Gumiborítású antenna
(rádiótelefonhoz)

A jelen képen a csapban látható, értelemszerűen fürdetésre váró gumiantennák azért
kerültek ide, merthogy valami különös módon bepenészedtek. Nagy általánosságban
véve kutya bajuk a pincei vackoknak, de néhány erre érzékeny, vagy fogalmazzunk
inkább úgy, hogy gombatenyésztésre alkalmas felület már meglehetősen csúfosan
néz ki. Ami eddig a legrondább, az a tartalék fúrógépem hordozására, valamint
természetesen tárolására szolgáló laptop táska. Komolyan mondom, hogy
szegénykém úgy néz ki, hogy ahhoz már hozzá sem mertem nyúlni!

Ehhez a sarokba rámolt kupachoz viszont egyszerűen csak lustaságból nem nyúltam
hetekig. Mondjuk igaz, hogy száradniuk kell. Valamint az is, hogy a festékes
vödörbe rejtve ott lapul a festőgép szórófeje, ami a zegzugos felépítése
miatt sajna nem képes olyan könnyen kiszáradni, mint az egyetlen
lyukkal rendelkező gumiantenna, de attól még ami sok, az sok!

Például sok volt az utóbbi időben a koszos munka, mely tevékenységek
következményeképp valószínűtlen színe lett a melósruhám mosóvizének.
Mondjuk az igaz, hogy a csavar és az alkatrész válogatás közben rendesen
szóródott mellé a kosz, meg törölgettem is a kezemet a gatyaszárba
rendesen, de végül mégiscsak az útszóró sós pince kifestése
című mocskolódásomnak sikerült feltennie az i-re a pontot.

Kezdetben még csak annyi volt a terv, hogy leszedegetem a növényeimről
a szemetesnek használt fagyis vödörbe az elszáradt leveleket, majd ha
már úgyis ott voltam alapon, kettéválasztottam a gumiantennákat
"megy vissza a pincébe, és "szétszedem" státuszúakra. Ha meg
már itt ültem, kiválogattam a kesztyűim közül a lyukasakat.

Annyira kulturált ez a sarok, annyira illik ebbe
a lakásba az a kesztyűkkel ékesített vödör...

...mint amennyire jól mutatnak ezek a kincsek a cserépkályha tetején. Azt az apró
UHF szobaantennát mondjuk már mutattam, de az alatta megbúvó MK-29-es,
majd az őt követő jelfogó meghúzási időmérő, meg az MK-27-es magnók,
illetve a videokamera bemutatása, na az még igencsak várat magára.

Mindeközben én - ahogy szoktam - természetesen a legkisebb ellenállás
irányába indultam el. Mert ugye egy gumiantennában, na abban
aztán tényleg nem sok minden van, amit szét lehetne szedni.

Ennek ellenére természetesen még az antennák szétszedésével is sikerült csúsznom
egy hetet. Ez a monitorom feletti szabad tér (igen, ez az, csak most épp el van
foglalva), ez akkor jött létre, mikor egy délutánom feláldozásával végre
elpakoltam innen az iratokat. Mondjuk kellett hozzá vagy húsz év,
mire sikerült rávennem magamat, hogy nekiálljak ennek az amúgy
nem különösebben megterhelő feladatnak. Meg persze az is kellett
hozzá, hogy elbontsam a magnókat abból a szekrényből, ahová a már
évtizedek óta itt állomásozó irattartókat helyeztem át. A képen látható
elektromos szerelvények nem azok, melyeket már korábban mutattam,
hanem ezek még annál is régebbiek! Aztán akad itt egy kávéfőzőből
kiszerelt szivattyú (vagy pumpa), meg egy mini szúrófűrész,
valamint egy Zsiguliba való gyári orosz óra is.

Visszatérve mai boncolásom tárgyához, íme a gumiantenna.
Ez a példány eredetileg egy RLL vonalpótlón szolgált.

Ennél a csatlakozós részénél fogva egyszerűen csak
rá kellett tekerni az RLL terminál tetejére.

