Ezt a magnót csak azért fogadtam be (mármint a gazdája épp ki akarta dobni), mert bár láttam már kétkazettás hordozható rádiós magnót, olyan mechanikájút azonban még nem, amibe a kazettákat nem egymás mellé, hanem egymás mögé kell betenni. Illetve lehet, hogy ilyet is láttam már, csak vagy nem néztem meg alaposan, vagy egyszerűen csak nem szedhettem szét. Most viszont ugye itt a nagyszerű alkalom.

   Amúgy van készleten egy általam egyszerűen csak jobbfélének nevezett, szintén kétkazettás rádiós magnó is, csak az most egy olyan helyen van, ahová bár oda tudtam fényképezni, férni azonban annyira nem, hogy még csak elfordítanom sem sikerült, hogy ne az alját, hanem az elejét lássuk. Mármint arról a fekete oszlopról van szó, amiből egy kissé kiáll az egyik kazettaajtó, ami amúgy a készülék egyik nyilvánvaló hibája. Az enyém meg ugye az, hogy a magnókat csak gyűjtöm, de be már nem mutatom, aminek előbb vagy utóbb, de komoly következménye lesz.

   Mármint itt valaki nagyon tökön lesz rúgva (jöhetne már erre valaki, hogy ne én legyek az), ha a tüzelési szezon kezdetére nem tűnik el a tűzifás pincéből a ma bemutatásra kerülő, meg ez a másik, amúgy Grundig orsós magnó, ami speciel direkt azért lett idekészítve, hogy nagyon útban legyen, ezzel könnyítve meg a szerző helyzetét. Mármint egyszerűen csak nyilvánvaló és megkerülhetetlen választ adva arra a kérdésre, hogy melyik magnó szétszedésével nyissak.

   Mikor a magnó a pincéből végre felkerült, akkor még úgy gondoltam, hogy ha aznap talán még nem is, de másnap biztosan szétszedem. Másnap az jött közbe, hogy beleálltam a 2022-es cikkadag átolvasásába, amit aztán abba sem hagytam, míg csak el nem jutottam egészen idáig. Mármint az ennek a magnónak kihagyott résig, ahonnan ugye nem tudtam a dolgot tovább folytatni. Mármint azért nem, mert ugye ha valamelyik ez után következő cikkben megemlítettem ezt a magnót (amúgy a 2022-es cikkekben nem említettem meg), akkor ugye nem tudnám beszúrni a rámutató linket, hiszen ez a cikk akkor még nem volt kész. Ezen felül hiányzik az idei cikkadagból még egy magnós, valamint egy farigcsálós is. Mikor ezt írtam, akkor még csak november vége felé járt, így a hiányzó három cikk megírására még bőven volt időm. Hogy aztán összejön-e, az majd kiderül...

   Mikor legközelebb neki akartam állni a magnó boncolásának, pontosabban szólva még csak a körbefényképezésének, akkor az egyik ingemben talált hegyes sarkú szúrós feliratos anyagdarab eltávolítása jött közbe, mint tovább már tényleg nem halogatható feladat.

   Egy másik napon pedig az, hogy a magnó mögött megtaláltam a pincébe való fényképezőgépet. Hogy miért hoztam fel, azt el nem tudtam képzelni! Mármint mostanában már csak a memóriakártyát szoktam a pincéből felhozni, magát a fényképezőgépet már nem. A minap ennek - mármint az elbújt gépnek - sikerült benne megakadályoznia, hogy nekiálljak a pincében barkácsolni, turkálni, rendet rakni. Mármint mikor a lépcsőház takarítása után a pincében már csak azért is ácsorogtam, hogy ne én legyek aki elsőnek összejárja a frissen mosott követ, nem volt ott a polcon a fényképezőgép, mire fel - gondolom bosszantásomul - egyből feltámadt bennem a munkakedv, amit végül favágással vezettem le.

