AIWA F220 kazettás magnó deck
(volt a polcon, s ennyi nekem már elég is a romboláshoz)

	Aki nem bírja nézni, hát ne nézze! Már úgy értem azért, mert ez a magnó itt és most meghal. Ez persze nem pontosan így van, hiszen ezt a magnót már eleve döglötten kaptam. Szóval mikorra hozzám megérkezett, addigra már ezer sebből vérzett, de ez még nagyon régen volt. Mivel nem volt szívem kidobni, inkább megjavítottam. Valójában sajnos inkább csak tákoltam, de erről majd kicsit később.
	Ez neki az ő neve.
	Ennek már korántsem olyan szép a gombja, mint még a CT506-osnak volt, de azért szép ez is. Jobbra a megszokott mikrofon és fejhallgató csatlakozók látszanak, miközben a gombtól balra néhány kifejezetten csúnya karcolás.
	Hiába jött divatba a LED-es kivezérlésjelző, merthogy divat ide vagy oda, a mutatós (itt a szó mindkét értelmében véve) műszer az egy puszta LED sornál mindenképp szebb! Ebben a magnóban már nem csak Dolby B zajcsökkentő van, hanem Dolby C is. A Dolby C kb. olyan, mint két Dolby B sorba kötve, szóval ez a zajcsökkentő már valóban hatásosan csökkenti a zajt.
	A kazettaajtó vastag plexiből készült. Tulajdonképpen szép. A kazettás magnók ajtaja eleinte gombnyomásra egyszerűen kipattant. Ez egy komoly gépen nem mutatott valami jól, ezért a drágább magnókba idővel lassító áttételt szereltek. Az ajtó egy gyorsító fogaskerék áttételen keresztül hajtott valamit, ami ezt nem akarta. Ettől az ajtó szépen lassan nyílt ki. De persze akadt pneumatikus lassító is.
	Világít a kazetta helyének közepén a két zöld izzócska. Nekem ez (illetve egy ilyen) volt az első teljesen újonnan vásárolt komolynak nevezhető magnóm. Épp Budán dolgoztunk vendégszereplőként, fogalmazzunk úgy, hogy nem a szokásos VIII. kerületi szegény negyedben, mely tevékenység melléktermékeként mindössze egyetlen hónap leforgása alatt sikerült összespórolnom a magnó árát a nem mindennapi borravalókból, pedig a 8.600 forint a 80-as évek közepén igen szép pénz volt! Visszatérve a két apró lámpácskára, azok eredetileg nem voltak benne a készülékben. Engem viszont nagyon zavart, hogy a füstszínű plexi miatt nem látok bele a készülékbe, így nem látom, hogy hol tart a kazetta. A saját (akkori) magnómba nem szereltem be ilyen lámpát, ebbe viszont már igen.
	Felül a számláló, majd alatta egy nem különösebben szép, cserébe annál laposabb nullázó gomb.
	Ez itt az előmágnesezést szabályzó potméter. A magnó tetején volt hozzá egy kis ábrácska, ami néhány ismertebb kazettához megadta a beállítási értéket. De persze kinek volt olyan kazettája, mint ami a táblázatban volt? Persze lehetett kísérletezni, de jobb a békesség alapon, a potmétert inkább középállásban hagytam. Ha keveselltem a magas hangokat, akkor volt az erősítőmön hangszínszabályozó gomb. Persze azt a hangot, ami már eleve rá sem került a szalagra, azt utólag már nem lehet róla előcsalogatni.
	Ezt a magnót amúgy Karcsi barátomtól kaptam. Én megjavítottam neki amije elromlott, cserébe ő rám borította amivel már nem lehetett mit kezdeni. Erre a magnóra például azt mondta, hogy döglött, és sajnos nem tévedett! Szó szerint minden részlete beteg volt szegénykének! Én a sajátomat (illetve két ilyenem is volt) már régen lecseréltem egy kétkazettás Technics-re. (pusztán azért, mert az kisebb helyet foglal) Mivel erre a magnóra semmi szükségem sem volt, ezért így is álltam hozzá a javításához. Persze ez inkább játék volt, mint munka.
