SANYO 11XA-670 táskarádió
(csak mert hasonlít egy magyar készülékre)

Választhatok, hogy ma melyiket szedem szét.
Fogyjon a tömeg. Legyen a nagyobbik!

Andit betoltam a szobába a PC elé, hogy meg ne zavarjon a rádió boncolásában.
Megígértem neki, ha jó lesz, később akár be is kapcsolhatja a számítógépet.

Ezt a rádiót azért vettem meg, mert erősen hasonlít a csíkos fa rácsozata egy olyan
Videoton rádióra, amiről azt hittem, hogy van belőle itthon, azonban végül nem
találtam meg. Pedig még élénken emlékszem rá, hogy milyen szomorú volt
apukám, mikor megmutattam neki, hogy miért nem szól a piaci bácsikától
vásárolt rádiója. Nem volt benne a hangszóró! Pedig a bácsi megesküdött
apukámnak, hogy ez egy jó rádió. Biztos az volt, valamikor... Mivel nem
találom, ezért megeshet, hogy időközben megjavítottam. (néha azért ez is
megesik) Az öregem meg biztosan kivitte a telekre. Szóval az úgy volt, hogy
nézegettem a piacon ezt a rádiót. Na most nem csak, hogy tetszett, de még olcsó
is volt! Ráadásul jó kis gépnek néz ki. Elemről és hálózatról is egyaránt működik.
Van rajta külön magas és mélyhangszín szabályzó gomb. Integrált áramkör is van
benne. Ráadásul még csak nem is kínai, hanem ez eredeti Japán! Pontosabban
szólva SANYO. A rövidhullámokra van finomhangoló gombja. Mondjuk
a hangerő gomb lehetett volna nagyobb mint a többi, de ezt már
tényleg csak azért írom, hogy belekössek valamibe.

Az oldalán nincs semmi, és nem csak ezen, hanem a másikon se.

Szép, bár talán egy kissé koszosabb a még elfogadhatónál.
Pontosabban szólva nem talán, hanem biztosan koszosabb

A rádióval a közép, valamint négy rövidhullámú sáv vehető. A vételi frekvencia
terjedelme elég érdekesen lett kialakítva. Nem a megszokott műsorszóró sávok
szerint, hanem teljes szélességben. Vagyis ha átkapcsolással is, de a rádió 530
kHz-től 28 MHz-ig vételképes. Ha a skálának csak egy egészen szűk részén
is, de még a CB sávot is képes befogni. Sajnos csak AM demodulátor van
ebben a rádióban, manapság viszont a CB sávban áttértünk az FM-re.

Szép fényesek (a kosz alatt) a nyomógombok. A power kapcsoló és a hangoló gomb
is koszos. De semmi gond, mert van még itthon Ultra. Szerintem akkor fog
elfogyni a dobozból, mikorra odaérek a legkoszosabb rádiómhoz.
Ezt persze csak azért írtam, hogy majd jöhessek vissza
beszúrni a linket. Néha elmegyek a szekrényig,
ránézek a nagyon koszosra, aztán leveszek
a polcról egy valamivel tisztább rádiót.

A rádió hátlapján nem sok minden található. Ez szerintem alapjaiban
véve egy egyszerű készülék, csak nagy dobozba van szerelve.

Külső hangszóró, külső antenna, valamint telep / hálózat átkapcsoló.
Ez utóbbi érdekes, mert nem szokás, hiszen kiváltható egy szem diódával.

Az adattábla teljesen érthető, így nincs is mit hozzáfűznöm.

Nemcsak az antenna, de még az antenna végi gomb is megvan!

Viszont mindkét ajtó hiányzik a készülék aljáról. Az egyik valaha a
teleptartót fedte, míg a másik mögött a hálózati zsinór rejtezik.

Kapcsolási rajzot kerestem a rádióhoz az interneten. Na rajzot azt sajnos
nem találtam, csak ezt a képet, amin láthatjuk milyenek voltak az ajtók.

Három csavar tartotta a hátlapot. Normális konstrukció. Vagyis nincs semmi
a hátlapra csavarozva. Nem kell semmit forrasztani a szétszedéshez.

