Compact Cassette
(evolúció)

Ezt a kazettát a minap szedtem ki egy üzenetrögzítőből, aztán ahogy forgattam
a kezemben, rágcsáltam a Polimer szót, egyszer csak beugrott, hogy eddig
ilyen kazettát még nem is szedtem szét. Mondjuk adatkazettát igen,
meg cartridge kazettát is, meg streamerbe valót is, de kompakt
kazettát (compact cassette) azt még nem. Akkor legyen...
Szóval ennek a projectnek, éppen ma jött el az ideje!

Tessék!

Ez a műanyag lapocska nem azért van a kazettában, hogy legyen mit
kifelejtenünk belőle összeszereléskor, hanem azért, hogy ne
tapadjon hozzá a szalagtekercs a kazetta házához.

A kazetta sarkaiban ilyen aprócska görgőkön fordul át a szalag.

Ez pedig a szalagvezetés szemből. Nem arról van szó, hogy nem sok
minden látszik belőle, hanem arról, hogy szinte nincs is itt semmi.

A fényes valami a lejátszó (kombinált) magnófej mágneses árnyékolására szolgál.
Ezt az árnyékoló lemezkét (kevés kivételtől eltekintve) az orsós magnókban
is megtaláljuk. A rózsaszín befutószalag mögötti rézlemez csíkon falatnyi
filcdarabkát láthatunk. Ez simítja rá a szalagot a fejre. Ez az alkatrész
a kommerszebb orsós magnókban szintén megtalálható, azonban a
komolyabb gépekben korrekt szalagfeszítéssel helyettesítették.

Ha azt a pöcköt kitörjük a kazettából, akkor onnantól nem lehet rá felvenni.
Persze ez nem a kazettán múlik, hanem a magnó mechanikája érzékeli.

Gondolkodtam rajta, hogy nekiálljak-e szidni a Polimer szalagot, illetve
jelen esetben természetesen kazettát, de aztán abban állapodtam
meg magammal, hogy a szalagról málló vasoxidról szóló kép,
minden leírt szavamnál többet mond a kazetta minőségéről.

Gondoltam nézek még pár kazettát a polcon, nehogy már ilyen nyúlfarknyi legyen
ez a cikk! Mondjuk ha ez a mondat előre megfogalmazódott volna bennem,
akkor lecseréltem volna a képen látható macikat, stílszerűen nyulakra.

Kezdetben, míg a kazetták elsődleges megkülönböztető jele a színük és
a matricájuk volt, igen érdekes színkombinációjú példányok születtek.
Hogy aztán  kinek melyik tetszett, az már egyéni ízlés kérdése volt.
Emlékeim szerint nekem még ezüst és arany matricás polimerem
is volt! Hogy hol tart a szalag a kazettában, azt kezdetben még
csak az egészen kisméretű ablakocskán keresztül láthattuk.

Az ablak a későbbiekben komoly növekedésnek indult.

Ezen a kazettán már teljesen kilátszanak a szalagtekercsek.

Ennek a kazettának már csak a szélei feketék.

Aztán (az egyszerűség jegyében) beköszöntött a teljesen átlátszó korszak.

Teljesen átlátszó kazettát eltakaró matrica.
Na ez azért már eléggé blőd...

És akkor álljon itt minden magnós álma, a non plusz ultra!
Mikor már minden lehetőség kimerült, szalagorsó került a kazettába.
Aztán gyártottak még kazettatokot valami fémből is, csak olyat én nem vettem.

Persze nem csak kívül, de belül is történtek változások.
Ugyan alig látszik, de jobbról benyúlik egy kar.

Hogy mégis mi a csudának kell azzal a karocskával rávezetni, vagy ellenkező
oldalról nézve legombolyítani a szalagot a tekercsről, azon el lehet mélázni.
Valamire biztosan jó. Ha másra nem, hát arra egészen biztosan, hogy
el lehet adni a kazettát a precision mechanism felirattal.

Az mondjuk biztos, hogy szebben van benne feltekeredve a szalag,
mint a mai cikkben elsőként kinyitott Polimer kazettában.

Amúgy nekem már a 80-as évek elején volt egy csomó ilyen kazettám. No nem azért,
mintha én lettem volna báró Csekonics, hanem azért, mert az ezermester boltban
összevásároltam egy rakat kazettát, ami ilyen jobbféle karos mechanikás volt.
A BRG-ben használták őket magnóbeállításra. Miután már végképp elnyűtték
bennük a szalagot, kiárusították őket az Ezermester boltban. Komoly öt forint
volt darabja! Én meg átcseréltem beléjük az orsókat az olcsóbb kazettáimból.