Na most a gumi, a tekerés, illetve a törés szavaknak sikerült az emlékezetemből
felszínre hozniuk azt a feladatot, melynek elodázásával a tegnapi napot zártam.

Mely feladat tényszerűen ennek a defektes keréknek a helyrehozatala.
Mert ugye ezzel, ha nem is lenne lehetetlen feladat, de azért nem
szívesen karikáznék el a közértbe kenyérért. Épp elég volt
nekem tegnap este, vagy úgy két kilométert így tekerni.

Ez a helyéről kiszakadt szelep, ez nem a gumiszerelés eredménye, illetve nem a
tegnapi defekt oka, hanem ez már csak egy következmény, amit az okozott,
hogy két kilométert tekertem levegő nélkül. Ez de hülyén hangzott...
Nem arról van szó, hogy egy lélegzetre, vagyis, hogy bennem
nem volt levegő (bár be kell vallanom, a végére kifogyott
belőlem a szusz), hanem csak a gumi volt teljesen lapos.

Az utóbbi időben rászoktam, hogy új belső vásárlása helyett inkább megragasztom a
régit, de egy ilyen kiszakadt szelep visszaragasztásának azért már nem állok neki.

A belső megragasztása helyett, felvágtam inkább hosszában, majd belecsomagoltam
egy hibátlan belsőt. Hogy a gumiszerelés idejére benne is maradjon - épp
ez volt a kezem ügyében alapon - szigetelőszalaggal rögzítettem.

Majd rátettem és persze még rá is szigszalagoztam azt a belsőt is, ami eddig volt rajta
pluszban. Szóval most felépítésileg úgy néz ki, hogy az új belsőre ráhúztam egy az
oldalán kivágott belsőt, majd még erre került rá az alul kivágott. Bár a levegőt
természetesen (hiszen egyedül az a gumi ép), csak a legbelső tartja, de ha
valami ki akarja szúrni, akkor annak mindhárom belsőn át kell mennie.

Hogy a helyzet még ennél is bonyolultabb legyen, illetve ha ez egyáltalán lehetséges,
akkor semmi apróságtól se kapjak defektet, a triplázott belső gumikat egy duplázott
külsővel borítottam. A terepgumiba (természetesen a drótfalc levágása után)
ugyanis simán belefér egy vékony városi. Már úgy értem, hogy
valóban belefér, szóval nem gyűrődik.

A szelepes részre a belső - mint sokadik biztosítás - kapott egy újabb gumiréteget.

Előkaptam a miniatűr kompresszort, meg a táplálására rendszeresített, amúgy
CB rádióhoz készült tápegységet, majd hagytam néhány percet ezen
nemes kombinációnak, hogy rendben elvégezhesse a dolgát.

Amúgy attól lyukadt ki szegény belső, mert a felnin található valamely lyukba
behúzódva már egyszerűen nem tudott akkorát nyúlni, mint a rendelkezésre
álló hely. (illetve sok lehetett neki az a belefújt 9 atmoszféra) No persze
az is lehet, hogy ki tudott nyúlni, hiszen menet közben nem láthatok
bele a felnibe, csak ekkor meg ugye kiszúrta a belsőt egy sorja.

Ezeket a régi gumikat azért szedtem elő, mert ki kellett
választanom közülük egy még használható külsőt.

Merthogy az a kerék, ami most ebben a fő bicajban van, az nem ezé a gépé, hanem
az a tartalék bicikli kereke. Majd ha készen lesz az eredeti, akkor visszacserélem
őket. Ha a másik bicaj nem lenne tárcsafékes, akkor persze akár maradhatna
így is, csakhogy az. Mondjuk a kerekén nincs rajta a féktárcsa, mert az
nem járt hozzá mikor kaptam, de már ott lapul valamely fiókom
mélyén. Ez már vagy négy éve így van, minek okán le sem
tagadhatnám, hogy meglehetősen utálok biciklit, vagy bármi
olajos gépet szerelni. Pedig van ám itt a hátam mögött elrejtve
egy olyan motor, amit egy ócska benzines fűnyíróból szereltem ki.
Na arra magam is kíváncsi vagyok, hogy azt mikor fogom szétszerelni!

