Fidelio telefon
(nagytakarítás)

Nem azért van becsomagolva, hogy megvédjem az ütődéstől,
hanem azért, hogy ne legyen koszos.

Már úgy értem, hogy ettől a kis leprástól a szatyrom. Ezt a telefont egy nénikétől
kaptam ajándékba. Még szépen át is volt kötve a saját zsinórjával. Persze nem
azért kaptam, mert tökéletesen működik, hanem azért, mert hibás. Ugyan
ki adna nekem működő dolgokat? No meg mit is kezdenék velük?

A készüléken sok gomb, a gombokon pedig meglehetős mennyiségű kosz található.

Balra a kihangosító feliratozott kapcsolóját látjuk. A középső gombot nem lehet
lenyomni, mert az nem gomb. A jobb oldali gomb pedig azért nem
nyomható le, mert egy anyagból van a készülék házával.

Ez neki a neve.
Gondolom létezett belőle egy komolyabb változat is, melyben itt ült a kijelző.

A kézibeszélő ebből a szögből nem mutat valami jól.

Innen nézve pedig pláne előnytelen a formája.
Vajh milyen feje lehetett a konstruktőrnek, ha ez illett hozzá?
Mondjuk még mindig jobban illeszkedik, mint a manapság divatos okostelefon.

A készülék alja olyan, mintha valaki rámaszatolt volna egy rágógumit.
És ez pontosan így is történt!

Az automata villája masszívnak néz ki, ennek ellenére könnyű járású.
No de mi az ott középen?

Gondolom itt valamikor egy jegyzetfüzet lehetett.
Vagy akár a programozási utasítás.

A kézibeszélőben a szokásos mikrofon és hallgató található.

A készülék belsejében pedig meglehetős mennyiségű háztartási hulladék.

Ez nem egy Tajvani dzsunka lom, hanem egy teljesen korrekt készülék.
Csak a külseje olyan, mintha le lett volna szedálva a dizájner...
A készülék fedele belülről nézve meg teljesen érdektelen.

Na itt van a hiba! A jelenség konkrétan a következő volt. Mikor a nénike letette
a kézibeszélőt, a készülék nekiállt őrült módjára csörögni. Néha csak úgy magától
abbahagyta, máskor viszont az éjszaka közepén, mondhatni minden előjel nélkül jött
rá a készülékre a dilihopp. Létezik egy ilyen hibája a telefonközpontnak, de jelen
esetben nem a központ volt a bűnös, hanem az a szerelő aki a készülékbe ilyen
csúfosan gányálta bele a zsinórt. A piros vezeték erei, mikor épp olyan kedvük
volt, hozzáértek a csengő érintkezőihez. Ilyenkor a csengő közvetlenül megkapta
a vonali feszültséget. Annak meg aztán édes mindegy, hogy váltóáramot
kap egy kondenzátoron keresztül, vagy egyenfeszültséget direktbe.

Nagy (50 ohmos) impedanciájú hangszórója van.
Ha mást nem is, de ezt biztosan megtartom.
Jó lesz például a rádióépítős projecthez.
Csak ugye én, meg az a rádió építés...

Íme a készülék fenéklemeze. Nincs rajta semmi említésre méltó, hacsak nem a színe.
Tejeskávé színű készülék? Amúgy telefonok esetében érdekes dolog a szín kérdése.
Kezdetben az anyag tulajdonsága miatt famintásak voltak a telefonok, majd később
fényesek, hiszen fémből voltak. A CB35-ös és a CB55-ös a bakelit házanyag miatt
fekete volt, bár létezett belőlük bordó és fehér változat is. A CB67-es készülékből
már egész terjedelmes színválaszték volt, a CB76-osból meg pláne! Érdekes adat,
hogy bár mindketten alapszínnek mondhatók egyik típusból sem készült se
kék, se barna. (bár nekem volt egy világoskék 67-es készülékem)

Kellemes (bár alig látni a felöntéseket) segédlet az elem behelyezéséhez (balra),
a drótok bekötéséhez (jobbra). A középső táblázat a készülékben
található négy jumperhez (kapcsolócska) tartozik.

Azon lamentáltam, hogy kidobjam-e az alkatrészeket a bontás sorrendjében,
vagy kimossam őket ahogy szoktam. Csak ugye utóbbit mégis minek?

