MM CB76 mintájú tárcsás távbeszélő készülék
(mert útban volt a szobában)

	Ezt a telefont próbának hoztam haza a munkahelyemről, de végül nem volt rá szükség. Egy akusztikus modemet szerettem volna vele feléleszteni. Később azt gondoltam, hogy majd kipofozom, de végül nem láttam értelmét. Ha nagyon kellene valamire egy ilyen telefon, akkor majd túrok egy másikat a raktári szemetesből.
	Amúgy egy öltöző szekrény aljában találtam rá. Roppant mód piszkos volt. Gondolom hányódhatott már néhány éve. Éppen piacról hozott medvéket mostam ki a gyűjtemény számára, mikor is az a hülye ötletem támadt hogy a telefont is kimosom. Mi történhet?
Legfeljebb kicsit zajosabb üzemben fog működni a mosógép.
	Ilyen piszkos lett a víz. Persze ez inkább a mackóktól volt, mint a telefontól. Míg a gép mosott elmentem ebédelni.
	Hát ez nem maradt egyben. Oh de sajnálom... Még tiszta szerencse, hogy telefonszerelő vagyok. Akár össze is rakhatnám, de most már azért sem fogom összerakni!
	A készülék másik fele a mosógépben maradt. Egy része szerintem mélyebbre is eljutott, mert látványosan hiányzik néhány csavar. Szerintem a macik szedték szét a készüléket. Valószínűleg ez a medve volt a főkolompos, mert ennek még a szeme sem áll jól!
	A színe kissé megváltozott, azonban azt kell mondjam, hogy előnyére. Az állaga is megváltozott, az viszont sajnos a hátrányára. Nem reménytelen, mert az majd még csak ezután lesz!
	Íme a mikrofonbetét. Ez nem szénmikrofon. A szerencsésebbeknek ilyen jutott, minek okán az ő hangjuk érthetőbben száguldott át a kábeleken. Ez egy a volt NDK-ból származó RFT gyártmányú kristály mikrofon, beépített erősítővel.
	Így kell kiperemezni, ha tegyük fel bele akarunk nézni. Márpedig ez a rovat arról szól, hogy bele akarunk nézni!
	Íme.
	Ez maga a kristálymikrofon betét. Ez egy amolyan örök darab mikrofon. Valahol mintha lett volna belőle egy egész dobozzal.
	Az erősítő kissé megrongált panelja. Nem tetszett neki, mikor letéptem róla a szürke hengert, amiben a védelemül szolgáló szelén lapocskák voltak. Az IC-ből is elraktam régebben egy jó marékkal. Persze teljesen feleslegesen, hiszen úgysem lehet használni semmire. Már úgy értem, hogy semmi másra.
	Akkor jöjjön a számtárcsa. Bal oldalt a porvédő búra látható. Régebben adtak az ilyesmire, mi meg javításkor kidobtuk, mert csak útban volt. Ez a 76-os tárcsa porvédő könnyen leesik a helyéről. Ilyenkor aztán vagy a csengő kalapácsát blokkolja, vagy a tárcsa rugóiba akad bele.
	Jobbra az impulzus rugó, középen pedig a hallgatót rövidre záró rugó látható. Ez utóbbi biztosította, hogy tárcsázáskor ne kattogjunk bele a saját fülünkbe. Undok ügyfélnek ki is akasztottuk a telefonjából.
	Ez a röpsúly. Ha lassan forog a tárcsa, akkor egyben van. Na most ha gyorsan akarna forogni, akkor kinyílik a röpsúly és lelassítja a forgást. Amilyen primitív dolog, éppen annyira hatásos.
	Ha lepattintjuk a tárcsa közepét, akkor ez a csavar kerül elő.
	Ha kitekerjük a csavart, akkor lejön az ujjkorong. Alatta ez a furcsa valami látható. Ha nem vigyázunk és benyomjuk a közepét, akkor leforog a rugó ami a tárcsát húzza vissza alaphelyzetbe.
	Íme. Ügyfelek képesek voltak eljutni idáig takarítás közben. Aztán meg adták az ártatlant, hogy nem értik mi történhetett. Egyszer csak huss! Kiugrott belőle ez az izé.
	Ennyire szedtem szét a tárcsát. Ezt a típust már nem javítottuk, mert ekkor már kezdett előtérbe kerülni a részegység csere. Egyszerűen beszereltünk a rossz helyett egy jót. A 67-es mintájú tárcsát még szokás volt megjavítani, amit akár szét is kellett szedni ennyire a javításhoz.
	Ez lett a számtárcsa vége. Megy a többivel a szemétbe. Mond hová lett régi dicsfénye?
	Leharapom a zsinórodat!
	Ez az érintkezőkkel ellátott lapocska a mikrofon alatt található. Tipikus hibája volt, hogy miután az ügyfél letekerte a kézibeszélőről a mikrofonfedőt, ezt az érintkezős lapot ferdén, vagy fordítva nyomta vissza a helyére. Ilyenkor aztán hiába mondta a mikrofonba a magáét! Meg persze a hibaelhárító sem vette be, hogy senki sem piszkálta a készüléket.