	Ennek a magnónak egyben van az alja az oldalával, vagyis olyan mint egy tepsi. Ha valamit akarunk a paneltől, akkor ki kell belőle szedni. Az enyém elektromosan szerencsére csak egyszer romlott el, de akkor aztán rá is ment fél napom a javítására.
	AIWA ide vagy oda, ez a készülék, ez bizony Indiában készült. Persze ez nem baj, hiszen mi magyarok meg AKAI feliratú hangfalakat gyártottunk, meg mondjuk Panasonic videót.
	Mindig beidézem ezt a címkét, ami jelen esetben egyáltalán nem hazudik!
	Ezek itt a csatlakozási lehetőségek, melyek között nincs semmi érdekes. Illetve van! (szállok vitába magammal menten) A tuchel aljzat az ugyanis nem csavarozva van, hanem műanyag patenttal lett rögzítve. Az ilyen apró jegyek teszik egy kissé bóvlivá ezt a magnót.
	Íme az eredeti gumiláb, ami jelen esetben műanyagból van. Ez a részlet amúgy jobb is így, mert a merev műanyag a gumival ellentétben nem mállik szét, lepucolhatatlan nyomot hagyva azon ami alatta van.
	Ez pedig egy már általam felszerelt lábacska, ami amúgy egy csehszlovák lemezjátszóról származik.
	Hogy a magnó egészen lapos lehessen, a mechanikát levitték a doboz aljáig, mégpedig amennyire csak lehet, sőt még meg is nyomták a lemezt egy kissé lefelé. Ebben a sarokban nem is rendes lába van a magnónak, hanem csak egy gumilapocska.
	Erre a kitüremkedésre van belülről felcsavarozva a hálózati trafó. A csavarok a dobozból kifelé állnak, és éppen csak elfér a kilógó részük a mélyedésben. Ha nem lenne ez a benyomódás, akkor a csavarok kiállnának, és beleakadhatnának valamibe. De ha nem a dobozban lenne a menet, és tettek volna a másik oldalra két anyát? No de a lényeg, hogy a két anyát megspórolták...
	Ez a doboz már nincs annyira tele, mint mondjuk a CT506-os magnóé volt. Szerintem jóval átláthatóbb, szellősebb a belső felépítése. Persze a két magnó között eltelt 10 év, s közben sokat változott a technológia.
	Ide van beforrasztva a hálózati zsinór, valamint a trafóról jövő kábel. Ezen a részen nincs semmi burkolat, semmi védelem! Szóval nem hazudott a hátlapi felirat, mert ebbe a dobozba valóban életveszélyes belenyúlni. Számomra egyszerűen érthetetlen ez a gyilkoló gép, mert az életveszély mindössze egy egyszerű takarólemezzel elkerülhető lett volna.
	Ez a részlet (mármint a sárga hasáb) természetesen nem eredeti. Mint már mondtam, nekem ez a magnó nem kellett semmire, ezért eljátszottam vele. Például kiszedtem a motorból a stabilizátort, majd átszereltem ide hátra. A "MUTE" nyomógomb helyére kapcsolót fabrikáltam, amit bedrótoztam a fordulatszám szabályzó elektronikába. Ha benyomtam a gombot, szinte leállt a magnóban a forgás, minek következményeképp több mint egy óra hanganyag fért rá a félórás kazettára. Persze ennek semmi értelme sem volt, de ez engem akkoriban nem zavart.
	Balra az Isostat kapcsolóra cserélt "mute" gomb látható, jobbra pedig a hálózati kapcsoló. Ebben a gépben a hálózati kapcsoló nem igazi hálózati kapcsoló, a Power gomb ugyanis a trafó kisfeszültségű áramkörét szakítja meg. Vagyis ez a magnó, még ha egészen csekély mértékben is, de folyamatosan zabálja az áramot, mire fel mérgemben átdrótoztam a kapcsolót a trafó primer áramkörébe, mert szerintem oda való.
