Analóg joystick PC-hez
(ez honnan van)

Legyen ma valami erről a polcról, ez úgy is ezért van. Mármint maga a polc.
Itt tartom a "mindjárt szétszedlek" státuszú tárgyakat. Is.
Meg persze mindenhol másutt is.

Íme a polcról választott mai alany. Persze az nem úgy van, hogy csak egyszerűen
odanyúlok, s leveszek valamit. A tárgyak oda is kerülnek valahogy. Ez speciel
az ágyneműtartóból került elő. De hogy az ágyneműtartóba hogyan került?
Természetesen ez is egyértelmű. Én magam tettem oda. Mert mégis ki tart
ágyneműt az ágyneműtartóban? Mert én ugyan nem! No de minek volt ott?
Szétszedni szedtem már szét hasonlót, bár az cifrább volt mint ez a viszonylag
snassz kinézetű példány. Olyat is boncoltam, aminek szép volt a karja. Meg persze
játékgéphez valót is. Szóval van nekem egy olyan érzésem, hogy ezt nem szétszedni
vettem, hanem azért, hogyha kell, hát legyen itthon egy PC-hez való analóg joystick.
Ugyan még sosem kellett, mert nem játszom szimulátorost a géppel. De ha kell, hát
legyen. No de minek vettem elő? Gondolom azért, mert szétszedem, bemutatom,
dobozolom, irány a pince. A múltkoriban előástam egy rakat ilyen rejtett lomot,
pedig hányszor megígértem magamnak, hogy ezentúl vigyázok a kacatoktól
nagy nehezen visszaszerzett helyre. Aztán hogy néz ki mindig a szoba...

Még élénkem emlékszem, mikor egy nem is oly apró projectet indítottam, melynek
keretében visszaszereztem a tápegység előtti helyet. Persze most is van itt ez + az,
de ezek a tárgyak már nem szétszedésre várnak. Na jó. A zöld ceruzaakku igen.
A fa rudacska pedig egy készülő madáretető része. Az akku előtt heverő
gumilapot pedig fel kell ragasztani foltnak, mégpedig az előszobában
lógó lyukas biciklibelsőre. Van itt rend kérem! Illetve talán lesz...

Itt például már rend van, hiszen visszaszereztem a lomoktól a billentyűzet
tárolására szolgáló helyet. Ez sem volt egyszerű! Szépen apránként,
tárgyanként haladtam, mire egyszer csak felszabadult a hely.

Majd mindjárt keresek egy képet, hogy lásd mi volt itt nem is oly rég.

És ez is egy neuralgikus pont volt. Ha kellett a Weller, szinte fájt kihúzni
a pákatrafós fiókot, mert biztosan leborult az elétornyozott lomhalmaz.
Most meg csak odanyúlok, s kihúzom a sarokból a fekete hátteret.
De van itt elrejtve ezüst színű is. Szövött háncsból is volt,
de azt az asszony galádul elkommunizálta.

Ezt a részt is rendbetettem, pedig itt is hemzsegtek a bontani való lomok.
Most meg mily szépen sorakoznak a boncoláshoz illő szerszámok...
Még az óráscsavarhúzókat is exhumáltam a középső fiókból.

Néha veszek valami hátteret, ha úgy látom, hogy szép, valamint olcsó is.
Ha az asszonynak is megtetszik, akkor ő is így tesz. Elveszi. Tőlem. Olcsón...
Ez a kerengős mintás fekete fehér, ez szerencsére eddig még nem tetszett meg neki.

Ennyit tud a joystick. Lehet a karocskát ide-oda lökdösni.

Mivel mereven ragaszkodom a régi jól bevált hangkártyámhoz,
ezért van ehhez a dugóhoz aljzatom, de nem fogom
kipróbálni! Franc se mászik be az asztal alá...

Két tűzgombok itten laknak.
Valószínűleg a gyártás pillanatában még nem volt divat az ergonómia.