Feljöttem, s mivel épp nyár volt (illetve azért, mert kimentem a napra kipróbálni
a biciklit, amitől alaposan megizzadtam) letussoltam, majd leültem az asztalomhoz
folytatni a megkezdett szétszedést. Előtte persze még vetettem egy óvatlan pillantást
a bekapcsolva felejtett monitorra, majd meglepve vettem tudomásul, hogy nyitva
van egy táblázat. Ekkor ugrott be, hogy még valamikor a reggeli kávé hörpölése
közben elkészítettem néhány, a pincei dobozokról hiányzó feliratot, melyeket
természetesen még azóta sem nyomtattam ki. Na most meg ne kérdezd, hogy
mit keres a nyomtatóból kijövő papír útjában az a rongy! Ott lakik és kész!
Pedig mikor a kijövő papír kilöki onnan, amitől a rongyocska természetesen
azonmód kiveti magát a szoba közepére, mindig kiugrik a szívem a helyéről.

Immáron többedik alkalommal visszatérve a mai cikk fő témájához, vagyis
a gumiantennához, elmondanám, hogy ennyire hullott szét magától,
akarom mondani a mosás, illetve egy másik példányon
elkövetett szándékos tördelés hatására.
Vagyis elérett a gumi.

A rózsaszín rúd eredetileg a rugó belsejében volt. Maga az antenna,
illetve az antenna aktívan sugárzó része, az csak a rézszínű rugó.

Ez az ezüstszínű, ez nem sugároz, merthogy ez testelve van.

Legalábbis erre következtettem belőle, hogy a rugó másik vége erősen
tart a csatlakozó felé, melyről ugyan megpróbáltam lehántani
a műanyagot, csak ez valahogy nem igazán sikerült.

A csatlakozó borításával ellentétben, a kombináció másik vége viszont engedett.
Míg a fehér műanyag darabka szigetelésül, addig az apró fémgyűrű az antenna
sugárzó részét jelentő jobbra alul látható rugó és az árnyékolt kábel
belső ere közötti érintkezés biztosítására szolgált.

Ezzel a méréssel azt kívántam bebizonyítani, hogy a
rugó az nemcsak rugó, hanem le is van testelve.

Gondoltam nehogy már úgy haljak meg, hogy nem láttam szétszedve ezt a részletet.

Na most ha becsengetne valaki, mégpedig attól az indíttatástól vezérelve, hogy
szüksége lenne egy 5 milliméter belső átmérőjű, szorosra tekercselt rugóra,
úgy 6 centi hosszúságban, de nem ám csak úgy natúr, hanem ezüstözve!
Nos innentől fogva azt kell majd mondjam neki, hogy szerencséd öreg,
hogy anyádnak szólítottál. Ez persze nem lehet rá ok, hogy megőrzöm.

A rugókat - csak mert ma k*rva rendes napom van - egyből a helyükre szórtam.

No persze ezeket is, csak ezeknek a maradványoknak a szemetesben volt a helyük.

Mivel egyszerűen nem hagyott nyugodni a kérdés, miszerint az ezüstözött rugó vége
mindkét, vagy csak az egyik végén volt testelve, ezért másnap délelőtt kiszedtem
a szemetesből az antenna maradványát, majd nekiálltam hosszában fűrészelni.

Elsőnek ez a része adta meg magát.

Majd a lépcsőzetes, minek okán a nehezen fűrészlehető felépítés
ellenére, sikerült róla lekínlódnom a többi műanyagot is.

A rugót a helyére visszatolva, egyértelmű, hogy
mindkét vége testpotenciálra volt kötve.

Biztos ami biztos alapon - no nem mintha nem láttam volna át, hogy mi mivel
érintkezik - erre még külön rá is mértem. Valamint azt is kimértem,
hogy az árnyékolt kábel induló vége össze lett-e kötve
a csatlakozó külső részével. Jelentem össze.

Végezetül szolgáljon e kép bizonyítékul arra, ha bárkiben is kétségek ébredtek
volna afelől, miszerint a menetes rész hátrafelé lehúzható a csatlakozóról.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.