kéttranzisztoros erősítő.

 

 

 

 

Persze voltak elfogadható állapotok, no de mivégre a felesleges alkatrészek?
A kialakult kapcsolás amúgy kísértetiesen emlékeztet egy korábban
barkácsolt mikrofonerősítőm rajzára. Ha egyszer valami beválik,
akkor az beválik. Az a mikrofon a CB rádióm oldalából lógott ki,
és a kényelem okán szintén nem kellett közvetlenül belebeszélni.

 

 

Negyedik fázis
(a maradék bedobozolása)

Gondoltam ránézek újra, hátha megártott neki valami, de szerencsére nem.

 

 

Végül ilyen lett a hangja. Szerintem jó lett. A mikrofon a pofámtól fél méterre hever
az asztalon, oldalirányban. Messzebb lesz a végleges helyén, a szekrény tetején.

 

 
A bal oldali dobozba kellene beleépítenem, a jobb oldali panelen található alkatrészeket. Na nehogy már! Ennél azért sokkal szebbnek kell lennie! Egy jó óra téblábolás következett. Mibe építselek? Mibe is építselek? Végül elővettem a mikrofonjaimat.
Ezt sikerült kiválasztanom a tömegből. Ha úgyis van itthon egy doboz mikrofonom, legalább legyen valami hasznuk. Mert ugye mindig mindent begyűjtök, aztán meg csak hever parlagon.
No de térjünk csak vissza a mikrofonhoz. Ez a betét volt a Terta mikrofonban. Szép. El fogom használni. Kibelezem, majd beleszerelem amit csak akarok.
A mikrofonbetét hátuljára rohadt szivacs alól ez a szép kis címke tűnt elő.
Az ember azt hinné, hogy a lyukakon bemegy a hang, de nem megy be! Két darabból van összecsavarozva az előlap, és még véletlenül sem ott vannak a lyukak az egyiken, mint ahol a másikon. A fekete előlap alatti fényes lemez kicsit mintha homorú lenne. A levegőt erőlködve tudom csak átfújni rajta. Vajon ez lenne a fenti képen látható címkén a "filtercell" felirattal jelölt valami?
Ez a mikrofonbetét kb. úgy nyitható, mint egy májkonzerv. Rutinos mozdulatokkal kiperemeztem, s már lent is van a hátlapja.
Kiborítva. Szép fényes fém membránja van, ami rövidúton a szemetes vödrömbe került áthelyezésre.
A kilógó kis háromszög a piezo lapka sarka. Ehhez volt hozzáragasztva a membrán közepe. Jobbra látható a két teljesen eloxidálódott réz kivezető lemez.
Ez itt a nyáklap darabos fiók, merthogy ilyenem is van. A korábban bemutatásra került hatalmas fóliázott lemez ugyanis teljesen felesleges egy ekkorka munkához.
Ez a darab viszont pontosan megfelel.
Nyitásképp rárajzoltam a mintát.
Ez egy a nagyobb szerszámokat tartalmazó fiók. Biztosan lusta vagyok, de nem szeretek folyton felkelni munka közben az asztaltól, ezért van, hogy ide rakosgattam mindent a kezem ügyébe.
A nagy helyett inkább ezt a kicsi lombfűrészt választom. Ez valahogy sokkalta jobban kézreál. Valószínűleg a kisebb tömege miatt kevésbé billeg.
Satuba a paneldarabkával.
Hopp! Már készen is van. Persze a gyakorlatban azért nem vagyok annyira gyors, mint ahogy olvasod, de majdnem.
Körnek a kapott alakzat csak akkor felel meg, ha újradefiniáljuk, hogy mit is jelent pontosan a kör mint fogalom. A kör egy adott ponttól azonos távolságban lévő pontok összessége a síkon. (vagy valami ilyesmi)
A lényeg a lényeg: Minden jól ki van találva, popsi belefér a nadrágba!
A porszívót azért ide kell hozni a nagyszobából. Voltak olyan terveim, hogy a porszívó a hátam mögött lévő szekrény alsó polcára lesz elrejtve, csak aztán kellett a hely más egyéb kacatoknak. Azóta a porszívó a nagyszobában az asztal alatt lakik.
Ipari görgős kerekeket szereltem a porszívóra. Ha valaki megtámad, csak rápattanok és huss! Már el is száguldottam.
Ez egy kis gumibigyó amiben a mikrofon kapszula eredetileg lakott. Gondoltam beleteszem, s majd ezt a gumidolgot fogom beleszorítani a panelbe fúrt lyukba. A külső átmérője 13 milliméter, ami egy 13-as lyukban épp szorulni fog. (mert kissé bucibb lesz a beletolt mikrofontól)
Fúrós fiók, merthogy olyanom is van. Vannak itt még pontozók, meg fűrészlapok, meg más egyéb erősen romboló hatású szerszámok.
És (el nem kezdünk mondatot) akad egy 13-as fúróm is.
De nem lehet belefogni az akkus fúró tokmányába, mert nem fér bele. Elővehetném a nagy Bosh-t, de az már azért messze van. Meg kellene fordulnom, vagy egyszerűen a hátam mögé kellene érte nyúlnom.
Lemondok a gumibigyó beépítéséről. Ezt a fúrószerű akármit választom a mikrofon helyének előkészítéséhez. Mire el tudtam volna engedni a fúrógép kapcsolóját, már készen is lett a panelen a lyuk.
Ez egy olyan szerszám mint a Miniplex, csak nagy. Épp egy polírozó korong van belefogva.
Ezek itt a mikrofon tok eredeti érintkezői.
Most pedig meg már fel vannak polírozva. Erősen fogászat szag lett munka közben. Talán azért, mert legutóbb a fogaimat políroztam fel ezzel a szerszámmal.
Gyorssatu. Kombinéfogó és befőttes gumi. Apró alkatrészek gyors befogására a legalkalmasabb szerszám. A picike csavar fejét le kell ónozni, mert a mikrofonnak eredetileg csak két lába volt, s ebből az apró csavarból lesz a harmadik.
Felskiccelem egy papírra a nyomtatott lap méretét. Erre a felületre kell rátervezni - a kialakult kapcsolási rajz szerint - a néhány szükséges alkatrészt.
Megizzadtam, de azért csak sikerült valahogy összehoznom a dolgot. Épp a minap jutottam hozzá egy nagyszerűen egyszerű nyomtatott áramkör tervező programhoz. No de ehhez a nyolc alkatrészhez még az én szűkös agykapacitásom is erős túlzásnak bizonyult.
Nagyon kerek kezdett lenni a dolog, ezért szögletesre változtattam a panelrajzolatot. Mármint azért, mert ugye ki a fene akar kerek mintát marni a panelra?
- középső fiók visszadug
- satu mint látható rácsavaroz
- szemét bele fog hullani a fiókba