   Most pedig az, hogy már nem tudtam volna begyújtani, ha nem hamuzom ki a cserépkályhát, mire fel - a hamu lapátolása közben - mérgemben megígértettem magammal, hogy ha a magnó szétszedésének nem is, de a körbefényképezésének mindenképp még ma nekiállok.

   A balra látható sztereo mono átkapcsoló össze lett kombinálva a törlésre szolgáló oszcillátor frekvenciáját megváltoztató kapcsolóval. Ez utóbbira akkor van szükség, ha a rádió és a magnó oszcillátorának frekvenciája összekeveredvén, a hallható tartományba eső jelet produkálna.
   A hangerőszabályzó élgombja melletti MIN felirat körüli műanyagot valószínűleg egy a tárolás közben hosszan ránehezedő kábelből kipárolgó hígító oldotta meg. Hangerőszabályzóból amúgy ez az egy van. Mármint nincs balansz gomb, ami egy ilyen kategóriájú sztereó készülékről olyan nagyon azért nem hiányzik.

   Mint ahogy az előbb látott gombok, úgy az állomáskereső élgombja is a hangfalnak tűnő dobozrészletbe került. Amúgy a balra fent látható hordfül is. Mondjuk eddig sem gondoltam a készülékről, hogy a hangfalai lecsatolhatók lennének...

   Itt azért már akad érdekesség rendesen. Már eleve ott van az, hogy a balra fent látható hangszínszabályzó gomb mindössze a magas hangok vágására szolgál.
   A Function gombban viszont nincs semmi fura. RADIO állásban bekapcsolja a rádiót, míg TAPE állásban csak akkor működik a készülék, ha lenyomjuk a magnó valamelyik gombját.
   A Dubbing speed kapcsoló segítségével egyrészt kétszeres sebességgel tudunk kazettát másolni, másrészt ez a kapcsoló össze lett kombinálva a szalagválasztóval.
   Mindeközben a mikrofon bemenet számomra azért fura, mert ugye az ilyesféle magnókra nem bemenetet szoktak rakni, hanem belülre egy electret mikrofont.
   A rádió hullámsáv váltó kapcsolója viszont nem igényel magyarázatot. Kissé ugyan furcsálltam a hosszúhullámú sáv létét, de aztán megnéztem a párom Sharp magnóját, amin szintén van.
   A Tape mode kapcsolóban már van némi varázslat. Az első állásában a magnó először az egyes, majd a kettes kazettát játssza le. A kettes állásban a kettes kazettafészek üzemel, míg a hármas állásban az egyes. A négyes állás szolgál a kazetta másolására.
   Ami talán a legnagyobb varázslat, az a kombinált mechanikához tartozó közös gombsor, melynek funkciói a tőle balra látható kapcsolóval együtt értelmezendők. Mint az a hiányzó feliratokból sejthető, az egyes számú mechanika csak lejátszani tud, mást nem.

   Az elemek behelyezését mutató ábra viszont érdekes, bár a ferdén álló elem nem azt mutatja, hogy úgy kell betenni. Ja, de, azt mutatja. Mármint azt, hogy úgy egyszerűbb, vagy fog menni egyáltalán, ha utolsóként nem valamelyik szélső elemet akarjuk betenni. Ez igazándiból az olyan típusú teleptartók esetében fontos, ahol mindkét érintkező rugózik.

   Hogy a play gomb a stop gomb hatására nem jön vissza, mire fel a kazettaajtó sem nyitható, azt a hibát valószínűleg a mechanikában található zsír öregedése okozza. Erre abból a jelenségből következtettem, hogy a gomb kézzel ugyan visszahúzható, de érezhetően lassan jön, mintha fékezné közben valami.

   Ez a felirat a google szerint annyit tesz, mint: A kazetta típusától függően előfordulhat, hogy az ajtó nem nyílik ki. Ebben az esetben nyomja meg az ajtót a nyitáshoz. Ezt mondjuk nem sikerült értelmeznem. Miután néhány kazettával kipróbáltam, de az ajtó mindig kinyílt, még csak kipróbálnom sem sikerült, hogy egy esetleges szorulás esetén használ-e az ajtó nyomkodása.

