Bakony borotvapenge élező készülék
(valamint két borotva)

Ez a doboz már olyan régóta hánykolódott a pincében, hogy már többször is ki
akartam dobni, csak mikor belenéztem, eddig még mindig megúszta a dolgot.

Most, hogy az asztalomon nyitottam ki, meglepve vettem tudomásul az ürességét.

Az úgy volt, hogy már megint közvetlenül ebéd után álltam neki a szétszedésnek,
csak annyira bezabáltam, hogy nem bírtam talpon maradni. Az első néhány kép
elkészült, azt még tároltam agyilag, de azt, hogy még a felborulás előtt sikerült
elmosogatnom a dobozka tartalmát, az már kiesett, illetve egybefolyt az ebéd
utáni álommal. Mivel csak úgy magától nem száradt meg, nekem meg nem
volt kedvem vizesen piszkálni, ezért fújattam rá egy kicsit a levegőt.

Szép ez az arany színű felirat, illetve a bőrt utánzó háttér. Szóval ahhoz képest, hogy
ez csak egy papírdoboz, nagyon is megadtuk a módját. Gondolom export termék
lehetett, mert a szocialista ipar olyankor mégiscsak tudott szépet s jót gyártani.

Gondoltam míg a doboz szárad, beszkennelem a készülék használati utasítását.

Illetve nem csak gondoltam, hanem meg is tettem.

Ez a valami annyira fényes, hogy nem igazán sikerült úgy beállítani a lámpát, hogy
egyetlen része se csillanjon be. Miután ezek a képek elkészültek, mindössze egy
hétre rá belefutottam a piacon egy ugyanilyen masinába, ami
természetesen fekete színben pompázott.

A doboz tetején látható Bakony feliratról sokáig azt gondoltam, hogy az nem is
ehhez a készülékhez tartozik, hanem az valami desszert neve, mert egy időben
divat volt mindenféle oda nem illő neveket írni a bonbonos dobozok tetejére.

Élezhetjük a borotvapengét zöld színű kövön.

Illetve feketén is.

A végső simításokat - pont mint annak idején a borbélyok -
egy darabka bőrön illik megtenni.

No de hogy kerül bele a masinába a borotvapenge?

Biztosan nem alulról.

Na most az, hogy a szerző valószínűtlen mennyiségű bemutatásra váró tárggyal
rendelkezik, az ugye nyílt titok. Ellenben az, hogy miért akkor szedek szét
valamit, amikor, az sokszor még számomra is rejtély. Leginkább csak
azt tudom elmondani, hogy mit miért halogattam. Ezt a mai alanyt
például azért, mert ugye mégis hogy a csudába mutassak be egy
borotvapenge élező masinát, borotvapenge nélkül. No persze az nem
úgy volt, hogy került egy penge, és már ugrottam is neki, hanem az úgy volt,
hogy szépen sorjában összevártam a bemutatóhoz szükséges összes alkatrészeket.

Időközben került az előző Wilkinson mellé egy Gillette márkájú penge is.

Illetve az adta meg a végső lökést, hogy előkerült a pincei
szerszámos fiókból ez az fura borotvapengés doboz.

Persze nem így voltak benne a pengék, csupaszon egymáson, hanem egyenként
becsomagolva. Később kikerült a doboz a fürdőszobából, és ebben tartottuk
az apró csigafúrókat, csak ugye azok idővel kinőtték ezt a pirinyó dobozt.

Ezért kaptak egy saját szortimentet.

Kismillió dolog van a fejemben, mint ahogy bárki másnak is, csakhogy nekem azt
is fejben kell tartanom, hogy mikor meglátok valamit eldobva az utcán, vagy
a szelektív gyűjtő mellett, lomtalanításkor, lomos piacon, vagy akár a saját
cuccaim között turkálva, akkor az illik-e valahova a leendő szétszedések
sorába, vagy sem. Az az érdekes a dologban, hogy a memóriám már mint
a szita, leginkább kifelé hullanak a fejemből a dolgok, de mikor meglátok
valami kacatot, akkor azonnal be tudom sorolni a már begyűjtött vackaim
közé. Persze ha drága, akkor nem veszem meg, de mikor olyan olcsón van
mint ez (csak fel kellett vennem a földről), akkor természetesen hazahozom.

