Táblaműszer
(nagyobbik)

Ma a arról nagyobbik táblaműszerről lesz szó, ami a legfelső polc bal
sarkában ücsörög, közvetlenül a felette kifeszített pókháló alatt.

Mint az sejthető, a nagyobbik jelző annak hatására ragasztódott a műszerre, hogy
akad belőle egy kisebb is, ami a Philips magnótól jobbra díszeleg. Hogy minek
vannak ezek a polcon? Nos egyrészt dísznek, másrészt pedig van hozzájuk
felhasználási ötletem. Ráadásul, mint ahogy a műszerekből is, mindjárt
kettő is akad! Az egyik megépítésre váró műszer egy térerősségmérő.
Ennek a műszernek (legalábbis jelen pillanatban) még semmiféle célja
sincs. Az ötlet onnan jött, hogy egyrészt láttam hozzá a Rádiótechnika
hasábjain a mindenféle rajzokat, másrészt ébredés után, mikor igencsak
hajlamos az ember tovább álmodozni, magát a műszert a polcon. Na most
a másik műszer egy hangmérő lenne, ami épp mint a térerősségmérő,
jelenleg még mindenféle különösebb konkrét cél nélkül készülne.

Bár így első ránézésre mondhatni formátlan, szóval nehéz lenne belőle valami szépet
csinálni, azonban gondolatban én már 45 fokkal elfordítottam, majd feltűztem
a természetesen még szintén csak gondolatban létező tartókeretét négy
fából készült rúdra, mely rudak egy szépséges talpból állnának ki.

1959-ben készült, vagyis nem nevezhető mai darabnak. Az MSZ betűk feletti jelből
arra következtetek, hogy a műszer nem Deprez rendszerű. A mutatót működtető
rendszer persze lényegtelen. Már persze csak akkor, ha egy átlagos műveleti
erősítő szolgáltatta teljesítmény képes a mutatót a végkitérésig lendíteni.
A fejjel lefelé álló "T" betű amúgy azt jelzi, hogy ezt a műszert
függőleges, mármint álló helyzetben kell beépíteni.

Az adatlapból az derül ki, hogy az 5 wattos fogyasztás okán ezt a műszert
biztosan nem fogja tudni meghajtani egy 741-es műveleti erősítő!

Egy kissé már törődött. Remélem nem annyira, hogy már csak a cellux tartja össze.

A műszer áram bevezetésére szolgáló csavarjai olyan nagyok, hogy az alóluk
kilógó alátétekre bőven rá tudok csimpaszkodni a krokodilcsipeszekkel.

A mutató sajnos nem megy ennél tovább. Már úgy értem, hogy itt valamiben
belül megakad. Ez persze egy valószínűleg könnyedén javítható hiba.

Mikor pontosan 2 ampert hajtok rajta keresztül a labortáppal...

...akkor az a százas jelig téríti ki a mutatót. Ez mondjuk nem hangzik valami jól.
Az persze igaz, hogy lehet a műszerben sönt, és mégiscsak érzékeny,
ennek azonban szerintem csekély a valószínűsége. Mert ugye
minek csinálni egy jó műszert, ami ráadásul kényes is,
aztán lerontani valamivel (sönt) az érzékenységét.

Ez egy különösen informatív kép a doboz hátsó részét lefedő celluxról. Csak azért
áll itt, mert leszedés közben sokat emlegettem az anyukáját, illetve azét, aki
körbetekerte vele a műszert. Tettem ezt pusztán azért,
mert vagy tíz darabban jött le.

A cellux valószínűleg ezen lyuk elfedésének okán került alkalmazásra.

Ennek ellenére (vagy még előtte) bejutott a dobozba ez a méhecske formájú állat.

Ez a mérőmű sajnos nem felel meg a céljaimnak.

No nem azért, mert nincs kiegyensúlyozva. Amúgy, mint az látható, egyáltalán nincs
kiegyensúlyozva. Hogy a mutató a műszer bármely pozíciójában a nullán maradjon,
azt a mutatóval átellenes drótvégekre tekert nehezékekkel lehet elérni. Ezek persze
pótolhatók. Már úgy értem, hogy jelen pillanatban némelyikük hiányzik, és fog is!

Már a hatos árambevezető csavarok sem ígértek semmi jót, de azok az iszonyú
vastag drótból tekert menetek ott a háttérben végképp kizárják, hogy ezt a
műszert képes lenne meghajtani egy tranzisztor vagy műveleti erősítő.

Amennyiben kelleni fog valamire ilyen vastag drót, most
már tudni fogom, hogy miből tudom kitermelni.

A műszer tekercsén 135 millivoltos feszültséget mérek.

Miközben 3,36 amper áram folyik rajta keresztül. P=UxI, vagyis 0,45 watt
teljesítményre van szükség a mutató skála közepéig való kitérítéséhez.
Mondjuk a TDA2002-es IC meg tudná hajtani a műszert, bár még
ehhez is át kellene tekercselnem, mondjuk 4 vagy 8 ohmosra.

Mivel ez egy úgynevezett lágyvasas műszer, ezért teljesen mindegy neki, hogy
egyen vagy váltóáramot mér. Most amúgy a pákatrafóról kínzom szegényt.
Illetve inkább a pákatrafónak kínzás, hiszen a műszer belső ellenállása
- az iszonyú vastag tekercselő huzalnak köszönhetően - közel nulla.

A kép közepe éles, a szélei viszont homályba fordulnak. Ennek az az oka, hogy a
múltkor, mikor az autóba való hangszórókat boncoltam, pofára esett a kamera.

Nem jöttem rá, hogy mit takarnak ezek a számok. Próbáltam kimérni, hogy 5 amper
hatására 300-ig lendül-e a mutató, de nem. Mondjuk mindegy. Ebből a műszerből
nem lesz semmi. Akarom mondani, marad a polcon, ahogy eddig is, pusztán csak
dísznek. No nem állítanám, hogy ez a tény elszomorított, hiszen a múltkor, mikor
a pincében a szovjet multimétert kerestem, levettem a polcról egy dobozt, melyre
mérőműszerek volt írva. Aztán még egyet. Még egyet. Még egyet, és még egyet...
A 300/5 A jelzés amúgy több olvasó megfejtése szerint is egyszerűen csak
azt jelenti, hogy ilyen áttételű áramváltót kell a műszer elé kötni.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.