Mikor legutóbb erre jártam, annyira trehány módon álltam a dolgokhoz (vagy csak annyi mindent csináltam egyszerre), hogy a routert és a vérnyomásmérőt kint hagytam (vagy felejtettem) a folyosón.

   Azt viszont nem felejtettem el, hogy megígértem magamnak, hogy előveszem a bakelit dobozos rádió teteje és a plafon közé bedugott nagy kék hűtőbordaerdő erősítőt. Ezt amúgy azért érzem feltétlenül szükségesnek, mert az a tápegység, amiről ezt a meglehetősen sokat zabáló elektronikát egyáltalán esélyem van elindítani, az most épp nagyban az ágyam végében porosodik. Mármint ha a jelen erősítő bemutatásával megvagyok, akkor a tápegységgel együtt fog visszakerülni a pincébe. Ez odafent ugyan üdvözlendő helyfelszabadulást fog okozni, míg idelent sajnos épp ellenkezőleg.
   Mondjuk ott a helye a tápnak a pincei asztalra épített pulton, csak azt most még mindenféle sziriszar foglalja el. Vagyis pont úgy állok a dolgokhoz, mint a hörcsög, aki szerint a föld alatt kismillió járat van, amiket valami hülye betemetett. Egyszer persze minden a helyére kerül, csak győzzem kivárni! Illetve nem várnom kell a dolgokra, hanem csinálnom őket, ezért is haladok olyan lassan.

   Ezzel a képpel nem azt mutatom, hogy az összes többi hely is el lett foglalva, (amúgy persze de), hanem azt, hogy voltam oly bátor, hogy az LCD tévével és monitorral terhelt széket vagy fél méterrel elhúzzam. Mármint azért, mert úgy gondoltam, hogy a dolgomat megkönnyítendő, a következőnek felboncolandó tételt is előszedem, ami jelen állás szerint az N313-as oszcilloszkóp lenne.

   Nem pedig ez az elsőnek megtalált asztali multiméter, aminek amúgy hiányzik a doboza. Mivel szándékomban áll hozzá készíteni egyet (már persze csak akkor, ha amúgy működik), így ezt a műszert most nem bolygatom. Mármint azért nem, mert bár már készülőfélben van, de attól még mindig nincs kész a bútorlap alá szerelt fűrészgéphez az a kiegészítő, ami a fűrészlap másik végét támasztja meg. Márpedig az feltétlenül szükséges a dobozkészítéshez, hogy az oldallapoknak legyen esélyük egyenesre sikeredni.
   A multiméter alatt terpeszkedő dobozra mindeközben hiába az van írva, hogy szkóp, mert én tudom, hogy bár az van benne, csakhogy nem az N313-as, hanem vagy a TV miniszkóp, vagy a Saga.

   A diavetítő már átesett a bemutatón, a MiniVidi tévé azonban még nem. A tévé mögött mindjárt három VEF rádió is található, míg azok alatt végre kiszúrtam az N313-as oszcilloszkópot.

   Míg a VL100-as tévét már mutattam, és még külön a tápegységét is, a néprádiót azonban még nem. Bár rezgett a léc, hogy a rádiónak beígérek egy legközelebbi találkozásunk alkalmával megejtett szétszedést, csak aztán rájöttem, hogy ezt egyszer már elsütöttem.

   A tűzifás szatyrot és az erősítőt talán nem egyszerre kellett volna felhoznom. Mármint az erősítőt, hiába van a háza alumíniumból, közel ugyanolyan nehéznek éreztem, mint a napi adagnyi tűzifát.

   Bár ez az egyszerű teszt (már csak a jellege miatt is) ezen a képen nem látszik, de attól még úgy van, hogy ez az erősítő annyira hatalmas, hogy teljesen eltakarja az alátett A4-es papírlapot.
   Elmeséljem, hogy honnan van? A munkahelyemről hoztam, ahol is egy hatalmas kartondobozban találtam, mégpedig abban a pincében, ahol a Salgó tornyokat állítottam össze. Bár megpróbáltam elkérni a tulajdonosától, ez azonban nem sikerült, ugyanis a köbméteres papírdoboz sarokban történő állomásoztatásáért senki sem vállalta a felelősséget, amire az volt a legvalószínűbb ok, hogy a témában érintett kolléga akkor már rég nem dolgozott ott. Én speciel - amit csak egyáltalán lehetséges volt - minden cuccomat megpróbáltam elhozni a melóhelyről, de ezzel persze nem mindenki volt így. Az Europa Star Videoton rádiós magnót és a Junoszty tévét például akkor találtam, mikor a régi lepukkant öltözőnkből át kellett költöznünk egy frissen felújítottba. Az elhagyott öltözőszekrényekben még egy komplett szerszámos táskát is találtam, amiben nemcsak a fúrószárak, de még a fúrógép is benne volt!
   Bár részemről mindig örülök neki, mikor találok valami kincset, de ezek az esetek számomra egyben szomorúak is. Mármint nem szeretem a szét, pláne elhagyott dolgokat látni, mert mindig az jut róluk eszembe, hogy egyszer az én kincseim is így fogják végezni, ami persze akkor engem már nem fog érdekelni.

