Kismegszakító

Gyűlnek, egyre csak gyűlnek a polcon a szétszedendő apróságok.
No nem mintha a nagyobb dolgokból nem lenne egyre több...

Ezt választottam mai szétszedtem alanynak. Ezt amúgy a cégtől hoztam, ahol is kicserélték a szünetmentest (ami az egész épületet vitte), s a maradványait (vagyis a hatalmas fémszekrényeket) a folyosón hagyták, mégpedig hosszú hónapokra.
Mikor épp megtehettem, akkor nagy ívben kerültem el ezeket a kincseket, nehogy még ki találjak belőlük szedni valamit. Ezeket a kismegszakítókat mondjuk ennek ellenére nézegettem. Szerencsére nem tudtam, hogy hogyan kell őket levenni a kalapsínről. Erre fel valaki nem leszedett belőlük egy marékkal? De! Aztán lerakta őket a korlátra. Na ez aztán már felhívás volt keringőre!

Így működik. Illetve nem. Ez ugyanis egy automata biztosíték (mai nevén
kismegszakító), és egy kapcsoló kombinációja. Mivel eredetileg egy hatalmas
(egész épületnek való) szünetmentes tápegység része volt, ezért nem egyszerűen
lekapcsol, hanem át. Mikor a túláram leveri az automatát, akkor a vele
mechanikailag összepárhuzamosított kapcsoló rákapcsolja
az óriási szünetmentes tápegységet a kimenetre.
Legalábbis gondolom én, mint telefonos.

Be akartam tolni a billentyűzetet a helyére, de nem fért be. Emlékszem rá, hogy nem
is oly rég szinte harcot vívtam ezért a helyért. Úgy látszik nem tanulok a saját
káromon sem, hiszen már megint belaktam valami lommal ezt a zugot.

Ez kérlek egy vérlázítóan gagyi PC hangfal belseje. Valami ilyesmiből szedtem ki, mégpedig abból az érthető okból, hogy így mégiscsak kisebb helyet foglal, mint még egyben tette. Most persze el kellene innen tennem valahova. Megvan! Illetve hol van a rádió építős doboz?

Tudom, hogy ez a rádió (merthogy ez az) kifejezetten szánalmasan néz ki, de én
már hallottam szólni. Ez lenne (amúgy valójában az is) a 29-es sorszámú
szétszedtem project. Na ennek egészen biztos nem az lesz
a baja, hogy őrült módra elkapkodtam.

Majd detektoros rádiót is szeretnék építeni. Mire odajutok, lesznek hozzá
alkatrészek. A kérdés csak az, lesz-e még akkor középhullámú adás?

Ez pedig egy rádió építős project akart lenni. Azokból az alkatrészekből építenék
rádiót, melyek épp a kezem ügyébe kerülnek. No de ez a doboz is csak telik...

Visszatettem a dobozokat a szekrény tetejére, hogy még csak ne is lássam őket!
Talán majd egyszer, egy messzi-messzi galaxisban...

A bal tányérkában a Fidelio telefon alkatrészei pihennek, a jobb kupában pedig
a SANYO deck csavarjai porosodnak. Még jó, hogy a kismegszakító
nem javítás, nem kell összeraknom, így nem kell a tartó bödli.

Most már értem, hogy hogyan kell leszedni őket a helyükről.
Meg kell húzni csavarhúzóval a műanyag pucukát.

Azt, amit jobbra fent látunk. Mivel ezt nem tudtam, majdnem nem lett ez a project.
Viszont aki tudta, ráadásul le is szedte ezeket, vajon miért nem vitte el?
Pontosan ugyanígy került hozzám a fekete áramváltó kocka.
Az is a folyosón hempergett egy hétig, mire megszántam.

Ez a valami két különböző dolog mechanikai összekapcsolásából áll.
A bal oldali pusztán egy kapcsoló, míg a jobb oldali 10 amper hatására leold.

Nem igazán látom, hogy mégis hogyan fog ez nekem szétjönni, mert sehol sem
látok rajta illesztési rést. Most mond már... Legfeljebb majd eltörik valahol.

Értem én, hogy sosem kell kinyitni, de attól még nem tetszik, hogy szegecselve van.

A két fél kapcsolót nemcsak a szegecsek, de még ez a matrica is összetartja.

Azért tartom ferdén a fúrógépet, mert különben nem lefúrja a szegecset,
hanem forgatja. Mondjuk így sem fúrta le, hanem inkább kimerült.

Nem fogom megvárni, míg a gyári fonnyadt töltője annyira megtolja az akkupakkot,
hogy újra tudjak fúrni, hanem inkább állat módra megtolom a tápegységemből
4 amperrel. Fél percet ha odafogtam a krokicsipeszeket, s máris feléledt
a fúró! Persze miután a maradék két szegecset lefúrtam, feltöltöttem
az akkupakkot a saját töltőjével is, de ez lényegtelen, mert úgyis
biztos le lesz merülve az akku, mikor legközelebb előveszem.

Kitoltam a szegecseket a másik oldalról. Valamiért úgy érzem, hogy
mindjárt lesz a dobozomban három egyenes réz csövecske.

Gondoltam megküldöm direktbe a tápom pákakimenetéről, hátha van benne annyi
áram rövidzár üzemmódban, hogy leverje az automatát, de nem volt.
Aztán persze kipróbáltam, hátha a másik két érintkezőre kell
nyomni a drótokat (szerintem igen), de arra sem reagált.

Kikapcsoláskor - az ívoltás okán - alaposan eltávolodnak egymástól a kontaktusok.

Ezeket a szép pogácsákat lehet, hogy később még megszerzem.
No nem mintha most nem az enyémek lennének...

És akkor, illetve éppen most, a szolidaritás okán, a kamerában is kimerültek az akkuk.
Ezekkel nem állatoskodom, mert egyrészt van hozzájuk rendes
töltőm, másrészt vannak feltöltött tartalék akkuim.
A CB55-ös készüléket meg már láttuk.

Szerintem ez valami elosztott paraméterű szikraköz.
Ez olyan hülyén hangzik, hogy akár még igazam is lehet.
És igen! Ez egy úgynevezett ívoltó kamra. Itt olvasható a leírása.

Ez a tekercs van sorba kötve az áram útjával.
Ha berántja a balra kilógó vasmagot, akkor leold a megszakító.

Most már látszik, hogy hogyan volt összekötve a két fél kapcsoló a karjuknál fogva.
Szóval a szélén kellett volna illesztési rést keresnem.
Utólag persze könnyű okosnak lenni.

A bimetálra tekert vaslemez felmelegszik, a bimetál
a melegtől elgörbül, s megnyomja a kioldót.

Ezek mennek a szemétbe. Nem mondanám, hogy sok helyet sikerült felszabadítanom.
Ráadásul ebből már volt is itthon, csak nem ez a modern, hanem még a régiféle,
csakhogy azt nem találtam meg! Kettő is van belőle, de úgy eltettem őket,
hogy hiába forogtam meg turkáltam a szobában fél órát, semmi nyomuk!
Persze majd akkor találom meg őket, mikor valami egészen mást keresek.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.