Akkutöltő és akkupakk akkumulátoros fúrógéphez
(javítás)

Tulajdonképpen nem ez következne, csak előrevettem, ugyanis nemsokára már nem
kell bejárnom dolgozni, ezt a kombinációt pedig egy kollégám nyomta a kezembe.
Vagyis ha kész, akkor már viszem is vissza. Van még egy pár ilyen dolog, amit
illene megcsinálnom, hogy ne kelljen csak azért bebicikliznem, hogy
visszaadjam őket. A zenélő gyerekjátékot már letudtam, jövő
héten ránézek a távirányítós BMW-re, aztán már csak egy
botkormányba épített videójáték meg egy zsinórnélküli
füles a restanciám. Meg persze ezernyi más vacak...

 

 

   Ezzel az történt, hogy Andris nem találta az akkupakk eredeti dugasztápját, ezért beledugott helyette egy másikat, ami épp a keze ügyében volt. A töltőáramkör oly melegen üdvözölte Andris ezen cselekedetét, hogy a szokatlan hőfejlődéstől a műanyag burkolat egy kissé elolvadt.

 

 

   Elmerengtem azon az elsőre még nagyszerűnek tűnő ötletemen, hogy az ipari hajszárítómmal (hőlégfúvó, vagy mi a csuda a neve) nekimegyek a doboznak és visszaformázom az eredeti alakjára. Ááá... Ezt vissza kell adni. Ráadásul egyben. Szóval ezt az ötletemet majd egy másik alkalommal vetem be.

 

 

Ez a dugasztáp nem az eredeti, mint ahogy a kép színei sem azok,
az előbb ugyanis elnyomtam valamit a fényképezőgépen, s
azóta sem találok vissza a helyükre a beállításokkal.

 

 

Magát a fúrógépet, ha nem is az éppen aktuális példányt, de azért ugyan olyat, mint
amire ez az akkupakk való, korábban már bemutattam, csak akkor ahhoz
nem volt akku, ezért majd most fogom pótolni ezt a hiányosságot.

 

 

Na most negyven fok felett már eleve csak az furkáljon, akinek két anyja van!
Esőben meg pláne! Kukában meg végképp! Tüzet meg eleve nem fúrunk!

 

 

Ha valamit igazán utálnak az akkumulátorok, akkor az a mélykisülés.
Márpedig egy 9,6 voltos akkumulátorcsomagnak az 1,23 volt, az az.

 

 

Mivel ugyanebben a méretben van 19 voltos gép is, ez meg ugye csak 9,6-os,
ezért ebben a dobozban csak fele annyi, vagyis nyolc akkumulátor van.
Természetesen az összteljesítményük - mint ahogy a tömegük is -
csak fele annyi, mintha teljesen ki lenne töltve cellákkal
a puttonyban rendelkezésre álló hely.

 

 

Hogy holmi snassz kartoncső a burkolat a cellákon?
Belülre így is bőven megteszi...

 

 

Mivel a kémia irányából semmiféle tudásnak sem sikerült utat találnia a kobakomba,
ha csak az nem számít annak, hogy a tanár neve Ági néni volt, akit erősen szőrös
lábakkal áldott meg az ég, szóval gőzöm sincs, hogy mi csapódott ki a cellából.

 

 

Gondoltam megtolom egy kicsit a labortápomból, mielőtt még meg találnék oldani,
egy már nem is létező problémát. Mert ugye döglött akkukhoz minek a töltő?

 

 

Csak sikerült végre visszatalálnom a fotómasinával a helyes beállításhoz!
Legalábbis az eddigi sárgás beütéshez képest élethűbbek lettek a színek.

 

 

Vette az akku a töltést, vagyis nem úszom meg a javítást.

 

 

Ebben a valamiben annyira nincs semmi, hogy részemről teljesen
értelmetlennek tartom, hogy egy külön egységet képez.

 

 

Egyszerű ez, mint egy balta.

 

 

Ez a hat alkatrész szerintem simán belefért volna magába az akkupakkba is.
Pláne úgy, hogy a rendelkezésre álló helyet az akkuk csak félig töltik ki.

 

 

Gondoltam hátha csak elégett az ellenállás, hiszen erre utaló nyomok vannak rajta.
De nem...

 

 

Érdekes mód semmi más baját sem találtam, mindössze a LED égett ki.
A másik LED a képen szintén kiégett, de az ő halálát én okoztam.

 

 

Ugye, hogy milyen szépen illeszkedik a dugó a lyukba?

 

 

De csak azért, mert kényszerűségből felfúrtam, ugyanis nem ment bele az
eredetinél pufibb dugó, a régi csatlakozódugóhoz méretezett lyukba.

 

 

A zöld LED rendben világít, bár vele eddig sem volt semmi baj.

 

 

Mikor bedugom tölteni az akkupakkot, akkor a piros LED is rákezd.

 

 

Félretoltam az asztal sarkára, gondoltam had töltődjön kedvére.

 

 

Nem...
Nem l*fasz herével, hanem pulykanyak, krumplival és hagymával, hosszan lesütve.
Finom étel ez, csak nem lehet gusztusosan enni...

 

 

   Amúgy pedig de! Mármint igenis l*fasz! Ráadásul egy igen szép nagy példány. Ugyanis az történt, hogy ugyan ránézésre minden rendben volt, szépen világítottak a LED-ek, azonban az akkuba egy csepp töltés nem sok, annyi sem jutott be! Mégpedig azért nem, mert a töltő eredeti dugasztápjában volt egy diódahíd, az éppen bevetett példányban pedig nem. Mivel a töltésvezérlő panelen van egy fordított polaritás ellen védő dióda, így maga a váltakozó feszültség problémát nem okozott, azonban egy coulomb töltést se! Jelentem, a hiányzó alkatrészt pótoltam. A kétutas egyenirányításnak köszönhetően rendbejöttek a dolgok.

 

 

   Ahogy megindult a töltés, egyből felment a feszültség az akkupakkon. Mondjuk töltést, illetve töltőáramot nem ezen a módon kell mérni, vagyis nem párhuzamosan feszültséget, hanem sorosan áramot, amit amúgy persze meg is ejtettem, csak ahhoz az összes kezemre szükség volt, hogy oda tudjam fogni a mindenféle helyekre a mérőzsinórokat, így nem tudtam közben fényképezni. 70 milliamperrel tölt a töltő, ami tökéletesen megfelel. Ezt úgy sikerült kiszámolnom, illetve meghatároznom, hogy elosztottam a reám váró szétszedéseket, mégpedig a kiadós ebéd után aktuális munkakedvemmel, majd a kapott számot a vérnyomásommal. Annyira csekély értéket kaptam eredményül hogy az tulajdonképpen már elhanyagolható...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.