Botlámpa

Na mit hozott nekem a nyuszi? Illetve nem a nyuszi hozta,
hanem Szuda Zoli kollégám, de ez most mindegy...

Kifejezetten szépek ezek a fehér LED-ek. Ha nem lenne belőlük itthon, biztosan vágynék rá, hogy legyen. Volna ötletem, hogy mibe építsem be őket. Persze így, hogy vannak, na így valahogy már elszállt az ihlet...

Ez a kupak letekerhető. Idáig eljutottunk, de itt aztán el is akadtunk. Abban maradtunk, hogy majd én otthon megnézem. No nem kíváncsiságból (á dehogy), hanem azért, mert ugye nem világít.

Ez meg a lámpa nyele. Ebben a végében van a kapcsoló és az akkumulátor.
Vagyis ez a lámpa nem elemes, hanem akkus, tehát tölthető.
A töltő persze már nincs meg, így azt is pótolni kell.

Vízhatlan a kapcsolója. Ez azt vetíti előre, hogy az egész lámpa jól be van zárva.
Vagyis nem lesz egyszerű hozzáférnem a belsejéhez.

Íme a töltő csatlakozója. Mivel áram alatt szokott lenni, és még vizet is szokott kapni (horgászlámpa ugye) így nincs abban semmi szokatlan, hogy idővel ilyen szépen kizöldült. Hogy a csatlakozóaljzat körül kicsorbult az anyag, az mondjuk már érdekes. Valószínűleg attól csorba, hogy a tápcsatlakozó dugója párszor vadul lett kihúzva. Ellenben a terhelésnek ki nem tett perem is csorba. Bárhogy nézem, ez akkor sem itt nyílik.

Mivel nedves környezetben volt használva, s épp ezért vízmentesen zárt a tok,
a képen látható szennyeződés nem külső forrásból származik. Ez nem jó jel...

Eddig már korábban is eljutottunk, csakhogy a másik
végét nem lehet letekerni, ott ugyanis nincs menet.

A letörött akasztót majd innen tudom kicserélni. Mikor ennyire elbízom magam, az azt vetíti előre, hogy ebből a lámpából már nem lesz semmi. Mindig így szokott lenni...

De semmi. Az átlátszó cső valószínűleg bele van ragasztva a fekete markolatba.

Kijött a LED sor panelja mögötti papírcsík. Nem mondom, hogy
teljes a siker, de az apró részeredményeknek is örülni kell.

- bekapcsolom a kamerát

- kivárom a fehéregyensúly beálltát

- belekortyolok a kávémba

- beállítom a világítást

- beállítom a távolságot

Barátságosan odacsapdosom a lámpát az asztalhoz.
Az akkumulátor a hirtelen megálló tömegénél fogva kiüti magát a tokból.

Nos ezért nem. A drót vége a cső közepében van. Ráadásul csak egy szál maradt meg. Azt ugyan még ki sem próbáltam, hogy a LED-ek világítanak-e, de én már tisztán látom, hogy nem lesz ebből a lámpából semmi...

Nem értem, hogy mégis mit akarhattam ezzel a képpel.
Ez annyira így van, hogy még a kép neve is ez!

A kamera meg azt nem érti, hogy mivégre ez a nagy fehérség.
Nem is tudja belőni szerencsétlen a fehéregyensúlyt.
Illetve ahogy én látom, meg sem próbálja...

A sok fehér LED közt van benne egy piros is. Mikor az akkuk lemerülnek, s leesik
a feszültségük, olyankor az összes fehér LED elalszik, csak a piros világít tovább,
mert az ő nyitófeszültsége alacsonyabb, mint a fehér LED 2,5 volt körüli értéke.
Ráadásul a fehér LED-ek kettesével sorba vannak kötve. (5 volt körül nyitnak)

Hat új akkucella kéne bele. Még a Lidl Tronic akkuból is 1.500 forintba kerülne egy új töltet. Annyiért már simán lehet kapni egy másik ilyen lámpát. Szóval ebből már biztosan nem lesz semmi.

Meglehet, kicsit túl is toltam. Legalább tudom,
honnan van a rohadás a cellák végén.

Én annyira rendes ember vagyok, mert ugye már eleve ilyen típusú családból származom, hogyha leteszek valamit valahova, akkor az ott is marad! Mint például most ez az akkupakk, mégpedig zsinórostul. Már egy egész hét eltelt, de szemernyit sem moccant! Pedig itt azért eléggé útban van. Gondoltam rendet teszek. A LED sor megy mondjuk a... Jó, akkor most még nem tudom, hogy hova fogom őket tenni. Azt viszont tudom, hogy az ócska akkuk mennek a szemétbe.

A szerző itt káromkodott egyet. Valójában persze nem egyet. Sőt!
A szerző az átokbugyrának egész tárházát igyekezett kimeríteni azon eset
kapcsán, hogy a haldokló akkupakk utolsó erejével megjelölte eme szent helyet.

Mit tudom én mi van elektrolitnak egy Ni-MH akkumulátor cellában... Mindenesetre elég agresszívnek néz ki. Kémiából csak arra emlékszem, hogy Ági néni tanította, akinek nagyon szőrös volt a lába. Sajnos ennyi tudás a későbbiekben (ipari suli) már nem igazán bizonyult elégségesnek a kettes szint eléréséhez.

Beáztattam a foltot denaturált szeszbe, majd egy könnyed
mozdulattal letöröltem. Persze nem jött le...

A trutyi belemart az asztal lapjának anyagába. Nem mintha eddig tartózkodtam volna az eset kapcsán a kifogásolható kijelentésektől, de immáron erős igényként merült fel bennem, mind a kozákok, mind a bosnyákok, s az ő felmenőik igencsak rosszindulatú emlegetése.

Próbából sétáltam vele egy kicsit a lakásban, de valahogy sehova sem illik. Szerintem most az lesz, hogy úgy elteszem, hogy mire rájövök, hogy mire kéne, addigra arra sem fogok emlékezni, hogy egyáltalán van...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.