Most mond már? Évente egyszer kitakarítom a fiókot. Mostanában már az is elég, ha csak kétévente...
Miniplexet kapok elő egy eddig be nem mutatott fiókomból. Belefognék egy 1 milliméter átmérőjű fúrót, de nem lehet, mert már van benne egy, ezért ezt fogom használni.
Pöszméte maci bármilyen zordan is védelmezi a tápegység csatlakozó aljzatait, némi küzdelem után feladja, s végre hozzájutok az áhított mennyiségű és minőségű áramhoz. Az az igazság, hogy majdnem otthagytam a fogam a küzdelemben...
Egy vasdarabbal együtt fogom be a satuba a panelt, s a vasdarab által vezetett fúrószár hegyével marom ki a csíkokat. Hogy nem normális, azt lehet rám mondani, de igencsak gyors, illetve kifejezetten eredményes ez a módszer. Némi rutinnal egészen szép, és bonyolult panelek is elkészíthetők ezen a módon.
Már készen is van. Alig néhány perc volt az egész. Kicsit zajos, de a fiókba koszol, s így akár az éjszaka közepén is lehet.
Polír papírt a panelnek, reszelőt a széleknek. Ugyan soha többé senki sem fogja látni ezt a panelt, no de akkor is!
Panel leónozva, alkatrészek beültetve. Nem tartott sokkal tovább, mint leírni vagy elolvasni.
Bedrótozom az előlapot a hátlapba. Összeszerelés előtt a külső kábeleket is rá kell forrasztani a kivezető érintkezőkre, különben mikor a külsőket forrasztom leolvadnak a belsőről a drótok.
A tehermentesítőt nem szabad lefelejteni a mikrofoncsatlakozó kábeléről. Tökéletesen megteszi erre a célra egy csomó. A csomót ugyanis felettébb nehéz keresztülhúzni egy lyukon.
Már vissza is peremeztem a mikrofonbetét házát. Nem volt nehéz feladat, hiszen egyszerűen csak neki kellett nyomnom az asztal szélének, majd végiggördítenem.
Az árnyékoló rézfóliát (ha már úgyis ott volt) bekötöttem a testre. A mikrofon két fele között látható szivacs azért kell, hogy ne zörögjenek a dolgok a dobozkában.
Most őszintén!
Hát nem gyönyörű?

