Dokumentáció (?)

Ez a RIAA korrektor rajza. Nincs mit mesélni róla, mert egyszerű mint a balta.
Mivel a lemezjátszómban eleve volt egy ennél sokkalta komolyabb, ez szerintem
be sem volt kapcsolva. A jobbra látható táblázat arról szól, hogy az adott értékű
alkatrész milyen lábtávolságú. Ez gondolom a panelrajzoláshoz kellett.
A következő kép a RIAA panel terve lenne, csakhogy az nincs.

   Íme a térhatás szabályzó áramkör meglepően egyszerű kapcsolási rajza. Ennek az áramkörnek tulajdonképpen a következő a lényege:
A+B=összeg
A-B=különbség
összeg + különbség=egyik csatorna,
összeg - különbség=másik csatorna
   Ebből levezetve: Ha a különbségi jelet megszüntetem, akkor csak az összeg marad, vagyis mono lesz a jel. Ha a különbségi jelet visszateszem a képletbe (eredeti szinten), akkor mint volt sztereó. Vagyis minél kevesebb a különbségi jel, annál monóbb lesz a hangkép. Minél több, annál sztereóbb.
   A jelen kapcsolás elődje amúgy pontosan így is működött. A panel még meg is kell legyen valahol a pincében. A rengeteg alkatrész miatt ez az áramkör zajos volt. A fentebb vázolt képlet sokkal egyszerűbben is megvalósítható a rajzon látható két műveleti erősítővel. A lényege, hogy a különbségi jel szintje nagyobb is lehet mint amekkora eredetileg volt, amivel aztán szét lehet húzni a sztereó bázistávolságot.

Mégiscsak megvan a RIAA panel rajza. Egy lapra került a térhatásszabályzóval.
Azért azokat a vonalakat, amik a panel másik oldalán futnak, igazán
rajzolhattam volna más színnel. Persze ha így is átláttam...

Minden egyes bemenethez van egy ilyen.
Még mindig nem jöttem rá, hogy miért nem volt nekem jó a hagyományos megoldás.
Biztos van valami oka, mert annyira azért nem voltam hülye,
hogy marékszám szórjam az alkatrészeket.

Ez a kimeneti erősítő, illetve erősítők.
Gondolom az egyik a magnókimenetekhez van, a másik meg a végfokokhoz.
Vagy ez még csak valami terv lenne a lehetőségekkel?

Így lehet egy kétmorzés relével teljesen kiiktatni egy erősítő fokozatot a jelútból.
Alul a kerek gombócok jelképezik a relé kapcsolóérintkezőit.
Én, és az én jelölési rendszerem...

Ez aztán az igazi érdekesség! Felírtam egy lapocskára, hogy melyik kapcsolási rajz honnan van. Persze nem ez az érdekes, hanem az, ami nem került beépítésre a dobozba. Szóval terveztem lyukszűrőt, háromsávos hangszínt, beszéd szűrőt, és még hangosság szabályzót is. Na ezek aztán idővel mind kiestek a körből.

A táppanel rajza nincs agyonbonyolítva. Ennek ellenére nem igazán áttekinthető.
A zseni persze átlátja a káoszt. Ha ez alapján is megtudtam rajzolni, akkor jó.

Ez itt már a táppanel másik oldala. Láthatóan még arra is lusta voltam, hogy berajzoljam az itt futó fóliacsíkokat. Ez igen nagy valószínűséggel azért van, mert valósággal a panelre terveztem a mintát. A papír csak egy amolyan mankó volt. A fóliaminta vagy megvolt a fejemben, vagy egyből a panelra született. Ma már nem mernék így nekiállni...

Három lapocska összeollózva.
Lemértem a jelszinteket, amikkel dolgoznom kell.
Merem remélni, hogy megépítés előtt azért ki is próbáltam a fokozatokat.

Még mindig nem jöttem rá, hogy ezt miért nem
a megszokott papír hordozóra rajzoltam.

Részletrajzok. Hogy ezekből a részletekből hogyan sikerült összeállítani az egészet?
Tényleg nem is értem. A titok nyitja amúgy az, hogy nem úgy dolgoztam mint
azt manapság teszem. (már ha véletlenül csinálok valamit) Hanem régen
az úgy volt, hogy nekiálltam és nem hagytam abba amíg készen nem
lett amit épp barkácsoltam. Ha az esti film idejére esett az éppen
aktuális panel mintájának tervezése, akkor kihagytam a filmet.
Ha 11-re jutottam el oda, hogy pontozni kéne, akkor 11-kor
kalapáltam. Mindezek után rajzolni már csendben is lehet.
Emlékszem, hogy ilyenkor már valóban nem álltam meg.
Marattam a panelt, forrasztgattam befelé az alkatrészeket.
Egyszerűen hajtott a vérem, nem tudtam leállni. Ma már tudok.
Pontosabban szólva odáig fejlesztettem magam, hogy akár el sem kezdem!

Ez a rajz nem az előerősítőhöz tartozik, de benne volt a dobozban.
Ez egy kézi CB kapcsolási rajza, amit visszafejtettem.
Ez a piszkozat. Hogy a tisztázat hová lett...

Bezzeg a panelrajzon (már ha ezt annak lehet nevezni)
egy "n" betűvel írtam a tuning szót.

Hurrá! Megtaláltam a számításomat! A jobb oldali oszlopban videokazettákra másolandó filmek időkombinációi láthatók. Már csak azért, hogy minden kazetta jól legyen kihasználva, végig legyen rajta műsor. Mik be nem ugranak...

A hátlap terve a csatlakozókkal.
Tulajdonképpen mindegy mit rajzolok, ha átlátom.
A lényeg, hogy a valóságban azért nem így néz ki az előerősítőm hátlapja.

Arra még élénken emlékszem, hogy valaha érdeklődéssel nézegettem ezeket
a tápfeszültség leválasztó kapcsolásokat a Sipos féle erősítős könyvben,
de hogy be is építettem volna őket, arra már rég nem emlékszem...