	A mechanika hátulnézetben. Mikor ezt először megláttam, menten elmormoltam egy imát, melynek lényegi része "csak be ne dögölj" kicsengésű volt! Azt mondja "Soft Touch", vagyis puha gombok. Arról van szó, hogy mikor megnyomunk egy gombot, akkor nem direkt, hanem közvetve mozgatjuk a mechanikát. A közvetítő erő a motorból jön. Meglökünk egy pöcköt, az beindítja a fogaskeréksort, bemennek a fejek a kazettába, meglódul a többi bizbasz, magyarán lejátszás állásba kapcsol a magnó.
	A kijelző panel hátulnézetben. Nincs itt semmi érdekes, hacsak az nem, hogy jól láthatóan nem az eredetiek a tartócsavarok. Úgy kaptam ezt a magnót, hogy lényegileg csak bele voltak dobálva a dobozba a hozzávalók.
	A felvételi szintszabályzó potméter hátulnézetben. Érdekes az elektromos bekötése. Egy darabig panelen megy a jel, aztán drótokon átugrik egy másik panelre, ahonnan ismét drótokon jut tovább a főpanelre.
	Ez a főpanel. Nem lehetetlen kiszedni innen, de elhasználtam néhány átkot a különlegesek közül, mire sikerült a helyéről kibányásznom. Például a tuchelt, mint azt már említettem volt, nem csavarok tartják, hogy egyszerűen kitekerhessem őket, hanem külön trükk kinyomkodni a helyükről a műanyag pucukákat.
	Egy közeli kép a panelről. Szép munka, szép alkatrészek, szép a beültetés minősége is. Az már kevéssé volt szép, hogy kb. két hónap üzem után az egyik csatorna felvétele megszűnt. Illetve volt felvétel, de csak beütésszerűen. Gondoltam az előmágnesezés szállhatott el, és tényleg ott volt a hiba!
	Ez itt a Dolby panel. Ebből sem termeltem ki, hiszen úgy sem építeném be sehová. Akkor meg ugye minek?
	De térjünk csak vissza még egy kicsit az előmágnesezés hibájára. Az nálam természetes, hogy garancia időn belül sem fogom szervizbe vinni a cuccaimat. Pláne ha ilyen egyszerű, házilag is jól javítható dologról van szó, mint ez a magnó. Gondoltam én barom... No de nézzük csak a képet! A felső alkatrész egy ellenállás, az alsó pedig egy egyszerű rövidzár. Ezek csak úgy egyszerűen oda vannak rajzolva a panelra. A rövidzár rézből, az ellenállás szénből. Nesze neked házilagos javítás. A szakadt ellenállást szerencsére gyorsan megtaláltam, de mire pótoltam...
	Ez látványosan utólag lett ide beépítve. Talán mondanom sem kell, hogy ez is én voltam. A stop gomb sem működött, vagyis inkább csak nem maradt bent. Hiányos volt az a része, ami a "benyomom bent marad, benyomom kijön" mechanikai logikát produkálja. Mivel a mechanika belsejéhez képtelenség hozzáférni, ezért kívülről voltam kénytelen pótolni a hiányzó részt.
	A lejátszás / felvétel átkapcsolást húrozáson keresztül intézi a gép. Ha megnyomjuk a felvétel gombját, akkor a mechanika meghúzza ezt a zsinórt, aminek a másik vége meghúzza a panelen található kapcsolót. Ha kivesszük a mechanikát, biztosan leesik a zsinór. Bár csak egy mozdulat visszatenni, csakhogy az embernek eszébe sem jut, aztán meg csak csodálkozik, hogy miért nem vesz fel a magnó...