Mint azt már említettem, ez egy kis rádió, nagy dobozban. Ez persze nem kritika
volt, hiszen minek ide az egész dobozt beterítő panel, ha egyszer nem szükséges
egy rádióhoz annyi alkatrész. Azért van aki másképp gondolja, mint azt a már
korábban bemutatott nagydarab bőrtokos rádió esetében láthattuk. Rendes
dolog, hogy ennek a rádiónak nem külön hálózati zsinórja van, hanem fixre
kötött. A fehér gubanc a jobb alsó sarokban. Csak ki kell húzni a dobozból,
majd be kell dugni egy konnektorba. Ezt azért tartom jobb megoldásnak, mint
a készülékből kihúzható borotvazsinórt, mert így biztosan nem veszik el a kábel.

A hálózati trafó és a 110 / 220 volt váltókapcsolója.

A fület ez a hatalmas zéger gyűrű tartja a helyén, amit később nem sikerült
leszednem. Nem mertem erőltetni, mert még el találok törni valamit.

A teleptartóban vagy még sosem voltak elemek,
vagy csak sosem hagyták őket megrohadni.

Balról elindul egy fekete vezeték, középen egy kék szigetelőszalagos
kötés, majd fehérben folytatódik tovább a hálózati zsinór.

A végtranzisztoroknak van hűtőbordájuk, és még rá is vannak csavarozva.
Nem úgy mint azt minap az Orionton rádió esetében láttuk.

A forgókondinak szokatlan formája van. Gondoltam letépem róla a ruhát, de
nem engedte, nekem meg nem volt kedvem leforrasztani róla a drótokat.

Ez az az IC amit fennen hirdetett az előlapi felirat. Hogy aztán jó-e
nekünk, hogy IC van a rádiókban, vagy sem? Na ez egy jó kérdés!

A potméterek, a hangszóró és a tápegység nincs fixen rádrótozva a panelra,
hanem a képen látható csatlakozók által bontható.

Nagyon szép, ráadásul meglepően áttekinthető a hangoló elemek sora. A felső sor az
oszcillátor tekercseké, középen van a trimmerkondik sora, a modulátor tekercsek
pedig a kapcsolók közé kerültek. Azért van csak három modulátor tekercs, mert
a középhullám és az első rövidhullámú sáv tekercse magán a ferritrúdon található.

Azért fényképeztem le a színes drótokat, hogy majd visszataláljak velük a helyükre.
Persze ezt nem előre találtam ki, hanem utólag derült ki, hogy mekkora
szerencse, hogy lefényképeztem. Persze régen, mikor még
nem volt fotómasinám, felírtam a drótok helyét.

A panel másik szélén is van egy csomó lehúzható, illetve lehúzandó vezeték.

Ehhez a rádiópanelhez is lehetne faragni egy szép dobozt, mondjuk például fából.
Csak ugye minek? Hiszen még megvan neki az eredeti ruhája!
Majd talán egyszer... Egy rozzantabb rádiót...
Valahol egy távoli galaxisban...

Szerencsére belül csak poros. Ezt még simán leszedi a porecset.

Egy kicsit már foltos a skála mögötti fehér lap. A mutató pedig olyan, mint amiről
épp lemállani készül a festék. Gondoltam megtörlöm. És igazam volt! Egyrészt
valóban ezt gondoltam, másrészt tényleg a lemállás határán állomásozott
a mutató zöld festése. Nézegettem, hogy mit is kezdjek ezzel a fényes
mutatóval. Végül zöld alkoholos filctollal visszaadtam az eredeti színét.

A panel érdekesen szögletes vonalakkal van megrajzolva.

Kiszedem a doboz elejéből a potméteres panelt, mert nem
hiszem, hogy használna neki az ultrás vizes sikamika.

Megpróbáltam denszesszel letörölni a rádióról a koszt, de csak szétmázolni sikerült.
Sebaj, hiszen a kiürült dobozt már nyugodtan berakhatom a csapba.
Még a skála sem fog leázni, mint múltkor a Rossijáról.
(megnéztem, ez jó masszívan van megfestve)

Azért mielőtt szétszedtem, igazán kipróbálhattam volna, hogy szól-e.

A potméter panel is szögletes vonalvezetésű, és büszkén díszeleg rajta, hogy Japan.
Mi is volt az? Megvan! A kismagnóban volt majd mindenre
ráírva, hogy a felkelő nap országában készült.

