PC-hez való botkormány
(pedig milyen szép volt)

   A téma jelen esetben valóban a földön hevert. Ha véletlenül meg tudom állni, hogy nem veszek semmit, akkor találok. Ez a szép botkormány például egyszerűen csak ott hevert a földön, egy csomó gyógyszer társaságában. Mivel nekem tényleg elgurult a gyógyszerem, bár némi gondolkodási idő elteltével (ami legfeljebb 2 tizedmásodperc volt), már hajoltam is le a kincsért.

 

 

Mivel a páromtól kikapok a sok koszos vacak miatt, legyen neki igaza
alapon megfürdettem a botkormányt. Ez amúgy valóban koszos volt.

 

 

 

Mivel úgysem lesz belőle semmi, semelyik részének sem árthat egy kis víz.

 

 

   Ha már víz közelében voltam alapon, megfürdetem ezt a szovjet Sonata 201-es rádiót is. Nem egy VEF, hiszen mindössze négy rövidhullámú sáv van rajta. Az igazi érdekessége az, hogy belül öntvény alumínium váza van. Az ugyan igaz, hogy a stabil rövidhullámú vételhez masszív mechanikai felépítés szükséges, de az oroszok néha nagyon túl tudnak lőni a célon.

 

 

   Még a ceruzahegyezőt is megfürdettem. Majd lesz neki is külön szétszedtemje, csak jussak végre oda! Mondjuk a ceruzahegyező egy meglehetősen unalmas tárgy, de majd csak feldobom valamivel a boncolását.

 

 

A virágoknak nem nagyon megyek a közelébe. Néha azért meglocsolom őket.
Szép zöld virágaink vannak, mert egy évig csak a szép zöldeknek adtam vizet.
Vagyis csak az maradhatott életben, aki kiérdemelte a virág, vagy a zöld jelzőt.
Azért ide eléjük szoktam pakolni, hogy botladozzon a sok kacatban az asszony!

 

 

Eltelt fél év, mire fel már bátran gondolhattam, hogy most már aztán biztosan
kiszáradt. Csak megmagyaráztam, hogy miért nem nyúltam hozzá hónapokig!

 

 

   A két apró kék tekerővel a kar nulla pozícióját lehet beállítani. Ez egy un. analóg joystick, ami a kar pontos pozícióját küldi el a PC felé. A kattogós joystick csak annyit mond, melyik égtáj irányába toltuk meg a kart. Ez utóbbi nem PC-hez, hanem mondjuk C64-hez, vagy AMIGA-hoz való. Persze sem AMIGA, sem C64 nem lesz a szétszedtemben. Jól van na, csak vicceltem. Természetesen már rég ott figyel mindkettő a pincében.

 

 

Ha két turbo karja is van, akkor ez biturbó!

 

 

   Bár ez a púp meglehetősen ormótlan púp, azonban a belemart bordák miatt kifejezetten jól mutat. Na ez az, amit a szocialista ipar nem volt képes eltanulni a kapitalistáktól. Nem baj ha szart gyártasz, de akkor legalább szép legyen!

 

 

Micsoda markolat...

 

 

A kék gomb megnyomásával hozzáférünk a piros gombhoz.
El van ez bonyolítva rendesen...

 

 

Már külön érdekességnek számít, ha valami olyat találok, ami nem kínai.

 

 

Ügyes kis mechanikai áttételen keresztül tologatja a kar a két tolópotmétert.
Mondjuk már nem sokáig teszi, mert menten kibelezem!

 

 

Panel, érdekes fehér foltokkal.

 

 

   A panel másik oldalán néhány elszórt alkatrész. Az NE556  tulajdonképpen két darab 555-ös időzítő, csak egy tokban. Ezeknek az a szerepük, hogy helyettünk nyomogassák a tűzgombot, vagyis sorozatot lőnek. Ezek annyira ellustítják a felhasználót, hogy szinte már a gép játszik helyettük.

 

 

Ritka eset, hogy négy egyforma gumiláb kerül a dobozomba.

 

 

A karocskákat is elteszem. Ha egyszer valami váratlan okból turbót
kell kapcsolnom, akkor ezentúl lesz hozzá készleten gombom.

 

 

Természetesen tolópotméteres dobozom is van.

 

 

Ez volt a kar tengelye. Formátlan, felesleges, ráadásul még ragacsos is.
Nem sikerült meggyőznie róla, hogy nekem szükségem van rá.

 

 

A markolat belülről.

 

 

Nincs is atombomba a nagy piros gomb mögött!
Azért össze tudják törni az ember lelkét ezek a kínaiak...

 

 

Így működik a kapcsoló.
A rugó felfelé húzza az érintkezőt.

 

 

Ha megnyomom a rugót, akkor meg átbillen és hirtelen lefelé húzza.

 

 

Mivel úgy éreztem, hogy elég volt mára, besöpörtem
az egész miskulanciát a szemetesbe.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.