A panel is tiszta kosz. (inkább csak por meg szösz) Mossam ki ezt is?

Az alkatrészeknek egyáltalán nem árt egy kis víz. Mondjuk nekem meg a kosz,
de ettől azért mégiscsak jobb érzés tiszta alkatrészeket bontani a panelből.

Tudtam én, hogy rákos a Barbie! Azért olyan gebe az a csaj. Ezt támasztja alá,
hogy elhagyta a fele műmellét. A gumi tötty pedig a nyomógombsort.

Mibe fogadjunk, hogy halott benne az elem?

Ez a kép mégis miről szól? Ilyenkor jön jól, hogy neve van a képnek. A panelről
leforrasztott kishangszóró könnyed ívet véve szállt át a billentyűzetem felett.

Szerintem ez nem az én kezem...

Bevágtam a mosatlan részek közé a panelt is. Ha nem élné túl a fürdetést, akkor sem
vesztek semmit. Annyira nem érdekelt a telefon sorsa, hogy épp ahogyan azt
máskor is szoktam, fürdés után estig bent felejtődtek a fürdőszobában.

Ebből a képből tucatszám készült, ugyanis többször is rászóltam magamra, hogy
most aztán már tényleg álljak neki összeszerelni a készüléket. No persze nem
szereltem össze, hanem csak mondogattam. Minek ezt ugye kapkodni?
A háttérben megbúvó ferde elejű SANYO deck még így is egy
hónap előnyben van a telefonhoz képest. Már úgy
értem, hogy lemostam a magnót, hogy
legalább kívülről ne legyen poros.
Természetesen azóta már újra az.

Szerintem Egyértelműen kijelenthetem, hogy újabb magasságokba emelkedett
a háttérválasztási tudományom. Barnás alapon egy tejeskávé színű telefon...

Szóval az úgy volt, hogy magamra parancsoltam. Géza! Márpedig most aztán tényleg
összerakod! Már csak azért is, merthogy elkezdődött a fűtési szezon, és ugye el
ne olvadjon már szerencsétlen telefon a kályha tetején. Na ezt persze már
megint nem kapkodtam el. A telefon egyik fele az asztalomon volt...

...míg a maradék részek az egyik polcon ücsörögtek még néhány hetet.

Végül persze csak eljött a nap, melyen az alkatrészek újra telefonná egyesültek.

Nem mondom, hogy a nehezebbik végével kezdtem, mert nincs neki olyan.

Mikrofonra gumikupak. Jaj! Hogy megizzadtam ebben az erőt próbáló feladatban...

Vajon hogyan sikerül eltörni a hallható előtt terpeszkedő rácsot?
Túl erősen hallgattak bele? Mindegy... Nem fáj ez így senkinek...

Miután beszereltem a hallgatót és a mikrofont, végre felszabadult az asztalomon
az a piciny fatányér, amit csavartartónak használok. Jöhet a következő alany.

Itt egy kicsit elidőztem, ugyanis első nekifutásra
egyáltalán nem illett az aljzat a házba.

A panelről lógó drót végén fityegő sarunak is megkerült a helye.

Így kell beforrasztani a drótokat, nem pedig úgy,
ahogyan azt néhány képpel ezelőtt láttuk.

Már majdnem eltettem a pákát, mikor is észrevettem a hangszóró árván lógó drótjait.

Azt kell rá mondjam, hogy ez egy nagyon kompakt készülék! Kifejezetten profi
a mérnöki munka. Sehol semmi lógó drót. Minden passzol a helyére.
Ez például egyáltalán nem mondható el a CB811-es telefonról.

Ezek a krumpli csavarok valahogy egyáltalán nem illenek a képbe. Illetve valaki
már előttem igen értelmetlen módon megtépte őket, s most üresben forognak.

Ez a lapocska nem akart bepattanni a helyére.
Aztán persze rájöttem, hogy nem bepattanós, hanem nútba tolós.

Szépen csörög. Ráadásul a csengő kikapcsolója az előlapon kapott helyet.
Már úgy értem, hogy így legalább látszik ha ki van kapcsolva a csengő.

A kihangosító fokozat is szépen szól.

Borzasztó külsőbe rejtett profi tartalom.
Olyan csúnya, hogy megszántam a szerencsétlent.
Mégsem dobom ki. Elücsörög szépen a pincében a többi közt.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.