	A Dolby B és C nyomókapcsolóját eredetileg a helyén tartotta valami. Nem jöttem rá, hogy mi volt az. Ha a helyükre tettem a gombokat, akkor ugyan ottmaradtak, de ha megnyomtam őket, akkor beestek. Betettem ide ezt a darab szivacsot, oszt jól van...
	A mechanika szemből. Gyanúsan sok benne a fogaskerék, meg a mindenféle formátlan himbilimbi. És még ha csak ennyiről volna szó! Majd mindjárt beljebb megyek, hogy lásd miről beszélek.
	Ide volt felragasztva a kazettát átvilágító két kis izzó.
	Ez a részlet mintha már lett volna az előbb, legfeljebb nem ebből a szögből. Balra az általam utólag beépített osztályidegen Isostat kapcsoló, jobbra pedig a hálózati kapcsoló. Ez utóbbi simán túlélte, hogy némi drótozás után valóban a hálózati feszültséget kapcsolta. Persze már ezt is mondtam. Amúgy mindig ez van, mikor nem írom meg egy cikkhez az összes betűt egyetlen nap alatt.
	Kikaptam a mechanikát a dobozból. Szerencsére alapesetben nem kell innen kiszedni, mert nincs rá ok, ez a mechanika ugyanis a jórészt műanyag léte ellenére meglepően masszívnak bizonyult. Például az én ugyanilyen magnóim évekig mentek minden hiba nélkül!
	Hátulnézet. Egy nagy lapos szíj hajtja a lendkereket. A lendkerékről jön egy vékonyabb szíj, ami a mechanika maradék részeit forgatja.
	A felül látható kis fehér karok hátul érintkezőkben végződnek. Ezek a kapcsolók mondták meg az elektronikának, hogy milyen kazettát dugtunk a magnóba. A kazetták hátán ugyanis lyukak vannak. Van kettő, amiből mi tudjuk kitörni a pöcköt, ezek a törlést gátló kapcsolók. A többi kódolja a kazettában futó szalag típusát. Ügyes megoldás, hogy nem nekünk kell kézzel metál szalagra kapcsolnunk.
	Ez itt a szalagpálya. Mint arra a törlőfejen látható por vastagságából következtetni lehet, nem igazán használtam ezt a magnót. Tulajdonképpen apukámnak adtam, de ő sem használta. Ekkor összekötöttem neki a többi gépével. (rádió és lemezjátszó) Most már tényleg működött, de még így sem használta.
	Aztán csak úgy magában álldogálva bedöglött. Egyszer valamiért a nagyszobában akartam zenét hallgatni, de nem volt a magnóban semmi élet. Nem vitte a motor a mechanikát. Ekkor kapott egy új szíjat, de azzal sem vitte a mechanikát, mert valami érezhetően megszorult belül. Ekkor szétszedtem, de nem találtam a hiba okát, viszont megjavult. Nem szeretem az ilyen maguktól elmúló hibákat, mert tuti elő fog jönni újra, hiszen nem hárítottam el.
	Ezek a meglehetősen vékony, és valószínűtlenül lapos fogaskerekek mozgatnak a magnóban minden mechanikus funkciót, de van ahol ők az áttétel is, mint például itt. Az ember azt gondolná róluk, hogy nem fognak sokáig tartani, mire fel ezzel a résszel nem volt semmi bajom.
	Leszedtem a kábeleket a mechanikáról.
	Ha soknak tűntek a mindenféle alkatrészek a mechanikában, akkor azt kell mondjam, hogy amit eddig láttunk, az semmi! Ez a kép a mechanikát ábrázolja jobb oldalnézetben. Három vaslemez között, mintha óra lenne, rengeteg újabb apró alkatrész.
	Egy fotó balról.
	És egy felülről is. A hagyományos mechanika egy lemez, aminek a két oldalára szépen sorjában felpakolták a mindenféle kerekeket, meg izgő-mozgó egyéb alkatrészeket. Ez viszont tényleg olyan mint egy óra, ahol a szerelőlapok között vannak a fogaskerekek. Meg persze elől is, meg hátul is. Meg nem is két lap van, hanem mindjárt három!