 

 

A hangja is elfogadható lett. Szerintem nekiállok, és mindjárt
csinálok még egyet, amíg még tart bennem a lendület.

 

 

Negyedik fázis újra
(csak nyugodtan)

Ezt a mikrofont választottam alanynak. Szép is, meg persze elég egyszerű is. Nem fog a szívem fájni érte ha szétbontom.
Már szét is bontottam. Nem volt egy nagy feladat. Az elejét le lehetett tekerni, a rácsot viszont le kellett róla tépni. Ezt később persze majd vissza kell ragasztanom. Tulajdonképpen kitalálhattam volna a drótok funkcióját, és akkor nem kellett volna letépni a rácsot, de hát ez mégiscsak a szétszedtem rovat.
Így néz ki a mikrofonkapszula. Gyanúsan nagydarab. A rácson egy kissé be lehet látni. Még trimmerpotméter is van benne! Elgondolkodtam rajta, hogy jobban szétszedjem-e, de aztán megfékeztem magam.
Gyanús, nagyon gyanús nekem ez a paneldarabka. És igen! Ebben a rácsos bigyóban a mikrofonon kívül lakik egy apró erősítő is. Összefogtam a kábeleket, csak úgy próbaképpen, s az derült ki, hogy ad ki magából hangot. Összetekertem a lógó vezetékeket egy kicsit rendesebben, majd azt kellett megállapítsam, hogy ugyan koránt sem olyan, mint amennyire szép hangú az enyém, valamint sokkal érzéketlenebb is, de mindezektől függetlenül bőven használható hangot produkál. Mindezen okokból kifolyólag nem építek hozzá egy másik panelt.

 

 

Szerintem ugyanis ez a hangminőség is bőven elfogadható.

 

 
Előkaptam a drótos fiókomat, hiszen kell egy darab kábel, mégpedig 3,5-ös jack dugóval a végén. Biztosan tudom, hogy valamihez kaptam egy marék színes kábelt, mégpedig szerelt 3,5-ös dugókkal. Van itt minden, kivéve ami épp kéne...
Ezért gyorsan előhúztam a másik drótos fiókomat. Jobb családokban legalább két asztalfiók is tömve van mindenféle csatlakozókkal szerelt drótokkal. Én megszállott vagyok, nekem ezeken kívül van egy harmadik drótos fiókom is. Bár titok, de attól még elárulom, hogy a pincében is vannak kábeleim. Közelítőleg ötször ennyi, mint itt fentebb látható.
Óvatosan visszaigazgatom a kábeleket a fiókba.
Blankolt kábelvég. Az előbb szilikon sprayt fújtam a drótra, hogy át tudjam húzni a mikrofon végében található tehermentesítő gumikivezetőn. Most meg köpködi a páka az ónt a szilikontól.
Ki kell mérni, hogy melyiken jön a tápfeszültség. A tápfesz 5 volt, a bemenet pedig 4 volton van. Azt hiszem megpróbálom magamtól, mert ugye mégsem kérhetek egy ilyen aprósághoz telefonos segítséget.
Újra előkerült a gyorssatu. Sokkal jobb, mint egy könnyed, forrasztópáka okozta égési sérülés. Mikor kombinált fogónak kell, olyankor persze mindig morgok, hogy: Melyik hülye tekerte már megint a végére a befőttes gumit?
Technokol rapid. Mióta nem lehet vele szipuzni, azóta sajnos ragadni sem akar annyira. Azért választottam ezt a ragasztót, mert ez került elsőre a kezem ügyébe.
A mikrofonkapszulát csak vissza kell pattintani a helyére. Persze előtte fel kell tekerni a nyélre a mikrofon fejét, különben még össze találnak csavarodni a vezetékek.
Újra együtt.
Eltettem száradni, mert volt egy olyan érzésem, hogy a Technokol ki akar jönni a rácson keresztül. Ettől meg ugye igencsak ronda lesz. Most már van két PC-hez használható mikrofonom, amibe akár bele is beszélhetek. Később persze kissé oka fogyottakká váltak, hiszen az új Samsung kamera már hangot is rögzít, nem csak képet és videót, mint az ekkoriban használt Konica Minolta Z10-es.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.