   Mivel ez a magnó komplett, s bár vannak hibái, de azok egyáltalán nem tűnnek javíthatatlannak, így akár életben is hagyhatnám. Csak ugye minek? Már annyi kacat várja a pince mélyén, folpackba elcsomagolva, hogy kezdjek vele valamit, hogy arra a tömegre rátenni egy újabb bigyót teljesen értelmetlen lenne. No nem mintha az értelmetlen cselekvés nem volna rám jellemző...
   Mivel nemcsak az értelmetlen dolgok cselekvése, de a határozatlanság is egyre jellemzőbb tulajdonságom kezd lenni, ezért azt találtam ki, hogy kap a magnó egy egész nap haladékot. Vagyis másnapra megálmodom, hogy mi legyen vele. Mivel az említett másnap ma van, a magnót pedig már eleve azzal a felütéssel fogadtam be, hogy pusztulnia kell, így nincs mese, így lesz és kész! Már ha nem csípődik be közben a derekam, ami már tegnap dél óta folyamatosan jelezget. A készülék elbontása közbeni hajolgatás vagy használni fog, mert ugye olyan izmaim fognak közben mozogni, melyek a mostanában szokásommá vált ücsörgés és fekvés közben nem igazán feszülnek meg, vagy épp ellenkezőleg, vagyis azzal fogom magamat kivégezni, hogy a csavarhúzózás és a pákázás közben ülve hajolgatok.
   Miközben a hosszúszárú csavarhúzó a dobozt összetartó mélyen ülő csavarok kitekeréséhez kell, addig a halas kofás fatányért a csavaroknak készítettem oda. Mondjuk akad ennél nagyobb tálkám is, csak az most nem üres.

   Hogy a króm kupában mi lehet, azt én már meg sem merem nézni! Mármint azért nem, mert olyan nincs, hogy a firkás cetli alatti alkatrészek ne valamelyik félbehagyott projektemhez tartozzanak. Az meg ugye kinek hiányzik, hogy még facsarjon valami a lelkén?

   Amennyiben sikerül a dobozból kipöckölnöm, akkor két piezo csipogóm is lesz. Hogy ez és a párja mennyivel járult hozzá a készülék hangjához, azt kipróbálni csak utólag jutott eszembe, mikorra természetesen már rég késő volt.
   Mármint azt találtam ki, hogy bekapcsolom a rádiót, közepes hangerőre állítom, majd elvágom a két nagy hangszóró vezetékeit. Most már persze mit sem ér az amúgy nagyszerű ötlet. Mondjuk van még egy Hitachi rádiós magnó a pincében, s ha annak szétszedéséig az ötletemet nem felejtem el, akkor bármi megtörténhet!

   Tényleg elpusztítasz? (kérdezte a magnó) Tényleg. (felelte a szerző) Bár voltak olyan elképzeléseim, hogy mondjuk kimentem belőle a rádiópanelt, leválasztva róla a magnó funkcióit, átkötve a vezetékeket, és még azokat az alkatrészeket is kiszedegetem, melyek az URH sáv vételéhez nem szükségesek, ezt az amúgy nagyszerű (számomra legalábbis annak tűnő) ötletemet megtorpedózta az a tény, hogy ez egy un. egypaneles készülék.

   Vagyis ahogy azt már csak szoktam, alkatrészkimentés üzemmódba kapcsolok. A hálózati trafó még kellhet (bár van belőle a pincében egy rakat), a végfok IC-nek viszont szinte semmi esélye sincs az újrahasznosításra.

   Az a fehér zsír, valószínűleg az öregedett meg, vagy állt össze a porral. Mármint ennek hatására lassult le a fejeket és a görgőket hordozó szán mozgása, ami amúgy abból is érezhető, ahogy a play gomb a lenyomásnak enyhén ellenáll.