	A lendkerékről már le is hullott a szíj. Mint mechanikai elem egy szokásos filckuplung következik, amit egy kacéran magamutogató fél fogaskerék feltűnése követ a háttérben.
	Ugyanez felülnézetből.
	Levettem a motort tartó lapot.
	Szinte alig volt alatta valami. Tulajdonképpen csak a lendkerék meg a kuplung.
	Kihúztam a lendkereket is. Mikor az ember idáig jutott javítás közben, akkor bizony igen könnyen hatalmába kerítette az az érzés, hogy ezt nem fogja tudni összerakni. Pedig ez szétszedés szempontjából még semmi!
	A vaslemez nem csak úgy magában áll, hanem tele van műanyagból készült felöntésekkel. Ezekből ha letörik valami, azt észre sem vesszük, de a működésnek azonnal vége!
	Még egyszer a fejek szemből, immáron a szalaghúzó tengely nélkül.
	Levettem a hátsó vaslapot a mechanikáról. Na innen tényleg nagyon bajos dolog visszajutni oda, hogy újra működjön. Ráadásul ennyire szétszedett állapotában nem működik a mechanika! Így - értem ebben az állapotában - kellene megtalálnunk, hogy ami eddig működött, az most miért nem működik.
	Tegyük fel elpattant, vagy kiakadt egy ilyen rugó. A mechanikát nyugodt szemmel nézve, apró részletenként átvizslatva, meg lehet találni egy hiányzó alkatrész helyét. Persze kipróbálni az eredményt csak úgy lehet, ha összeraktuk az egészet.
	És akkor még nem is szóltam az egészen hülye formájú alkatrészekről!
	Ha az alul látható fogaskereket meglökjük, akkor belekap egy másik fogaskerékbe, ami forgat rajta egy felet. De ha a fogaskerékről letörik az a kis kiálló rugózó rész, akkor annyi!
	Leszedtem a vaslemezről mind ami csak lejött róla.
	Így néz ki üresen az alaplemez. Mégis mi a fene tervezte ezt a rémálmot? Valami gép? Meeer ember az ilyen?
	Mint az látható, ezt a kuplungot már javította valaki. (valószínűleg én) Amúgy a Terta811-es magnóm is épp kuplungjának javítására vár. Nem kapkodom el, hiszen már két éve gyűjtöm az erőt a filclapocskák felragasztásához. A magnót mindeközben az éjjeliszekrényem mellé tettem. Mivel lyukas az oldala, a párom rakott rá két mackót, hogy ne menjen bele a por.
	Utolsó fotó a mechanikáról szemből. A nyomógombok összevissza lötyögnek, de eredetileg is ilyenek, ugyanis a magnó előlapja vezeti meg őket, hogy álljanak valahogy a helyükön. A gombok picik, nem néznek ki valami túl masszívnak. Mindezek ellenére évekig nem volt velük gond, pedig volt a magnó használva rendesen!
	A mechanika szemből, immáron kopaszon. Eredetileg a Hi-Fi magazin ajánlására vettem meg az AIWA F220-as magnót. Jókat írtak róla. Meg az az igazság, hogy túl nagy választék nem is volt a boltokban. A szaksajtó úgy fogalmazott, hogy kiegyenlítetten jól szól. Én viszont azt mondanám, hogy élettelen volt a hangja. Valahogy nincs benne semmi lelkesedés, ahogyan zenél. Volt alkalmam összehasonlítani más magnókkal, hiszen a barátaim mindent ide hordtak javítani. Ami nagyon megverte, az egy nagyjavításon nálam lévő Technics deck volt. Beállítottam a magnót, ami egészen jól sikerült. Élet volt a hangjában, rettenetesen dögösen szólt!
