Madáretető készítése
(fagylaltos dobozból)

Ugyan készítettem már madáretetőt de az a változat szerintem Andi túllihegett tervei
alapján készült. Ez a mostani annál sokkalta egyszerűbb project. A lakásban fellelhető
alkatrészekből készül, közel nulla energia és anyagi befektetés mellett. A legfontosabb
alkatrész, egy átlátszó fagylaltos vödör. A munka oroszlánrészét, vagyis a fagyi az ő
dobozából történő kievését azonnal magamra vállaltam. Na! Le sem tagadhatnám,
hogy micsoda egy önfeláldozó típus is vagyok én. Miután a madártej ízű fagyit
sikeresen elpusztítottam, valakinek el kellett mosogatnia a kiürült dobozt.

Ez leszek én? Kérdezte Andi.
Mégpedig úgy, hogy a mondatvégi kérdőjel beletörődős határozatlanra sikeredett.

Szerintem sem volt igazi kérdés, hogy kié a feladat.

Kell a madáretetőhöz egy ágdarab, amire majd le fog szállni a madár, és jól
belekapaszkodhat a karmaival. Ez lehet bármiből. Kiságy rúdja, virágkaró
maradvány, beszáradt ecset nyele. Végső esetben akár egy letört faág is.

Persze teljesen felesleges túllihegni ezt a madáretetős dolgot, ugyanis a madár
az egy abszolút igénytelen állat. Egyáltalán nem érdekli, hogy hova van
kiszórva a mag! Ugyanolyan jóízűen beharapja a magot a puszta
földről, mint mondjuk a videón látható paprikanövény alól.

Úgy belelendültem a madáretető készítésébe, hogy mintegy két évre félbe is hagytam.
Nem szabad a munkát elkapkodni! A nagy sietségben még rá talál szokni az ember.
Most például az évek óta húzódó... Tényleg! A wincseszterek tőlem húzódnak, én
meg a velük való szórakozástól. Szóval most, miután a minap mintegy pár perces
megfeszített munkával átrendeztem őket ide, már itt vannak útban a meghajtók.

Majd csak lesz valahogy... Vagy valami. Mindeközben (halogatás) az ötleteim s
a felboncolandó alanyok meglehetős tempóban gyűlnek, egyre csak gyűlnek...

A Hi-Fi torony aljában szerintem lesz hely ennyi HDD-nek.
Vagy ha nincs, akkor majd csinálok.

Figyuzd csak mi van ott! Lepődtem meg az unottságból alig kiemelkedő mértékben.
Szóval az úgy volt, hogy ez a mostani project egyáltalán nem madáretető
építésnek indult, hanem csak a HDD készletem elrendezése elé
szúrtam be pár korábban készült, s alaposan félretett képet.

Ha előkerült, meg a cikk címe is ez, legyen...
A zacskót most hanyagoljuk. Abban egy döglött
karácsonyi fényfüzér van, olyat pedig már láttunk.

Ez az óra eddig még mindig megúszta a szétszedést, pedig már igen sokszor
akadt a kezembe. Szerintem (legalábbis egyelőre) most is egyben hagyom.
Persze így, hogy rejtekéből meglepetésszerűen előbukkant, sajnálatára,
vészes közelségbe került a csavarhúzóimhoz. Jobbra pedig egy újabb
boncolható merevlemezt látunk. Ez a példány a Hi-Fi torony
aljában lakott. Rend? Nálam? Ugyan... Amúgy vele
volt lesúlyozva a mosógép kifolyócsöve,
mikor hibás volt a szivattyú.

Két MK-27-es kazettás, és egy Terta 811-es orsós. Majd ha befejeztem a rádióim
boncolását, nekifogok ugrani a magnógyűjteményemnek. Illetve nem
pontosan ezt találtam ki, hanem azt, hogy a sok rádió közé
majd be-be szurkálom a magnókat. Persze ehhez
szét kéne őket szedni. Nem is tudom...
Meglehet, hogy nem így lesz...

Ez is egy micsoda egy rég eltervezett projectem volt...
Arról van szó, hogy a korábban beszerzett, s csavarokkal szépen feltöltött (azóta sem
találok a megszokott helyén semmit) szortimenteket átrendezem a Hi-Fi torony aljába.
Mindezt azért, mert a csavarok alatt majd összeszakad a hátam mögötti polc.
Persze nem most fogom betenni ide a csavartartókat, hanem majd
csak akkor, ha lesz itt elég hely. (lásd az itt lakó magnóim)

Most még csak arról van szó, hogy kipróbálom, miszerint beférnek-e a tartók
a nekik szánt helyre. És igen! Nincs útban a hátul megbúvó konnektorsor.
Szintig betolható a doboz. Persze most még csak ferdén, de talán
majd egyszer, egy messzi messzi galaxisban...

Addig is HDD készlet be, kisvödör és óra ki.

Ez a hely sajnos csak látszatra üres. Valójában csaltam. Zömítettem a dolgokat.
De úgyis hiába, mert szinte maguktól szétcsúsznak...

Hogy a kék doboz ne csúfoskodjon a szoba közepén, betoltam az éjjeliszekrény mögé.
Micsoda jó kis szó az éjjeliszekrény! Még szerencse, hogy már rég nem az van benne,
mint amire a neve utal. Már úgy értem, hogy nem éjjeli. Mármint nem éjjeli edény.
Merthogy eredetileg az éjjeliszekrény az éjjeli edény tárolására szolgált.
Csak ugye ki emlékszik már a szavak eredeti jelentésére...

Először is kell egy átlátszó vödör. Valamiért ilyenben van a madártej ízű fagyi.
Illetve ha ilyet nem kapnánk, akkor keressük úgy, mint vödrös nápolyi.
Persze ha nincs, akkor megteszi a többliteres étolajos palack is.