   Bár a gombjuk fura, de attól még belül ezek is egy-egy potméterben végződnek. Ezt onnan tudom, mert amint összetalálkoztunk, egyből nekiálltam őket lelkesen megtekergetni.

   Miközben az erősítő a számomra teljesen ismeretlen Ballance névre hallgat, a csak úgy mellékesen megadott teljesítménye 4x85 watt. Hogy ebből mennyi igaz, azt csak akkor fogom tudni megfülelni, ha valami csoda folytán működik. Mármint mégis miért vágna be a sarokba valaki egy ilyen, amúgy egészen normális állagú és fazonú erősítőt, ha csak nincs valami komoly baja. Mondjuk bolond, de persze nem a tulajdonos problémájára gondoltam.

   Meg persze olyankor is megesik, mikor egy autóba való, amúgy általában hozzáférhetetlen helyre beszerelt erősítő oldalán ennyi kezelőszervet látok. RCA aljzatból azért van rajta mindjárt négy, merthogy ez egy négycsatornás erősítő.

   Ezek a szokásos BD246-osnál nagyobb méretű tranzisztorok a hangfrekvenciás végfokozatokhoz tartoznak. Minden egyes kimenethez tartozik egy pár tranyó (összesen nyolc), vagyis az erősítőben még csak nem is hídvégfokok vannak, ami ekkora teljesítménynél természetesen csak azon az áron lehetséges, hogy bőven van tápfeszültség.

   Olyan felvételt, amin az egyenes lap domborúnak tűnik, na olyan félresikerültet - hiába nem értek hozzá - még nekem sem sikerült lőnöm. Vagyis ez a panel, ez bizony tényleg ilyen látványosan púpos.

   Amennyiben az erősítő nem működik, akkor bőven lesz a paneljából mit kiforrasztanom. Ez talán nem is annyira azért nem tetszene, mert már megint csak gyűlne a vegyes tartalmú dobozaimban a szétválogatandó alkatrész, mint inkább azért, mert ugye hiába szedném szét, mivel a hatalmas hűtőbordát biztosan nem dobnám ki, így nemhogy nem szabadulna fel semmi hely, de még egyenesen fogyna is belőle!

   Mivel az erősítőnek semmi hibáját sem láttam, gondoltam következhet a próba, amit az elektronika úgy reagált le, hogy be sem kapcsolt. Kapcsoló persze már eleve nincs rajta, csak egy úgynevezett "sense", vagyis érzékelő bemenet, amivel viszont nem igazán tudtam mit kezdeni. Mármint emlékeim szerint az úgy működik, hogy a bekapcsolandó erősítő kiadja rajta a 12 voltot, majd mikor érzékeli, hogy folyik az áram (vagyis bekapcsolták a meghajtásához szükséges rádiót), csak olyankor aktivizálja magát. Az erősítőn lévő "sense" bemenet viszont valahol a levegőben lóg. Mármint sem a testre, sem a pozitív pólusra zárva nem folyik rajta áram. Hosszas próbálkozás után viszont elkapta, csak ugye ekkor épp semmi sem volt rendesen rákötve az erősítőre. Mármint sem a tápfesz, sem a jobbra látható próbahangszóró, mire fel állhattam neki vele újra szórakozni.

   Mivel egy korábbi próba során az derült ki, hogy a 24 voltos labortápegység ampermérője a valós értéknek csak a felét mutatja, így az erősítő alapjáraton közel 700 milliampert fogyaszt. Mindeközben az erősítő belső tápegysége +/– 25 voltot állít elő, amit amúgy a végtranzisztorok lábain mértem.