A bal oldali potméter azért eltérő formájú, mint a másik kettő, mert az
a hangerőszabályzó. Van neki plusz két lába, ami a fiziológiai
hangosságszabályzáshoz kell. Ez egy érdekes dolog,
mert táskarádión nem szoktak adni az ilyesmire.

Megpróbáltam lefényképezni a hangszóró membránszélén ücsörgő
porcicát, de nem hagyta magát élesre fotózni, ezért kiszedtem.

Azzal a címszóval pakoltam el a romokat, hogy majd holnap folytatom. Na ilyenkor
szokott megtörténni, hogy hetekig nincs kedvem hozzányúlni a szétbombázott
cucchoz. A hetekig mint időhatározó, az nem túlzás! Egyszer szétszedtem
egy lapozós órás rádiót. Kimostam. A maradványokat betettem egy
dobozba, ami évek óta díszeleg a nagyszoba sarkában. Illetve
már nem látszik, mert anyám rutinosan rádobott egy terítőt.

Ez azért jó, mert ha nem figyelek oda, és "ez már száraz" felkiáltással lerántom
a kályha tetejéről a törölgető rongyom, akkor jön vele minden amit csak
rápakoltam. Persze pár ilyen baleset után már óvatosabb az ember.

Olyan koszos a fehér hálózati zsinór, hogy úgy döntöttem, inkább lecserélem.

Szinte fájt levágni a borotvazsinór végét, de legalább fogy egy kicsit a felhalmozott
hálózati kábel készletem. Húztam a vezeték végére egy zsugorhüvelyt,
majd a csúnya toldás helyett a kapcsolóra kötöttem rá a kábelt.

Nem szeretem, mikor egy gépen belül különböző hosszúságúak a csavarok.
Persze nem olyan nehéz kitalálni, hogy melyik hová való.
Ami kijöhet az előlapon, oda kell a rövid csavar.

Olyan szép tiszta lett, annyira csillog, hogy alig lehet lefotózni!

Mielőtt betettem volna a dobozba a rádiót, kapott kontakt sprayt a nyomógombsor.
A potméterekről sem felejtkeztem el. Ők már kaptak. Amiről viszont elfelejtkeztem,
az az, hogy mielőtt szétszedtem volna a rádiót, azért illett volna kipróbálni.
De ezt már írtam... Szóval most nem tudom, hogy jó volt-e. Ártottam,
vagy használtam a kitakarítással? Mindegy, mert mindjárt kiderül.

Szerencsére vannak képek a panelről, melyek alapján könnyű visszatalálni a helyükre
a vezetékekkel. De már ezt is írtam, csak mivel több darabban készült el ez a
cikk, mindig elfelejtem, hogy mi az amit már korábban megemlítettem.

Szép tiszta lett a skála. Még a decimális osztásokról is sikerült a ragacs nagyja
részét ledörgölnöm, és a mutató is jól láthatóan zöld színben pompázik.

Annyira életlenre sikeredett a videó, hogy nyugodtan összenyomhattam a felbontást,
rontani az már nem rontott rajta tovább. Amit hallunk, az nem a rövidhullám, hanem
a középhullám! Vagyis ez a készülék igencsak jó vételkészségű. (a krepegést amúgy
a konyhai fénycső armatúra okozza) Viszont a Kossuth nem jön be. Olyan, mintha
valaki beletekert volna a középhullámú oszcillátor tekercsének vasmagjába. Mikor
visszaforgattam, akkor egy időre bejött a Kossuth, de később újra eltűnt. Különös
módon nem a forgókondi rövidzáras, hanem egyszerűen leáll az oszcillátor a
skála elején. Úgysem fogom hallgatni ezt a rádiót, szóval ez így marad.

Kicsit ácsorgok az asztal tetején, kezemben a kész rádióval, majd gyorsan
leteszem a polcra, és már nyúlok is a következő boncolandó alanyért.

Aztán eszembe jutott (megláttam), hogy már ide is készítettem az analóg órás rádiót.
Ez persze nem gond, hiszen erősen edzésben vagyok. Semmiképp sem fogok
megrettenni két rádió látványától. Illetve választhatok, hogy melyiket
szedem szét legközelebb. Az Albatrosz gyanúsan nehéz volt,
mintha lennének benne elemek. Bekapcsoltam. Szólt.
Legalább nem kell megjavítani. Illetve a forgóját
azt majd igen, mert jól hallhatóan recseg.
De erről majd legközelebb mesélek...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.