Bosch akkutöltő
(akkuval együtt)

Mivel eldöntött tény volt, hogy ezt a polcot le kell takarítanom, én meg a könnyebb
ellenállás irányába hajlottam, így nem ma tekintjük meg az ifjúkoromban
átdobozolt Tesla B5-öt, illetve a zanza tévéhez igazított monitort.

A nyolc portos HUB-ot és a SONY ébresztős rádiót már mutattam, ellenben
a szükség lenne rá státuszú ventilátort még nem. Aztán akad itt még egy
borotvapenge élező készülék, egy Harkov villanyborotva, akkutöltő,
két sárga hőmérő, és hogy ne csak mindenből egy, illetve kettő
legyen, egy fél szovjet lemezjátszó is. Fáradtságos munkával
sikerült kiépítenem egy csomó ehhez hasonló gyűjtőpontot, ahol
a "mindjárt szétszedlek" rákiabálással riogatom az odakészített lomokat.

Az ijesztgetésben a "szétszedlek" ígérete teljesen helytálló, azonban
a "mindjárt" kifejezés használata már korántsem az. Mert ugye
a ma bemutatandó akkutöltő is heteket töltött a konyhában.

Mikor már kezdte megszokni a pörköltszagot, átraktam az előszobába. A háttérben
a zöld bőrönd, az egy Terta 811-es magnó. Miután szétszedtem, az összes olyan
cikket ki kell nyitnom, amiben csak megemlítettem, majd be kell szúrnom a rá
mutató linket. Jó kis feladat lesz, aminek szívből fogok örülni, mert ugye azt
fogja jelenteni, hogy elkészültem végre a jó évtizede húzódó bemutatóval.

Ha már az évtizedes elhúzódásról van szó, itt ragadnám meg az alkalmat, hogy
elmeséljem a jelen képen látható akkutöltő történetét. A nyolcvanas években
annyira nem volt keret szerszámvásárlásra, hogy akadt olyan telefonszerelő
brigád, akinek nem volt villanyfúrója. Az mondjuk igaz, hogy az ajtótokot
átviszi a cigányfúró, a konnektor rögzítésére szolgáló lyukat pedig egy perc
alatt ki lehet vésni, de azért csak kényelmesebb a fúrógép. Aztán egyszer csak
lett keret. Időnként szóltak, hogy megjött a pénz, tessék szépen elkölteni. Először
egy akkumulátoros pákát vettünk, aztán egy csomó Bosch fúrógépet. Később került
egy szúrófűrész, és hogy a kollégáknak legyen mivel tovább csinosítani a fűrész
segedelmével készült bútoraikat, beszereztünk egy elektromos kárpitszögelő
gépet is. Kapott mindenki profi multimétert, a TMK brigádnak pedig egy
akkumulátoros ütvefúrót vettünk, amiből a Barkas kisteherautó feltörése
után megmaradt a képen látható töltő, valamint a tartalék akkumulátor.
A TMK brigád után (már úgy értem, hogy miután megszüntették), valami
egészen lehetetlen mennyiségű raktári anyaghiány maradt vissza, meg ez a már
szerszáma fogyott töltő. Mivel az anyaghiányt nekem kellett elsikálnom, a szinte
lehetetlen feladattal együtt megnyertem ezt a maradványt is. Ez az eset még
valamikor a 90-es években történt, szóval valóban nem semmi ideje
hányódott nálam ez a most bemutatásra kerülő holmi.

Ez csak a saját akkumulátorához jó, amihez már nem volt meg a gép. Illetve hol
volt még akkoriban internet, meg persze szétszedtem project. Szóval ezt csak
azért tartogattam, mert ugye csak nem dobok már ki egy ilyen kutya baja
holmit, ha egyszer annyi más, ennél sokkalta használhatatlanabb
kacatot őrizgetek a polcaimon, mint valami kincset.

Ha jól értelmezem a feliratokat, akkor ez egy univerzális töltő, mert
7,2-től 12 voltos pakkig képes feltölteni az akkucsomagokat.

Mondom, hogy ez nem egy mai darab! Ez kérlek olyan
régi, hogy akkoriban még két német ország volt.

Mikor elfordítottam a fejem, majd elolvastam a matricán a szöveget, akkor
ugrott be, hogy én jártam itt, mégpedig tartalék akkumulátort venni.

Mielőtt teljesen lement volna az akkupakk feszültsége
nullára, még volt ideje kizöldíteni az érintkezőket.

Az akku harmadik lába valószínűleg a hőmérséklet figyelésére szolgál.

Ez majdnem ugyanaz a kép mint az előző, csak most a polaritás jelzésekre
került fókusz. Mondjuk nem értem, hogy ez minek lett odaírva, ha
egyszer úgysem lehet fordítva beledugni az akkut a töltőbe.

A működést visszajelző LED olyan poros, hogy eddig nem is vettem észre.

Na az lesz a csoda, ha sikerülni fog feltölteni ezt
a húsz éve töltést nem látott akkupakkot!

