Ceruzaakkumulátor
(gyanúsan könnyű volt)

Lenne a mainál égetőbb (értsd nagyon útban van típusú) alany is, de megígértem
magamnak, hogy nem hagyom veszni az eddig elért eredményeket. Már úgy értem,
hogy a lomok által újra belakni a szoba apró zugait. Mint az látható, hiába minden,
ha egyszer az első adódó zugba bebújik, jelen esetben egy ceruzaakkumulátor.
Szóval az úgy volt, hogy megmakkant a napelemes LED-es lámpás. Tettem
bele egy normális akkut, amitől azonnal rendbe is jött. Mikor a két akku
egyszerre volt a kezemben, azt vettem észre, hogy érezhetően eltér a
súlyuk. Természetesen a bóvli akku volt a könnyebb. Gondoltam
mi lenne ha belenéznék? Természetesen nem csak én, hanem
mivel közben erőst fényképezek is, így Te is kedves olvasó.

Ha mondjuk nem most nézünk bele, akkor akár el is dughatom az akkut a kép jobb
sarkában megbúvó, épp erre a célra készített akkutartóba. Ugyan a CB35-öst,
meg a kivetítős órát már láttuk, de annyi itt a félbehagyott egyéb project,
hogy jobb lesz, ha nem tetézem az amúgy szépen felhalmozott rumlit.

Az, hogy úgy érzem, mintha az egyik akku nehezebb lenne mint a másik, az azért
nem egy számszerű adat. A mérés hiányára - mint hátráltató tényezőre - már
nem hivatkozhatok, mert megvásároltam a piacon ezt az ékszermérleget.

Valamint vettem egy hatalmas adag kulcskarikát is. Tettem ezt mindjárt két okból is.
Egyrészt nem igazán volt itthon, másrészt a piacon meg épp lehetett kapni.
Nekem ennyi már elég is! Hazaérve boldogan borítottam be őket
a záras dobozomba. A maci meg azért jött velem, mert jól
láthatóan akart. Mivel nem tudtam otthagyni, az lett
a vége, hogy Andinak már többszáz macija van.

Aztán vettem még a piacon a haszontalan lomok mellé virágpalántákat is.
Ezeket azért, mert ami magokat én ültettem, azokról jobb ha hallgatok.

A két szélén meg a középén, az kérem paradicsom. Csak nem igazán látszik!
Gondoltam (ha végérvényesen kidöglik) maradjon valami zöld is a dobozban.
Természetesen palántázni csakis a szoba középén lehet. Szépen előkészítettem
a hozzávalókat, úgymint kisásó. Ez az eszköz úgy eltűnt, hogy egészen
a palántázás végéig elő sem került! Persze tudok túrni kanállal is.
Nem megy nekem a növénytermesztés. A paprikáim sem nőnek.

Mielőtt nekiálltam volna az akku felboncolásának, közbejött egy nagyobbacska
adag petrezselymes krumpli, de ezt már megmutattam hogyan készül.

Ráettem a krumplira egy hatalmas tál epret, minek következtében úgy megzuhant
a vérnyomásom, hogy szinte azonnal bealudtam. Ugyan álmomban is tudok
szétszedni, de attól a munka a valóságban sajnos nem halad.
Pedig milyen jó kis munkamódszer lenne...

Most, hogy már aludtam rá egyet (még ha csak egyet aludtam volna), jöjjön már
végre ez a szerencsétlen! Mint azt a múltkor az ékszermérleg boncolásánál
láthattuk, egy normálisnak tekinthető minőségű 27 grammos akkuhoz
képest, ennek csak 13 gramm a súlya. Vagyis még fele olyan nehéz
sincs mint a Lidl-ben kapható jó minőségű Tronic akkumulátor.

Még hogy Battery must be...
Battery most ki! Már úgy értem, hogy a tokjából.

Először a komor zöld ruháját vettem le.