   Valaha a bontott magnómechanikákat a heverő ágyneműtartójában őrizgettem, aztán egyszer, mikor már nagyon nem volt hely, ahogy volt, elbontottam a francba az egész készletet. Mondjuk akkoriban még javítgattam magnókat, szóval volt esély a készletből történő kikerülésre, mostanában azonban már nincs, így ez a mechanika is csak alkatrész szinten hasznosulhat.

   Mivel ennyi alkatrész közül kiválogatni, hogy mi tartozik a rádióhoz, annak is az URH sávjához, az túl nagy meló lenne, ráadásul az eredmény még mindig egy hatalmas, épp csak kevesebb alkatrészt tartalmazó panel lenne, így ennek a feladatnak nekiállni teljes értelmetlenség. Fiatalon még annyira imádtam az ilyesmit, hogy már csak ezért is fáj, hogy megöregedtem.

   Ez a lemezből készült alkatrész egy darabka az antenna és a panel között elhelyezkedő drótot pótol, mely megoldás számomra egy kissé fura. Az ugyan igaz, hogy így nincs vele munka, épp csak rá kell tenni a kész panelt, és már érintkezik is, de ezért a mondhatni minimális előnyért beépíteni egy ilyen hosszú formázott lemezt, az szerintem túlzás.

   Ezt a kettőt viszont nem tudtam betenni a piezo hangszórókat tartalmazó apró fiókba, azt ugyanis nem találtam meg, pedig az összes jobb kézre eső fiók feliratát elolvastam. Ez amúgy elképzelhető, hogy attól van, mert a piezo csipogóknak nyitottam a pincében egy dobozt, ahová aztán össze is koncentráltam a készletet.

   Miközben a két hangszóró összekötése a róluk levágott vezetékekkel sikerült, az antennapálca olyan hosszúnk bizonyult, hogy esély sem volt rá, hogy a lakásban található antennás dobozba beleférjen. Ha a pincei antennás fiókok valamelyikébe sem fér, így hirtelen ötletem sincs, hogy hová fogom tenni. A fülnek már nyitottam a pincében egy dobozt, a többi bigyó pedig megy a vegyesbe.

   Íme a lakásban található vegyes alkatrészes doboz, ami már majdnem csordultig telt. Mivel nincs több ilyenforma üres dobozom, ezért mostanában azt játszom, hogy mikor ez megtelik, akkor átborítom a tartalmát egy nápolyis vödörbe. Mivel már üres nápolyis vödörből is csak egy van, én már tudom is, hogy legközelebbi látogatásomkor milyen nassolni valót veszek a boltban.

   Ekkor még úgy volt, hogy ezeket a bigyókat most azonnal leviszem a helyükre, és persze ha már odalent vagyok, akkor felhozok helyettük egy nápolyis vödröt, ez a tervem azonban dugába dőlt.

   Tényszerűen azért, mert nem mertem félbehagyni a szétszedést, mert még képes lettem volna a továbbiakat napokra, esetleg hosszú hetekre elhalasztani. Márpedig olyan nincs, hogy ha nem áll be a derekam, akkor én a jövő évi (tényszerűen a 2022-es) teljes cikkadagot előre össze ne rakjam! Ez ugye itt már az utolsó előtti idei magnós cikk, amihez már csak egy kell, meg a kenyérvágódeszka kitámasztós farigcsálós, aztán már meg is vagyok!
   Az mondjuk igaz, hogy a cikkek publikálás előtti átolvasásával még csak idáig vagyok meg, de ez egyrészt nem akkora volumenű feladat, másrészt halasztható, hiszen van még rá több mint egy hónapom. Szóval hajrá! Adtam ki magamnak az utasítást.

   Miközben a magam mellé letett dobozokba anyám rúgott bele (de csak mert szóltam, hogy útban vannak), addig az éjjeliszekrényről már én vertem le őket, mikor olyan sebességgel száguldottam el mellettük, hogy már nem volt időm korrigálni. Szerencsére alig került beléjük valami.

   Amúgy azt mentem be megnézni, hogy a szobában a tűzifás szekrény tetején elhelyezett hatalmas dobozban van-e még hely. Nemhogy van, de egyenesen üres! Amúgy a nyáklapot terveztem benne a bontásig félretenni.