A pincében ahol tároltam, sosem volt ötven fok meleg. Ki ugye nem dobtam,
hiszen itt van. Tűzbe se tettem, és még csak a halakat sem dobáltam vele.
Szerintem az utolsó figyelmeztető ábra a legelrettentőbb. Mert ugye
mégis miféle idióta szokás már vízbe dobálni a szemetet?

Belemértem az akkutöltőbe, majd miután láttam, hogy rendben működik,
beledugtam az akkupakkot. Míg töltődött, addig levittem a szemetet,
összeporszívóztam, majd felteregetem a mosott ruhát a fregolira.

Hogy teljen még egy kicsit az idő, megpakoltam
a tepsit a befűszerezett csirkefalatokkal.

Gondoltam már lehet valamicske töltés az akkuban, ezért kihúztam és rámértem.
Konkrétan nullához közeli feszültséget mutatott a műszer. Megjegyzem a töltést
visszajelző LED sem világított. Adtam az akkupakknak egy durva indítórúgást
a labortápomból. Úgy indult a töltés, hogy kezdetben nulla volt a feszültség,
miközben négy amper volt a töltőáram. Fél perc se kellett hozzá, hogy
felmenjen a feszültség a képen látható 13,36 voltra. Innentől
kezdve már a gyári töltő is tudta tölteni az akkut.

Ezt onnan tudom, hogy jelezte a LED.

A balra látható két darabka műanyag kiesett a játékból,
mert úgy döntöttem, hogy nem ragasztom őket vissza.

Íme egy akkutöltő, ami még a kapcsolóüzemű tápok térhódítása előtt készült.
Ezt biztosan nem kell feltölteni melegtakonnyal, mert ez nem fog cincogni!

Már csak azért mondom, mert ez a Tronic töltő megtette.

Forgattam néhány percig, de annyira azért nem érdekelt a kapcsolástechnikája, hogy
visszafejtsem a rajzát. Nincs ebben semmi meglepő, amire rá lehetne csodálkozni.

Nem úgy a múltkor, mikor elhúztam a helyéről a balkonon egy virágládát,
s ott ültek alatta a téli hideg elől elrejtőzött poloskák. Nem hinném,
hogy érzékelték volna, amint ijedtemben rájuk sikoltottam...

Az Ni-Cd akkumulátorok töltése egy külön tudomány. A CD4060-as
CMOS időzítő IC például arra szolgál, hogy beállítsa a töltési időt.

Az LM324-es négyszeres műveleti erősítő pedig
az áramokat és a feszültségeket figyelte.

Íme egy fotó a zöld panel szerelmeseinek kedvéért.

A Fehér Károly trafógyár mind a mai napig létezik. A korábban egyszerűen csak
sötétebb foltnak nézett elmosódott valami, az egy 1991 januári dátumbélyegző.

Ha már úgyis ott jártam alapon, lemértem a trafón a szekunder tekercs
szolgáltatta feszültséget. Gondoltam hátha egyszer még
szükségem lesz egy 15 voltos trafóra.

Azon tanakodtam, hogy mire lehetne használni. Mondjuk ha összekombinálnám
a régi akkus fúróm töltőcsatlakozójával, akkor lenne hozzá egy normális töltő.
No de mivégre tenném? Annak a gépnek már rég elpusztult az akkupakkja...

Az alkatrészoldal le van lakkozva, szóval még szétszedni sem lenne egyszerű.

Épp így voltam ezzel az akkucsomaggal is. Azt ugyan látom, hogy hol kellene
nekikezdenem a lerombolásának, csak az értelmét nem. Ni-Cd akkut
nemhogy láttunk már, de még a belsejét is megmutattam!

Még az is rá van írva az akkuk házára, hogy milyen műanyagból készült.
Absolute jóféléből!

Nem elolvasztani akarom őket, hanem csak szárítani a fürdetés után.

Olyan mennyiségben őrizgetek ennél sokkalta problémásabban újrahasznosítható
kacatokat a mindenféle rejtekhelyeimen, hogy nem látom esélyét a kidobásának.

Szerintem össze fogom dugni az akkujával, majd mint ahogy a nyitóképen láttuk,
visszateszem a polcra, csak ha már egyszer ilyen szép tiszta lett,
kap egy réteg folpackot, hogy ilyen is maradjon.

Gondoltam ráakasztok az akkura valamit terhelésnek, hogy lássam megmarad-e
benne a töltés. A Miniplex fúrógépben (mint terhelésben) az a hiba, hogy
zúg. Mindössze néhány perc alatt sikerült ráunnom a hangzavarra.

Kitettem a töltőt a konyhába egy napra, hogy legyen ideje rendesen feltölteni
az akkut. A piros LED azért nem világít rajta, mert épp túlmelegedettnek
érezte a töltő az akkukat, és lekapcsolta róluk a töltést. Legalábbis
gondolom, hogy így lehet, mert mikor egy óra múlva
ránéztem, akkor már újra világított.

Tessék.

Mindeközben a grillsütő is elkészült végre az ebédemmel.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.