Többféle megoldást is kidolgoztam. Persze csak fejben. Szóval az a kérdés, hogyan
fogom kibontani ezt a patront. Míg ezen töprengek, addig se csinálok semmit.
Például lemehetnék a pincébe és tologathatnám rajta a keretes fűrészt.
Mondjuk mindezt azért, mert mit tudom én mi van belül az akkuban.
Ha tegyük fel valami trutyma, és az idefent folyik ki az asztalomra,
mint azt tette múltkor töltés közben a botlámpánál, csúnyát mondok!
Persze nekimehetnék motoros fűrésszel is. No de nem sietek én sehova...

Mi lenne, ha ezt a préselt lezárást valami módon visszafordítanám?
Valamint tucatnyi kérdés merült még fel bennem.
Például ki van-e az akku merülve?

Jobb úgy boncolni, hogy nincs benne töltés.
Tudom is én? Még a végén kipukkad!

Azt gondoltam ki, hogy nem keresztben vágom ketté, hanem hosszában.
Bármi is van benne, így fog a legjobban látszani.

Most, hogy nem csak egyre öregebb vagyok, de öregebbnek is érzem magam,
már könnyen térülök el bármi tervemtől a könnyebb ellenállás irányába.
Akkor ennyit mára a hosszában kettéfűrészelt NI-MH akkucelláról.

Fűrészelek egy kicsit, majd új fogást veszek, s így
tovább, míg csak egészen körbe nem érek.

Szinte oda sem figyeltem, s már meg is van!
Ez az egyszerű fizikai munka szépsége.

Szerintem megérdemlem a tiszteletet, azért emelt nekem kalapot.

Meghúztam. Kijött. Ezzel a résszel nem is foglalkozom tovább.

Az akku házában maga az akku egy lazán feltekert valaminek látszik.
Illetve nem csak látszik, hanem az is.

Beletoltam a csipeszem, majd elkezdtem forgatni, s közben húztam kifelé.

Íme az eredmény.
Persze lehet ennél széjjelebb is szedni, amit mindjárt meg is teszek.

Tehát van egyszer a pozitív pólust kivezető szigetelt kupak.
Aztán van még belül valami masszív itatós szerű anyag.

Az itatós együtt van összecsavarva ezzel a ráccsal.
Ez a rács képzi az akku pozitív pólusát.

Ez a szmötyi van a fémrács és az akku negatív pólusa között.
Nekinyomódik az akku negatív kivezetésének, ami maga a fémputtony.

Lehetne akár ez is az utolsó kép, csakhogy akkor pont a lényeg maradna ki,
hiszen még nyitva maradt a kiinduló kérdés. Vagyis miért is
olyan könnyű ez az akku a másikhoz képest?

Például azért, mert a burkolat egyharmad része konkrétan üres.

Mint azt ezzel a primitív méréssel kiválóan prezentálom, egyértelműen látszik, hogy
a maradék egyharmad részben van az akku tokjában valami, ami nem az akku.

Hogy mi van a cső alján, azt nem csak a fényképező, de magam sem látom.
Már az is kész csoda, hogy egyáltalán sikerült a lyuk aljára fókuszálnom!

Részemről kifejezetten szeretem, mikor a kezem ügyében van a Miniplex.
Mert ugye most is az történt, hogy mire észbe kaptam már ki is volt
fúrva ez a néhány lyuk a cella aljára. Sajnos az elképzelésem
nem jött be, mert ha megtolom a lyukakon át a dugót, az
nem csusszan ki a helyéről, hanem inkább még jobban
beszorul a csőbe. Ez mondjuk érthető, hiszen a dugó
a tolástól nemhogy soványodik, hanem megdagad.

Szerintem megfelelő gyakorlat hiányában senki se álljon neki csípőfogóval lemezt
bontani. A tépett lemez széle ugyanis nagyon viszi a bőrt! Nekem persze szabad
ilyet elkövetnem, mert rendesen van gyakorlatom az ilyesmiben, hiszen már
egészen fiatal koromban is az oldalcsípőfogó volt a kedvenc szerszámom.

Ha nem is gömbölyű, mint mondjuk egy alma, de legalább kerek.
Tehát ugyanúgy hámozható.

A bóvli akku belsejének egyharmadát nem elektromos töltés, hanem
egy gumidugó tölti ki. Én meg a szabadidőmet a szétszedéssel...
Te meg csak olvasgatsz...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.