	Ez van a lapocska alatt. Itt jön be a rugós zsinór a kézibeszélőbe.
	Ez a pici vaslemez tarja a helyén a kábelt.
	A gyerek nem érti, hogy most meg miért raktam össze. Nos azért, mert szükség van rá az akusztikus modemhez, hogy lehessen látni mi is az.
	Ez a hallgatóbetét. Hülye egy neve van ennek is. Nem hallgat ez semmit. Mi hallgatjuk. Akkor meg nem inkább hallgatandó betétnek kellene nevezni?
	Ezt is szét fogom szedni. Mint az látszik, már neki is kezdtem. Nekem csípőfogót adott az Úr Pesten.
	Ez van belül. Két pici mágnes, két vaslemez között. A két lemez találkozásánál pici rézlemezekkel kitámasztott vaslemez darabka. A lemezdarabka körül pedig egy tekercs.
	Ezt hívják lengőnyelves hangszórónak. A lengőnyelv kilógó végére drótdarab van forrasztva, a drót másik vége pedig az alumínium membrán közepébe lett beragasztva.
	Lehet ezt még tovább bontani? Lehet, csak körben ki kell peremezni.
	Ha a perem lejött, akkor lehet hozzáférni a membránhoz. Ha már eljutottam idáig, akkor félbehajtom a membránt. Mindig csak a hülyeségeim hajtogatom...
	Ez a hallgató motorja. Következzen néhány agyament kísérlet a membrán pótlására. Különböző tárgyaknak nyomom neki a lengőnyelv végét, a letépett membránt pótlandó.
Úgymint asztali lámpa burája. Illetve szoba ajtajának üvege.
	Ezt a csavart kellett kitekerni, hogy kinyíljon a készülék. Elől két köröm akadt be az alaplapba. Ha a körmök nem voltak beakadva, akkor igen nagy valószínűséggel az ügyfél belenézett a készülékbe.
	Íme a tartalom. A szocialista ipar végnapjainak terméke ez...
	A készülék csengője. A következőképpen kell beállítani, hogy a leghangosabban szóljon. A kalapács és a harang között kell hagyni fél milliméter rést. Úgy fog csilingelni, hogy ihaj. Sajnos erről nem készült hangfelvétel. Majd alkalomadtán pótolom valahonnan.
Most legyen elég egy kézi meghajtású hang.
	Íme a telefon bosszúja.
	A csengő harangok nélkül. Ez egy elég szokatlan felépítésű csengő annak aki nem ismeri, ez ugyanis váltóáramról üzemel. Nincs benne magszakító mint a hagyományos csengőben. Ebben a működtető váltóáram ütemében csapkod a kalapács. Hogy meg tudja különböztetni merre csapódjon, van benne egy mágnes.
	Az indukciós tekercs. Azért kell, hogy a hallgatón ne folyjon keresztül a mikrofonáram, az ugyanis lemágnesezné a hallgató mágnesét. No meg az átfolyó egyenáram kiakasztaná a lengőnyelvet az egyik oldalra. Ha már itt ez a trafócska, akkor ellátja az önhang csökkentő áramkör szerepét is. Egyik oldalt a vonal van, másikon egy művonal, a kettő kivonódik egymásból. Ennek eredménye, hogy nem üvöltözünk a saját fülünkbe.
	Sokkvédő dióda. Megfogja a nagyobb impulzusokat a hallgatón, különben egy erőteljesebb kattanáskor kihúzódna a dobhártyánk. Egyszer belehallgattam egy telexvonalba adás közben, utána egy hónapig csengett a fülem!
	A panel kiszerelve. A súly jobbra és balra, miközben a felfüggesztés középen. Az ember kicsit odacsapta a készüléket az asztalhoz, mire fel máris kettétört a panel. Éveken át gyártották ezzel a konstrukciós hibával, majd jött a totális konstrukcióhibás CB811-es sorozat.
	Ez itt az automata. Ugyan hülyén hangzik, de ez mégiscsak az. Mikor lerakod a beszélőt a helyére, akkor automatikusan bontja a vonalat, s a beszélőkészlet helyett rákapcsolja a csengőt. Ennyi erővel persze automata ajtónk van itthon, hiszen ha lenyomom a kilincset, akkor kinyílik.
	Ebben a szatyorban vittem le a szemetesbe a telefon maradványait. Ma már nem ér semmit. Pár év múlva lehet, hogy majd újra érték lesz, mert ugye tárcsás. Már fel is nőtt egy generáció, aki nem látott számtárcsát csak régi filmekben. Ipari tanuló koromban fociztunk a CB-24-es készülékkel. Jól bírta, mert vasból volt. Most egy ilyen készülék szinte megfizethetetlen! Majd jól bemutatom azt is, ha egyszer lesz hozz kedvem.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.