Vekker
(szétszedjük, összerakjuk, varázsolunk)

Vegyünk egy szép nagy használt vekkerórát. Az sem baj ha a kukáspiacról származik. Ne piszkoljuk össze feleslegesen a kezünket, mossuk ki bátran a vekkert. Egy csapnyi ultrás víz ugyanis valóságos csodákra képes!
Például akár arra is, hogy ilyen szép tiszta lesz egy amúgy koszos óra a mosástól. Ha tegyük fel nem akarná a tisztaságot, akkor dörzsöljük meg alaposan. Nem kell félni, nem jön elő senki, hiszen az órákban - a lámpákkal ellentétben - nem laknak dzsinnek.
Na ilyen színt is csak az oroszok képesek kikeverni! A zöld ezen árnyalatának csak akkor érhetünk a nyomába, ha magunk is erősen bevodkázunk.
Az óra hátulja szép fényes, amit az óra jövőjéről is szintúgy elmondhatunk.
Tekergessük és húzogassuk le a beállító gombokat, különben nem fogjuk tudni levenni tőlük a hátlapot. Hogy melyiket kell tekerni, és melyiket húzni? Az könnyen ki fog derülni, ha egy kissé erőltetjük.
Íme az óra belseje. Nem harap, cserébe viszont néhány helyen szúr!
Vegyük le az óra lábait, nehogy még el találjon itt nekünk szaladni. Már persze ha tudna szaladni, és azt is tudná, hogy mi vár rá, akkor ugyanis bizton elszaladna!
A harangokat is szereljük le. A harangok ugyanis Rómába mennek.
Ez a mute karocska. A digitális kor előtt minden mechanikusan működött. És ez nem vicc! Tényleg nem a processzor egyik lábát kellett a csendhez földre húzni egy 1 kilóohmos ellenálláson keresztül. Mindent ilyen kis karocskákkal, tengelyekkel és bütykökkel kellett megoldani.
A mechanika kiszedve a tokból.
A számlap. Látszik, hogy a mutatók egy kissé hozzásúrlódtak a papírkoronghoz.
A mutatók. Van kicsi is meg nagy is, meg ébresztő is.
Az óra egy nagyon precíz finommechanikai szerkezet. Ezért az oroszok a számlapot egy görbe szöggel rögzítették.
Számlap nélkül. Ahol nem látszik, ott az óra abált bádogból van.
A mechanika kibontva. Valószínűleg már sejti, hogy mi vár rá, mert csak úgy rezeg a rugója a félelemtől!
A fogaskerekek. Ez egy modern óra, hiszen már vannak benne műanyag alkatrészek is.

 

 

Ha az ankert kiszedjük, onnatól kezdve sebesen fog múlni az idő.

 

 
A két rugó. Az egyik magát az óraszerkezetet, a másik az ébresztő csengőjét működtette.
Hiába mostuk ki, akkor is ragad az óra belseje. Valaki mintha befújta volna valami ragacsos zsíros anyaggal. Vagy egyszerűen csak gyárilag le van zsírozva, mint ahogy az orosz holmik már csak lenni szoktak.
Vegyünk elő egy körömkefét.
Súroljuk fémtisztára a mindenféle alkatrészeket.
Vegyünk elő egy piros műanyag dossziét. A sárga nem jó, a sárgát ugyanis nem szeretem.
Törölgessük meg az óra papír számlapját. A papírból készült alkatrészeket talán nem kellett volna kimosni, de most már mindegy.
Tegyük bele a piros dossziéba.
Vegyünk elő egy jó vastag műszaki könyvet. Az óra mechanikus szerkezet, ezért szépirodalom erre a célra teljesen alkalmatlan.
Tegyük bele a mappát a könyvbe, majd csukjuk is rá.
Helyezzük a könyvet a földre.
Rakjunk rá nehezéknek mondjuk egy wobler szkópot, amitől majd szépen ki fog simulni a víztől elvetemedett számlap. Ha eddig megvagyunk, felejtkezzünk is el menten a témáról mintegy néhány hónapra.
A maradék alkatrészeket szárogassuk meg, majd dobjuk fel a polc tetejére, ahol kedvükre újra beporosodhatnak.
Néhány hónap elteltével vegyük elő az alkatrészeket. Aki pontosan emlékszik rá, hogy melyik bizbasz hol volt eredetileg az óra szerkezetében, az szerintem csalt!
Válogassuk szét kedvünkre a kisebb nagyobb alkatrészeket.
Vegyünk elő egy csípő és egy lapos fogót. Görbítsünk el mindent. A műanyagból készült fogaskerekekből - mint az a mellékelt képen látható - ki-ki kedvére le is vághat egy-egy ízlés szerinti darabot.
A mutatókat is görbítsük el. Nehogy már oda mutassanak ahová ők akarnak! Majd pont az óra fogja megmutatni...
A tengelyeket is deformáljuk el, tőlünk telhetően szépen ízlésesen.
Az óra alaplapjának négy sarkát hajlítsuk kifelé, nehogy véletlenül össze lehessen csavarozni.
Mikor idáig eljutottunk vigyük ki az egészet a szemeteshez, majd óvatosan borítsuk bele a vödörbe az óra alkatrészeit.
Tegyük rá a szemetesre a tetejét, majd kántájuk el a következő varázsigét, mindenképp fennhangon, monoton emelkedő hanglejtéssel.

 

 

Kerek voltál légy szögletes! Felhúzósból légy elemes!
Közben rúgjunk bele egy hatalmasat a szemetesvödörbe.
Hunyjuk be a szemünket, majd vegyük ki az órát a vödörből.

 
Hoppá! Ugye, hogy ugye? Ha mindent az előírásoknak megfelelően cselekedtünk, akkor annak valami ilyesmi lesz az eredménye. Ha esetleg nem sikerült volna, vagy nem tetszene az elért eredmény, akkor rugdossuk csak nyugodtan tovább a vödröt, miközben kántájuk a varázsigét, míg csak ki nem adja magából a vödör az immáron újra összeállt óraszerkezetet.
Szerintem megérte a ráfordított időt és fáradtságot, mert ez egy nagyon szép óra lett!
Pont mint ahogy a varázslásos versikében kértük, elemes lett. Ezentúl nem kell az óraszerkezetet mozgató rugót felhúzni, hanem csak az elem ára láttán a szánkat a boltban elhúzni.
A megmaradt csengőharangokból és az óra üveg előlapjából építsünk bármit, ami csak kreativitásunkból kitelik.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.