Ez egy nagyon egyszerű fajta borotva.

Ez pedig egy bonyolultabb, amit a "kacatok" feliratú dobozomban találtam.
Mondom én, hogy már tisztára szita a memóriám...

Így néz ki becsukva.

Így pedig kinyitva.

Csak bele kell dobni a pengét, majd addig csavarni a nyélen
a bordázott gyűrűt, míg rá nem záródik a pengére a fedél.

Visszatérve a fősodorhoz, mikor a penge életlen, nem lehozza, hanem csak húzza
az ember szőrét, akkor kell előkapnunk ezt a borotvapenge élező készüléket.

Aminek aztán nyitásképp lehajtjuk az oldalát.

Majd kitoljuk a pengetartóját a nyíláson.

Végül kiemeljük a helyéről ezt az izét.

A pengetartó kinyitásához az apró bordázott részt kell eltekerni.

Így kell kinyitni.

Majd beletenni a pengét.

Végül ráfordítani a bordázott felületű záró gyűrűt. Ez bár egyszerűnek hangzik,
de meglehetősen veszélyes művelet. Nekem legalábbis folyton az járt közben
az eszemben, hogy most, most fogom tövig tolni a pengét az ujjamba! Végül
úgy oldottam meg, hogy rongyba tekertem a kiálló pengét, úgy fogtam rá.

Pengetartó vissza a helyére.

Betol és rácsuk.

Majd annyiszor kell oda-vissza tologatni, míg csak újra éles nem lesz a penge. Amit
részemről nem értek, az a szerkezet létrehozásának kiváltó oka. Annyira drága
lett volna egy doboz borotvapenge, hogy megérte élezgetni? Vagy gyorsan
kiment a pengék éle, amitől az ember pazarlásnak érezte egy új dobozra
a beruházást? Vagy nem lehetett kapni a boltban borotvapengét? Persze
olyankor biztosan jól jön egy ilyen élező masina, ha az ember a világ végén
lakik, elzárva a külvilágtól, beszerzési források nélkül. Ehhez képest mondjuk
a tengerészek, meg a sarki kutatóállomás személyzete, jól elvoltak szakállasan is.

A húzásából ítélve tologatnom kellett volna még rajta az élezőt.

Persze a szőrömet így is lehozta, csak húzta, a bőrömet meg nyúzta.

Ebbe a borotvába így kell beletenni a pengét. Először még úgy volt, hogy
tenmagam ismételt szőrritkítása helyett ezzel a borotvával a párom
valamely maciját kopasztom meg, csak mivel a mackók
mind jópofák, ezért kegyelmet kaptak.

Na most az, hogy a kép közepe táján egy kissé halványabbnak látszik
a franciakockás papíron a minta, az azért van, mert addig húzogattam
rajta borotvát, hogy az végül lehántolta a papírról a vonalkázott részt.

Mivel nem tudtam vele mit kezdeni, ezért elcsomagoltam. Milyen jól fog ez jönni,
mikor az atomháború után nem lesz áram! Mondjuk az lehet, hogy bőröm se.
Vagy én magam se. Ha meg mégis? Akkor se valószínű, hogy bárki is
a borotváltságom hiányát akarná rajtam számon kérni...

Az már egészen egyszerűen elképzelhetetlen, hogy
a rendelkezésre álló dobozba minden beleférjen.

Végül ide, az éjjeliszekrényem fiókjába került a borotva. Hogy minek? Nos nyár
elején le szoktam tolni a fejem kopaszra, s előfordulnak olyan helyek,
ahova nem fér oda a szakállnyírógép. Hogy aztán a borotva
odafér-e rendesen, az majd jövőre kiderül, mint ahogy
az is, hogy ha sikerült vele magamat lefejeznem.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.