A két tolókával lehet nullázni a kart, hogy
a képernyő közepén álljon a célkereszt.

Nem mondom, hogy csúnya ez a gomb, de egy joystick
karjának azért illene ennél sokkal szebbnek lennie.

A forma nem az ízléshez, de még csak nem is holmi ergonómiához,
hanem közvetlenül a tartalomhoz lett igazítva.
A neve nekem nem mond semmit.

A belseje szerintem sokkalta szebb, mint amilyen a külseje.

Ha akarnám, kiszedhetném belőle a két potmétert.
No de minek? Mikor van belőlük három dobozzal!

Ha kiszedném belőle a középállásba visszahúzó rugókat, majd lecserélném
a potmétereket sztereóra, akkor már csak pár szál drót híja, hogy kész
legyen a kvadrofon balansz. Persze már régóta nem csinálok
semmi ilyesmit, de az álmodozás azért még megy.

Így mozgatja az előbb látott mechanikán keresztül a botkormány karja, a kar
pozícióját a PC felé ellenállás változás képében jelentő potmétereket.

Ha nem is komoly mintázatú, de azért ide is jutott egy darabka zöld panel.

Gondoltam bedobom a helyére, mégpedig a pince felé tartó dobozomba.
Erre találtam egy orvul elbújt CB55-ös készüléket a sarokban.
Persze tudom én azt jól, hogy nem véletlenül van ott.

Tartozik a telefonhoz egy korban és méretben pontosan illeszkedő kihangosító,
ami ebben a másik sarokban lakik. Valamint lakik itt még egy Rumli nevű
manó. Már csak azért, mert valakinek felelnie kell a rendetlenségért!

Ez a doboz annyira csúnya, hogy az már valósággal szép! Valamint ritka is. 30 évnyi
telefonos pályafutásom során, mindössze ezzel az egyetlen példánnyal találkoztam.
Amúgy magyar, mégpedig ELKIS gyártmány. De róla majd egy más alkalommal.

Ha van összeszerelve CB55-ös, akkor minek lakik a tesója a sarokban?
Már majdnem megválaszoltam a kérdést, csak fogalmam sincs!

A botlámpát legalább már szétszedtem. Megy ő is a dobozba.
Gondoltam hátha van még elrejtett dobozolható lom, ezért körbenéztem.

A barna zsákban egy olyan régóta húzódó magnó bemutatós project rejtezik,
hogy még a Terta 811-es magnónál is régebben hever a szobában.
Persze akár le is vihetném a pincébe, de akkor aztán tényleg
sosem lesz belőle semmi. Szegénykém egyre törődöttebb,
mert ahányszor kizuhan a szoba közepére, mindig letörik
egy újabb darabka a megvásárlásakor még épp plexijéből.

Miközben jelen cikk tárgyát, vagyis a PC-hez való analóg botkormányt szedtem szét,
eszembe jutott, hogy el kéne mesélnem a különbséget az analóg és a digitális között.
Már úgy értem, van az imént látott potméteres kormány, ami a kar elmozdulásával
analóg jelet ad ki magából, és van amelyik digitálist. Persze csak annyiban, hogy
mikor kimozdítjuk a kart középhelyzetből, ezt az egy szem változást jelzi a gép
felé. De ha megemlíteném ezt a dolgot, akkor kéne is ilyen joystick bemutatni!
Ott ülnek ketten a mélyláda szélén, és azt várják, amiről pont most beszélek...
Kívülről mindkettő gyári, azonban a nagy szürkét belülről némileg átépítettem.
De ez, illetve ezek szétszedése, már egy másik, illetve két másik cikk keretében
fog megtörténni. Természetesen van a botkormányokhoz játékgép is. A szürkéhez
egy AMIGA, a feketéhez meg néhány bóvli, de azért már játékkazettás gép. Jaj már!

Teszem el ezt a hátteret menten!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.