	Az ember élvezettel tekerte egyre feljebb a hangerőt az erősítőn. Aztán próbaképp betettem a Technicsbe egy kazettát, amire az AIWA F220-al vettem fel. Szinte meg sem mozdultak a műszerek, mintha nem is lenne kivezérelve a szalag. Ellenpróbaként a Technics felvétele teljesen kiakasztotta az AIWA kijelzőjét. Az AIWA egyből torzítani kezdett, ha tegyük fel akár csak egy kicsit is túlvezérelve vettem fel vele, miközben a Technicsnek nem tudtam hová tenni a nulla dB szintjét. Tisztára olyan volt, mintha mindig tudna még egy keveset tolni a szalagra.
	Fent egy szép masni formájú fogaskerék kompozíciót láthattunk, ezen a képen pedig a mechanika elejéről lehulló dolgokat. Imádom az összerakós játékokat! Szétszedni is persze, de az összerakás az egy nagyszerű(bb) dolog. Ha túl sokat nem is, de azért jó pár modellt összeraktam. Kisvasúthoz házikót, meg Vosztok űrhajót, más egyebeket. De ha ezt a magnómechanikát kittből kéne összeszerelnem...
	Ez az a néhány kapcsoló, ami az elektronikával közölte, hogy mi van a mechanikával. És ez nem mind! Egy részük ugyanis már eleve hiányzott, mikor megkaptam ezt a magnót.
	Ezek itt az apró gombocskák.
	Beszórtam a maradványokat ebbe a szatyorba.
	Ezt a dugót megmentem magamnak. Szóval az úgy volt, hogy kellett egy másik kazettás magnó, nagy hírtelen felindulásból. Kipróbáltam az öregét (mármint ezt), szólt. Gondoltam kihozom a szobámba, mert ide kellett volna valami kazetta másolás miatt. Csakhogy nem jött ki a helyéről, mert nem engedte a hálózati zsinór. Ez a magnó a TV alatt volt. Felment a hálózati kábele a TV mögött egy polccal, majd áttört két bútorelem között, aztán lejött két polcot az elosztóig.
	Tehát úgy kezdődött volna a dolog, hogy kiveszem a szekrénysorból a tévét. Ekkor vettem egy mély levegőt, kisétáltam az előszobába, lenyomtam a kismegszakítót, majd egyetlen határozott mozdulattal elvágtam a magnó hálózati kábelét. Így persze kicsit rövid lett a hálózati zsinór, meg egy aljzatot is kellett szerelni a TV alatti drótvégre...
	A potméter a már nem annyira szép gombbal. Ezt megmentettem egy későbbi projecthez, melynek mibenlétét azóta már el is feledtem...
	Bevágtam a szatyor lomot a magnó dobozába. Kicsit jobban nézett ki mikor megkaptam, de nem sokkal...
	Gyűrtem rá egy kevés újságpapírt, hogy ne zörögjön annyira. Jobb ez így, hiszen még kíváncsi lesz a postás bácsi, hogy mi van a dobozban. Egyszer régen feladtam postán egy AKAI magnó mechanika darabot, amit elsőre nem tudtam mibe tenni. Mivel egy teljesen formátlan vasdarab volt, beletettem egy CD dobozba, ami 5 centi vastag, kerek és átlátszó. A postán azt mondta a kisasszony, hogy ezt így ne adjam fel, mert biztosan lába kél! Ő csak tudja... Jóindulatból alaposan betekerték barna ragasztószalaggal.
	Kerestem egy kartondobozt a pincében. Persze pont akkora, mit amekkora kellett volna, na akkora nem akadt. Még tiszta szerencse, hogy nagyobb azért igen.
	Faragtam a nagyobb dobozból egy igen randa kisebbet, majd fogtam a dobozt és elküldtem valakinek, akinek éppen ilyen alkatrészekre volt szüksége. Kézről kézre jár a lom, Akkor is ha kidobom! Jön a kukás, elviszi, Más piacon megveszi!

Ez itt a magnó kapcsolási rajza.

Ez pedig a Dolby panelé.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...