   Csak aztán beugrott, hogy a halogatás pályájáról épp az előbb löktem magam félre, mire fel már kaptam is elő a panel elpusztításához szükséges felszerelést. Már csak azért is, mert ugye ha én egyszer félbehagyok valamit, akkor az úgy, de tényleg úgy félbe van hagyva, hogy akár egy teljes évtized is eltelhet, mire újra odaérek, ami ugye most (amúgy persze máskor sem) nagyon nem jönne jól.

   Már csak azért sem hagyhatom félbe a rombolást, mert intő példának ott van előttem néhány videokazetta (megjegyzem ezek is milyen régóta vannak már itt), melyek a három középmechanikás video bemutatásához kellenek. Mármint a múltkor ráálltam arra a vonalra, hogy elpusztítom a maradék videókat, csak mint ahogy azt szoktam, ez a szépen induló projekt is félbemaradt. Az öregem Werra fényképezőgépének bemutatásáról már nem is beszélve!

   Mikor annál a résznél tartottam, hogy már csak le kellett volna vinnem a kukába a szemetet, meg persze a pincébe néhány apróságot, akkor úgy képzeltem, hogy már meg sem lehetne állítani, mire fel anyámnak egy "kisfiam kész az ebéd" beszólással mégiscsak könnyedén sikerült.

   A sarokba befordulni a hangszórós szekrényhez azonban már nem. Mármint a hangszórós szekrény a fiókos mögött van, ahová jelen pillanatban nulla esélyem volt belépni, mire fel - a pincei kupi szintjét tovább emelendő - a két hangszóró megállt valahol félúton.

   Amúgy még ha eltoltam volna az útból az előző képen látható doboztornyot, a hangszórós szekrényhez akkor sem tudtam volna odalépni, mert az a hely is foglalt. Mármint az a hely, amit a képen látunk, csak persze nem, és amúgy a szekrények és polcok közötti folyosó lenne. Balra lent a bútorlapok és a robotporszívó között ugyan kilátszik a padló egy talpalatnyi foltja, de annyi édeskevés az innen történő továbblépéshez.

   A trafót viszont simán oda tudtam tenni a trafós polcra! Hogy a trafós polcon akad egy műanyag darabkákkal teli doboz? Hát ja. Mondom, hogy nagy itt a kupi. Ráadásul az is marad, míg csak egy csomó nagyobb dolgot el nem bontok.

   A nap zárásaként elraktam az útból néhány dolgot, hogy ha tényleg beállna a derekam, mire fel hetekig fekve nézném a plafont, akkor anyámnak ne legyenek útban a tűzifa felé vezető úton. Amúgy a derekamnak úgy tűnik jót tett a kissé mereven ülés és fekvés helyett a mozgás, mert nemcsak, hogy nem akadt be, de még a tegnapi, meg persze a ma reggeli ijesztgető fájások is elmaradtak.

   Mire fel egyből hoztam is egy szatyornyi fát, bár csaltam vele. Mármint könnyű a szatyor, mert a felső néhány fadarab alatt könnyű, mármint rossz helykitöltési tényezőjű aprófa van.
   Amit viszont lazán elfelejtettem, az az átlátszó vödör pincebéli felkutatása, meg persze felhozása. Ezt végül még aznap összehoztam, bár már csak valamikor este, mikor a délután beeső párom és fiam elment. Vödröt ugyan találtam, de tetőt hozzá már nem, ami amúgy idővel a virágállvány melletti szekrényből került elő. Hogyha a vödör a pincében van, a teteje miért a lakásban, arra mondjuk - épp mint az összes többi tárgyam rossz elhelyezésére sem - nem találtam magyarázatot.

   Mivel akár az UHER 4000, akár a ferde tetejű SANYO deck, akár a MK-29-es magnó következő tételként történő szétszedése jó döntés lenne, komoly tétet mernék rá tenni, hogy a 2022-es utolsó magnós cikk nem ezen készülékek valamelyikéről fog szólni...