Nem is akkora baj, hogy épp most merültek ki a fényképezőgépben az akkuk, mert
így legalább, hogy épp oda kellett nyúlnom, csak úgy mellesleg megtaláltam,
a már korábban előkészített fadarabot. Persze ez sem pontosan így van,
mert ez a fadarab, ez nem az a fadarab. Az első választásom ugyanis
egy ecset lefűrészelt nyelére esett. Az ecset nyele pedig valahova be.
Ezt abból gondolom, hogy sajnálatos módon azóta sem futottunk össze.

Kell még egy darabka kábelköpeny. Szerencsére ez is elő van készítve. Meglehet,
hogy már egy éve is megvan annak, hogy behajítottam a szerszámok mögé.

Az asztalon három dolog hevert. Úgymint: Fagylaltos vödör, fadarab, kábelköpeny.
Az asztal alatt mélyen pedig a munkakedvem. Aludtam is rá egyet menten.
Ha rám várnának a madarak, térdig járnánk a döglött szárnyasokban!

Gondoltam előkapok egy alkoholos filcet, s rajzolok egy szép kört.

Aztán szerencsére még idejében észbe kaptam. Én? Meg a szabadkézi körrajzolás?
Szerencsére akad itt a kezem ügyében mindenféle méretű kör alakú segédlet.

Így azért mégiscsak szebb! Mondjuk a madaraknak aztán édes mindegy...

A nagy lyukat én speciel egy tapétavágó késsel vágtam ki, de bármi mással is lehet.
Élesebb kés, forró pengéjű kés, páka. Valamint szúrtam a nagyobb alá egy aprócska
lyukat, ahová a kapaszkodófa lesz odacsavarozva. Az arányokat nehéz eltéveszteni.
A lényeg, hogy legyen néhány centi hely a nagy lyuk és a doboz alja között, hogy
ne szóródjanak ki a dobozból a magok. Illetve ne legyen túl mélyen a doboz alja
a lyuk pereméhez képest, hogy könnyedén be tudjanak csippenteni a madarak.
A faág pedig valahol középen legyen a doboz alja és a lyuk alsó széle között.
Persze úgysem tudjuk annyira elrontani, hogy az éhes csőrösek meg ne oldják.

A korábban látott kábeldarabot (illetve kábelköpenyt) hosszában felvágtam.
Lehet színesebb és vastagabb is. Ez azért kell, hogy a madarak rendesen
rá tudjanak fogni a karmukkal a lyuk peremére. Meg persze azért is,
nehogy megsérüljön a szárnyuk a sebes ki-be röppengetés közben.

Ha elég merev az anyag, nem is kell odaragasztani, mert magától is megáll.
Minél vastagabb, annál jobb. A három erű villanykábel köpenye
épp megfelel, de mint az látható, a mezei  UTP is megteszi.

Fadarab, csavar, alátét. Ilyesmik is akadnak minden jobb háztartásban.

A vödörre pattintsuk rá a fedelét, hogy csapadékos időben se ázzanak szét a magok.
Készen is van a madarak öröme. Tehetünk bele bármiféle magot.
Nálunk a cinkék a (sokéves avas) dióra buknak.
Illetve eszik, nem eszik, ezt kapnak!

Mondjuk állhatott volna 90 fokban a vödör füle a fadarabhoz képest.
Most már persze mindegy...

Egész télen az ablakban kosztoltak a cinkék. Mikor vége a télnek be lehet (és kell is)
venni a madáretetőt, hogy a madarak visszaálljanak a természetes étrendjükre,
azaz a rovarokra. De mikor eljön a tavasz, úgyis lecserélem a madáretetőt
mindenféle növénypalántákra. Most például paprikára, paradicsomra.

Amúgy a madaraknak megvan a magukhoz való eszük. Mivel a rovarok sokkal
táplálóbbak mint a magok, ezért a tavasz beköszöntekor, vagyis a kalóriadúsabb
eleség megjelenésével, hanyagolni kezdik a télen igencsak sűrűn látogatott etetőt.

Mint az látható, ez az etető még korábban készült, kék peremű beugrónyílással.
De ez aztán a madaraknak édes mindegy...

Van olyan cinege, aki beugrik egy pillanatra, s csak egy szem magot visz.

De akad olyan is, aki nem ennyire idegbeteg. Szépen
leül az ágra, majd viszonylag nyugodtan csipeget.

Néha egész nap nem látni egy árva madarat sem, máskor meg hatalmas a forgalom.
Van aki csak beugrik, van aki megül. Még olyan is akad, aki beül a dobozba,
majd azzal szórakozik, hogy kidobálja a maghéjakat. Vagy megpróbálja
a doboz átlátszó fedelén keresztül alulról megenni a feje feletti magot.

Nagyon szépek ezek a mindenféle palánták! Aztán egy hét múlva megette az egész
ültetvényt a pókatka. Ezen segített a hagymahéjas főzettel történő permetezés.
Lettek új levelek. Ezek meg befeketedtek. Lehullottak. Összepöndörödtek.
Leszáradtak. Vagy épp elrohadtak. Meg kell állapítanom, hogy hiába is
vagyok bármekkora paraszt, nem való nekem a növénytermesztés...

A madáretetőt odaköthetjük dróttal, spárgával, de akár kábelkötegelővel is.
Természetesen bármihez ki lehet kötni, nem csak az erkély rácsához.

Helycsere megtörtént.
Majd ősszel csinálhatom vissza az egészet.

Most kimosom az etetőt, s hogy ne a lakásban foglalja a helyet, leteszem a pincébe.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.