   A videó alatt azért csak az egyik csatorna szól, mert most valahogy semmi kedvem sem volt a próbához a lakásból négy hangfalat összevadászni, pedig amúgy öt páros is akad.
   Ha egyszerre ugyan nem is, de egyenként mind a négy csatornát kipróbáltam, s azok mind rendben működőnek bizonyultak. Ettől persze még lehet az erősítőnek mondjuk egy olyan hibája, hogy mikor már mind a négy végfok meg akarja enni a maga 5-5 amperét, akkor lefullad a belső tápegység.
   Mivel részemről el nem tudom képzelni, hogy vegyek magamnak egy utót, így ez a végfok valószínűleg a pincében fog elrohadni. Már ha csak el nem cserélem valami számomra hasznosabbra, vagy át nem építem hálózati táplálásúra. Mivel a trafótekercselési kedvemmel mostanában még csak nem is találkoztam, az utóbbi eset valószínűsége meglehetősen csekély.

   Mivel ez hatalmas, a lakásban a Folpack pedig fogytán, így még csak el sem csomagoltam, amit persze odalent meg fogok tenni. Mármint a pincében akad valahol egy a szokásosnál sokszorta nagyobb guriga Folpack, amit (gondolom direkt nekem célozva) az egyik lakó felejtett a folyosón.

   Abból a tényből kiindulva, hogy egyszer már jó volt, valamint ha csak részben is, de ezt a labortápot magam építettem, úgy gondoltam, hogy olyan egyszerűen nincs, hogy rá ne jöjjek a hibájára, ezért újra nekiugrottam.
   Nyitásképp belepróbáltam két nem MEV (Magyar Elektronikai Vállalat), hanem valami egészen más gyártmányú 723-as IC-t, de eredmény persze semmi. Mármint a bekapcsolást követő egy percben mindig felkúszik a mutató valahova 12 volt környékére, ahol aztán egészen a kikapcsolásig ott is marad. Már persze csak akkor, ha feljebb nem tekerem, mert azt mondjuk legalább lehet.

   Bár azt az üres és olvadt műanyag csőnek tűnő valamit már korábban is láttam, de mivel nem tartalmaz vezetéket, így nem piszkáltam meg. Na most viszont igen, majd a hosszúszárú csavarhúzóval összetört valamit a dobozból kiráztam, s hogy jól lehessen látni, hogy eredetileg mi volt, még össze is söpörtem.

   Mégis miféle pókfajzat készít az utódai kikeléséhez olyan házat, ami már-már cementből van? Én meg korábban azt hittem róla, hogy a pára és a por állt össze valamiféle sárrá. Ez mondjuk valószínűleg igaz, csak ugye ez az eset a pók szíves közreműködésével történt. Vagy ha nem, akkor a csőben valami hernyó lakott, amit aztán a pókok ettek ki belőle. Mindezekre fel a helyes megfejtés az, hogy a sárkunyhót egy fazekas darázs építette (ismeretes még lopó és sárdarázs néven is), aki az utódainak hordta bele a pókokat eleségül. Tiszta horror...

   Végül még az egyik oszcilloszkópot is bevetettem, de azzal sem értem célt, ugyanis semmiféle nagyfrekvenciás, vagy bármilyen frekvenciájú rezgést sem tapasztaltam. Kisvártatva még azt is megpróbáltam, hogy nem a belső trafót használom (lásd a háttérben a bekapcsolt másik tápot), hanem kívülről adok a panelnak a trafó által szolgáltatottnál kevesebb feszültséget, hátha csak annyi a baja, hogy a hálózati feszültség 220-ról időközben 230-ra emelkedett. De persze nem. Épp mint ahogy az összes többi javítási kísérletem is csúfos kudarcba fulladt.

   Kínomban (de csak mert ez valami varázslatos okból kicsit javított a helyzeten) betettem terhelésnek belülre egy 24 volt 50 milliamperes úgynevezett telefonizzót, amitől viszont - hiába a kimenetet terheli - elmászott az előlapi gombbal beállítható áramgenerátor szabályozási tartománya.
   Ebből szerintem az lesz, hogy mikor legközelebb elektronikázni támad kedvem, vagy épp nagyon kell valamire egy 24 voltos 10 amperes tápegység, akkor ahogy van, apró elemeire bontom, minden egyes alkatrészét lefestem és bevizsgálom, majd felépítem nulláról újra, valószínűleg már nem 723-as, hanem egy LM324-es IC-vel, esetleg valami kapcsolóüzemű szabályzóval, hogy ne olvadozzon a doboz hátuljára szerelt hűtőborda.