Már megint hozhatom ki a létrát, hogy fel tudjam őket tenni a polcra.
Egyszer majd talán meg is hallgatom őket, mikor hajlandó leszek
kipofozni végre valamelyik normálisabb kazettás magnómat.

Ebben a kazettában az az érdekes, hogy üresnek látszik. Amúgy nem üres, hanem
csak igen kevés benne a szalag. Ez valószínűleg azért van, mert üzenetrögzítőhöz
készült, és ott nem kell a hosszú játékidő a kimenő üzenethez. Persze az is lehet,
hogy ez épp egy olyan kazetta, amiről az előbb meséltem. Vagyis átkerült belőle
a szalag egy jobb tokba, ebbe meg vissza a rövid. De még az is lehet, hogy azért
ilyen rövid, mert számítógép programkazettának szánták. Miután kifutott a C64,
és mindenfelé megjelent az IBM PC, egyszer csak tele lett a Keravill adatmagnóhoz
való kazettákkal. Aki még emlékszik rá, az pontosan tudja, hogy a szocialista
ipargazdaság (és a kereskedelem) már csak ilyen faramucin működött.

Ha már itt tartunk, gondoltam megmutatom a végtelenített kazettát is.
Ez kifejezetten üzenetrögzítőhöz van, mégpedig a kimenő üzenetek
végtelen lejátszásához. Minap bontódott egy SANYO rögzítőből.

Még a neve is az, hogy végtelen szalag.

Nem lehet akárhogy betenni a magnóba, mert csak az egyik oldalán
van akkora lyuk, hogy beleférjen a mereven álló műanyagdarabka.

Igazi japán!

Szemből is más egy kicsit, mint a szokásos kazetta, mert itt a bal oldali nyílásban is
van egy filcpapucs, ami egy rövidzárat érzékelő érintkező párosnak nyomja neki
a szalagot. Mikor a szalag a körforgásban odaér, hogy a ráragasztott fémezett
rész épp a bal ablakban van, abból tudja a magnó, hogy ott kell megállítania
a kazettát. Ha innen indul, akkor az elejétől játssza le a kimenő üzenetet.

Ez a kazetta egy kicsit más, mint amiket korábban mutattam.

Lényegét tekintve úgy működik, mint az egy szalagtekercses cartridge kazetta.
A szalagorsóval a középső fogas rész nincs mechanikai kapcsoltban.
Nem ő csévéli fel a szalagot, hanem az, hogy ahogy a szalag
belülről le, illetve kitekeredik, forgatja a piciny orsót.
A szalagot természetesen a főtengely mozgatja.

A fura mélyedés a szalag helyes irányú letekeredését segíti elő.

Na innen szép nyerni! Amúgy ezt a kazettát azért szedtem szét, mert a tíz évnyi
állásban annyira összeállt benne a szalag, hogy sem a magnó mechanikája
nem volt képes megmozdítani, sem én, csipesszel húzva a szalagot.

Mint az a felvételből kiderül, sikerült visszatekergetnem a szalagot a kazettába.

Ez egy érdekes kép! Az járt a fejemben, hogy ha már ilyen szépen bemutattam
a kompakt kazettát, akkor már igazán bemutathatnám azt is, hogy mi lakik
a VHS rendszerű videokazettában. (szalag) Aztán belegondoltam, hogy
ehhez le kéne mennem a pincébe, és egy erősen elásott (ráadásul még
le is ragasztott) dobozból kéne előtúrnom a kazettát. No meg kéne egy
legalább a szalagbefűzés erejéig működőképes videómagnó is. (ég áldjon,
nehogy küldjél, mert akad) Legyintettem egyet, és áttértem azon projectem
megvalósítására (persze csak fejben), miszerint azokat a dolgaimat pusztítom
(teszem rendbe, boncolom fel, mutatom be), melyek a többiek előtt vannak.
Már úgy értem, hogy fizikailag, útban a polcon. Körbefényképeztem az
egész szobát, hogy pontosan hányadán is állok. (megjegyzem csehül)
Úgy gondoltam, hogy ez a rádió legyen a következő alany. Mondjuk
van vele baj, mert már hosszú hónapok óta képtelen vagyok eldönteni,
hogy a szétszedtembe kerüljön be, a többi rádió közé? Vagy mivel ez azért
mégiscsak egy építőkészlet, inkább a rádió építős oldalamra tegyem?
Aztán most, hogy rovom itt a betűket, kiszúrtam az elbújt
videokazettákat a rádió és a mackó között.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...